Fejezet
1 1 | Nagy Lexikont olvasta.~- Már a tizenegyedik kötetnél
2 1 | oldalára, gyomrára, úgyhogy már karjával nem tudott védekezni.~„
3 3 | számomra feledhetetlen napon, már öt-hat éve ennek, egyszerre
4 3 | Úgy éreztem azonban, hogy már láttam valahol. Akkor nyilván
5 3 | csak rosszabbodott. Most már úgy nyüzsög körülöttem,
6 4 | ciripeltek a napfényben. Már feléjük lengett a víz édesen
7 4 | édesen rothadt szaga is, már feltûnt a korhatag fürdõépület
8 4 | véghezvitte, úgy érezte, hogy már több idõ múlt el, mint az
9 4 | remélte, hogy közben fia már kibukott, hogy kacagva áll
10 4 | a cölöpnél vagy távolabb már, talán kabinjába szaladt
11 4 | valaki a vízbe fulladt”. Már mint tény.~Ebben a pillanatban
12 4 | fürdõépületig nem jutott.~Itt már két csendõr állott meg a
13 4 | kérdezgette, hogy él-e még.~Már nem élt. Több mint egy negyedórai
14 4 | látszólag szeszélyesen, már valóság volt, oly örökkévaló,
15 5 | vele, a körúton.~Mi akkor már régen leraktuk vizsgáinkat
16 5 | s így szólt:~- Látod, ez már szép nõ.~Egy divatáru-üzlet
17 6 | világosabb van.~- Nem kár érte?~- Már öreg volt.~- Hány éves?~-
18 6 | karjaimat, a combjaimat.~- Már alig termett.~- De virágzott.~-
19 6 | Kimentek az udvarba.~Ekkor már a törzsét emelte ki a napszámos.
20 6 | öreg barackfa helyét, ahol már csak egy halom frissen ásott
21 7 | kisebb városból, melynek már a nevét is elfelejtettem.~
22 7 | zúzmarás hajjal, kék szemmel. Már valóságos udvar vette körül
23 7 | szólt az urához:~- Most már igazán itt az ideje. Kérj
24 7 | settenkedik. Bizonyosan már régóta vágja.~L. egy gyár
25 7 | lökdöste a férjét, hogy már kezdje.~De az mindig nagyon
26 7 | elveszett a leveled.~- Én már nem írok többet. Különben
27 7 | gyakran töprengett:~- Bánom is már, hogy elküldtem. Undok dolog.
28 7 | Huszonnégy óra alatt meghalt.~5~Már rég eltemették, az asszony
29 7 | rég eltemették, az asszony már rég elfelejtette az amerikait
30 8 | ahonnan jött. A munkások már nem énekeltek, rám meredtek,
31 8 | odább.~Azt hittem, hogy már megunta. Azt hittem, hogy
32 9 | titkár aki gyorsíróironját már a papíron lebegtette, elõrehajolt:~-
33 10| Elsõosztály” - szólt elmenõben, már állítóan, mint aki másra
34 10| neveztem.~Késõbb, amikor már megindult a vonat, lehetetlen
35 10| oroszlánra. Õszintén szólva most már nekem is örömet okozott
36 10| Elõkelõ ember nem olvas. Az már mindent tud. Tartózkodtam
37 11| még tudjátok, de õt magát már régen elfeledtétek, hálátlanok,
38 11| írónak lenni, mint õ volt, az már valami. Az annyi, mint elsõnek
39 11| Csodálkoztunk azon, mennyire ismeri már az unalom mûvészetét, s
40 11| Chmell János, akinek ekkor már több történelmi tragédiája
41 11| fõképp az írók táborából. Már olvasták is. Egy hírneves
42 11| megceruzázták és körbeadták. Akadtak már Chmell-szakértõk is, akik
43 11| fölfakadt a nevetés. Az emberek már képzelõdtek felõle. Azok,
44 11| laposabb, alantasabb. Ez már a dicsõség volt. Mert mi
45 11| úgyhogy késõbb sokszor már az alakot se látjuk, csak
46 11| fogalmazott: a tömeg lázong.~Már ötvenedik évét tiporta,
47 11| napra hanyatlott. Kezét már nem volt képes fölemelni.
