Fejezet
1 1 | Volt egy tanulótársam, az mindig olvasott.~- Mit olvasol?~-
2 1 | megesznek négy-öt vacsorát, s mindig éhesebbek lesznek. Õ is
3 1 | valami nagy átka. Azért olvas mindig.~3~Sohasem tudtam meg, mi
4 1 | vasgerincét a feléje csúszó, mindig inkább közeledõ alattomos
5 3 | volna.~Sokkal jobb modorú. Mindig szerényen halad mellettem,
6 3 | elemi iskolai vizsgákon, mindig ugyanott, ahol én.~Nyáron
7 4 | melléje, mint a kutya, még mindig nem lévén bizonyos, vajon
8 4 | mellét, melyet a gyermek mindig megbámult.~Jancsi rátekintett,
9 4 | szállították haza. Suhajda még mindig meggyszín fürdõnadrágban
10 5 | Megint gyászolnak.~Aztán mindig ez következett:~- Nézd a
11 5 | egyetemen, jól-rosszul, de õ még mindig tanult. Mérnöknek készült.
12 6 | észrevette, hogy a szalon még mindig sötét. Egy öreg barackfa
13 7 | hogy már kezdje.~De az mindig nagyon távoli dolgokkal
14 8 | agyoncsapjon egy banalitás.~Még mindig bámultam az ízzé-porrá tört
15 9 | elõbb megkapjuk, mert az ön mindig érdekes és értékes egyéni
16 9 | forintokon merengett, részint mindig érdekes és értékes egyéni
17 9 | ötven embernek van olyan mindig érdekes és értékes egyéni
18 11| mellett. Igen, én ilyenkor mindig a halálra gondolok, a gyászszertartásra.
19 11| melynek mély nyoma még mindig ott látszott az orra nyergén.
20 11| rajzolt s a számtan iránt mindig hajlandóságot mutatott,
21 11| tûnõdött, miért képzeli õ még mindig, mint gyermekkorában a hajnali
22 11| gyomormérgezést kapnak. Fejében még mindig a kusza jelenetek kavarogtak
23 12| el, az, hogy a kutya még mindig ugatott. ~A mérnökék cselédje
24 12| tetszik tõle. Azért csinál mindig olyan kalamajkát.~Este lassan,
25 12| színházat: a szegény áldozat mindig meg nem érdemelt visszhangot
26 12| félek - szólt a gyorsíró még mindig fölfelé tartott kézzel. -
27 12| húgomat. Kötelességemet mindig lelkiismeretesen teljesítettem.
28 12| kitûnõ férfiak nem lehetnek mindig tekintettel. Ez minden bûnöm...”~
29 12| mosta a kezét, mert az még mindig a nyers hús undok szagát
30 12| Olyan sunyi pofája volt. Mindig spekulált.~20~Éjfél felé,
31 13| levenni.~Minthogy az apa még mindig nem beszélt, csak bámulta
32 13| tagbaszakadt mészárosnak, aki mindig csak vág, mindig ugyanazt
33 13| mészárosnak, aki mindig csak vág, mindig ugyanazt csinálja. Homlokán
34 14| színészekkel, akikrõl Erzsébet mindig tudta, mennyit érnek a mûvészi
35 14| megpillantotta, vonzotta ennek a még mindig fiatal asszonynak a sápadtsága;
36 14| ostromok, a diadalmas hajrá, mindig tovább és tovább. Azokat,
37 15| fekete nõ. Én gyermekkoromban mindig bosszankodtam, hogy karácsonykor
38 16| villája elé értek, a lány még mindig átkozódott, dühöngött. Hangja
39 16| Az igazságról. Lásd, még mindig errõl beszélünk. Ez is valami.~
40 17| korában lett a felesége. Mindig engedelmes asszony volt,
41 17| engedelmes asszony volt, mindig dolgos asszony volt, mindig
42 17| mindig dolgos asszony volt, mindig kedves, hûséges asszony
43 20| rázza, és kiabál oroszul, mindig csak oroszul. Nem tudom,
44 21| egyszerûen, hogy: jellemes. Mindig egyenes, határozott. A szigort
45 22| életemben nem volt egy jó ruhám. Mindig kucorogtam. A háború alatt
46 22| parancsolni méltóztatik. Mindig rendelkezésére állok - átnyújtotta
47 23| mereven bámult. De a hal szeme mindig nyitott, mindig üveges,
48 23| hal szeme mindig nyitott, mindig üveges, mint a haldoklóé
49 24| fátylak, aranyláncok. Nem mindig az a kurtakocsma, nem mindig
50 24| mindig az a kurtakocsma, nem mindig az a szörnyû csapszék. Tizenegy
51 24| gondolta, mert lelkében még mindig a lebujban járt - ez olyanféle
52 24| Ahá, gondolta, mert õ még mindig az étteremrõl ábrándozott -
53 25| emberélet utolsó mozzanataiból mindig van valami ünnepi, valami
54 25| volt.~Piskolczy, aki még mindig kezében tartotta a végrendeletet,
55 26| gyönyörködtem is benne.~Mindig ilyennek ismertem. Tehát
56 26| és vele következetesen mindig az én szememet kereste.~„
57 27| földi angyalokról hallok, mindig tûvel-cérnával képzelem
58 28| közülük, de az ezredesné még mindig kötést hordott a gyûrûsujján,
59 28| mondta -, a te ujjad még mindig nem gyógyult meg?~- Rossz
60 30| bírta élvezni. Füle még mindig csöngött, hallucinált.~Aludni
61 30| kinyitotta a szemét, Feri még mindig mozdulatlanul feküdt. Nagyon
62 30| Wilcsek, aki félszemmel mindig kisandított, ezen a napon
63 30| tette hozzá a vici. - Mindig róla beszélget velem.~-
64 31| jelentéktelen fiúcska volt, mindig szótalan, mint akinek valami
65 31| eldönteni. Weigl néni, aki mindig dicsérte Bercit, lassanként
66 31| neki a motorcsónak?~- Én is mindig azt kérdeztem tõle. Mondd,
67 31| testi-lelki jóbarátját sem, mindig maga olajozza gyönyörû sárgaréz
68 31| gyönyörû sárgaréz csapjait, mindig maga tisztogatja isteni
69 31| márciusban megindul a zajlás, mindig és mindenütt csak arra gondol,
70 32| más élet is kellett nekik. Mindig élet, élet, hogy szeressék.~
71 32| rosszat mûvelünk. Cselekedni mindig veszedelmes. Legalább mesterem,
72 33| dacszövetségben állottak velem.~Mindig ügyesen becsempésztek. Fehér
73 33| természet, már évezredek óta, mindig ugyanezt a mintát oly aggályos
74 35| nem erõsödik, nem gyöngül, mindig ugyanaz.~Rettenetes ez a
75 35| Fölugrik a székrõl. Még mindig csöng a füle. Lehet órákig,
76 39| neked. Isten tudja, még mindig szégyellem. Mennyire más
77 39| itt, mint futóvendégek.~Mindig azt éreztük, hogy utoljára
78 39| Mit mosolyogsz, szívem? Mindig, mindenkinek lehet még jobban
79 39| közbejött valami. Általában mindig „közbejön” valami. Két évvel
80 39| Ilyen költözködések után mindig akad egy kép, melyet még
81 39| nélkül.~Mert mi, kérlek, mindig ilyen bölcs szamárságokkal
|