Fejezet

  1 1 |              mi az a sok szép dolog. Csak tovább olvasott. Mindent,
  2 1 |              Japánul tanulsz?~- Nem, csak olvasom.~Körülbelül úgy
  3 1 |            tartok - újságolta -, még csak öt van hátra.~- És ezt te
  4 1 |             babonás nénike bizonyára csak képzelõdött. István - a
  5 1 |        Orvosság.~- Hát beteg vagy?~- Csak ideges.~Rátekintettem lassan.~
  6 2 |          hang.~A lány felelt. De ezt csak én érthettem meg, mert hangja
  7 2 |             ki nem volt rossz ember, csak a törvényt képviselte, melynek
  8 2 |               hogy semmi az egész.~- Csak a gép - sóhajtott.~Vadonatúj
  9 2 |              pedig nincs más könyve. Csak ez az egy.~1925~ ~
 10 3 |           valahol. Akkor nyilván még csak tévedtem.~Annál kevésbé
 11 3 |               Ettõl kezdve a helyzet csak rosszabbodott. Most már
 12 4 |           apját szinte nem is látta. Csak érezte. Mindenütt, mindenkor,
 13 4 |           olyan volt, mint az apjáé, csak kisebb. Suhajdáné varrta
 14 4 |             hozta ki az udvarba. Ott csak az anyja várta. Fölágaskodott
 15 4 |           tartózkodott más a parton, csak egy legény. Az ott valami
 16 4 |               hogy megy apja a tóba.~Csak akkor somfordált utána,
 17 4 |          békatempóival, mint szokta. Csak botorkált a nyomában, valami
 18 4 |             sehol se volt.~Mindenütt csak a víz volt, a víz ijesztõ
 19 4 |      hosszúnak is látszott az idõ, õ csak egy-két pillanatig maradt
 20 4 |            kérdéseire.~Mind a ketten csak ide-oda ténferegtek.~Istenesné
 21 5 |     mutogattam neki a lányokat:~- Ez csak szép? - kérdeztem.~- Szépnek
 22 5 |       vasalta, holott a hordás által csak még rendesebbek lettek.
 23 5 |               De egy szót sem szólt. Csak kivette forgópisztolyát,
 24 6 |     hullottak le recsegve, a gallyak csak valami különös levélsóhajjal.~
 25 6 |         beszélnek is. Jeleket adnak. Csak mi nem értjük...~3~Kimentek
 26 6 |       asszony.~- Hát még télen. Majd csak akkor fogjuk igazán meglátni. ~
 27 6 |            barackfa helyét, ahol már csak egy halom frissen ásott
 28 7 |     portásával ennek-annak, különben csak várt az eredményre. Közben
 29 7 |         Pénzt.~A rokonszenves yankee csak nézelõdött a kék szemével,
 30 7 |          száz dollárt. Az amerikaiak csak a számokat értik.~L. meg
 31 7 |           fogpiszkálógyárat. Ezeknek csak a munka a bálványuk. Azt
 32 7 |          szerette. Ezekre a hülyékre csak ilyen ponyvaregényekkel
 33 8 |       rosszallóan csóválták fejüket.~Csak most értettem meg, milyen
 34 8 |        kilépek, s valami oknál fogva csak egy fél másodperccel utóbb
 35 9 |      körkérdésekkel zaklatják. Ennél csak egyet utált jobban. Azt,
 36 9 |              a szokott formaságok.~- Csak olvassa tovább - szólt rá
 37 9 |         emberiség jövõje, ugye? Adja csak ide azt a levelet.~A titkár
 38 9 |            olvasható, lila betûkkel, csak nevét írták oda tintával,
 39 10|              kellett, hogy ez nekem, csak nekem szól. Úgy rémlett,
 40 10|  könnyûszerrel eloszlathattam volna. Csak úgy kellett volna viselkednem,
 41 10|          létezõ világ álomalakjaira, csak biccentettem, elhárító mozdulatokkal
 42 10|          azonban nem adtam alkalmat.~Csak egyetlenegyszer volt módjuk,
 43 10|            hallgattam. És ez hatott. Csak most hitték el igazán, hogy
 44 11|        hangja, akár a halottas ének. Csak arra várok, hogy a koporsófödelet,
 45 11|            több fölolvasó szerepelt. Csak aztán következett maga Chmell
 46 11|         egyáltalán nem érdekli õket. Csak néhány barátja és ismerõse
 47 11|       Iloná-t és Görgey-t. Általában csak a nagy tárgyakhoz nyúlt.
