Fejezet

  1 1 |     különösebb rátermettséget árulna el. Egymás után rakta le vizsgáit.
  2 1 |              egy kis bosszúság fogta el. Fitymálva nevetett, mint
  3 2 |      rosszallóan. Másodpercek múltak el.~- Megvannak az írásai?~
  4 2 |             a megõrzéséhez. De mikor el akartam zárni, oly sóvár
  5 3 |    észreveszem õt a korzón. Hirtelen el kell futnom a város másik
  6 4 |        fürdõnadrággal.~- Ugyan, vidd el õt is - kérlelte az asszony.~-
  7 4 |            vele a somogyi part nyúlt el. A tó tündöklött, mintha
  8 4 |               hogy már több idõ múlt el, mint az elõzõ lebukás és
  9 4 |         között. Sokkal több idõ múlt el.~Hatalmasan megriadt.~Fölugrott,
 10 4 |            cölöpbe fogózkodott, hogy el ne szédüljön.~Mire a legény
 11 4 |         sekély víz itt nem lephetett el senkit.~Hamarosan híre futamodott
 12 5 |         milliméterrel se mozduljanak el arról a helyrõl, amelyre
 13 5 |         szerint, s kivonatolta, hogy el ne felejtse. A száz kötethez
 14 7 |        délutánjait körükben töltötte el, mert L. elég jól beszélt
 15 7 |      fölélték, egymás után adogatták el bútoraikat. Sötét, piszkos
 16 8 |           épülõ ház mellett haladtam el. A járdán az építkezési
 17 8 |            utólagos vigyázatossággal el is távolodtam tõle, majd
 18 10|              tündéri fénnyel öntötte el az eddig homályos fülkét.
 19 10|             hatott. Csak most hitték el igazán, hogy valóban az
 20 11|             délutánon együtt mentünk el mi, ifjú mordályégetõk,
 21 11|             birtokában se bizakodott el. Azon iparkodott, hogy tökéletesítse
 22 11|            mûsorról, s ezzel végképp el is volt temetve. Chmell
 23 11|     pénzdarab, melyet senki se fogad el fizetési eszközül: mindenki
 24 11|               és közönyösen haladtak el az irodalom jó és rossz
 25 11|         jelentettek valamit és azzal el is tûntek, püspökök, zászlósurak,
 26 11|              a tolla, képek cikáztak el, jambusok zendültek káprázó
 27 11|            hirtelen rosszullét fogta el, gyomra fölémelyedett. Félretolta
 28 11|           ott van, mikor nem takarja el a megszokott lencse. Rosszulléte
 29 11|      halogatta. De hogy nem maradtak el a rosszullétek, s egy ízben
 30 11|     kikérdezték, s azzal bocsátották el, hogy két napig nem szabad
 31 11|          mely néha undorral töltötte el, néha azonban oly kellemesen
 32 11|           egy nagy dobozban helyezte el.~Õ adatta el a nyolcszáz
 33 11|       dobozban helyezte el.~Õ adatta el a nyolcszáz kötetbõl álló
 34 11|          hogy harmatozzanak, küldjék el végre a boldogtalan emberiségnek
 35 11|            három Üdvözlégyet mondott el.~A papoknál lerakta az érettségit.
 36 11|           úgy döntött, hogy nem érti el a sértést. Az asztalra könyökölt.
 37 11|              szánalomtól facsarodott el. Az apját látta, az apja
 38 11|            megfogta az õ kezét, hogy el ne csússzék, s noha bizonyára
 39 11|           ezt a magyarázatot fogadta el.~Különben az irodalom Arisztid
 40 11|   ímmel-ámmal, pironkodva készítette el otthoni fogalmazványait,
 41 11|       Arisztid ezt sohase felejtette el. Valahányszor a halálról
 42 11|           mikor elhagyta Ischlt, már el is készült.~Nem volt vele
 43 12|            örömét csak egy zápította el, az, hogy a kutya még mindig
 44 12|           hogy az ablak elõtt haladt el, megállott.~- Mérges kutya -
 45 12|           lassan, kényelmesen sétált el a folyosón. Alfa tajtékzott.
