Fejezet

  1 1 |             túrta, volt egy kis birtoka meg egy zsúpfedeles kunyhója.~
  2 1 |                mindig.~3~Sohasem tudtam meg, mi az.~A kis babonás nénike
  3 1 |               villám. Becsülettel állta meg a helyét, anélkül hogy különösebb
  4 1 |                   válaszolt fásan.~Most meg én mosolyogtam.~Mert eszembe
  5 1 | Éjjeliszekrényén egy kanálkát találtam, meg egy kis üveget.~- Mi ez?~-
  6 1 |                    gondolta.~Nem sápadt meg, inkább elvörösödött. Rikkantott
  7 2 |                erkölcsi bizonyítvánnyal meg két fényképével, melyet
  8 2 |                  A lány nem figyelhette meg oly részletesen mint én,
  9 2 |                De ezt csak én érthettem meg, mert hangja a görcsösen
 10 3 |             Amikor elõször pillantottam meg az utcán, egy végzetes,
 11 3 |                 halad mellettem, szinte meg se lát, de ott van színházi
 12 4 |              bõrsaru. Pislogott az apja meg az anyja felé.~- Hát - szólt
 13 4 |                  Szóval a pótvizsgán is meg fogsz bukni.~- Tudja - mentegette
 14 4 |      fürdéstelen napja lett volna. Most meg kellett ragadnia az alkalmat.
 15 4 |               távolságból. Nem mártotta meg magát, nem úszkált békatempóival,
 16 4 |              Itt már két csendõr állott meg a mormoló tömeg, többnyire
 17 4 |                 a szívet. Az nem indult meg. Erre mûszereit táskájába
 18 5 |       hajszálvékony vonalakkal jegyezte meg, melyeket késõbb kigumizott.
 19 5 |           keresett rajta. A hüvelykével meg a nagyujjával lepöccentette.
 20 5 |                 azonban õ maga állított meg, s így szólt:~- Látod, ez
 21 5 |               egy jelentéktelen esemény meg nem zavarja.~Egy este az
 22 6 |           hallgattak.~- Mondd - szólalt meg újra az asszony -, nincs
 23 7 |            villácskájának képét mutatta meg, mosolyogva.~Miután elintézte
 24 7 |               viszony azután se szakadt meg közöttük, hogy az amerikai
 25 7 |              asszony most kitört:~- Írd meg neki, de nyíltan, és kérj
 26 7 |               csak a számokat értik.~L. meg is írta. Levelére választ
 27 8 |             fejüket.~Csak most értettem meg, milyen veszedelemben forogtam.
 28 10|                 volna, ketten hozták, õ meg a kalauz. Alig múlt pár
 29 10|      Másodpercnyi pontossággal érkezett meg vonatom. Megint ketten vitték
 30 10|             volna. De sem nem köszöntem meg kedvességüket, sem borravalót
 31 11|            májbajukkal, meszes ereikkel meg egyéb gyógyíthatatlan nyavalyájukkal
 32 11|               leghátsó padban húzódtunk meg. Sokáig kellett rá várakoznunk.
 33 11|            eluntuk. Végre az unalmat is meg lehet unni. Sok volt a kaviárból.
 34 11|                 néhány elnöklõ tagjával meg a régi, dicsõ költõk márványszobraival,
 35 11|             akik szintén nem szökhettek meg. Nyilván zavartalanul fejezhette
 36 11|             tenyerét, mire Chmell János meg is jelent a függöny elõtt,
 37 11|              közé, s ekkoriban tartotta meg székfoglalóját is.~Ami utána
 38 11|                A kisebbeket megvetette. Meg volt gyõzõdve, hogy ami
 39 11|                üldözi a sors, nem értik meg kortársai. Majd azt képzelte,
 40 11|                 a kivezényelt diákokkal meg egy tájékozatlan közönséggel
 41 11|                 szánakozó fintor jelent meg. Késõbb az írók rájöttek,
 42 11|           hajtott ki belõle?~Dicsõségét meg is érdemelte. Nem csüggedett,
 43 11|           tudvalevõleg Neszmélyben halt meg, dinnyeevés következtében.
