Fejezet

  1 2 |             jutott:~- Igaz, a könyv. Azt is ki kellene váltani.~Csakhogy
  2 2 |    rogyadozott, talán imádkozott is, azt az imát, melyre édesszüléje
  3 2 |         azért csóválta fejét, mintha azt mondaná, hogy „jellemzõ”.~-
  4 2 |           Ezerkilencszáztíz...~- Nem azt kérdeztem. Arra válaszoljon,
  5 2 |             halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész.~-
  6 3 |       mindegyik így szólt:~- Ja, az? Azt én is folyton látom. Te
  7 4 |           boldog fegyverszünetében - azt következtette, hogy nem
  8 4 |           gyermeket.~Suhajda, amikor azt mondta: „há-rom”, nagyot
  9 4 |              búvárkodott, homályosan azt remélte, hogy közben fia
 10 5 |           nagyujjával lepöccentette. Azt hiszem, õ személyesen ismert
 11 5 |           Pisti sokáig bámulta. Majd azt mondta, hogy „ez a világ
 12 6 |           Nagyon szorgalmas volt. És azt hiszed, hogy ez most nem
 13 7 |            csak a munka a bálványuk. Azt hiszik, hogy itt is úgy
 14 8 |              Megvetõen rúgtam odább.~Azt hittem, hogy már megunta.
 15 8 |            hittem, hogy már megunta. Azt hittem, hogy annyi idõ múltán
 16 8 |              az egyetlent, amit tud. Azt hittem, hogy sokkal eredetibb.~
 17 9 |             csak egyet utált jobban. Azt, ha nem zaklatják körkérdésekkel.~
 18 9 |          jövõje, ugye? Adja csak ide azt a levelet.~A titkár átnyújtotta.
 19 10|            volt, hogy félreismertek. Azt hitték, hogy én nem én vagyok,
 20 11|      megnedvesíteni hervadt ajkát, s azt kívánom, vajha minden mondata
 21 11|            értik meg kortársai. Majd azt képzelte, hogy „hanyatlik”.
 22 11|    szerelemrõl és a világegyetemrõl.~Azt, hogy teljesen névtelen
 23 11|            az alakot se látjuk, csak azt a legendát, mely csodálatosan
 24 11|              írt. Ami eszébe jutott, azt tüstént leírta, és amit
 25 11|        Szinte készen vetette papírra azt a hosszú monológot, melyben
 26 11|           tejet, a sváb kofákat, meg azt a sok fene szivart, és nikotinmérgezéstõl
 27 11|               mellénye lötyög rajta. Azt tanácsolta, hogy a klinikán
 28 11|           porcelán tégelybe tétesse, azt lekötötte a befõttekhez
 29 11|           egy kisgyereké. Az orvosok azt hitték, hogy még pár hónapig
 30 11|            kiérdemült író képviselte azt a tisztes, hagyományokat
 31 11|           vér híján. Pár hónap múlva azt se tudta, hogy milyen volt.
 32 11|        figyelte, s hirtelen rémülten azt érezte, hogy ezt már látta
 33 11|         dolgokról beszélt, melyekrõl azt hihette, hogy érdeklik.
