14-azokk | azoko-bucsu | budap-duzza | ebbe--emleg | emlek-fenye | fenyh-gorbe | gorcs-hazab | hazac-iskol | ismer-kerul | kerve-kotel | kotes-lelke | lelki-megla | megle-mutog | muton-ohajt | ohio-ragas | ragcs-sorva | sos-szorn | szove-tetem | tetes-utasi | utaso-vizve | volgy-zurza
Fejezet
1 12| kötelekkel úgy, hogy véreznék...”~14~Megváltoztatta harcmodorát.
2 12| megfenyegetve az öklével:~- Te dög.~15~Helyzete lassanként tûrhetetlenné
3 12| a lakók föllélegeztek.~16~Valahol a kilencedik kerületben
4 12| csak nézte, hitetlenül.~18~Wohlt ez egy pillanatra
5 12| undok szagát árasztotta.~19~Porosan, fáradtan, álmos
6 6 | sokkal-sokkal sötétebb van.~1926~ ~
7 12| volt. Mindig spekulált.~20~Éjfél felé, hogy a kedélyek
8 25| holdat kapjanak, Türkék pedig 200 holdat, viszont rájuk testálja
9 13| Aztán Ilonka, az ágy közepén 39,6 fokos lázzal, a kétéves
10 25| hogy a tulajdonát alkotó 900 hold szántóföld a három
11 22| firtatta Vili. ~- Nem.~- Á, már értem - harsant föl
12 11| fejezett be: a Szent István-t, Aba Sámuel-t, Rákóczi-t, Bocskai-t,
13 12| Gondolatban folytatjuk, amikor már abbamaradt, s aztán, amikor újra fölzendül,
14 36| mindent meg nem érünk. Az elsõ ábécéskönyv, az elsõ hosszúnadrág, az
15 12| rézsút szemben levõ konyha ablakából.~- Alfa - csitította a házmester -,
16 39| Nagy ablakokkal. Akkora ablakai vannak, mint az ajtók. Már
17 12| ilyen kedvére való lakása. Ablakaiból le lehetett látni az udvar
18 39| No, mindegy. Rozoga kis ablakain sohase sütött be a nap.~
19 30| megpróbálta csukva tartani ablakait. Ekkor valamit tompult a
20 10| vadonatúj, takarosat. Ragyogó ablakaival puhán gördült kapunk elé.
21 2 | beszereztünk számára. Egy ablakba húzódzkodva annak rendje
22 30| taknyosok.~Ezzel el is tûnt az ablakból. A másik pillanatban megjelent
23 1 | bújta a könyveket. Még az ablakdeszkákon is füzetek hevertek szerteszét.
24 12| fölugrott fektébõl, az ablakdeszkára nyújtotta két lábát, de
25 30| pillanatig tûrte. Akkor megint az ablakhoz ugrott. Az izgalomtól remegve,
26 11| valamelyik barátját egy ablakmélyedésbe, ott hosszan vallatgatta,
27 25| virradat szennyezte be az ablakokat. Herlinger jött. Mély részvétét
28 12| szemébe kacagtak. Délután az ablakokból ki-kiszólt egy-egy álmos
29 39| délnek fekszik, délnek. Nagy ablakokkal. Akkora ablakai vannak,
30 30| tegyek? Leönthetnélek, míg az ablakom alatt visongsz, hideg vízzel
31 30| forró délután föltépte az ablakot, s rájuk rivallt:~- Takarodjatok
32 31| normális. Ez, kérem, egyszerûen abnormális. ~Közbelépésem tehát nem
33 33| szerecsendió kacskaringós ábráit mutatta. Láttam a hasnyálmirigyet,
34 15| kisasszony is: a sok létezõ ábránd közepette a nem létezõ valóság.~-
35 22| Ekkor a tanár fölocsúdott ábrándozásából.~- Aranykéz utca 12/b, I.