48 11| részvétlátogatókat. Semmi kétség, ez már nem volt közéleti esemény,
49 11| megindultságot keltett.~Arisztid már régen ismét iskolába járt,
50 11| mozgott, nemegyszer megesett már, hogy valaki a neve hallatára
51 11| rémülten azt érezte, hogy ezt már látta valahol, régen, s
52 11| ami most történik, egyszer már megtörtént vele itten, szakasztott
53 11| pontosan éppígy hallotta már akkor. Fáradtságára hivatkozott,
54 11| hogy érdeklik. Az ápolónõ már várta a beteget a próbareggelivel,
55 11| pénzt, elismerést szereznek.~Már virradt. A járdán rikkancs
56 11| irigyelte.~Mire fölért lakásába, már a verõfény ragyogott a perzsákon.
57 11| járni a dolognak. Munkája már nem is olvasáshoz hasonlított,
58 11| összes hírlapi cikkeken. Néha már azon a ponton volt, hogy
59 11| bárgyúság kihozta sodrából. Ez már túlesett azon a mértéken,
60 11| mikor elhagyta Ischlt, már el is készült.~Nem volt
61 11| férfi mutatkozott be, aki már negyven felé járt. Igazán
62 12| hallgatott.~- Maradhass már - kiabált a házmester -,
63 12| fölharsant a kutyaugatás. Alfa már várta. Elülsõ lábait a konyhaablak
64 12| akkor se szûnt meg, mikor már leért a kapuhoz. Úgy rémlett,
65 12| hasonló patália köszöntötte. Már félt moccanni is. Alfa kiszimatolta
66 12| hát most miért ugat?~- Már magam se tudom - válaszolt
67 12| Mulattak azon, hogy Alfa már akkor elböffenti magát,
68 12| Gondolatban folytatjuk, amikor már abbamaradt, s aztán, amikor
69 12| cirkuszok porondjára, ahol már ott vannak az áldozatra
70 12| tûrhetetlenné vált.~A lakók már nem csináltak titkot abból,
71 12| kutyaugatás:~- Csönd legyen már! Mégiscsak disznóság!~Máskor
72 12| ingerli azt a szegény kutyát.~Már a házmester se köszönt neki.~
73 12| az udvarra teríttette.~Az már régen felvette a tárgyak
74 13| kétéves kis Ilonka, aki már beszélt is.~A három felnõtt
75 13| 17-es különszobába, ahol már várták. Három ágy volt itt,
76 13| mondták, hogy a tanár úr már a mûtõben van. Ennek ajtaját
77 13| s ekkor látta Elzászt, már mûtétre öltözködve, a sebészek
78 13| fölfogni az egészet, melynek már nem volt értelme, ezekkel
79 13| általában minden ember, aki már a körülhatároltságával,
80 13| mûtét sikerült.~Ilonkát már a különszobába szállították.
81 13| szóba állni -, no. Nincs már baj. Meg van mentve - s
82 13| eszébe ötlött, hogy illenék már benézni az üzletébe is.
83 13| Eltévesztettem.~A kapuban szétnézett. Már ismét egy volt minden, ami
84 14| sóhajt. Mire benyitott hozzá, már hörgött. Az agyvérzés néhány
85 14| Firenzében, a Pitti és Uffizi már érdekelte. Férje becsülte
86 14| Erzsébet nem szenvedett már annyit a távollététõl, mint
87 14| mûegyetemre.~Ebben az idõben már alig foglalkozhatott vele.
88 15| vallanak, haladók, akik már emlékekkel viaskodnak, s
89 15| lassanként beletörõdik abba, hogy már nem egészséges, és végül
90 15| kórház közös kórtermébe, ahol már mindent magától értetõdõnek
91 15| Ma nem jönnek?”~De akkor már ott vannak. Letelepednek
92 15| bársonydíványra, a sarokba. Már nem beszélgetnek oly lázasan,
93 15| süteményt.~10~A kisasszony már meg sem várja rendelésüket.
94 15| elmenni, de nem tudnak, mert már olyan kövérek, hogy alig
95 17| utána ágynak esett. Perilla már egy éve feküdt.~Silus rabszolga
96 17| szavát. Oly gyönge volt már, hogy csak így felelt.~Silus
97 17| bûzös, mint az enyv. Róma már fölébredt. A mûhelyekbõl
98 17| állt, a szökõkúthoz, melyen már hónapok óta dolgozott.~Szerette
99 17| az ágy felé -, itt vagyok már, kis varjam.~Az asszony
100 17| Silus egy utcasaroknál, már közel a varga házához, befordult,
101 17| jobban lüktetett.~Mindezt már nem bírta el.~Keservesen
102 18| mint az autóban, melyet már elindított a kocsis, de
103 18| minden neszt és jelet, már a megszülemlése másodpercében.
