Fejezet

  1 1 |              ablakok felé törekedett ez a papírdagály, hogy kiömöljön
  2 1 |             meg egy kis üveget.~- Mi ez?~- Orvosság.~- Hát beteg
  3 1 |              olvasnia. Eszébe jutott ez, az a könyv, melyet még
  4 2 |            kellene váltani.~Csakhogy ez a falusi gyermeklány, ki
  5 2 |      tipegett az utcán, érezve, hogy ez a nap semmi más napjához
  6 2 |           mint hangjával.~- Bizonyos ez?~Ebben a kérdésben kétkedés
  7 2 |         pedig nincs más könyve. Csak ez az egy.~1925~ ~
  8 3 |        megyek a magam dolga után.~De ez az ember egészen más. Amikor
  9 4 |              Jancsikám?~- Sírba visz ez a taknyos - vágott közbe
 10 4 |              Siralmas fürdõhely volt ez, villany és minden kényelem
 11 4 |          táskájába dobta, és elment.~Ez a halál, mely hirtelenül
 12 5 |             gyászolnak.~Aztán mindig ez következett:~- Nézd a kis
 13 5 |        mutogattam neki a lányokat:~- Ez csak szép? - kérdeztem.~-
 14 5 |           meg, s így szólt:~- Látod, ez már szép nõ.~Egy divatáru-üzlet
 15 5 |               Majd azt mondta, hogy „ez a világ legszebb nõje”,
 16 5 |          várta az urát.~Pisti, kinek ez a szabálytalanság végtelenül
 17 6 |                mondta gondolkozva -, ez pont olyan, mintha engem.~-
 18 6 |            volt. És azt hiszed, hogy ez most nem érzi?~- Lehet.~-
 19 7 |         nézelõdött a kék szemével, s ez õket zavarba hozta. L.-né
 20 7 |       kidobtak benneteket az utcára. Ez talán megindítja. A kislányt
 21 8 |           Úgy rémlett, hogy ismerem. Ez volt az a tégla, mely mindnyájunk
 22 10|        fülkét. Éreznem kellett, hogy ez nekem, csak nekem szól.
 23 10|      levegõbe meredve hallgattam. És ez hatott. Csak most hitték
 24 11|       barátaim. Ma reggel hirtelenül ez jutott eszembe. Sok mindent
 25 11|             tûnt fel egy pályázaton. Ez a társaság százaranyas díjat
 26 11|          ellen, rámutatva arra, hogy ez hazánk veszedelme, majd
 27 11|          hogy a hatás teljes legyen. Ez az egytagú név úgy pukkant,
 28 11|    mindenkinél laposabb, alantasabb. Ez már a dicsõség volt. Mert
 29 11|         Ekkor fölkeltette feleségét. Ez egy ösztövér, magas asszony
 30 11|       legrosszabb magyar író, s most ez üresen marad, interregnum
 31 11|      pillanatra arra gondoltak, hogy ez a közéleti figura, akin
 32 11| megkoszorúzta Chmell János drámáját. Ez láthatólag félvállról vette
 33 11|    részvétlátogatókat. Semmi kétség, ez már nem volt közéleti esemény,
 34 11|              magángyász. Az özvegyet ez egy kicsit bántotta is.
 35 11|               széles fekete rámában. Ez elevenítette meg képzeletét,
 36 11|         magát, hogy hajdan csakugyan ez az ember mozgott szobáikban.
 37 11|         maradt meg belõle legtovább. Ez beivódott minden tárgyába.
 38 11|              Többször megismétlõdött ez a hahota. Viselkedésük oly
 39 11|      rákényszeríthessük másokra. Itt ez az alakoskodó szemérem is
 40 11|      megkérdezte, hogy mi a baja. És ez volt a legrémesebb. Mert
 41 11|   meggyilkolták ismeretlen tettesek? Ez a gondolat annyira belegyökerezett
 42 11|               puszta kíváncsiságból.~Ez volt az elsõ darab, melyet
 43 11|      Arisztid gróf, kit Elemér gróf, ez a züllött, sötétlelkû démon
 44 11|      halálról hallott vagy olvasott, ez a kép tûnt eléje, s hiába
 45 11|        látott azóta igazi halált is, ez volt számára a halál.~Most,
 46 11|        Egyet-mást bizony nem értett.~Ez tovább hajszolta õt elõre.
 47 11|          bárgyúság kihozta sodrából. Ez már túlesett azon a mértéken,
 48 11|              s másra terelte a szót.~Ez a kollégája mesélte nekem
 49 12|          tenni kellett valamit, mert ez így nem maradhatott tovább.~
 50 12|            kiabálva.~- Nem is mérges ez - szólt a cseléd a vállát
 51 12|       annyira sietni az ablak elõtt. Ez a büdös érzi, hogy félni
 52 12|          hallatszik a mennyországba.~Ez a közöny azonban egyoldalú
 53 12|           Igazán nem értem, s fõképp ez nyugtalanít. Az ellenszenv
 54 12|            föltevésre hajoltam, hogy ez a kutya a gyorsírót gyûlöli
 55 12|         gyorsírót gyûlöli bennem. De ez nyilván önáltatás. Engem
 56 12|              ismerek. Vajon mi lehet ez? Nem vagyok rossz ember.