36 33| pestisbaktériumról például többet ábrándoztam, mint más gyermek Tündér
37 11| A címlap egy színpadot ábrázolt s egy nézõteret, ahol a
38 13| Kinyitotta páncélszekrénye acélajtaját, melybõl ezen a forró napon
39 18| elõkelõ állatot, mely mintegy acélból készült, el kellett ismerniök,
40 1 | rengeteg könyvvel, odatartva acélbordáit, vasgerincét a feléje csúszó,
41 22| golfruhája is. Volt egy acélkék ruhája is, olyan színû,
42 1 | mely bõrbe volt kötve, acéllal megsarkalva. A könyv nem
43 22| csodálkozva. ~4~A vonat zakatolása acélos, vidám csattogásával szilaj
44 25| megállapította, hogy szíve acélosan, egyenletesen ver. Olyan
45 1 | vér. Egy enciklopédia az acélsarkával megölte.~Az erõsebb volt,
46 13| ajtaját csukva találta. Itt ácsorgott egy darabig. Egymással feleselve
47 33| legalább a halál elõszobájában ácsorogtam.~Nagyon korán boncoltam
48 37| útlevelüket, az irataikat, s adataikat se vezették be azonnal mindenféle
49 33| tárgyalta, és születési adataikból, házassági leveleikbõl jobb
50 2 | beleírta Boris személyi adatait, aztán az elsõ lapot mázolni
51 11| föllebbezhetetlen terhelõ adatok. A jelenetek megindultak,
52 11| pályafutásáról, életrajzi adatokkal tarkítva. Ezt az újságírók
53 11| dobozban helyezte el.~Õ adatta el a nyolcszáz kötetbõl
54 27| ellenségek, akik az imént még oly ádáz küzdelemben gabalyodtak
55 15| Szórakozottan kavargatják, addig-addig beszélnek, míg egészen ki
56 33| lélekkel azt a tanácsot adhatom, hogy ne menjen arra a pályára,
57 9 | emberiség jövõje, ugye? Adja csak ide azt a levelet.~
58 35| Sápadt vagy.~- Talán adjatok egy kis tejet.~6~A fehér,
59 32| miénk ez a ház se. Csak mink adjuk ki. Ha valamit hibázunk,
60 35| utána, mintha atyai áldását adná rá.~Fia kifelé menet a szoba
61 4 | kiveszem. Lakatosinasnak adom, bognárnak - maga se tudta,
62 11| szerette a hajnali miséket, advent és karácsony között, mikor
63 6 | Elõbb a koronát.~A nagy ágak egymás után hullottak le
64 22| látcsõvel nyakukban.~Õ az agaras mellett döntött. Következett
65 22| lordokat, diplomatákat, akik agarat vezetnek hosszú pórázon,
66 25| megtelt. Egyiküknek-másikuknak ágaskodniok kellett, hogy lássanak valamit.~
67 33| mindig ugyanezt a mintát oly aggályos pontossággal? Annyira bevált
68 1 | ingben-gatyában. Gyönyörû szál, délceg aggastyán. Sovány és galambõsz. Arca
69 39| függöny, melyet még össze kell aggatni. Múltkor délben aztán elkészültem.
70 12| ládái kicsomagolásához, az agglegények gyakorlottságával.~Tekintetét
71 7 | Ezek sem tudtak róla sokat. Agglegénynek mondták, özvegynek. Anyagi
72 10| hogy semmit se kértem. Aggódtak miattam, hogy melegem van
73 36| mint az ismerettan, mely az aggyal igyekszik eldönteni, hogy
74 31| hogy se fölmenõ, se lemenõ ági rokonai nem voltak hajósok,
75 2 | zsinegvégeket, rányomott egy sok ágú rózsaszín papírcsillagot,
76 11| annyira belegyökerezett agyába, hogy most se bírta onnan
77 5 | szétválasztotta õket, visszament ágyába, s édesdeden elszenderedett.~
78 17| élettelen volt, mint a csempe agyagkorsó az ágya mellett, a földön.~
79 17| vasgyûrût. Vizet öntött az agyagkorsóból egy tálba, azzal megmosdatta.~
80 17| így felelt.~Silus a csempe agyagkorsót megtöltötte friss vízzel,
81 11| Mindenesetre gondolkozóba ejtette agyagszínû arca, valamint az, hogy
82 13| nõvérnek, az ápolónõnek. Az ágyak rúdjain négy kifényezett
83 20| mondta. - Ülj mellém, az ágyamra.~Kezem után kapott.~- Nézd -
84 17| fölébredt. Elõször is az asszony ágyára pillantott.~Perilla sárgán,
85 37| meghallotta a hírt.~Körülállták az ágyát, és nézték.~A fiatalabbak
86 16| bölcs. - Az õrszobában majd agyba-fõbe verik. Vagy el se jut odáig.
87 17| tudott, egy kicsit. De utána ágynak esett. Perilla már egy éve
88 8 | meghalni úgy, hogy egyszerûen agyoncsapjon egy banalitás.~Még mindig
89 13| beszélt is.~A három felnõtt az ágyra hajolt, sürögve, mintha
90 16| meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni,
91 35| rovar zürrög, rágcsálja agyvelejét. Leheveredik a díványra.
92 33| az éter illata is, mely agyvelõmig szúrt, mint holmi kutatótû.
93 14| benyitott hozzá, már hörgött. Az agyvérzés néhány pillanat alatt megölte.~
94 25| ezelõtt, amikor elõször kapott agyvérzést, egy téli éjszakán épp így
95 22| bálokon. Mély, gyermekes áhítattal bámulta ezt a takaros fickót.~-
96 4 | mit csinálni, nem mert az áhított vízbe menni. Zavarában a
97 4 | körülbelül arra a helyre, ahová elõbb, de mégis valamivel
98 27| világkereskedelmet, és olyan férfiakat ajándékozott a világnak, mint Hume, Newton
99 35| holnap reggel korán mind ajándékozza el, s az máris viszi a konyhába
100 18| elé, s nyugtalan mosollyal ajánlgatta, pártfogolta. A két kutya
101 22| pengõt fizetek. Jó lélekkel ajánlhatom. Ha méltóztatik érdeklõdni,
102 12| õriztek, a vacsoráját.~Wohl ajánlotta magát. Keserû arccal mondotta:~-
103 14| támadtak, éjszaka izzadt. Azt ajánlották, meneküljenek a firenzei
104 21| Mirõl?~- Édesapámról.~- Ajha - mondom. - Az édesapádról?~-
105 11| mindent. Gúnyos mosolyra vonta ajkait. Egyik osztálytársa jutott
106 14| neki, muzsikált a fésûn, ajnározta. Éjszaka, ha moccant, riadtan
107 20| szemmel fogadott a konyha ajtajában.~- Nem akar megérteni -
108 22| azok az üzletek, melyeknek ajtaján oly siralmasan nyafog a
109 12| följelentem a rendõrségen.~Ajtajuk elõtt csoport képzõdött.
