Fejezet
1 1 | mindig éhesebbek lesznek. Õ is ilyen szellemi gyomortágulásban
2 1 | közepén, a verõfényben. Õ is így felelt. Aztán a fia
3 1 | megölte.~Az erõsebb volt, mint õ.~1925~ ~
4 2 | a fényképet ragasztotta. Õ, ki e rövid idõ alatt bámulatos
5 3 | olvasott. Megdermedtem. Õ volt.~Mondanom sem kell,
6 3 | minden kocsiban és fölvonóban õ terpeszkedik. Elviselhetetlen.~
7 4 | kiáltott, hogy késõbb majd õ is lejön a partra.~Suhajda
8 4 | hosszúnak is látszott az idõ, õ csak egy-két pillanatig
9 5 | lepöccentette. Azt hiszem, õ személyesen ismert minden
10 5 | fogaink zománca megrepedezik, õ kéredzkedett.~- Mi - szólt -
11 5 | egyetemen, jól-rosszul, de õ még mindig tanult. Mérnöknek
12 5 | legyen.~Egyszer azonban õ maga állított meg, s így
13 7 | tárgyalások elhúzódtak, õ pedig hónapokig itt rekedt.
14 7 | az egy amerikainak? Hisz õ is láthatja, hogy nyomorgunk
15 10| elbírtam volna, ketten hozták, õ meg a kalauz. Alig múlt
16 11| mondata után innék, legalább õ. Milyen szép künn az élet,
17 11| menekültek.~Ezek nem tudták, hogy õ nekünk a kaviár. Rossz írónak
18 11| rossz írónak lenni, mint õ volt, az már valami. Az
19 11| Amint tudjátok, barátaim, az õ neve évtizedekkel ezelõtt
20 11| tanulmányozta, a klasszikusokat, és õ is klasszikus akart lenni.
21 11| az okvetlenül nõies író. Õ az elõbbit választotta.~
22 11| Chmell János fogalommá vált. Õ volt a rossz író, a lehetõ
23 11| bizonyára írógörcsöt kap, de õ, aki ki is gondolta, nem
24 11| gyomorvizsgálatot végeztessenek.~Ezt õ halogatta. De hogy nem maradtak
25 11| mellkasát és gyomrát, s õ egy pillanatra láthatta
26 11| búcsúztatta Chmell Jánost. Õ viszont annál részletesebben
27 11| áldott, jó ember volt”. Õ ilyenkor fölkelt tankönyvei
28 11| nagy dobozban helyezte el.~Õ adatta el a nyolcszáz kötetbõl
29 11| emberiségnek a Megváltót. Õ térden állva hallgatta végig
30 11| aszfalton, apja megfogta az õ kezét, hogy el ne csússzék,
31 11| tûnõdött, miért képzeli õ még mindig, mint gyermekkorában
32 11| nem volt szerencséje”. Õ is ezt a magyarázatot fogadta
33 11| kárpótlásul melléje áll õ, a fia, az igazság lovagja.
34 11| beszédbe elegyedjem vele, de õ kitért elõle, tapintatosan,
35 11| tarthatok haza egy darabig. De õ, mint mondotta, teljesen
36 12| Cirbusz hallgatott, aztán õ is így szólt:~- Nem értem,
37 12| fehérét mutogatta neki. Õ erre ajkát fölvonva visszavicsorgott,
38 13| operálok.~- Délben?~- Reggel. Õ lesz az elsõ. A gyermeket
39 13| Elzászt, minthogy éppen õ volt elõtte. A száját nézte,
40 13| ölében a kisleánnyal, majd õ.~Zöld júliusi éjszaka volt,
41 13| házitelefon dugattyúit. Õ némiképp megnyugtatta. Legalább
42 13| örömtelen gyermekkorral. Az õ arca is zárt volt és néma,
43 13| összeget dugott, többet, mint õ várhatott volna, s ezért
44 14| valamivel alacsonyabb volt, mint õ, két évvel fiatalabb. Cingár,
45 14| dollárokat küldött haza, de õ maga nem jött. Folyton ígérgette,
46 14| szólt a pap. - Isten az õ végtelen irgalmával megbocsátja
47 14| tûnõdve, hogy ki is volt õ ezen a földön, hogy mi is
48 14| földön, hogy mi is volt õ. De azt nem tudta.~A pap
49 15| hogy ott van Márta is.~„Hát õ is” - gondolják mindketten
50 17| lõttek, és eladogatták. Az õ szobájának ajtaja olyan
51 17| megtöltötte friss vízzel, hogy míg õ távol van, a beteg olthassa
52 17| etruszkok, bythiniaiak. Õ mihelyt ideért, levette
53 17| szült, de szerette õt. Most õ is elhagyta.~Szilaj fájdalom
54 18| szóltak: „Ez a Herr gazdája.” Õ csak függeléke volt kutyájának.