 34 11|           málnaszörppel ízesítettek, azt kellett kikanalaznia, lassan-lassan.~
 35 11|       szenvedett utolsó hónapjaiban. Azt, hogy mit szenvedett azelõtt,
 36 11|            Hosszan a szemébe néztem. Azt reméltem, hogy majd vele
 37 12|          napokon szintén.~A gyorsíró azt hitte, hogy felöltõje ingerli,
 38 12|             felelõs pályámon. Leírom azt, amit a miniszterek és képviselõk
 39 12|              hozzá, vagy beköthetném azt a lármás száját kötelekkel
 40 12|             szemtelen megint ingerli azt a szegény kutyát.~Már a
 41 12|        csoport képzõdött. Egy ügyvéd azt magyarázta, hogy legföljebb
 42 13|           tanár gyors visszajöttébõl azt következtette, hogy semmi
 43 13|              A száját nézte, mellyel azt mondta: „meg kell nyitni”,
 44 13|          Fölszaladt a rendelõbe. Ott azt mondták, hogy a tanár úr
 45 13|    naprendszerének tûnt föl. Sokszor azt hitte magáról, hogy valami
 46 13|   szaporította a szót, nem mondta el azt, amit álmatlan éjszakáin
 47 13|              álldogált, hajadonfõtt. Azt megszólította:~- Hol a kapus?~-
 48 14|            támadtak, éjszaka izzadt. Azt ajánlották, meneküljenek
 49 14|               adott”, mikor mindenki azt várta, hogy „vesz”. De egy
 50 14|            anyuskám, de karácsonykor azt írta, hogy majd húsvétkor,
 51 14|     húsvétkor, anyuskám, s húsvétkor azt, hogy majd jövõ karácsonyra.~
 52 14|        földön, hogy mi is volt õ. De azt nem tudta.~A pap azt hitte,
 53 14|              De azt nem tudta.~A pap azt hitte, hogy a haldokló félrebeszél,
 54 15|             mint egyenlõk. Gyötrelem azt hinniök, hogy érzéseik többé-kevésbé
 55 17|             lehajtotta fejét. Fõképp azt szégyellte, hogy pisze.
 56 17|             ösztönével kiszimatolták azt is, hogy belül bizonyára
 57 17|        alvilágban tovább él majd, de azt is tudta, hogy ez a tengõ-lengõ
 58 18|              csak egyetlenegy akadt. Azt egy sápadt, magas, fekete
 59 19|            keresztesháborúk korából. Azt játszom, hogy én vagyok
 60 19|            annyit csalódott. Õ pedig azt játssza, hogy õ a grófkisasszony.~
 61 20|          szintén a gyárban dolgozik. Azt veszi el.~Mikor már a felesége
 62 20|      környéki szoba-konyhás lakásba. Azt hitte, ott jobb lesz.~Felesége,
 63 20|              Nem tudom, mi van vele.~Azt hittem, hogy öreg barátom
 64 22|             és megszagoltatták vele. Azt a bizonyos mákkal hintett
 65 22|            Nem futja, nem futja. Hát azt hiszed, hogy a jó szabó
 66 22|      találtak a ruhán... Õ sem. Csak azt jegyezte meg, hogy a hónaljában
 67 22|              Csak egyet furcsállott. Azt, hogy a változást senki
 68 22|            piros képû bajuszos úr. - Azt hiszem, tévedésrõl van szó.
 69 23|                           TÜKÖRPONTY~Azt tervezték, hogy tükörponty
 70 23|      köszörülte kését.~Erre a kisfiú azt indítványozta, hogy „engedjék
 71 23|           fiára, hajítsa már a vízbe azt a ronda dögöt. Ez összeszedte
 72 23|            derengõ csillámlását, sõt azt is látták, amint találkozott
 73 24|             riadtan közeledne felém, azt hinné, hogy tévedtem. Késõbb
 74 24|         hinné, hogy tévedtem. Késõbb azt hinné, hogy megbolondultam
 75 24|    Tekintetük találkozott.~Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog.
 76 24|               hogy boldog. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gyûlöli
 77 24|           hogy gyûlöli õt. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gúnyolódik,
 78 25|             pedig csak egyet lakott. Azt a kis szobát, amelybõl most
 79 25|           néninek lehettek hibái, de azt senki se tagadhatja, hogy
 80 25|               szegény. Csak a lelke. Azt akarja, hogy teste békében
 81 25|             erre az elhatározásra?~- Azt én nem tudom - szólt Dömötör,
 82 25|               Szép kis orvos.~- Csak azt nem értem - tûnõdött Piskolczy -,
 83 25|        annyira szegény Tekla néni?~- Azt mondta - szólt Dömötör -,
 84 25|    Telefonozott a szanatóriumba. Ott azt a választ kapta, hogy Reichnek
 85 25|            Csak ide a szomszédba. Ha azt elintéztem, nyomban ott
 86 26|         tartom, s egyiktõl nem várom azt, amit esetleg a másiktól
 87 26|              várhatnék. Tõle is csak azt vártam, hogy olyan legyen,
 88 27|          volt, mi következik ezután. Azt hittem, hogy elkobozza a
 89 27|            és cinkostársként leplezi azt, amit büntetnie kellene.