104 18| ropogtatni, cukrot. Csakhogy már nem lehet.”~9~A környék
105 19| legszélére, s maga elé néz.~Most már nem a levelek érdekelnek,
106 20| szakmánymunkás, órabérért. Pedig már a hatvanas éveket taposta.~
107 20| dolgozik. Azt veszi el.~Mikor már a felesége lett, bemutatta.~
108 20| pedig úgy ápolta, ahogy ma már nemigen szokás ápolni. Ilyesmi
109 20| hittem, hogy öreg barátom már elvesztette eszméletét,
110 20| megmagyarázzam a helyzetet.~Õ már abban a régióban volt, ahol
111 20| szálltam. Mire kiértem, már késõ volt.~Öreg barátom
112 21| tusáimra emlékezve, melyeken már többé-kevésbé túlvagyok.
113 21| Fekete haja a halántékán már deresedik, homlokát az évek
114 21| belemelegszem, bátorságra kapok, már gondolkozás nélkül, pimasz
115 21| felderül...~A befejezést már rábízom. Itt a szókratészi
116 22| kánikula volt, este tél.~Bossán már egy hete tartózkodott itt,
117 22| Sõt. Olcsóbb. Például ezt már negyedik éve nyûvöm. Érettségi
118 22| Nagyszerû - lelkesedett a tanár, már nem tréfásan -, nagyszerû.~
119 22| Teljesen megbízható.~- De ez már drágább - évõdött Bossán.~-
120 22| lemetszett a beteg testrõl. Ekkor már körötte sürgölõdött a segéd
121 22| került. És valamint a páciens már nem beteg, mikor az orvos
122 22| tüzetes foglalkozás, lelkileg már teljesen átöltözködött,
123 22| meg - mondta Bossán. - Már egy hónapja itt van. Akarod
124 22| azzal válaszolt, hogy most már nem állt el, hanem viharosan
125 22| értem - mondta Vili, és most már nem is tekintett a tanárjára. -
126 22| firtatta Vili. ~- Nem.~- Á, már értem - harsant föl Schreiner -,
127 22| még egyszer kezelt. - Már többen megjárták ezzel a
128 23| odaliszk a vérszomjas kalifát. Már nevet is adtak a tükörpontynak.
129 23| el.~Két hét múltán anyjuk már dühöngött. Fürdõszobája
130 23| nagyobbik fiára, hajítsa már a vízbe azt a ronda dögöt.
131 23| vagy paprikás lében.~Azóta már bizonyára meg is ették mások.~
132 25| néni hetvennégy éves volt. Már több ízben híre támadt,
133 25| társaságában. ~- Herlinger már volt itt? - érdeklõdött
134 25| homlokára tette.~Ezt mondta:~- Már hûl.~A túlfûtött szobában
135 25| végrendeletre.~Régóta várták már ezt a napot. Ennek reményében
136 25| Átdöfni a szívét.~- De hisz már nem él, szegény. Csak a
137 25| kötelességünk. Sajnos, egyebet már úgyse tehetünk érette.~-
138 25| Reichnek. Minthogy a sebész már elment hazulról, a szanatóriumban
139 25| hírt megvitte a kastélyba, már mindnyájan újból ott voltak,
140 25| fékezve idegességét -, már két álló órája várjuk. Az
141 25| birtokába jutottak.~Fél kettõkor már megint a gyászházban ültek,
142 25| Mariskám, ne sírj. Neki már jó. Jobb, mint itt minekünk.~
143 26| szeretnék adni közönyérõl, mely már nem is földi, túl van minden
144 26| errõl se lehetett szó. Most már igazán elfogott az izgalom,
145 27| zsarnokokat, akik szegények már az elsõ pillanatban a földön
146 27| az örök kárhozatba. Ma már tudom, hogy nem. Azóta ha
147 28| rongykötés ékteleníti el, s már átszivárog rajta a megfeketedett
148 28| tízkor elõremegyünk.~Késõbb már naponta háromszor kötötték
149 28| lassabban hegednek.~- De már több, mint egy hónapja -
150 28| mondjam csak? - figyelmet már nem bír el.~Mosolygott a
151 28| ezredes a félúton, amikor már egészen besötétedett, ezt
152 28| fölött.~Este a vacsoránál már nem volt ott ujján a kötés.