 48 11|           jeligés levélkével, de itt csak második díjat nyert, máskor
 49 11|             már az alakot se látjuk, csak azt a legendát, mely csodálatosan
 50 11|        asszony volt, aki rendszerint csak háromnegyed nyolckor ébredt,
 51 11|          róla tárgyalván rendszerint csak két betût mondtak, mintha
 52 11|   sebésztanár föltárta a gyomrot, de csak éppen kinyitotta, aztán
 53 11|             legtöbbjük sohase látta, csak képzeletével építette föl
 54 11|            pajtásai közül. Fájdalmát csak most élte ki. Nézegette
 55 11|          félvállról vette föladatát, csak éppen letudta. Pár udvarias
 56 11|           nem volt közéleti esemény, csak afféle magánügy, magángyász.
 57 11| elköltözöttre, aki sokáig úgyszólván csak így élt benne: egy sajgó,
 58 11|        emlékeztetett. Budapest, ahol csak gyermekéveit töltötte, úgyszólván
 59 11|           arcokat figyelõknek vélte, csak késõbb értette meg, mirõl
 60 11|         távol állott. Diákkorában is csak ímmel-ámmal, pironkodva
 61 11|            odavágja az egészet, hogy csak úgy porzik. Egy-egy bárgyúság
 62 11|             Senkinek se szólt róluk. Csak egy kollégája lepte meg
 63 11|    történetek nemigen fejezõdnek be.~Csak még valamit. Múltkor egy
 64 12|             két üresen álló szobába.~Csak késõ délután érkezett az
 65 12|             feltûnést.~3~Most örömét csak egy zápította el, az, hogy
 66 12|             most ismerné föl, mintha csak most látná, hogy kivel van
 67 12|            fölfelé tartott kézzel. - Csak a kezem ne bántsa. Azzal
 68 12|         annyira gyûlöl, nem ugatott, csak nézte, hitetlenül.~18~Wohlt
 69 13|            tudott tõle mit kérdezni.~Csak nézte Elzászt, minthogy
 70 13|              még mindig nem beszélt, csak bámulta õt bamba, szórakozott
 71 13|         Megnézte a zsebóráját. Azóta csak tizenegy perc múlt el. Lement
 72 13|            vattakötegekbe, melyekbõl csak lélegzõ szájacskája látszott
 73 13|              a különszoba villanyát, csak a kék mécsest hagyta égve.
 74 13|               hogy valamit makogjon, csak mély lélegzetet vett, és
 75 13|              mészárosnak, aki mindig csak vág, mindig ugyanazt csinálja.
 76 14|           mint a pelyhet. Kívüle még csak a lovakat szerette, meg
 77 14|      szemében mind egyformák voltak, csak a nagy képek foglalkoztatták,
 78 14|      távolodott a festõállványtól, s csak ennyit mondott: „kemény”,
 79 14|      színjáték bábjainak tekintette. Csak az ura élt benne igazán.~
 80 14|             a hamar múló életben. Az csak dollárokat küldött haza,
 81 15|              Vannak kezdõk, akik még csak ismerkednek, tétován vallanak,
 82 15|           régi egészségére gondolva, csak makacs ellenkezéssel keresi
 83 15|           mint dióst, pedig mindenki csak a dióst szereti, s a mákos
 84 16|   kitántorgott az utcára.~Ott megint csak állt, mint a cövek.~Erre
 85 17|            Oly gyönge volt már, hogy csak így felelt.~Silus a csempe
 86 17|              gyönyörködött benne.~De csak ímmel-ámmal kalapált-vésett,
 87 17|          megcsiklandozta lapockáját. Csak épp viszketett a helye. ~
 88 17|      felügyelõ nem volt rossz ember, csak szigorú. Elnevette magát.~-
 89 17|       Általában nem kedvelték õt. Õk csak terheket vittek, kifejtették
 90 17|            feküdt ott, amint hagyta. Csak az álla esett le. Kiégett
 91 18|           kocsis, de benzingõzei még csak apró robbanásokkal gyulladoznak,
 92 18|                Ez a Herr gazdája.” Õ csak függeléke volt kutyájának.
 93 18| katonatisztek. Versenytársa, komoly, csak egyetlenegy akadt. Azt egy
 94 18|       mellett, s eltûnik a sötétben. Csak ekkor érezte, hogy megsebesült.
 95 18|             cipõket és papucsokat, s csak egyszer, egyetlenegyszer
 96 19|         kedves hangját, tudtam, hogy csak cseléd lehet. Rápillantok,
 97 20|             volt, hogy hazakerüljön. Csak haza, haza. Ha nem is az
 98 20|       nemigen szokás ápolni. Ilyesmi csak könnyfacsaró mozidrámákban
 99 20|           zokogva. - Akármit mondok, csak a fejét rázza, és kiabál
100 20|            és kiabál oroszul, mindig csak oroszul. Nem tudom, mi van
101 20|               magunkra szedegettünk, csak az marad meg, amit a bölcsõbõl
102 21|             vallatom. - Mutasd.~- Ez csak a piszkozat - mentekezik.~
103 21|         tudással, látókörrel.~Megint csak bámul maga elé, ráncolja
104 22|              itt tölti a szünidõt?~- Csak a júliust.~Bossán belekarolt
105 22|             Akkor csakugyan olcsó.~- Csak a szegény emberek vesznek
106 22|     kattogásra így felelt magában:~- Csak negyvenhárom éves vagyok.