 90 29|              úr, vállát vonogatva. - Azt mondta Juli néni, hogy negyven
 91 30|             tárgyalt a rendõrrel, de azt is látták, hogy a rendõr
 92 30|       valamit mondott nekik. Nyilván azt, hogy próbáljanak csöndesebben
 93 30|              mi folyt itt napközben, azt csak késõ este tudta meg,
 94 30|       meghalt. Tegnapelõtt temették. Azt hittem, hogy tetszett hallani.~
 95 31|          motorcsónak?~- Én is mindig azt kérdeztem tõle. Mondd, minek
 96 31|            magyaráztam. - Tegyük föl azt is, hogy már ki is fizetted
 97 31|         tovább haladva érvelésemben, azt óhajtottam vele megértetni,
 98 31|       túlvilági örömtõl.~Amit akart, azt minden poklok, minden ármánykodások
 99 31|             ostoba is voltam, amikor azt tudakoltam tõle, hogy hová
100 31|          Ezért mertem megkockáztatni azt a véleményemet, hogy Weigl
101 32|          igen. És mit akar?~- Tessék azt is kifizetni. ~Egy kissé
102 32|       megesett rajtuk a szívem, csak azt képzelte, hogy hülye vagyok,
103 32|         melyben kezdtem. Különben is azt hittem, hogy utoljára látom.~
104 33|              Mindenkinek jó lélekkel azt a tanácsot adhatom, hogy
105 33|             ügyhöz méltó buzgalommal azt igyekezett megállapítani,
106 33|             ez tilalmas és illetlen. Azt is tudtam, hogy erkölcstelen.
107 33|           Helyesen vagy helytelenül, azt képzeltem, hogy az én célom,
108 33|           szörnyethalt.~Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ijesztõ
109 33|            voltam, és nagyon komoly. Azt éreztem, hogy a földön elhagyatott
110 33|              felelõtlen és szabad, s azt tehetek, amit akarok. Azt
111 33|            azt tehetek, amit akarok. Azt éreztem, hogy a halál semmiség,
112 33|          élet is éppoly semmiség.~De azt is éreztem, hogy élni a
113 34|        Tényleg, legokosabb nem látni azt, ami fáj.~Elutaztam egy
114 34|           oly villámgyorsan számolt, azt következtettem, hogy legalábbis
115 34|         Éjszaka lidérces álmom volt. Azt álmodtam, hogy Rubens mázolja
116 35|        Legalább tíz percig csöngött. Azt hittem, megõrülök.~- Lásd -
117 35| íróasztalához, elsápad. Ismét hallja azt a vékony, éles zajt, mely
118 36|        valami baja a szemének?~Eddig azt se tudta, hogy szeme van.
119 36|           mondta neki. - Nem nagyon. Azt hiszem, semmi.~Az orvos
120 36|               Sohase gondoltam erre. Azt hittem, hogy nem következik
121 36|      bolygókig. A zöld ifjoncok csak azt látják, ami az orruk elõtt
122 36|            rend - töprengett. - Csak azt nem tudom, vajon a világ
123 38|         úgyis épp eleget szenvedett.~Azt már elhatározta, hogy nem
124 39|    szenvedély. Egymást se láttuk, és azt se, hogy mit eszünk. Befõttjeim
125 39|            mint futóvendégek.~Mindig azt éreztük, hogy utoljára fizetünk