 57 12|         lehetnek mindig tekintettel. Ez minden bûnöm...”~13~Amikor
 58 12|               Ki tudja, honnan jöhet ez a gyûlölet. Magja nyilván
 59 12|          nézte, hitetlenül.~18~Wohlt ez egy pillanatra zavarba hozta.
 60 12|              haragnak, a gyûlöletnek ez a tömlõje most titokzatosan
 61 13|    nagykereskedõ, a selyemkereskedõ.~Ez, amikor megpillantotta Elzászt,
 62 13|       félrebeszélt.~Rekkenõ nap volt ez. Kénsárga felhõk lógtak
 63 14|             bácskai földbirtokoshoz.~Ez afféle nyájas óriás volt,
 64 14|            harmadik ura bankár volt.~Ez az ötvenéves, rideg, mohó
 65 15|        különbözõ állomásainál. Olyan ez, mint egy gyár, ahol állandóan
 66 15|             Mindennap tizenkettõkor. Ez ennek a cukrászdának a különlegessége.
 67 15|           megismétli, titokban.~„Bûn ez? - kérdezi magától. - Nem
 68 16|      hajóslegény - kereket oldott.~- Ez volt - mondták többen, s
 69 16|            De azért kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal, múltkor
 70 16|         kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal, múltkor a kocsmában
 71 16|                 Milyen fönséges volt ez a lány, milyen hatalmas.
 72 16|              mindig errõl beszélünk. Ez is valami.~1929~ ~
 73 17|          majd, de azt is tudta, hogy ez a tengõ-lengõ élet az elíziumi
 74 17|        leköptek. De miért támadt rám ez az oktalan állat? Miért
 75 18|              járókelõk így szóltak: „Ez a Herr gazdája.” Õ csak
 76 19|        kerülnek többé föl a gallyra.~Ez a pillanat ünnepélyes. Mindegyik
 77 19|         végérõl egy hang riaszt föl. Ez a hang ezt kérdezi tõlem: „
 78 19|            levelek érdekelnek, hanem ez a leány. Eddig még senki
 79 19|           magam.~Hát miért tudakolta ez a leány, hogy leülhet-e
 80 21|                vallatom. - Mutasd.~- Ez csak a piszkozat - mentekezik.~
 81 22|              a takaros fickót.~- Hát ez meg mi a csuda? - támadt
 82 22|            Teljesen megbízható.~- De ez már drágább - évõdött Bossán.~-
 83 22|              magam. Milyen kitérdelt ez a nadrág, milyen kopott
 84 22|              a nadrág, milyen kopott ez a kabát. A ruha vénít, a
 85 22|             jön.~Bossán körülnézett. Ez csakugyan más volt, mint
 86 22|      Következett a mérték felvevése.~Ez is mennyire más volt, mint
 87 22|      ráöntötték volna. Amint mondta, ez nem is csoda. Az ilyen termetre
 88 22|     megigazították a kabátot, eltûnt ez a kényelmetlen érzése, mely -
 89 22|              sem.~Aztán rájött, hogy ez nem is furcsa.~Az igazán
 90 22|          tintával öntötték volna le.~Ez a ruha szûk is volt, meg
 91 22|              kis pamut is van benne. Ez pamut. Tiszta pamut. Aztán
 92 22|      Schreiner -, a 10-ben rendelte. Ez itt azonban 12/b. Az Schreiber,
 93 22|           kaján, széles mosollyal. - Ez az õ munkája. Ismerem.~A
 94 23|         Dunába, ahonnan kihalászták.~Ez az indítvány gyõzött. Fricit
 95 23|             vízbe azt a ronda dögöt. Ez összeszedte minden lelkierejét,
 96 23|       beszélt.~Õ azon tûnõdött, hogy ez a kaland - a kellemetlenségeken
 97 24|              hóra.~Annyira érdekelte ez, hogy megállott, nem közvetlen
 98 24|           társadalmi osztály” tagja. Ez néha szomorú. Majd valamikor
 99 24|             rongyaimmal. Sajnos, nem ez az én világom. De nem halok
100 24|             mindig a lebujban járt - ez olyanféle fickó lehet.~A
101 24|             étteremrõl ábrándozott - ez a vastag burzsi odavaló.~
102 25|              olyan, mintha még élne.~Ez a megjegyzés némi izgalmat
103 25|             mihelyt halálom beáll, s ez hivatalosan is megállapíttatik,
104 25|          szívemet szúrják keresztül.~Ez mély döbbenetet keltett.~-
105 25|      teljesítenünk kell, amit kíván. Ez a kötelességünk. Sajnos,
106 25|            Türk, szinte bosszúsan. - Ez Herlinger. Nem merte. Fél.
