Fejezet

1 1 |        vele.~Búcsúzkodtam, mert éreztem, terhére vagyok, s minden
2 3 |       ahogy ma sem ismerem. Úgy éreztem azonban, hogy már láttam
3 32|         Idõnként rám sandított. Éreztem, hogy tekintélyes úrnak
4 32|      gyermekeit, hogy részvétet éreztem irántuk és a szarkájuk iránt,
5 33| Mindenesetre cudarul egyenlõnek éreztem itt magam minden emberrel.
6 33|         el. Afféle gyári árunak éreztem magam. Közel sem oly jelentõsnek,
7 33|   voltam, és nagyon komoly. Azt éreztem, hogy a földön elhagyatott
8 33|       tehetek, amit akarok. Azt éreztem, hogy a halál semmiség,
9 33|      éppoly semmiség.~De azt is éreztem, hogy élni a legnagyszerûbb