 44 11|        elbúcsúzik az élettõl. Rendkívül meg volt vele elégedve. Többször
 45 11|            pesti tejet, a sváb kofákat, meg azt a sok fene szivart,
 46 11|          elindult, arról se feledkezett meg, hogy székletét a tudományos
 47 11|             arcát. Fõképp az ijesztette meg, hogy nem volt rajta a szokott
 48 11|               Épp az egyszerûsége lepte meg, az érzékelhetõ volta, a
 49 11|              udvarias szóval emlékezett meg az elhunyt kitartásáról,
 50 11|          fölötte állt az érdekcsatáknak meg a hírlapi hajszáknak, nem
 51 11|                rámában. Ez elevenítette meg képzeletét, s azzal áltatta
 52 11|               mégis a szivarszag maradt meg belõle legtovább. Ez beivódott
 53 11|           édesanyját. Amíg a diplomáját meg nem szerezte, rokonai támogatták.
 54 11|  megváltoztathatja nevét. Apja nem halt meg egészen. Az a különös halhatatlanság,
 55 11|         szemtelenül még sohasem alázták meg. Az egyik részeg fráter
 56 11|          nehezen kiszivattyúzták a teát meg a zsemlét. Ezzel még nem
 57 11|               természetes halállal halt meg, hanem megölték, ártatlanul
 58 11|              vélte, csak késõbb értette meg, mirõl van szó. Anyjától
 59 11|         vagyonából, morfiummal mérgezte meg magát. A gróf barna üvegcsébõl
 60 11|              milyen igaztalanul ítélték meg, s késõ kárpótlásul melléje
 61 11|            ésszel, miért nem kurtította meg õket, miért ékelt beléjük
 62 11|                Csak egy kollégája lepte meg egyszer írás közben. Arisztid
 63 11|              hasonlított. Halkan mondta meg a nevét. Teáscsészéjét térdére
 64 11|          hallottam, hogy még nem nõsült meg. Én egész este figyeltem
 65 12|      kutyaugatás azonban akkor se szûnt meg, mikor már leért a kapuhoz.
 66 12|            vállát vonogatva. - Nem ugat meg senkit. Még a kéményseprõt
 67 12|                elfordult, hogy ne lássa meg kaján mosolyát. - Nyilván
 68 12|             nemegyszer órákig nem szûnt meg, a ház békéje teljesen fölborult.~
 69 12|         teljesen fölborult.~A gyermekek meg a cselédek a folyosón lesték.
 70 12|                a szegény áldozat mindig meg nem érdemelt visszhangot
 71 12|         szeretnek az állatok - jegyezte meg Wohl.~A mérnökné az urára
 72 12|      megmutatták neki Alfa evõcsajkáját meg a friss marhamócsingot,
 73 12|              Gyerekkoromban se dobáltam meg a kutyákat, nem kínoztam
 74 12|             kutyán. Mi tehát a teendõm? Meg kell változtatnom harcmodoromat.
 75 12|             álmos gyermekekkel érkeztek meg a mérnökék, késõ este.~A
 76 13|                egy tût keresne benne.~- Meg kell nyitni - mondta Elzász
 77 13|           mondta Elzász határozottan -, meg kell nyitni.~A két orvos
 78 13|                szemét a földre sütve -, meg kell nyitni.~- Nem értem -
 79 13|             nézte, mellyel azt mondta: „meg kell nyitni”, a vörnyeges
 80 13|         Felesége egy évvel ezelõtt halt meg, huszonhét éves korában.
 81 13|              tanár úr az imént érkezett meg.~Fölszaladt a rendelõbe.
 82 13|              zománcos táblát pillantott meg, kék betûkkel: Altató orvosok.~-
 83 13|               egy másik tábla állította meg: Teakonyha.~Teakonyha -
 84 13|             állni -, no. Nincs már baj. Meg van mentve - s nevetett,
 85 13|                Kedves tanár úr, engedje meg, hogy ezt a csekélységet...
