Fejezet

 1 2 |       tollforgatástól. Föl se tekintett, mikor belépett. Írt.~Asztalán
 2 5 | dicséretet, leült, semerre se tekintett, míg mi rábámultunk vigyori
 3 11| levette csíptetõjét, maga elé tekintett, a rövidlátóknak puha, gyermeteg
 4 11|  mintha puszta kíváncsiságból tekintett volna beléje, vásott gyermek
 5 12|     Wohl.~A mérnökné az urára tekintett, s attól tartva, hogy elneveti
 6 14|   Valami csodálkozó közönnyel tekintett utána. Amikor a fiú letette
 7 17|      fekete szeme fénytelenül tekintett a forró éjszakába. Borostyánsárga
 8 22|      Vili, és most már nem is tekintett a tanárjára. - Nem értem.
 9 26|     tévedtem-e? Csakugyan rám tekintett.~„Érdekes - tûnõdtem. -
10 28|     Egyszer a felesége ujjára tekintett.~ - Mi az - mondta -, a
11 28|    ezredes, s az ezredorvosra tekintett. - Te, nincs itt valami