Fejezet

  1 1 |      kisvároson kívül.~Itt apjának, ki világéletében a földet túrta,
  2 1 |   Természetesen.~- Semmit se hagysz ki?~- Semmit.~Zsebórája az
  3 1 |             eszembe jutott az apja, ki kaszával kezében állott
  4 2 |               Igaz, a könyv. Azt is ki kellene váltani.~Csakhogy
  5 2 |            ez a falusi gyermeklány, ki nyáron még libákat õrzött
  6 2 |             hang kiáltott:~- Menjen ki, és várjon ott künn.~A lány
  7 2 |        okmányokat.~De a hivatalnok, ki nem volt rossz ember, csak
  8 2 |           fényképet ragasztotta. Õ, ki e rövid idõ alatt bámulatos
  9 3 |         szöget ütött fejembe, vajon ki lehet? Nem ismertem õt,
 10 3 |            kérek a gyógyszerésztõl, ki más ül ottan egy székben,
 11 3 |             óta töröm a fejem, hogy ki lehet?~1925~ ~
 12 4 |        csomagolta, lobogtatva hozta ki az udvarba. Ott csak az
 13 4 |             fürdõnadrágjában lépett ki, egy kissé potrohosan, de
 14 4 |             s gyermeke nem mehetett ki a tóból.~A víz fölött olyan
 15 5 |             Kezembõl idegesen kapta ki a bicskámat:~- Mit csinálsz,
 16 6 |            így szólt hozzá:~- Vágja ki.~A napszámos létrát támasztott
 17 6 |          Ekkor már a törzsét emelte ki a napszámos. Ágai, gallyai
 18 7 |         saját vacsoráját se fizette ki.~Mindenesetre rejtélyes
 19 8 |        figyelmeztettek, hogy térjek ki. De én gondtalanul fütyörészve
 20 10|         hogy majd villamoson megyek ki az állomásra. De a keltõóra
 21 10|          mintha tûzvész ütött volna ki. Jött a hordár. Könnyû kézibõröndömet,
 22 10|        elõttem. Bölcsen és helyesen ki se nyitottam. Elõkelõ ember
 23 10|            a maga jószántából dobta ki gyermekét a robogó vonatból,
 24 10|       vonatom. Megint ketten vitték ki poggyászomat, mély hajlongások
 25 11|             tartotta. Istenigazában ki akartuk magunkat röhögni.~
 26 11|            százaranyas díjat tûzött ki ötfelvonásos tragédiára,
 27 11|              egy gonosz ármánykodó, ki tõrt fen a nemesre, s egy
 28 11|       nemesre, s egy udvari bolond, ki keserû igazságot mond a
 29 11|          iskolai szünnapra tûzetett ki, leutazott, s a kivezényelt
 30 11|   mindannyian különbek. Így alakult ki olvasóközönsége, fõképp
 31 11| csodálatosan és rejtélyesen hajtott ki belõle?~Dicsõségét meg is
 32 11|           írógörcsöt kap, de õ, aki ki is gondolta, nem fáradt
 33 11|            Fájdalmát csak most élte ki. Nézegette a halál barbár
 34 11|            rémlettek, s édesanyját, ki gyászruháját, az egész arcát,
 35 11|        részletesebben terjeszkedett ki irodalmi pályafutására.
 36 11|              akár az a csomó ember, ki betûvetéssel keresi kenyerét,
 37 11|         hozott egy könyvkereskedõt, ki az egészet megvásárolta,
 38 11|         hazajött, legénylakást vett ki, s az öreg grófné pártfogása
 39 11|        barna üvegcsébõl hörpintette ki a gyilkos nedût, végigvágódott
 40 11|      irtózatos kínok között lehelte ki életét. Arisztid ezt sohase
 41 11|          drámán, két kiadott és hat ki nem adott versköteten, az
 42 11|         Sétáin egy drámát tervezett ki magában Korvin Jánosról,
 43 12|        Wolli úr.~- Wohl - javította ki a gyorsíró. - Egy h-val,
 44 12|          magyartalanságokat javítom ki, melyekre ily kitûnõ férfiak
 45 12|           folytatta szemlélõdését:~„Ki tudja, honnan jöhet ez a
 46 13|            értem, kérem - javította ki magát félszegen -, hogy
 47 13|        lélegzõ szájacskája látszott ki. Amikor fölébredt, hányt
 48 13|              Elzász kocsin robogott ki a kislányhoz. Fölhevült,
 49 14|             moccant, riadtan ugrott ki az ágyból, betakargatta.
 50 14|           póni lovat, vele lovagolt ki a szérûre. Télen parasztsubába
 51 14|           elhatározása, hogy õsszel ki is megy Clevelandbe. Szeptember
 52 14|            élet, azon tûnõdve, hogy ki is volt õ ezen a földön,
 53 14|        Imádkozzék velem. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. ~A haldokló
 54 14|          utána mondta:~- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.~Most
 55 14|         óráján magad se tudod, hogy ki voltál ezen a világon. Áldott
 56 15|           bronzosra, szél cserzette ki. Viharok kergették õket.~
 57 15|  addig-addig beszélnek, míg egészen ki nem hûl. Végül, anélkül
 58 15|              A krémest délben sütik ki. Mindennap tizenkettõkor.