110 25| Sándor nyitott be az utolsó ajtóba.~A keskeny, hosszúkás, hajópadlós
111 32| Várjon - állítottam meg az ajtóban -, itt van a csomagért.~
112 12| Cirbuszék három fia a becsukott ajtóhoz tapasztva fülét röhögött.~-
113 22| kopott, de elõkelõ fehér ajtóin az elmúlt század kísértett,
114 39| ablakai vannak, mint az ajtók. Már reggel zuhog rajtuk
115 18| lábaival nyitogatta ki az ajtókat, s szobáról szobára járkált.
116 10| a kalauz ismét feltûnt ajtóm elõtt egy másik, paszományos,
117 35| tüzet-vizet” játszanak. Az ajtónál alig hallani.~- A lámpa -
118 14| fürdõmedencéje, inasa és ajtónállója, két komornája, Rolls-Royce-a,
119 22| szólt, mikor megjelent az ajtónyílásban.~Lassan, mereven közeledett
120 12| gyermekek zokogtak. Cirbuszné ájuldozott. A mérnök így fogadkozott:~-
121 4 | oda. Egy székre ültették. Ájuldozva kérdezgette, hogy él-e még.~
122 4 | látszott. Még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan
123 33| hogy a tudomány joggal akadályozza meg az illetékteleneket,
124 13| hiába kereste.~- Tanár úr - akadozott, de aztán megeredt a szava,
125 25| Mi a megboldogult végsõ akaratával állunk szemközt, s teljesítenünk
126 31| részletfizetésre is adják akárhol, tizenkét hónapos törlesztésre.~
127 25| szegény. Csak a lelke. Azt akarja, hogy teste békében nyugodjék.~-
128 8 | gyakran emlegettem, mint akárki más. Közben azonban mosolyogtam.
129 7 | Végre annyi itt az ismerõse. Akárkirõl megtudhatja, hogy élek.
130 14| színpadon, melynek díszleteit akármikor szétszedhetik, s akkor vége
131 3 | patikát, a temetõhöz közel, akármilyent. Amint berohanok a patikába
132 20| panaszkodott zokogva. - Akármit mondok, csak a fejét rázza,
133 31| vízbefúlókat, az öngyilkosokat akarnád kimenteni? Vagy teherárukat
134 32| holmi nemzetközi szállodát akarnak alapítani az én pénzembõl,
135 19| írnak le, mintha késleltetni akarnák a megsemmisülést. Ezek hattyúdalukat
136 11| lefeküdtek, egy kávéházba akartak menni, ahol ilyenkor korhelylevest
137 11| tartotta. Istenigazában ki akartuk magunkat röhögni.~Ismeritek
138 38| a szerencsétlen? Micsoda akasztófahumora van.~Erre az öngyilkos szinte
139 22| kabátot le-föl, mint hóhér az akasztott embert. - Ezen, kérem, nem
140 22| fölszabadította azokat, akikkel érintkezett. Mosolygott,
141 14| festõkkel, színészekkel, akikrõl Erzsébet mindig tudta, mennyit
142 11| hogy ez a közéleti figura, akin annyit derültek, valóban
143 13| hogy lássa. A kislány, akire a dada ezalatt ráadta utcai
144 25| között osztandó fel, mégpedig akképpen, hogy Dömötörék és Piskolczyék
145 39| délnek. Nagy ablakokkal. Akkora ablakai vannak, mint az
146 14| elvette õt. A festõ valamivel alacsonyabb volt, mint õ, két évvel
147 13| szanatórium emeleteit, az alagsort is, ahol a fûtõtestek voltak
148 12| megtelt. Ezt az emlékiratot aláíratta a ház összes lakójával,
149 10| bõrömet, s szerettek volna alája egy selyemkendõt teregetni.
150 34| csavarodott, elhanyagolt alak, mezítláb, csíkos hálóingben,
151 11| rákényszeríthessük másokra. Itt ez az alakoskodó szemérem is hiányzott. A
152 20| feloszlik rólunk minden alakosság, mindaz, amit egy élet során
153 11| mindannyian különbek. Így alakult ki olvasóközönsége, fõképp
154 32| hogy én mételyeztem meg õt alamizsnafilléreimmel, melyek bûnt fiadzanak,
155 11| aki mindenkinél laposabb, alantasabb. Ez már a dicsõség volt.
