Fejezet

 1 1 |         acélbordáit, vasgerincét a feléje csúszó, mindig inkább közeledõ
 2 11|      teljes tekinteteket lövelltek feléje. Máskor hangosan vitatkoztak
 3 12|        nyújtva csaholt, kaffogott, feléje ugrált, s ha a konyhaablakot
 4 12|     gyorsíró látva, hogy egyenesen feléje száguld, az ajtóig hátrált,
 5 12|        szájkosarat, szíjon vezette feléje. Az halkan nyüszített.~-
 6 12|  visszavicsorgott, s ezt ordította feléje, megfenyegetve az öklével:~-
 7 16|     próbálkozott. Paulina hirtelen feléje fordult. Arcul köpte.~-
 8 19| Tájékozatlan tisztelettel tekintek feléje, aztán a levegõbe bámulok.
 9 22|       Egyszerre a fiú arca egészen feléje fordult. Ekkor a tanár fölocsúdott
10 25|          Mivel tartozom? - fordult feléje Dömötör.~Reich a bõrtáskáját
11 29|        talpig feketében közeledett feléje, magasra emelve a koszorút,
12 38|      azonban integetett. Nyújtotta feléje a kezét. Amikor elkapta