 46 12|        gyorsíró. Hogy az ördög vinné el.~9~Egy délután, mikor a
 47 12|              hozzá, semmit se veszek el belõle, legföljebb a nyelvtani
 48 12|             teremtés koronája haladt el a kutya elõtt, s egy gyûlölködõ
 49 13|       betegnek, s attól az nemsokára el is aludt. A fõorvos köpcös
 50 13|              csak tizenegy perc múlt el. Lement a kertbe.~Középütt
 51 13|             arca ingerültséget árult el. Kedvetlenül nyúlt a mûszerek
 52 13|      szaporította a szót, nem mondta el azt, amit álmatlan éjszakáin
 53 14|             nevelõintézetbe helyezte el fiát. Nehezen vált meg tõle,
 54 14|             a birtokát azonnal adják el.~Ekkor kezdõdött az az idegcsigázó,
 55 14|      bálványozhatja és hanyagolhatja el valaki a fiát, miként lehet
 56 15|      selyemmel vont falak választják el az asztalkákat. Ezekben
 57 15|              zavarják egymást. Ki-ki el van foglalva tulajdon ügyével,
 58 15|          néhány perccel elõbb vettek el a kotlós alól.~Egyszer,
 59 16|        átkozódott, dühöngött. Hangja el nem rekedve rikoltozott
 60 16|           míg a jajveszékelõ némbert el nem cipelték. De hangját
 61 16|          majd agyba-fõbe verik. Vagy el se jut odáig. Belökik a
 62 17|          sárgán, mozdulatlanul nyúlt el, félig nyitott szemmel.~-
 63 17|             Szilaj fájdalom facsarta el szívét. Sajnálta magát is,
 64 17|     lüktetett.~Mindezt már nem bírta el.~Keservesen sírni kezdett.~
 65 18|             mintegy acélból készült, el kellett ismerniök, hogy
 66 18|          cukrot megvonták tõle, hogy el ne finnyásítsák. Zsíros
 67 18|           ellen merényletet követtek el, s utoljára még szembe akar
 68 18|     Meggyilkoltak. Végem van, végem. El kell pusztulnom.~A tökéletesség
 69 19|             más és más módon pusztul el. A levéltragédia is egyéni.
 70 19|           olyan, akit a szél lebbent el, de van olyan is, aki sárgán,
 71 19|          Némelyek párosával távoznak el. Ezek a „szerelmes levelek”.
 72 19|              modort, s ezzel, amivel el akarta palástolni, hogy
 73 20|          gyárban dolgozik. Azt veszi el.~Mikor már a felesége lett,
 74 20|            elõ.~Még a gyárba se járt el, nem törõdve, hogy elveszti
 75 21|       Álmosan pislog. A szánalom fog el.~- Így sohase készülünk
 76 21|                 Így sohase készülünk el - nógatom. - Kezdjünk hozzá,
 77 22|               hogy most már nem állt el, hanem viharosan fölugrott
 78 22|         vonni.~9~Sokáig nem mehettek el, mert Bossánnak délelõtt
 79 22|          este - zárás elõtt - mentek el.~Vili elõrehaladt az ódon
 80 23|             csak vacsorára készítsék el, paprikásnak, mert közben
 81 23|           vacsora is baj nélkül múlt el.~Másnap azzal álltak elõ,
 82 23| tükörpontynak. Fricinek keresztelték el.~Két hét múltán anyjuk már
 83 23|             is boldogsággal töltötte el, hogy fiai ennyire jószívûek.