107 25|          sürgõs.~Goromba fráter volt ez a sebész. Száján valami
108 25|             húsban, az inakban hisz. Ez kihozta a sodrából Dömötört.~-
109 27|             lett. Nekem is többnyire ez a szerep jutott. Ezt annak
110 27|              Tudtam, hogy mit jelent ez. Apám, ha meglátja otthon,
111 28|            ezredesné is megsebesült.~Ez a tûzvonal mögött történt.~
112 28|           ujjáról a jegygyûrût, mert ez vérkeringési zavart okozhat,
113 28|               alig huszonhárom éves. Ez rendszerint vacsora után,
114 30|    Hovatovább elviselhetetlenné vált ez. Wilcsek nem tudott munkájára
115 30|         lõnek. Ki kiabál ily élesen? Ez a Feri hangja, a Ferié.
116 30|          följebb vagy lejjebb menni. Ez itt nem játszótér. Én dolgozom -
117 30|            vélték, hogy a közelükben ez az öregember állandóan dühöng.
118 31|         se-hús kézápoló kisasszonyt.~Ez egyre-másra hozta a világra
119 31|    Szakállát-bajuszát beretválta, de ez nemigen látszott meg rajta,
120 31|              fakadt ki Weigl néni -, ez az õ bolondériája.~- Az -
121 31|          mosollyal.~- Helyes, Berci, ez is helyes. Szóval te puszta
122 31|     óhajtottam vele megértetni, hogy ez fölöttébb költséges szenvedély
123 31|         haragtól szikrázó szemmel. - Ez, kérem, nem normális. Ez,
124 31|             Ez, kérem, nem normális. Ez, kérem, egyszerûen abnormális. ~
125 32|            aki majd jön. Nem a miénk ez a ház se. Csak mink adjuk
126 32|           szállóba. Itt a szoba ára. Ez meg a magáé - odalöktem
127 32|            Jövõ hónapra várta.~- Hát ez mi? - kérdeztem.~Szarka
128 32|      kifizetni. ~Egy kissé elhûltem.~Ez a szegény asszony nem értette,
129 33|          eskü köt. Micsoda boldogság ez.~Pont így voltam én az orvostudománnyal
130 33|        szobájába nem nyithattam be - ez itt senkinek sem adatott
131 33|             megijedés - a félelemnek ez a villámütése -, s hogy
132 33|       megállapítani, hogy jött létre ez vagy az a remekmûvük. Ilyen
133 33|           volt a teste.~Tudtam, hogy ez tilalmas és illetlen. Azt
134 33|            egy vörös hullafolt. Csak ez jelezte, hogy nem él.~A
135 33|              hogy „fel fogja tárni”. Ez gyorsan ment. Éles késével
136 33|        keménységét. Nagyszerû takaró ez. Arra gondoltam, hogy voltaképp
137 33|             a vajat. Feltûnt a szív, ez az óriási vörös izom, a
138 33|           óriási vörös izom, a tüdõ, ez a rózsás-szürke lebeny.
139 33|            szivacsokkal itattak föl.~Ez jutott eszembe: miért ismétli
140 33|         pontossággal? Annyira bevált ez? Vagy nincs más ötlete?
141 33|           itt magam minden emberrel. Ez nem fájt. Csak némi alázat
142 33|              fölhasított bõrt - mert ez csak az õ dolga volt -,
143 33|           happy end-félét vártam. De ez nem történt meg.~Akkor kimentem
144 34|   STRUCCPOLITIKA~Szívfacsaró látvány ez a sok munkanélküli.~Hasznos,
145 35|            Csöng a füle. Meddig tart ez? Percek múlnak.~A csöngetés
146 35|           mindig ugyanaz.~Rettenetes ez a makacs, hosszú csöngetés.~
147 35|        amikor az ágyba dõl.~Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem,
148 35|             is negyven, hanem ötven.~Ez volt az utolsó cigaretta
149 35|              az íróasztalod lámpája. Ez muzsikál. Rossz a kapcsolója.~
150 35|          könyvtárlétrán.~Jaj de édes ez a keserû füst. Szájpadlása
151 36|           vizsgálja a mûszert. Olyan ez, mint az ismerettan, mely
152 36|            igyekszik eldönteni, hogy ez a szerv mennyiben alkalmas
153 36|       ragyogott az egész világ.~- Mi ez? - kérdezte mámorosan, mintha
154 36|             szavalni a Fényhez. - Mi ez?~- Presbyopia - felelte
155 36|       összefogására rendezkedett be. Ez a bölcsesség jelképe.”~Egymás
156 36|            föltûnt, milyen szótlan.~„Ez a rend - töprengett. - Csak
157 36|            hogy így van, lehet, hogy ez a dolognak mélyebb értelme.
158 37|            volt elégedve.~- Ki lehet ez? - tûnõdtek néha a vendégek,
159 37|           tekintetével.~- De kicsoda ez? - vallatták egymást a szálloda
160 38|          torkában is gúnyolódik vele ez a szerencsétlen? Micsoda
161 39|             magam keféltem a padlót. Ez nem is volt rossz. Legalább
162 39|             hét bérházból a másikon. Ez az utca arról nevezetes,
163 39|             ütjük föl a sátorfánkat. Ez a tervünk évrõl évre halasztódott.
164 39|         szívének, és lemondott róla. Ez nem jelentéktelen összeg.