 86 14|                csak a lovakat szerette, meg a földet.~Erzsébet künn
 87 14|          helyezte el fiát. Nehezen vált meg tõle, sûrû könnyhullatások
 88 14|             fejét, de tudta, hogy ennek meg kell történnie. Olaszországban
 89 14|               az áruk miatt. Lassanként meg tudta különböztetni Tiepolót
 90 14|               rimánkodott, hogy mentsék meg a festõt.~Davosban állapodtak
 91 14|             festõt.~Davosban állapodtak meg. Ott háromszobás lakásuk
 92 14|             telefonon, egy zárka jelent meg elõtte, egy priccs meg egy
 93 14|           jelent meg elõtte, egy priccs meg egy takaró. Nyugodtan tette
 94 14|               Felesége zokogva csókolta meg a halott kezét.~4~ ~Budán
 95 14|                 sírva fakadt.~- Gyónjon meg - szólt a pap. - Isten az
 96 14|                   Erzsébet, a te bûneid meg vannak bocsátva. Áldott
 97 15|               oszlopnál?~- Nem - szólal meg a drót másik végén Márta. -
 98 15|            földön vannak.~7~Így jelenik meg elõttük minden alkalommal
 99 15|               hosszú szünetek szakítják meg.~Viktor nézegeti a közönséget.
100 15|          süteményt.~10~A kisasszony már meg sem várja rendelésüket.
101 16|                  Én ártatlan vagyok - s meg se moccant.~- Indulj - vezényelt
102 16|              lábaival -, dögök. Öljetek meg. Gyilkoljatok. De azért
103 16|            kancsal, múltkor a kocsmában meg akart ölelni. Gazemberek,
104 16|                   Nevetséges - jegyezte meg a bölcs. - Minden indulat
105 17|               Eddig még sohasem harapta meg kutya. Leült egy kõre, hogy
106 17|              annyira, mintha eleven mar meg elevent. Úgy tüzelt, mint
107 17|           oktalan állat? Miért harapott meg éppen engem, és éppen ma
108 19|                  Nézegetem, hogy halnak meg a levelek. Minden levélnek
109 19|                kielégíteni várakozását. Meg lehetne szólítanom. Kitûnõen
110 20|             hogy részvétbõl ment hozzá: meg akarta szépíteni öreg barátom
111 20|                  Bolonddá tart. Kérdezd meg tõle, hogy miért nem felel,
112 20|             szedegettünk, csak az marad meg, amit a bölcsõbõl hoztunk,
113 20|                 ki, az, amit nem értett meg a felesége, az, amirõl mi
114 20|                  amirõl mi se tudhatjuk meg soha, hogy mi lehetett.~
115 20|             Szegény, mégis egyedül halt meg.~1929~ ~
116 21|                 gondolom:~„Ha most Pali meg tudná írni, ami valóban
117 21|                családja körében találja meg a vigasztalást, s akkor
118 22|                takaros fickót.~- Hát ez meg mi a csuda? - támadt rá
119 22|           mintha mákkal hintették volna meg.~- Állj meg - vezényelt.~
120 22|             hintették volna meg.~- Állj meg - vezényelt.~Vili megállt.~-
121 22|               hallotta:~- Nem öregszünk meg. Nem, nem. Még nem. Schreiner,
122 22|            csillapodtak és félig-meddig meg is gyógyult, õt is fölpezsdítette
123 22|                Õ sem. Csak azt jegyezte meg, hogy a hónaljában mintha
124 22|      jelentkezik, míg az „illetõ egyén” meg nem szokja. Baj is, ha nincs
125 22|              megállt egy sajtkereskedés meg egy koporsóüzlet tükörablaka
126 22|            tükörablaka elõtt is. Nagyon meg volt elégedve.~Csak egyet
127 22|                 szólt egyszerre Vili -, meg tetszett rendelni a ruhát
128 22|                 a ruhát Schreinernél?~- Meg, meg - mondta Bossán. -
129 22|              ruhát Schreinernél?~- Meg, meg - mondta Bossán. - Már egy
130 22|               ritka alkalmakkor, amikor meg volt híva. Bement a hálószobájába.
