Fejezet

 1 1 |                  Az - válaszolt fásan.~Most meg én mosolyogtam.~Mert
 2 1 |                így felelt. Aztán a fia most különben is nagyon hasonlított
 3 1 |          ideges.~Rátekintettem lassan.~Most vettem észre, hogy mintha
 4 1 |              melyet sohasem edzett, de most mégis szörnyen erõsnek látszott.
 5 2 |             hogy hány éves.~- Tizenöt.~Most a hivatalnok fölállt. Fölállt,
 6 2 |      antropológus, filológus szerepet, most a könyvkötõmunkához látott,
 7 3 |            helyzet csak rosszabbodott. Most már úgy nyüzsög körülöttem,
 8 4 |          fürdéstelen napja lett volna. Most meg kellett ragadnia az
 9 4 |          iménti örömhír fölpezsdített, most elszontyolodott, búsan lépegetett,
10 4 |       kabinjába szaladt felöltözködni. Most azonban tudta, hogy bármily
11 6 |               engem.~- Ugyan.~- De. Én most negyvenéves vagyok. Elõbb
12 6 |                 És azt hiszed, hogy ez most nem érzi?~- Lehet.~- Egy
13 6 |                   ugye, világosabb van most?~- De mennyivel, nagyságos
14 7 |          múltán így szólt az urához:~- Most már igazán itt az ideje.
15 7 |                mihez fogni.~Az asszony most kitört:~- Írd meg neki,
16 8 |                csóválták fejüket.~Csak most értettem meg, milyen veszedelemben
17 9 |               emberiség jövõjérõl.~Ezt most sokkal sötétebbnek látta,
18 10|            oroszlánra. Õszintén szólva most már nekem is örömet okozott
19 10|         hallgattam. És ez hatott. Csak most hitték el igazán, hogy valóban
20 11|              legrosszabb magyar író, s most ez üresen marad, interregnum
21 11|             tarkabarka, bohó élcekbõl. Most egy pillanatra arra gondoltak,
22 11|         pajtásai közül. Fájdalmát csak most élte ki. Nézegette a halál
23 11|              valahol, régen, s az, ami most történik, egyszer már megtörtént
24 11|        lehajtott fõvel ballagott haza. Most megállt, fejét fölszegte.
25 11|           belegyökerezett agyába, hogy most se bírta onnan kitépni.
26 11|        újságíró, színházi kritikus, és most élõk, holtak fölött korlátlanul
27 11|               ez volt számára a halál.~Most, hogy olvasta, vegyes érzések
28 12|                szerette a feltûnést.~3~Most örömét csak egy zápította
29 12|              majd megbolondul érte. De most nem kell neki.~- Haragszol
30 12|          megteremtette õt, Alfa mintha most ismerné föl, mintha csak
31 12|               ismerné föl, mintha csak most látná, hogy kivel van dolga,
32 12|       szemrehányóan a cselédnek -, hát most miért ugat?~- Már magam
33 12|              kurta, érdes, drótszõrét. Most látta elõször közelrõl.
34 12|               gyûlöletnek ez a tömlõje most titokzatosan néma volt.~
35 13|                 De hát nem volt semmi.~Most nem tudott tõle mit kérdezni.~
36 13|                de az még nem volt itt. Most ébredhetett otthon, ásított
37 13|             tekintélyes mozdulatait, s most a kapus életét oly kívánatosnak
38 14|          Atyánk, ki vagy a mennyekben.~Most a pap keresztet írt a levegõbe.
39 14|          azokban, akiket szerettél, és most halálod óráján magad se
40 15|             amerre a temetõbe megyünk.~Most érkeznek elõször a cukrászdába,
41 16|                A katona vére csurgott.~Most a kancsal próbálkozott.
42 17|                náluk. Ezért gyûlölték.~Most a tömeg gyáva, homályos
43 17|             nem szült, de szerette õt. Most õ is elhagyta.~Szilaj fájdalom
44 19|            legszélére, s maga elé néz.~Most már nem a levelek érdekelnek,
45 21|             szól, s újra elmosolyodik.~Most részvétet érzek iránta,
46 21|               Késõbb ezt gondolom:~„Ha most Pali meg tudná írni, ami
47 22|             vezényelt.~Vili megállt.~- Most fordulj hátra. ~Vili hátrafordult.~-
48 22|                Vili kitárta karját. ~- Most ülj le.~Vili leült, hanyagul
49 22|                osztrák fürdõhelytõl, s most hazafelé utazott egy zsúfolt
50 22|      titokzatosan halkította hangját - most van egy szabóm. Az elsõ.
51 22|                 Bossán hátrafordult.~- Most tessék tanár úr, kitárni
52 22|             Bossán kitárta a karját.~- Most méltóztassék leülni.~Bossán
53 22|           módján azzal válaszolt, hogy most már nem állt el, hanem viharosan
54 22|                értem - mondta Vili, és most már nem is tekintett a tanárjára. -
55 22|              hozzá három deci vöröset.~Most érezte, mennyire vágja a
56 23|           leejtette a sötét mélységbe.~Most a gyermekek a híd korlátjára
57 24|            igyekszem. Mi történnék, ha most csakugyan lebotorkálnék
58 24|             csibésznek, s megpróbálom. Most siessünk.~Ezzel továbbment.~~
59 25|                öreg méltósága meghalt.~Most a város három különbözõ
60 25|             Azt a kis szobát, amelybõl most halovány fény szüremkedett
61 25|            Szegény - sóhajtott Dömötör most oly csöndesen, hogy szinte
62 25|            Trokár-nak hívják.~- Na, és most mit csinálsz?~- Reichhez
63 25|         Reichnek új beteget hoztak, és most operál. Megint kiment hozzá,
64 26|             volt. Én is az voltam.”~De most valóban engem nézett, mégpedig
65 26|            hogy errõl se lehetett szó. Most már igazán elfogott az izgalom,
66 27|               bevallani senkinek. Csak most beszélem el, miután idõközben
67 29|               kiengedte a látogatót.~2~Most fogta el igazán a keserûség.
68 30|                képzelt kapuba.~Wilcsek most már keményen, érdesen figyelmeztette
69 30|              házmesterek és vicik sem. Most lassította lépéseit, megállott
70 31|                mellékjövedelemre.~Csak most vettem igazán szemügyre
71 31|    zsebkendõjét. - Motorcsónakot akar, most, mikor mindnyájan koplalunk
72 31|           valakinek van motorcsónakja.~Most a lárma a tetõfokát érte
73 32|               gyerek. Negyedik gyereke most volt úton. Jövõ hónapra
74 34|              cirkusz szolgája. Sajnos, most ebbõl kell élnem.~- Különben
75 34|                   Na - idegeskedtem -, most itt alhatunk.~- Kegyeskedjék
76 35|               hallotta már ezt tõle.~- Most azonban nem tréfa. Tudniillik
77 35|             koponyája, az egész teste.~Most már nem idegeskedik. Próbálja
78 36|          nyergére biggyesztette.~- Hát most?~- Ó - kiáltott csodálkozva.~
79 37|                azzal, ami itt történt.~Most már megismerték õt. Most
80 37|               Most már megismerték õt. Most már tudták, kicsoda volt.~
81 39|        hetvennégy pengõt az uszodában.~Most végre megvalósítottuk tervünket.
82 39| sürögtem-forogtam, nyakig a piszokban. Most néztem meg magam elõször.