153 29| sorvadása volt, régóta várták már a halálát.~De szíve mégiscsak
154 29| Szegény István bácsinak már jó. Sokat szenvedett. Magához
155 30| képzelt kapuba.~Wilcsek most már keményen, érdesen figyelmeztette
156 30| Szent isten - dohogott -, már megint tizenegyest lõnek.
157 30| fájó fejjel ébredt. Akkor már állt a bál. Egyik nap a
158 30| nagy vihar támadt. Este már meg se ismerte az apját.
159 31| kamasznak nézhette, amikor õ már háromgyermekes családapa
160 31| gyermekbetegség. A kézápoló kisasszony már régen nem a körmöket ápolta,
161 31| nyomorúságos világban, kérném. Már mindenféle könyveket is
162 31| oldalamat is furdalni kezdte már a motorcsónak.~Bercit -
163 31| erdélyi menekült.~A gyermekek már mind aludtak. A kisleány
164 31| darázsfészket bolygatnék meg, már kitört a vihar.~- Bolondéria -
165 31| mint mindenki tudja - ma már részletfizetésre is adják
166 31| kupaktanács, mely ezt az ügyet már számtalanszor megvitatta
167 31| helyes. Tegyük föl, hogy már megvetted a motorcsónakot.~-
168 31| Tegyük föl azt is, hogy már ki is fizetted a motorcsónakot.~-
169 31| fizetted a motorcsónakot.~- Már hogy fizette volna ki? -
170 31| de meg nem engedve, hogy már megvetted és ki is fizetted
171 31| motorcsónakot?~Kérdésemre már nem felelt, csak fölállt,
172 32| Ennek úgy megörült, hogy már meg se köszönte, csak szaladt
173 33| Orvos szerettem volna lenni. Már mint kisfiú doktort játszottam.
174 33| remekmûvük. Ilyen erõfeszítést már akkoriban is nevetségesnek,
175 33| Egymás után tolták be a már „kikészített” betegeket.
176 33| kórbonctanra. A boncolóasztalon már ott volt a hulla, melyet
177 33| miért ismétli a természet, már évezredek óta, mindig ugyanezt
178 35| dolgozni nélküle õ, aki már több mint harminc éve megszokta?
179 35| mosolyog. Hányszor hallotta már ezt tõle.~- Most azonban
180 35| az asszonyt, mert a vád már nem esik jól. - Szóval vége.~-
181 35| tej, tej, tej.~9~Másnap már kutya baja.~Tejben-vajban
182 35| koponyája, az egész teste.~Most már nem idegeskedik. Próbálja
183 35| karikacsapás.~Éjfél után, amikor már mindnyájan alusznak a házban,
184 35| cigarettát. De a szobalány reggel már mind elosztogatta. Eszébe
185 35| öntudatlanul a második után nyúl. Már öngyújtója is lobog.~- Ne
186 36| Nincs távlatuk. Az én szemem már a nagy egységek összefogására
187 37| egyszerre. Kereste verõerét. Már nem találta.~Az idegen nyugodtan
188 37| van itt szó. Sokat látott már ilyesmit, ami a világ minden
189 37| egy-egy rokonukra, mert már mindnyájan találkoztak azzal,
190 37| azzal, ami itt történt.~Most már megismerték õt. Most már
191 37| már megismerték õt. Most már tudták, kicsoda volt.~Ember
192 37| majd õk is elmennek.~Többé már nem volt idegen. A testvérük
193 38| erdei tisztáson, melyet már rég kiszemelt végzetes tettének
194 38| Nézegette forgópisztolyát. Már napokkal ezelõtt megtöltötte
195 38| épp eleget szenvedett.~Azt már elhatározta, hogy nem a
196 38| kanyarodott, s az öngyilkosnak már nem maradt ideje, hogy a
197 38| Az úrvezetõ fékezett, de már késõn volt. Kétségbeesetten
198 39| az utolsó villamost, de már régen elment. A havas esõben
199 39| Délután háromkor nálunk már öreg este volt, s nyári
200 39| szemüveget viseltek, nálunk már leszállt az alkony. Az a
201 39| átmenetileg”. Tudniillik már az elsõ napokban hangsúlyoztuk,
202 39| s a következõ negyedben már máshol ütjük föl a sátorfánkat.
203 39| ablakai vannak, mint az ajtók. Már reggel zuhog rajtuk a verõfény,
204 39| csoda, szívem. Áprilisban már harmincnyolc leszek.~Amikor
|