 84 24|             fölveszem, s itt mulatom el egész heti keresetemet.~
 85 25|      Mindhárman Angelus lányt vettek el, Tekla néni Istenben boldogult
 86 25|             mintegy ijedten vágódtak el a számlapon, hegyesszögben,
 87 25|             Dömötör.~- Az elõbb ment el.~- És mit mondott?~Az öreg
 88 25|            is ezen a nyáron.~Õ kérte el az öreg lánytól a végrendeletet.
 89 25|    tisztiorvos is. Így hát õ nyomban el is végezhette.~Dömötör átvezette
 90 26|        gondoltam, s melegség öntötte el szívemet -, milyen helytelenül
 91 27|         senkinek. Csak most beszélem el, miután idõközben sikerült
 92 27|              Aki varr, az bûnt követ el. Azon tépelõdtem, vajon
 93 27|              tûvel-cérnával képzelem el õket és foldozófával.~1930~ ~
 94 28|           csúf rongykötés ékteleníti el, s már átszivárog rajta
 95 28|           gyógyulását késleltetheti. El is tiltotta egy idõre a
 96 28|            figyelmüket.~Hetek múltak el, három hét, négy hét. Azok
 97 28|                figyelmet már nem bír el.~Mosolygott a fõtörzsorvos,
 98 29|            dolgozni. Ezért szegõdött el két lánya Pestre, cselédnek.~-
 99 29|              látogatót.~2~Most fogta el igazán a keserûség. Jajveszékelt,
100 29|       virágait, melyek nem hervadnak el soha. Ezek tetszettek neki
101 30|        várjatok, ti taknyosok.~Ezzel el is tûnt az ablakból. A másik
102 30|               s nézném, hogy sápadsz el, hogy kékülsz meg, te disznó.
103 30|            Ilyen gondolatokkal aludt el, s kábultan, fájó fejjel
104 30|             még megjárod.~8~Így múlt el a június, a július s az
105 30|        Késõbb - tíz felé - kezdõdött el a cirkusz, és tartott, mint
106 30|         Hetekig esett.~Sár borította el a kis könyökutcát, a járda
107 31|             a lárma a tetõfokát érte el. Mindenki összevissza kiabált,
108 31|             a hó egy méternyire födi el a jégkérget, ha sötétség
109 31|       jégkérget, ha sötétség takarja el még a híd pilléreit is,
110 33|      õszintén undorodtam. Düh fogott el, ha a kis, édes tündérkékrõl
111 33|      képzelõdhettem.~Sohase felejtem el „elsõ boncolásom”.~Egy májusi
112 33|        voltaképp csak bõrünk különöz el a többi emberektõl, az egyéniségünk
113 33|              Csak némi alázat fogott el. Afféle gyári árunak éreztem
114 35|        reggel korán mind ajándékozza el, s az máris viszi a konyhába
115 35|            arra inti, hogy nemsokára el kell majd innen mennie.~
116 35|            házban, pokoli vágy fogja el. Csak egy cigarettát, egyetlenegy
117 35|            legfelsõ polcára rejtette el, könyvei mögé, ünnepi alkalomra.
118 36|        rendelvényt, hogy készíttesse el a patikában.~- Köszönöm -
119 36|            vajon a világ távolodik-e el tõlünk ilyenkor, vagy mi
120 36|         ilyenkor, vagy mi távolodunk el a világtól, ösztönösen,
121 37|              egy cigarettára, s amíg el nem szívta, nézegette az
122 37|        sohase sietett, sohase maradt el. Az étkezéseknél elsõnek
123 38|                vajon kicsoda olvassa el ilyenkor a délutáni lapok
124 39|               Legalább sohase híztam el. Nem kellett tánctornára
125 39|           birodalmá-nak kereszteltük el, s azon töprengtünk, nem
126 39|      töprengtünk, nem cserélhetnõk-e el - apróhirdetés útján - valami
127 39|              Húsz cigarettát szívott el egy nap. Rosszat tett a
128 39|         Nyáron meg az uramtól loptak el hetvennégy pengõt az uszodában.~