156 32| nemzetközi szállodát akarnak alapítani az én pénzembõl, vagy villamos
157 7 | valami scheme-mel jön, hogy alapítsak egy rádióboltot vagy egy
158 33| vagy az aranylakodalmát. De alapjában nem sok örömet lel benne.~
159 11| mindenkinek egybehangzó ítélete alapján elfoglalhatja helyét. A
160 31| majdan virágzó vállalat alapját megvetni? Vagy versenyezni
161 5 | mûveit tanulmányozta át, alaposan, idõrend szerint, s kivonatolta,
162 11| eljárt, hogy összehasonlítási alapot leljen. Az összehasonlítás
163 14| hatott rá, mint egy cifra álarcosbál, holmi ideiglenes színpadon,
164 39| nagyokat, ni. Majd leroskadtam alattuk. Mégse szálltam villamosra.
165 26| testvéries azonosságnak azzal az alázatával, mely ezen a földön az irgalom
166 36| arcát, és az arcán a remegõ, alázatossá vált lelkét. Komoly volt,
167 11| szemtelenül még sohasem alázták meg. Az egyik részeg fráter
168 35| int utána, mintha atyai áldását adná rá.~Fia kifelé menet
169 36| semmihez sem fogható szemmel áldotta meg a természet. - Olyan
170 2 | fehérbe öltözködött, mint elsõ áldozásra. Zsebeit almával, szilvával
171 21| szeretetért, azért a sok áldozatért, azért a végtelen sok...~
172 12| ahol már ott vannak az áldozatra kiszemelt keresztények.~-
173 30| kínzásokkal gyötörhetik áldozatukat.~Szereztek egy fütyülõt
174 11| Töredelmesen gyónt, ájtatosan áldozott. Különösen szerette a hajnali
175 12| Mindketten derültek rajtuk. Alfának egyébként is nagy becsülete
176 12| kiabálták:~- Megmérgezték az Alfát.~A gyermekek zokogtak. Cirbuszné
177 14| ábrándozott, bort iszogatva. Az alföldi koszttól megtelt, álla alatt
178 34| idegeskedtem -, most itt alhatunk.~- Kegyeskedjék teljesen
179 11| böngészgette. Ezeket a lapokat aligha forgatta valaki ilyen izgalommal,
180 39| használt. Csupa ránc a szemem alja. Megöregedtem. Te, akkor
181 27| elõször, elszakadt. Kabátom alján egy elég nagy hasadás tátongott.~
182 22| vasárnaponként vette föl, ritka alkalmakkor, amikor meg volt híva. Bement
183 36| hogy ez a szerv mennyiben alkalmas a megismerésre. Vagy mint
184 11| beléptekor másra terelték a szót, alkalmasint finomságból. Arisztid tudta,
185 11| Chmell János erre kissé alkalmazkodni akart a „kor szelleméhez”.
186 23| mesterséges légzést akart alkalmazni. De a nagyobbik megtöltött
187 26| csillagászati hasonlatot öntudatosan alkalmazom, mert vele némi fogalmat
188 10| paszományos, tekintélyes alkalmazottal, aki fehér kesztyût viselt.
189 31| szókratészi rávezetõ módszert alkalmazva.~- Helyes, Berci - mondtam -,
190 7 | udvar vette körül azokból az alkalmi ismerõseibõl, akiket maga
191 11| t. Csakhogy késõbb ilyen alkalom sem akadt. Chmell János
192 22| Akarod a címét?~- Majd alkalomadtán.~Juhász Máté nemigen értette
193 35| el, könyvei mögé, ünnepi alkalomra. Török cigaretták, C. D.
194 39| reménységünkrõl, hogy legelsõ alkatommal kiköltözünk ebbõl a vakondokodúból,
195 39| nálunk már leszállt az alkony. Az a kis világosság is,
196 28| hajtattak a szeptemberi alkonyatban. Egy vén póttartalékos ült
197 15| módjára csillámlanak, s az alkonyi félhomály csokoládészínû.~
198 21| elborult lángelméé, aki az alkotás gyötrelmében hánykolódik.
199 26| Embertársaimat a természet szeszélyes alkotásainak tartom, s egyiktõl nem várom
200 25| rendelkezik, hogy a tulajdonát alkotó 900 hold szántóföld a három
201 11| azon a mértéken, melyet az alkotóképesség hiánya magyaráz. Keze ökölbe
202 25| fehér kendõvel felkötött állal.~Egy nádszéken gubbasztott
203 13| és néma, akár a kapusé. Állán egy szemölcs feketedett,
204 39| lapozgatott benne, s csodálkozva állapította meg, hogy ott van a közelben,
205 38| hajtott, hogy igazolja magát.~Állapítsuk meg, hogy mindketten elég
206 14| mentsék meg a festõt.~Davosban állapodtak meg. Ott háromszobás lakásuk
207 34| volt. Mindegyik fának volt állása.~Állástalan rigót se láttam.