107 22|         barátom. A jó szabó olcsóbb. Csak a rossz drága. Ti az ablakon
108 22|           találtak a ruhán... Õ sem. Csak azt jegyezte meg, hogy a
109 22|            Nagyon meg volt elégedve.~Csak egyet furcsállott. Azt,
110 22|            nem feltûnõ, nem kiabáló. Csak mint lélek van jelen, mint
111 22|         otthon nem viselte, kímélte, csak vasárnaponként vette föl,
112 22|            szemét morcolta.~- Tessék csak megállni, tanár úr.~Bossán
113 23|          határozott. Meghagyta, hogy csak vacsorára készítsék el,
114 23|         azonban nem esszük meg õket. Csak távolibb ismerõseinket esszük
115 24|            gondolta. Soha életemben. Csak külföldön, idegenvezetõk
116 24|    kiközösítettek. Nem vagyok ember, csak egy „társadalmi osztály”
117 25|              Dömötörékhez.~Mindenütt csak annyit mondott:~- Tessék
118 25|           Kilenc szobája közül pedig csak egyet lakott. Azt a kis
119 25|        érkezõket.~Azok nem ültek le. Csak álltak és bámultak és hallgattak.
120 25|             Kézimunkáztam. Egyszerre csak leesett az álla.~- Nem szenvedett?~-
121 25|            mit mondott?~Az öreg lány csak legyintett.~- Szegény -
122 25|         rázta:~- Pedig olyan, mintha csak aludnék, olyan, mintha még
123 25|            hisz már nem él, szegény. Csak a lelke. Azt akarja, hogy
124 25|           Elküldetek Herlingerért.~- Csak hívasd át - sürgette Piskolczy.~-
125 25|              küld. Szép kis orvos.~- Csak azt nem értem - tûnõdött
126 25|        szappanhabban sikálta ujjait. Csak karjait nyújtotta föl, úgy
127 25|             érdeklõdnöm, mikor?~- Ma csak két vakbélmûtétem van. Mihelyt
128 25|              egy pogány mosolya, aki csak a húsban, az inakban hisz.
129 25|          kell mennem egy tanyára is. Csak ide a szomszédba. Ha azt
130 25|              szíves addig kifáradni. Csak ide a folyosóra.~Kiment
131 25|         minekünk.~Az asszony azonban csak zokogott. Gombócba nyomorított
132 26|           van minden emberi arányon, csak világegyetemi mértékkel
133 26|            lát meg senkit és semmit, csak amennyiben szüksége lehet
134 26|        nyissák ki a kávéház ajtaját, csak utánuk megy be, hogy ettõl
135 26|          másiktól várhatnék. Tõle is csak azt vártam, hogy olyan legyen,
136 26|       ifjúkorunkba nyúlik vissza, de csak afféle jóakaratúan hûvös,
137 26|          figyelmet. Számára mindenki csak levegõ volt. Én is az voltam.”~
138 26|          mely a szemüveget tartotta, csak erre szolgált.~Nem tudtam
139 27|           mertem bevallani senkinek. Csak most beszélem el, miután
140 27|      hajlongva padomba sompolyogtam.~Csak a mise alatt vettem észre,
141 27|            ki a sárga falon. A falon csak feszület lógott meg egy
142 28|              ennyi - hogy is mondjam csak? - figyelmet már nem bír
143 29|              Az még érintetlen volt. Csak pár napja kapta ki. Átadta
144 29|         fölmagasztosultság, amilyent csak körmenetek, képviselõválasztások
145 30|              valami újat. A gyerekek csak a régi nótát fújták. Alighogy
146 30|            fogadták õt ellenségesen. Csak sopánkodtak, hogy nyár van,
147 30|              hagyták abba a játékot, csak lassabban adogatták egymásnak
148 30|          játék napról napra züllött. Csak az izgatta õket, milyen
149 30|             folyt itt napközben, azt csak késõ este tudta meg, amikor
150 30|    leggyalázatosabb, Feri. A többiek csak mûveletlen, vásott gyerkõcök,
151 30|              a másikhoz hasonlított. Csak egyszer nézett farkasszemet
152 30|            Még tornainget se viselt, csak seszínû vászonnadrágot.