131 22|                 Ez a ruha szûk is volt, meg bõ is. A nadrág feszült
132 23|             legalább holnapig ne ölesse meg. Szerencséjük volt. A vendégek
133 23|                 s várták, melyiket eszi meg. Negyednap vasárnap volt,
134 23|              megenni azonban nem esszük meg õket. Csak távolibb ismerõseinket
135 23|           távolibb ismerõseinket esszük meg.~Egy ködös, õszi este az
136 23|              lében.~Azóta már bizonyára meg is ették mások.~Nem õk.
137 24|             indult, hogy múljék az idõ, meg hogy fogyassza elhízott
138 24|             árnyak, harmonikaszó ütötte meg a fülét. A harmonikaszó
139 24|               egy kispörköltre. A leves meg a kispörkölt itt se lehet
140 24|                én világom. De nem halok meg mindaddig, míg egyszer itt
141 25|            lakván, gyalogszerrel tették meg az utat: Piskolczy Lajos
142 25|          Piskolczy Lajos a feleségével, meg Türk Jenõ, a két nagyfiával.
143 25|                  Mikor történt? - törte meg végre a csöndet Dömötör
144 25|             öreg lányról se feledkezett meg. Tizennyolc évi hûséges
145 25|                csengettyû egyszer aztán meg is szólalt. Pont éjfélkor...~-
146 25|               szomorú dolgon - jegyezte meg Türk is.~Cirmos téli virradat
147 25|                 citromfölfújt koronázta meg, melyhez családi szokás
148 26|              miatta jött létre. Nem lát meg senkit és semmit, csak amennyiben
149 26|               bérpalota üszkeiben fõzze meg a maga lágytojását.~Egyébként
150 26|              milyen helytelenül ítéltem meg eddig. Sohase szabad elhamarkodva
151 26|            vizsgálódó szeretettel pihen meg rajtam a tekintete. Min
152 27|                  a lelke mélyén valóban meg volt gyõzõdve, hogy aki
153 27|              falon csak feszület lógott meg egy Szûz Mária-kép.~- Vesd
154 28|                 még mindig nem gyógyult meg?~- Rossz helyen van a seb -
155 28|                 sarjadzás folyamata még meg sem indult.~Mégis nyugtalanította
156 28|             igen - mondta -, semmi baj. Meg fog gyógyulni. Kötözték?~-
157 29|            ketten a temetésre. Maga is, meg a Bözsi is. Ezt üzeni a
158 29|          Sóbálvánnyá meredt.~- Nem halt meg a ti édesapátok - szólt,
159 29|                rázogatva. - Nem halt az meg. Él még.~Lassan tisztázódott
160 29|          asszony is az övét. Tõle tudta meg, hol szolgál Pesten Kati.~-
161 29|                Majd eladjuk - jegyezték meg a lányok, zavartan.~De az
162 29|         ragyognak. Meghatottan csókolta meg lányait.~Azok ebédhez ültek.
163 29|         Gomolyát ettek fehér kenyérrel, meg lekváros kalácsot. Még bort
164 30|              Addig nem is volt baj, míg meg nem szokta. Mihelyt megszokta,
165 30|                  Szereztek egy fütyülõt meg egy okarinát. Ezeket reggeltõl
166 30|                azt csak késõ este tudta meg, amikor váratlanul elcsöndesültek.
167 30|             napjaim, ízenként gyilkolsz meg, engem, szegény öregembert,
168 30|                sápadsz el, hogy kékülsz meg, te disznó. Mit számít az,
169 30|              lármaszerszámai, a fütyülõ meg az okarina. Õ maga se zajongott.
170 30|       nadrágtartói keresztben feszültek meg kiálló bordáin.~„Halj meg -
171 30|               meg kiálló bordáin.~„Halj meg - gondolta Wilcsek a gyûlölettõl
172 30|          gyûlölettõl részegen -, dögölj meg” - és õ is lehunyta a szemét,
173 30|                 10~Wilcsek a gyerekeket meg a szüleiket csak külön-külön
174 30|             nagy vihar támadt. Este már meg se ismerte az apját. Bevittük.