55 19| megkérném a kezét.~Csakhogy õ merõben más kalandot keres
56 19| értésemre óhajtotta adni, hogy õ tudja a jó modort, s ezzel,
57 19| annyit, de annyit csalódott. Õ pedig azt játssza, hogy
58 19| pedig azt játssza, hogy õ a grófkisasszony.~1929~ ~
59 20| szomorú érv elõtt elnémultam.~Õ is hallgatott egy darabig.
60 20| az igénytelenség.~Hajdan õ is jobb napokat látott.
61 20| megmagyarázzam a helyzetet.~Õ már abban a régióban volt,
62 21| írni, ami valóban benne él, õ lenne a világ legnagyobb
63 22| csakugyan más volt, mint az õ szabójánál.~Három értelmes
64 22| lógó látcsõvel nyakukban.~Õ az agaras mellett döntött.
65 22| dolgozni.~A másik próbára õ maga ment a mûhelybe. A
66 22| nem találtak a ruhán... Õ sem. Csak azt jegyezte meg,
67 22| széles mosollyal. - Ez az õ munkája. Ismerem.~A segédek
68 23| halat.~Apjuk se beszélt.~Õ azon tûnõdött, hogy ez a
69 24| kürtõkalapost.~Ahá, gondolta, mert õ még mindig az étteremrõl
70 25| foglaltak is ezen a nyáron.~Õ kérte el az öreg lánytól
71 25| tisztiorvos is. Így hát õ nyomban el is végezhette.~
72 26| SZÖRNYETEG~Õ a világ legönzõbb embere.
73 26| felém se nézett.~Hát ilyen õ.~1930~ ~
74 27| gonosztevõ és hazaáruló.~Amikor õ feltûnt az ajtó keretében,
75 27| Némán levetettem a kabátom. Õ átvette némán.~Az ablak
76 28| sorakoztak föl vigyázzban. Az õ sorfalaik között vonult
77 29| bõgést hallotta, melyet õ az imént hagyott abba.~Bözsi
78 29| nálunk volt édesanyátok. De õ nem említette.~4~Izgatottan
79 29| lányok bementek az apjukhoz.~Õ ott feküdt, ahol évek óta,
80 30| fütyülõ meg az okarina. Õ maga se zajongott. Nézte
81 30| részegen -, dögölj meg” - és õ is lehunyta a szemét, úgy
82 31| kamasznak nézhette, amikor õ már háromgyermekes családapa
83 31| prolinépnek való, mint mi. De õ éjjel-nappal azon spekulál,
84 31| fakadt ki Weigl néni -, ez az õ bolondériája.~- Az - szólt
85 31| menekült maradt veszteg. Õ a cigarettákat rendezgette,
86 31| Nagy szamár vagy.~- Az õ külön szamársága - bólintgatott
87 31| unos-untalan eszébe hozzák, hogy õ senki és semmi, aki nem
88 32| megszólalni is veszedelmes.~Õ állítja ezt, az Agg Fiú,
89 33| fölhasított bõrt - mert ez csak az õ dolga volt -, hosszú tûvel,
90 34| mert attól tartottam, hogy õ meg állástalan cirkuszszolga.~
91 35| sötét, ragacsos lehet az õ nikotintól megmérgezett
92 35| tud-e majd dolgozni nélküle õ, aki már több mint harminc
93 35| újságpapirosba csomagolva.~Õ pedig óriási, mahagóni dohánydobozát
94 36| nézett bele, a szemével az õ szemébe, nagyon mélyen.
95 37| akadtak vándorok, idegenek is.~Õ valami északi államból jött
96 37| franciául, angolul, de õ ezt nem értette. Csak egyetlen
|