208 7 | leépítették”, elbocsátották állásából, csekély végkielégítéssel.
209 20| nem törõdve, hogy elveszti állását. Ágya mellett ült, orvosságot
210 7 | Szégyellem magam.~Ide-oda loholt állásokért, hiába. Egy februári napon
211 33| mindmáig se sikerült végleges álláspontot elfoglalnom, mint azoknak,
212 2 | hirtelenül megragadta Boris állát, s a lány fejét fölfelé
213 33| boncoltam is, eleven és döglött állatokat. Ezzel bizonyára félelmemet
214 12| miatt, mert a törvény az állatokon elkövetett gyilkosságot
215 33| Pedig nagyon féltem az állatoktól. Messzire elkerültem õket,
216 18| szemügyre a bizottság tagjai, állatorvosok, sportemberek, katonatisztek.
217 18| s ezt a nyúlánk, elõkelõ állatot, mely mintegy acélból készült,
218 12| asszony, mi van ezzel az állattal! Ma nem lehet vele bírni. ~
219 13| lépcsõjén egy alkalmazott álldogált, hajadonfõtt. Azt megszólította:~-
220 33| virágoztak. Orvosnövendékek álldogáltak egy csoportban. Magoltak
221 22| centiméternyit, s úgy is maradt, állhatatosan, hiába húzogatta lefelé
222 33| szörnyethalt.~Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ijesztõ volt. Hátravetett
223 11| névtelen volt, nem merném állítani. Tagadhatatlan, rossz csengésû
224 32| megszólalni is veszedelmes.~Õ állítja ezt, az Agg Fiú, aki minden
225 22| kérdés nélkül, lemondóan, állító módban.~- Dehogy. Nem drágább,
226 10| szólt elmenõben, már állítóan, mint aki másra nem is gondolhat,
227 13| énekelnek.~Odább egy másik tábla állította meg: Teakonyha.~Teakonyha -
228 22| mûhelybe. A hármas tükör elé állították. Egyszer láthatta magát
229 32| hogy mossa ki.~- Várjon - állítottam meg az ajtóban -, itt van
230 4 | megszûnt. Az orvos tótágast állíttatta, rázta belõle a vizet, fölpolcolta
231 12| izgatottan, mint mikor a kopó „állja a vadat”.~- Ne tessék félni -
232 33| Közben a fej ingott. Az állkapocs is mozgott kicsit, mintha
233 24| A kapus azonnal utamat állná. Megkérdezné, hogy mit akarok.
234 13| eddig nem is lehetett szóba állni -, no. Nincs már baj. Meg
235 22| méltóztatik. Mindig rendelkezésére állok - átnyújtotta a cége nyomtatott
236 15| szerelem nagyüzemét: különbözõ állomásainál. Olyan ez, mint egy gyár,
237 34| egyetemi professzorával álltam szemközt.~Õszintén szólva,
238 25| megboldogult végsõ akaratával állunk szemközt, s teljesítenünk
239 8 | kalapácsok csilingelésében, az állványokban, melyek régi fogpiszkáló-építményeimet
240 13| takarította. Kesztyûk lógtak az állványokon, megszáradt, gyûrött kesztyûk,
241 14| Erzsébet úgy hallotta, hogy álmában sóhajt. Mire benyitott hozzá,
242 18| megszerette a gyümölcsöket. Almát is evett, szõlõt, dinnyét,
243 26| múltamra és jövõmre, azzal az álmatag odaadással, mely megfeledkezve
244 13| nem mondta el azt, amit álmatlan éjszakáin kicirkalmazott,
245 1 | de szemén árnyék van, az álmatlanság köde. Könyvtárát évrõl évre
246 12| elõrehaladott mészkórban és idült álmatlanságban szenvedett. Azoknak az éjszakáknak
247 25| napon nála ebédeltek. Az álmatlanságtól, az izgalomtól, a hajszától
248 2 | elsõ áldozásra. Zsebeit almával, szilvával tömte tele a
249 4 | lanyha tó cirógatását, mely almazölden, tejszerûen pezsgett körülöttük.~
250 30| Hát nem tetszik tudni? - álmélkodott a takarítónõ. - Meghalt.~-
251 11| megrázta, hogy hetekig rosszat álmodott tõle. Arisztid gróf, kit
252 34| lidérces álmom volt. Azt álmodtam, hogy Rubens mázolja ki
253 34| csókolom.~Éjszaka lidérces álmom volt. Azt álmodtam, hogy
254 21| fehérségével vádlóan mered rá. Álmosan pislog. A szánalom fog el.~-
255 27| Megkövetelte, hogy még álmunkban is elfújjuk a rendhagyó
256 10| mint egy nem létezõ világ álomalakjaira, csak biccentettem, elhárító
257 25| ágyból, tollpihével hajukon, álomtól részegen. Dideregtek a kihûlt
258 13| vezérkarával, Sallóval, két alorvossal, homlokán a gégetükörrel,
259 3 | Grenoble-ból kirándultam az alpesi hegyekbe. Útközben a gépszekér
260 24| máskor szerzek magamnak egy álruhát, felöltözöm csibésznek,
261 34| köröttem, lógatják a kezüket, alszanak az utcapadokon. Senkinek
262 23| szeretnék megfigyelni, mint alszik éjjel a hal. Harmadnap a
263 21| Szervusz. Mi az, te még nem alszol? ~- Házi dolgozatot kell
264 5 | vasalta, holott a hordás által csak még rendesebbek lettek.