153 30|           gyerekeket meg a szüleiket csak külön-külön ismerte. Vele
154 30|         annak, amint megállapította, csak lányai voltak. A mellette
155 31|         ismerek valakit - igaz, hogy csak egyetlenegy embert -, aki
156 31|              némi mellékjövedelemre.~Csak most vettem igazán szemügyre
157 31|             Bercinek, részint nekem. Csak a hallgatag erdélyi menekült
158 31|           Weigl néni fölháborodva.~- Csak föltesszük, kedves Weigl
159 31|             félreértett szavaimat -, csak föltesszük, hogy kifizette.
160 31|           Kérdésemre már nem felelt, csak fölállt, s végigmért, tetõtõl
161 31|      Szórakozottan figyelt rám, majd csak ennyit jegyzett meg, fölényesen,
162 31|          ruha, se mulatság, se mozi, csak a motorcsónakról ábrándozott,
163 31|              tõle, hogy hová vezeti? Csak vezeti. A vágyai végtelenjébe
164 31|            nem oszt a társadalomban, csak hivatalában szorozhat és
165 31|          zajlás, mindig és mindenütt csak arra gondol, hogy van neki
166 31|        boldogsághoz nem is kell sok: csak egy jó rögeszme kell hozzá,
167 32|        asszonynál.~A földes szobában csak egy nyoszolya volt, meg
168 32|             Nem a miénk ez a ház se. Csak mink adjuk ki. Ha valamit
169 32|        kemény volt, hogy egész éjjel csak hánykolódtam rajta, amíg
170 32|            hogy már meg se köszönte, csak szaladt vele, szaladt, hazafelé.~
171 32|            megesett rajtuk a szívem, csak azt képzelte, hogy hülye
172 32|         magam elé. A szegény asszony csak mosolygott a sárga fogával,
173 33|      Természetünk tudniillik gyarló. Csak olyasmiért rajonghatunk
174 33|              Gyakorlati készségemmel csak elméleti tudásom vetekedett.
175 33|          formáival, melyeken mintegy csak hûtõzött, enyhületet keresett
176 33|         ütközött volna meg értelmem. Csak szegényeseknek, unalmasaknak
177 33|         holott külsõ megnyilatkozása csak holmi kotnyeles, szemtelen
178 33|             még egy vörös hullafolt. Csak ez jelezte, hogy nem él.~
179 33|            gondoltam, hogy voltaképp csak bõrünk különöz el a többi
180 33|        világfias rándítással, mintha csak egy nyakkendõt bontanának
181 33|        minden emberrel. Ez nem fájt. Csak némi alázat fogott el. Afféle
182 33|           fölhasított bõrt - mert ez csak az õ dolga volt -, hosszú
183 34|          lenni - szólt a csónakos. - Csak egy kis motorhiba. Tüstént
184 35|     hamarosan végezni fog majd vele.~Csak nem a halál csönget? ~2~
185 35|              fölöttébb megnyugtatná, csak a füle ne csöngene oly veszetten.~
186 35|             csöngetés megszûnt. Vagy csak képzelõdik?~5~Egy kissé
187 35|        házban, pokoli vágy fogja el. Csak egy cigarettát, egyetlenegy
188 36|           ásított. De akkor is fájt. Csak nincs valami baja a szemének?~
189 36|            volt fejük, kezük, lábuk, csak szemük. Négy látszerészboltot
190 36|        hetykén, szemtelenül. Egyszer csak megbicsaklott. Kijavította
191 36|           bolygókig. A zöld ifjoncok csak azt látják, ami az orruk
192 36|            Ez a rend - töprengett. - Csak azt nem tudom, vajon a világ
193 36|  messze-messze, minél messzebb, hogy csak nagy körvonalait, csillagközi
194 37|         különös semmi se volt rajta, csak az, hogy egyáltalán nem
195 37|       angolul, de õ ezt nem értette. Csak egyetlen szót válaszolt,
196 38|               Oda, ahova igyekezett, csak az életét vitte. Pusztán
197 38|          arra volt szüksége. Arra is csak azért, hogy kioltsa.~De
198 39|        kicsiny lett, hogy úgyszólván csak górcsövön lehetett meglátni,
199 39|       költenek, mint soványodásukra.~Csak egy fájt nekem is, az uramnak
200 39|         Pedig nem is afféle zugutca. Csak szürke és szegényes. Van
201 39|              nem emiatt szenvedtünk. Csak a lakás miatt. Nem volt
202 39|              nem is északra fekszik, csak északkeletre. No, mindegy.
203 39|   elszomorodott, és csöndesebb lett. Csak mi õriztük meg elpusztíthatatlan
204 39|         napokban hangsúlyoztuk, hogy csak átmenetileg lakunk itt,
205 39|              átmenetileg lakunk itt, csak „egyelõre”, amíg oly lakás
206 39|        ellene, legalább gondolatban. Csak elveink fönntartásával maradtunk
207 39|               annyira örültünk neki, csak szaladgáltunk, ide-oda,
208 39|             se pillanthattam, hiszen csak sürögtem-forogtam, nyakig