Fejezet

 1 5 |       zsebre vágta a dicséretet, leült, semerre se tekintett, míg
 2 5 |       karosszéket a hálószobába, leült, úgy várta az urát.~Pisti,
 3 6 |       meglátni. ~Férj és feleség leült az ablak elé. Tûnõdve nézték
 4 11|   csinálni, fölment a szobájába, leült és az íróasztalon levõ szállodai
 5 17|  belelógatta a szökõkút medrébe, leült a kávájára, eltûnõdött.~-
 6 17|       sohasem harapta meg kutya. Leült egy kõre, hogy szemügyre
 7 20|         hatvanas éveket taposta.~Leült a szobámban. Így szólt:~-
 8 22|     karját. ~- Most ülj le.~Vili leült, hanyagul egymásra rakva
 9 22|  nadrágszárakat a combján, aztán leült. Mosolygott a hiúság e gyermekes
10 22| vacsorázni ment egy kiskocsmába. Leült, anélkül hogy fölhúzná nadrágja
11 26|       Köszöntött, én is õt. Erre leült, oldalt, egy kissé elõrébb,
12 30|    fiáról volna szó, és hirtelen leült egy székre.~- Az, az - erõsködött