265 36| nemcsak a szoba lesz láthatóvá általa, hanem maga a lámpa is.
266 27| kitört az angol-búr háború.~Általán mindenki búr akart lenni.
267 7 | dolgokkal hozakodott elõ, az általános nyomorúságról beszélt, a
268 30| hancúroztak itt, kisleányok altatgatták babájukat. Még az anyák
269 13| van szó - mondta Elzász.~- Altatják?~- Természetesen.~- De ugye -
270 13| ismételte. - Az orvosok altatnak. Mint a dajkák a mesében -
271 11| meg képzeletét, s azzal áltatta magát, hogy hajdan csakugyan
272 25| Pedig olyan, mintha csak aludnék, olyan, mintha még élne.~
273 35| ebédre tejet iszik, ozsonnára aludttejet, tejfölt. Olyan szagot áraszt,
274 13| vacsoráját, melyet fedõs alumínium edényekben tettek eléje,
275 35| után, amikor már mindnyájan alusznak a házban, pokoli vágy fogja
276 25| félre, melyen néhány csöpp alvadt vér feketedett. Ebbe törölte
277 2 | Sokáig tartott. Boris az alvajáró tétovaságával meredt rám,
278 24| visszafordultak, mint az alvajárók. Tekintetük találkozott.~
279 17| is. Tudta, hogy lelke az alvilágban tovább él majd, de azt is
280 11| aludtak. Eleinte ezeket az alvó arcokat figyelõknek vélte,
281 39| feküdt, bár az uram folyton amellett kardoskodott, hogy nem is
282 23| betették abba a háncsszatyorba, amelyben idehozták. A háncsszatyrot
283 25| lakott. Azt a kis szobát, amelybõl most halovány fény szüremkedett
284 15| árasztanak, akár a tojások, amelyeket néhány perccel elõbb vettek
285 18| harmadik-negyedik szobából, amelyiket kívánták. Bukfencezett,
286 14| édesanyját. Értésére adta, hogy Amerikába kapott szerzõdést, s másíthatatlan
287 7 | kérj tõle száz dollárt. Az amerikaiak csak a számokat értik.~L.
288 7 | teketória nélkül. Mi az egy amerikainak? Hisz õ is láthatja, hogy
289 11| volt, ujja és körme sárga. Amihez hozzáért, azon a bagólé
290 26| hogy olyan legyen, mint amilyen. Néha még gyönyörködtem
291 7 | banknál.~Vásárolt egyet-mást, amire föltétlen szüksége volt
292 20| értett meg a felesége, az, amirõl mi se tudhatjuk meg soha,
293 11| Vagy egy fél óráig egyik ámulatból a másikba estünk. Csodálkoztunk
294 11| Ezt az újságírók viszolygó ámulattal és részvéttel ollózták le,
295 26| bénultan ültem, meggörnyedve az ámulattól és iszonyattól. Aztán lekaptam
296 15| málna, barack, tutti-frutti, ananász, csokoládé.~Hosszú töprenkedés
297 34| borravalót adtam neki -, angol-német szakos. Londonban és Berlinben
298 27| hogy több hõsiség kellett angolnak lenni, mint búrnak. Az arány
299 27| basáskodott, püfölte-pofozta az angolokat, gyomrozta a zsarnokokat,
300 34| Meglepõdtem, milyen hibátlan angolsággal ejtette ki ezt a szót.~-
301 34| ejtette ki ezt a szót.~- Angoltanár vagyok - rebegte, mikor
302 19| úri” társadalom. Azzal az angyalian félszeg móddal, ahogy engedelmet
303 14| bajnoki férfitesttel, mert az angyalok mind nagyok, mind erõsek,
304 27| Azóta ha szentekrõl, földi angyalokról hallok, mindig tûvel-cérnával
305 7 | szíve megdobbant. Hatalmas antilop tárca volt, ilyet még nem
306 2 | játszotta a pszichológus, antropológus, filológus szerepet, most
307 7 | Agglegénynek mondták, özvegynek. Anyagi viszonyait homály födte.
