Fejezet

 1 1 |              Mert érdekel.~- Mégis, mi van a könyvben?~- Szép -
 2 1 |             nem tudott számot adni, mi az a sok szép dolog. Csak
 3 1 |       mindig.~3~Sohasem tudtam meg, mi az.~A kis babonás nénike
 4 1 |     találtam, meg egy kis üveget.~- Mi ez?~- Orvosság.~- Hát beteg
 5 2 |           részletesen mint én, hogy mi minden van itt, de bizonyára
 6 4 |           fölvetve szigorú fejét -, mi az: dicsérni fognak engem?~-
 7 4 |            Jancsi nem értette, hogy mi történt, hogy mit jelent
 8 4 |      vállalnia kellett.~Várta, hogy mi történik vele.~Az út a nyaralóktól
 9 4 |            anya tüstént megértette, mi történt. Jajveszékelve támolygott
10 5 |     megrepedezik, õ kéredzkedett.~- Mi - szólt - sohasem iszunk
11 5 |           semerre se tekintett, míg mi rábámultunk vigyori irigységgel.~
12 5 |        találkoztam vele, a körúton.~Mi akkor már régen leraktuk
13 6 |             is. Jeleket adnak. Csak mi nem értjük...~3~Kimentek
14 7 |            Minden teketória nélkül. Mi az egy amerikainak? Hisz
15 9 |             reggeli postát hozta.~- Mi újság? - kérdezte tõle.~-
16 10|             hirtelen elnémult. Hogy mi történt, nem tudom. Lehet,
17 11|         délutánon együtt mentünk el mi, ifjú mordályégetõk, annak
18 11|       fennkölt... mindazonáltal...”~Mi kaján szerénységgel a leghátsó
19 11|             melyet befutott - végre mi is embertársai vagyunk -,
20 11|           már a dicsõség volt. Mert mi más a dicsõség, barátaim,
21 11|          belekukkant, megnézi, hogy mi is van ott, nyomban összevarrta.
22 11|       kezdett arról, hogy voltaképp mi is történt. Tétova, homályos
23 11|        barátja, s megkérdezte, hogy mi a baja. És ez volt a legrémesebb.
24 11|            a többiek fölkerekedtek, mi is indultunk. A sötét lépcsõházban
25 12|           értem, nagyságos asszony, mi van ezzel az állattal! Ma
26 12|         kéményseprõt se. Nem tudom, mi lelte.~- No, majd összebarátkozunk -
27 12|           h-val, Wohl.~- Wohl úr, a mi kedves szomszédunk. Méltóztassék
28 12|            magam sem ismerek. Vajon mi lehet ez? Nem vagyok rossz
29 12|           hogy túladjanak a kutyán. Mi tehát a teendõm? Meg kell
30 14|          volt õ ezen a földön, hogy mi is volt õ. De azt nem tudta.~
31 14|          szólt:~- Imádkozzék velem. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. ~
32 14|            haldokló utána mondta:~- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.~
33 15|   közönséget. Így udvarol:~- Tudja, mi jutott eszembe az elõbb?
34 16|            utcán ment, és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát.
35 17|         szigorú. Elnevette magát.~- Mi az a homlokodon, hékás? -
36 19|          keres. Valóban így is van. Mi se volna könnyebb, mint
37 20|            csak oroszul. Nem tudom, mi van vele.~Azt hittem, hogy
38 20|          meg a felesége, az, amirõl mi se tudhatjuk meg soha, hogy
39 20|            tudhatjuk meg soha, hogy mi lehetett.~Mit tehettem én,
40 21|         Kezét csókolom.~- Szervusz. Mi az, te még nem alszol? ~-
41 21|           diktálok:~- Arca jóságos. Mi is a második rész? Ja, a
42 22|        takaros fickót.~- Hát ez meg mi a csuda? - támadt rá egyszer,
43 22|           szolgáltat nekünk, melyet mi kedvünk szerint töltünk
44 22|             az utcára.~6~- Tudod-e, mi a te bajod, Máté? - mondta
45 22|             nem ismert.~Elmondotta, mi történt az osztrák fürdõhelyen
46 23|   kíváncsiakból. Ezek nem értették, mi az ördögnek visznek a Dunába
47 24|          társaság, ahova igyekszem. Mi történnék, ha most csakugyan
48 25|     Mindenki önmagával rendelkezik. Mi a megboldogult végsõ akaratával
49 25|              De hogy jutott eszébe? Mi bírhatta erre az elhatározásra?~-
50 25|    üdvözölte. Dömötör elõadta, hogy mi járatban van.~- Hát - mondta
51 27|      parancsolta.~Fogalmam se volt, mi következik ezután. Azt hittem,
52 27|         gondolkozhattam arról, hogy mi történik.~Elõször is megdöbbentem,
53 28|       felesége ujjára tekintett.~ - Mi az - mondta -, a te ujjad
54 29|         áldja - szólt az úr -, majd mi eligazítjuk otthon.~- Isten
55 29|       utasok, falubeliek.~- Haza.~- Mi járatban?~- Meghalt az édesapánk.~
56 29|        Mikor?~- Tegnapelõtt este.~- Mi nem hallottunk felõle -
57 30|           is figyelni kellett, hogy mi történt ott künn.~- Szent
58 30|            állandóan dühöng. Mintha mi sem történt volna, tovább
59 30|          rajzolnia az egészet.~Hogy mi folyt itt napközben, azt
60 30|            Másnapra kiterítették.~- Mi baja volt?~- Láza - mondta
61 31|          minek neked a motorcsónak? Mi a fenének neked az a megveszekedett
62 31|      szegény prolinépnek való, mint mi. De õ éjjel-nappal azon
63 31|             de nemigen tudtam, hogy mi lakozik benne. Beszélni
64 31|          puhatolódzni kezdtem, hogy mi lehet eredete ennek a titokzatos
65 31| meggyõzõdéssel:~- Mégis gyönyörû.~- Mi gyönyörû? - érdeklõdtem.~-
66 32|             hónapra várta.~- Hát ez mi? - kérdeztem.~Szarka csörgött
67 35|        hallgatódzik. Ezt kérdezi: - Mi zúg itt?~- Itt?~- Igen,
68 36|         ragyogott az egész világ.~- Mi ez? - kérdezte mámorosan,
69 36|        akarna szavalni a Fényhez. - Mi ez?~- Presbyopia - felelte
70 36|            így tûnõdött:~„Lám, lám. Mi mindent meg nem érünk. Az
71 36|            el tõlünk ilyenkor, vagy mi távolodunk el a világtól,
72 39|                            VERÕFÉNY~Mi is sokat küszködtünk. Különösen
73 39|        fölénnyel néztük az egészet. Mi az ördögöt tehettünk? Nevettünk
74 39|        mulattunk, hogy elképzeltük, mi mindent fog levonni a pénztáros
75 39|             lecsippentett, melyekre mi nem is gondoltunk. A legnagyobb
76 39|     környéken posztolt. Ha valaki a mi utcánk iránt érdeklõdött,
77 39|         Mennyire más az, drágám.~De mi nem emiatt szenvedtünk.
78 39|            és csöndesebb lett. Csak mi õriztük meg elpusztíthatatlan
79 39|      viszonyok egyre rosszabbodtak. Mi azonban, mint a hõsök, nem
80 39|          zuhog rajtuk a verõfény, s mi estig lubickolhatunk benne.
81 39|            rózsa tövis nélkül.~Mert mi, kérlek, mindig ilyen bölcs