 59 15|            cukrászdát. Akkor emelik ki a tepsikbõl a frissen sült
 60 18|          Elülsõ lábaival nyitogatta ki az ajtókat, s szobáról szobára
 61 18|          Cipõket, papucsokat hozott ki a harmadik-negyedik szobából,
 62 18|              mint a többi kutyának, ki vaksin, hályogos szemmel,
 63 18|       szemmel, foghíjasan nyújtózik ki óljában, s megdöglik szopornyicában
 64 20|           telefonozott, hogy jöjjek ki azonnal. Kisírt szemmel
 65 20|             utolsó kiáltása szakadt ki, az, amit nem értett meg
 66 22|          remek ruháid vannak, Vili. Ki a szabód? ~- Schreiner.~-
 67 22|        magasba vonta szemöldjeit. - Ki az?~- Nem tetszett még hallani?
 68 22|           Vili hátrafordult.~- Tárd ki a karod. ~Vili kitárta karját. ~-
 69 22|             kedvünk szerint töltünk ki, tervekkel, szavakkal.~Bossán,
 70 22|             divatlapokat teregettek ki, sok képpel, hogy válasszon,
 71 22|             és megifjodottan lépett ki az utcára.~6~- Tudod-e,
 72 22|              Ti az ablakon dobjátok ki a pénzeteket. Hát milliomosok
 73 22|      egyszer fölállni. Egyenesedjék ki. Egészen. Így, így. ~Erre
 74 22|            Hol?~- Mindenütt! - tört ki Vili kétségbeesetten. -
 75 22|           hasát fájdítva tántorgott ki a mûhelybõl.~- Egy kis tévedés -
 76 24|            ajtó, gõzfelhõ csapódott ki, sárga, piros sugarak estek
 77 24|           sejtene bennem. Bizonyára ki se szolgálna. Hiába, ebbõl
 78 25|          amott - ablakok gyulladtak ki. Emberek tápászkodtak föl
 79 25|          halovány fény szüremkedett ki.~A sötét, boltíves folyosón
 80 25|        visszhangozták a többiek is, ki hangosabban, ki halkabban -,
 81 25|         többiek is, ki hangosabban, ki halkabban -, szegény, szegény.~
 82 25|      Piskolczy mint ügyvéd nyitotta ki, és mindjárt fölolvasta.
 83 25|              Mély részvétét fejezte ki mindenkinek. Alacsony, elkallódott
 84 25|         tudta?~- Nem merte - fakadt ki Türk, szinte bosszúsan. -
 85 25|           déli egy órakor hirdessék ki.~Tizenegy felé nyugtalankodni
 86 25|           várhatjuk?~- Egyelõre még ki kell mennem egy tanyára
 87 26|         például, hogy mások nyissák ki a kávéház ajtaját, csak
 88 27|            nedvességfoltok ütköztek ki a sárga falon. A falon csak
 89 29|          volt. Csak pár napja kapta ki. Átadta a negyven pengõt.~-
 90 30|        másik:~- Gyerekek, fölállni. Ki a bíró? Gól, gól.~Hovatovább
 91 30|           megint tizenegyest lõnek. Ki kiabál ily élesen? Ez a
 92 30|            A körzõm hegyével fúrnám ki istentelen koponyádat. Vagy
 93 30|    kettõzött buzgalommal dolgoztak, ki kellett pótolniok, amit
 94 30|       húszpengõs bankjegy hevert.~- Ki adta? - kérdezte az asszony.~-
 95 31|           fogságba, nem is tüntette ki magát, hanem épen és szépen
 96 31|             ténfergett a körutakon. Ki sejthetett róla ilyesmit?~
 97 31|        vihar.~- Bolondéria - fakadt ki Weigl néni -, ez az õ bolondériája.~-
 98 31|         Tegyük föl azt is, hogy már ki is fizetted a motorcsónakot.~-
 99 31|              Már hogy fizette volna ki? - vágott szavamba a napa.~-
100 31|      szavamba a napa.~- Nem fizette ki - magyaráztam félreértett
101 31|      engedve, hogy már megvetted és ki is fizetted a motorcsónakot,
102 31|         senki és semmi nem verhette ki fejébõl.~Egy év múlva könyvelõvé
103 32|             ház se. Csak mink adjuk ki. Ha valamit hibázunk, akkor
104 32|            zsebkendõmet, hogy mossa ki.~- Várjon - állítottam meg
105 32|          otthon. Itt a „szerencse”, ki kell használni. Talán hamarosan
106 33|           parajzöld gyomorpép folyt ki, a fuvaros utolsó ebédje.
107 33| mellkosárból több liter vért mertek ki, melyet késõbb nagy szivacsokkal
108 34|        magas, szõke pincér szolgált ki. Worcester-mártással kínált.
109 34|        hibátlan angolsággal ejtette ki ezt a szót.~- Angoltanár
110 34|       álmodtam, hogy Rubens mázolja ki szobámat, és királyok tisztogatják
111 35|             s az utolsót akkor köpi ki, amikor az ágyba dõl.~Hányadik
112 35|             iszom. Azonnal dobjátok ki összes cigarettáimat. Nálunk
113 36|   szemosztályból egymás után jöttek ki a betegek, pislogva, hunyorogva,
114 37|      Mindennel meg volt elégedve.~- Ki lehet ez? - tûnõdtek néha
115 37|            szinte kapkodva nyitotta ki táskáját, kivette belõle
116 37|         néhány kíváncsi szobaleány, ki a folyosón meghallotta a
117 38|          Kétségbeesetten tántorgott ki a kocsiból. Letépte szemüvegét.
118 39|    egybekeltünk, hebehurgyán vettük ki. Akkor én huszonhat éves