308 5 | Tekintve azonban, hogy az anyagot minden szorgalma ellenére
309 30| indiánok, szelíden, majdnem anyai hangon kiszólt:~- Csöndesebben
310 30| altatgatták babájukat. Még az anyák is ezen a gyöpön adtak emlõt
311 12| szegény, vidéken élõ özvegy anyámat, hajadon húgomat. Kötelességemet
312 37| intézett hozzá, elõbb az anyanyelvén, majd más nyelveken, németül,
313 14| vezettette magát, örült, hogy anyáskodik vele. Sokat keresett, két
314 33| halovány, szõke asszonyt, anyaszült meztelenül, akit a férjén
315 4 | legnagyobb hegyláncolatai.~Az anyát parasztszekéren szállították
316 4 | történt, hogy mit jelent anyjának a közbelépése, mellyel a
317 11| értette meg, mirõl van szó. Anyjától gyakran hallotta, hogy „
318 31| kislánya is született -, az anyjával, a napával meg a feleségének
319 23| Uzsonna idején könyörögtek anyjuknak, hogy legalább holnapig
320 37| az öregebbek az apjukra, anyjukra vagy egy-egy rokonukra,
321 31| a boldogságot, mely nem apad, nem csökken, hanem egyre
322 13| a gyermekágy, egy ágy az apának, a gyermek mellett, egy
323 13| tükörszemével odabandzsított az apára, aki az ágya rézgombját
324 4 | beengedte õket: az elsõbe az apát, a másodikba, melyben Suhajdáné
325 13| hogy közölje a döntést az apával, akit a tanácskozás kezdetén
326 4 | egészen olyan volt, mint az apjáé, csak kisebb. Suhajdáné
327 29| szótlanul. Nagyon szerették az apjukat.~Ebéd után fölkerekedtek,
328 29| Aztán a lányok bementek az apjukhoz.~Õ ott feküdt, ahol évek
329 37| gondoltak, az öregebbek az apjukra, anyjukra vagy egy-egy rokonukra,
330 20| ahogy ma már nemigen szokás ápolni. Ilyesmi csak könnyfacsaró
331 25| elõkészítõben állt. Két ápoló vetkõztette.~- Fõorvos úr -
332 28| várta az elõkelõ sebesültet. Ápolók, orvosok sorakoztak föl
333 13| ágy Angéla nõvérnek, az ápolónõnek. Az ágyak rúdjain négy kifényezett
334 13| szemének résén fürkészte az ápolónõt. Paraszti származás lehetett,
335 30| házmesterek, munkanélküliek apraja-nagyja, akiknek a tél múltán szûk
336 39| van. Nem csoda, szívem. Áprilisban már harmincnyolc leszek.~
337 11| eszményítés is, lovagok, apródok, udvarhölgyek, egy gonosz
338 39| nem cserélhetnõk-e el - apróhirdetés útján - valami szembeteggel,
339 24| kiállítva. Szikrázott a hó. Apróra õrölt gyémántpor hullott
340 39| hazatérhetünk? Ezer és ezer ilyen apróság. Kis dolgok - elismerem -,
341 32| a szállóba. Itt a szoba ára. Ez meg a magáé - odalöktem
342 1 | inkább közeledõ alattomos áradatnak:~- Hõ - szólt, mint a lónak.~
343 13| napon jótékony hûvösség áradt, s pénzt vett magához, sok
344 27| angolnak lenni, mint búrnak. Az arány itt tudniillik teljesen
345 14| pacsirtákkal ébredt. Állott a vetés arany-dús fényében, búzavirágok, pipacsok
346 11| hogy Chmell János a száz aranyat s a vele együtt járó költõi
347 15| is hibás, mikor egyforma arányban teremt szõkéket és feketéket.
348 22| legvégén fekete tábla, rajta aranybetûkkel: Tailor for gentlemen.~Miután
349 11| vendégek is, a kávéház, az aranycirádás tükör, az elõtte álló málnaszörpös
350 5 | szabálytalanság végtelenül bántotta az arányérzékét, elsápadt. De egy szót sem
351 28| ezredesné ujján - szomorú aranyfénnyel - a karikagyûrû. ~1930~ ~
352 32| meggyújtotta. A gyertya aranyfényében írást tartott elém, a boltos
353 31| újságpapírban vagy ezer, aranyhüvelyes cigaretta hevert. Ezeket
354 15| viaskodnak, s mindent a múlthoz arányítanak, aztán kiábrándultak, szakítók,
355 4 | De nem látott semmit. Az aranykeretes csíptetõ üvege nagyon villogott.
356 22| fölocsúdott ábrándozásából.~- Aranykéz utca 12/b, I. emelet - mondta
357 39| Állandóan közmondásokkal, aranyköpésekkel traktáltuk egymást. A szegénység
358 31| motorcsónak nem kerül ötezer aranykoronába. Ezért egy nyersolajfogyasztó
359 31| motorcsónak legalább ötezer aranykoronát kóstál.~Egyszerre beszéltek
360 18| kapta az elsõ díjat, egy aranykupát.~6~A verseny után, egy õszi
361 20| haza, haza. Ha nem is az aranykupolás, sok templomú városba, legalább
362 33| ezüstlakodalmát vagy az aranylakodalmát. De alapjában nem sok örömet
363 24| Illatfelhõk, rózsaszín fátylak, aranyláncok. Nem mindig az a kurtakocsma,
364 15| hártyavékony lapjai közt aranylik, édesen ül a porcelán tányéron.