175 31|                A háborúban nem sebesült meg, nem esett fogságba, nem
176 31|        leszerelés elsõ napján.~Mindjárt meg is nõsült. Elvett - nem
177 31|                  az anyjával, a napával meg a feleségének egy idõsebb
178 31|                  de ez nemigen látszott meg rajta, mert azok közé tartozott,
179 31|                darázsfészket bolygatnék meg, már kitört a vihar.~- Bolondéria -
180 31|       szaktudása, tájékozottsága kapott meg.~Árjegyzéket vett elõ, elém
181 31|         motorcsónakot.~- Dehogyis veszi meg - tiltakozott Weigl néni
182 31|            kifizette. Tehát föltéve, de meg nem engedve, hogy már megvetted
183 31|               majd csak ennyit jegyzett meg, fölényesen, mély meggyõzõdéssel:~-
184 31|          léptették elõ. Aztán nemsokára meg is vette félrerakott pénzecskéjébõl
185 31|                 a beteljesülés sem ölte meg. Ezért mertem megkockáztatni
186 31|                 jó rögeszme kell hozzá, meg egy jó motorcsónak.~1930~ ~
187 32|                csak egy nyoszolya volt, meg egy szék. Este kértem valami
188 32|               két fillért.~- Jó, tartsa meg - szóltam, aztán lefeküdtem.~
189 32|           szállóba. Itt a szoba ára. Ez meg a magáé - odalöktem ötven
190 32|               neki egy szennyes ingemet meg két zsebkendõmet, hogy mossa
191 32|               ki.~- Várjon - állítottam meg az ajtóban -, itt van a
192 32|            Ennek úgy megörült, hogy már meg se köszönte, csak szaladt
193 32|                 4~Másnap hozta az inget meg a két zsebkendõt.~- Mibe
194 32|               kezdte:~- Egy barackot is meg tetszett enni.~Csakugyan,
195 32|       lelkiismeret, hogy én mételyeztem meg õt alamizsnafilléreimmel,
196 33|               társadalom segédkezésével meg is ülheti vele az ezüstlakodalmát
197 33|                itt senkinek sem adatott meg -, legalább a halál elõszobájában
198 33|       csodálatos tettein ütközött volna meg értelmem. Csak szegényeseknek,
199 33|             szûzen, érintetlenül maradt meg bennem az orvostudomány
200 33|             tudomány joggal akadályozza meg az illetékteleneket, hogy
201 33|               vártam. De ez nem történt meg.~Akkor kimentem a kertbe.~
202 34|                Ragyogó délután érkeztem meg. Az ég kék volt, a víz zöld.~
203 34|                 attól tartottam, hogy õ meg állástalan cirkuszszolga.~
204 34|            fõpincérrõl semmit se tudtam meg, de abból, hogy oly villámgyorsan
205 35|        Rápillant bal kezére. Mutatóujja meg a nagyujja közt észreveszi
206 35|             Schopenhauer joggal vetette meg a dohányzókat. Bamba csecsemõk
207 35|                 szobába. Ott a felesége meg a fia olvas az asztalnál.
208 36|     csodálkozott, hogy a szemével nézte meg a szemét. Milyen furcsa.
209 36|                 fogható szemmel áldotta meg a természet. - Olyan kitûnõ,
210 36|        figyelmeztette, hogy csináltassa meg a szemüvegét, pár évig használhatja,
211 36|         tûnõdött:~„Lám, lám. Mi mindent meg nem érünk. Az elsõ ábécéskönyv,
212 37|            hozták, bólintott. Mindennel meg volt elégedve.~- Ki lehet
213 38|         tervezte, hogy majd éjszaka öli meg magát, amikor leszáll a
214 38|              igazolja magát.~Állapítsuk meg, hogy mindketten elég jó
215 39|               Tudom, tudom.~Különben én meg az uram kezdettõl fogva
216 39|           ilyesmiken. Télen, mikor néha meg voltunk híva, s éjfél után
217 39|                 csodálkozva állapította meg, hogy ott van a közelben,
218 39|        nevetséges a neve. Nem is mondom meg neked. Isten tudja, még
219 39|        csöndesebb lett. Csak mi õriztük meg elpusztíthatatlan humorunkat.
220 39|                 télrõl tavaszra. Nyáron meg az uramtól loptak el hetvennégy
221 39|                a piszokban. Most néztem meg magam elõször. Megijedtem.~