365 26| földi, túl van minden emberi arányon, csak világegyetemi mértékkel
366 29| hosszú, fehér szalagját, aranyos betûit, színes csinált virágait,
367 33| köldökig, s a hólyagból aranysárga nedû csurgott, a húgy. Csodáltam
368 22| tartózkodott itt, amikor egy aranyszín délelõtt a kavicsos fasorban
369 36| gyermekkorának, ifjúságának aranytüzében ragyogott az egész világ.~-
370 35| aludttejet, tejfölt. Olyan szagot áraszt, mint egy juhakol.~Az utcán
371 25| vörösre égett villanykörte árasztott, feléjük emelte száraz,
372 12| a nyers hús undok szagát árasztotta.~19~Porosan, fáradtan, álmos
373 32| Kiegyenlítettem a mosdóvíz árát, mely minden eddigi összeget
374 11| díszelõadás keretében. Nem aratott sikert. Darabjában pedig
375 14| búzavirágok, pipacsok között. Aratóünnepkor pipisz kendõvel menyecskésen
376 17| meggyújtotta a lámpát. Perilla arcába világított. Az úgy feküdt
377 1 | hasonlított hozzá, magyar arcával, mely évek során egyre vörhenyesebb
378 11| tükörben tetszelegve figyelte arcizmainak mûködését. Arisztid figyelte
379 36| lelkészhez is hasonlított, akinek arcképét évekkel ezelõtt látta egy
380 11| mindenekelõtt arra a nagyított arcképre, mely anyja ágya fölött
381 24| visszakotródnék a horpadt arcommal, rongyaimmal. Sajnos, nem
382 32| fillérre nézett, aztán az arcomra. Megköszönte.~Valóban igen
383 22| szabójánál.~Három értelmes arcú segéd szorgoskodott. Az
384 15| fülemülét este. Verõfény sütötte arcukat bronzosra, szél cserzette
385 36| mert rémesen jól áll az arcukhoz. Közéjük kerültem. Ezután
386 16| hirtelen feléje fordult. Arcul köpte.~- Disznók - sivalkodott,
387 10| gyötrelmesen rút ráncokat vés arcunkra. Mindössze a fákat néztem,
388 16| Colosseum fölött.~Amikor Mutius Argentinusnak, a sztoikus bölcsnek villája
389 11| gimnáziumba adta, a piaristákhoz. Arisztidben itt fölébredt eddig rejtve-buzgó
390 11| Azok odatessékelték õket.~Arisztidet bemutatták nekik. Mihelyt
391 11| megkérve õt, hogy tegye félre Arisztidnek, arra az idõre, „amikor
392 18| hogy kettejük közül az arisztokrata: a kutya.~3~Elülsõ lábaival
393 31| tájékozottsága kapott meg.~Árjegyzéket vett elõ, elém teregette,
394 31| azt minden poklok, minden ármánykodások ellenére is megvalósította.
395 11| udvarhölgyek, egy gonosz ármánykodó, ki tõrt fen a nemesre,
396 6 | Barackfa. Kajszibarack. (Prunus Armeniaca). Átlag harminc évig él.”
397 24| úgy settengtek, mint az árnyak, harmonikaszó ütötte meg
398 2 | kérdésben kétkedés volt, vallató árnyalat, melytõl megfagyott a vér.
399 14| orvosához. Orvosi várótermek árnyékában, a fal mellett, mint árnyék
400 11| mint egy madárijesztõ, feje árnyékot vetett a falra, amint egy
401 11| vált, hogy kiszaladt az árnyékszékre, és hányt.~Amikor visszatámolygott
402 31| tud lemondani róla, semmi áron.~A kupaktanács, mely ezt
403 12| félelmetes fogazatát a szájkosár ártalmatlanná tette, tûrte a becézést.
404 11| halt meg, hanem megölték, ártatlanul és minden ok nélkül meggyilkolták
405 14| méretük, a régiségük, vagy az áruk miatt. Lassanként meg tudta
406 1 | különösebb rátermettséget árulna el. Egymás után rakta le
407 23| akik gyanakodtak. Bûntények áruló jeleit szokás a Dunába vetni.~
408 33| fogott el. Afféle gyári árunak éreztem magam. Közel sem
409 31| hallgatag erdélyi menekült árusította, házról házra járva. Így
410 7 | özvegy vagy, a kislányom árva, kidobtak benneteket az
411 11| intézzen az özvegyhez és az árvához. Rövid látogatása a polgári
412 30| mindent elborítson, mint az árvíz. Leheveredett díványára.
413 17| Styxen.~De nem volt egyetlen as-a sem.~Bambán, fásultan az
414 11| következett maga Chmell János.~Ásatag, topa emberke volt, alacsony
415 14| a képtárakat. Leplezett ásítással járkált a szentek, királyok,
416 11| Arisztid a hintaszékben ült, és ásítozott.~Egy ilyen délután, minthogy
417 11| szegénynek sok irigye van”, „áskálódnak ellene”, „nem volt szerencséje”.
418 6 | már csak egy halom frissen ásott föld púposodott. Sokáig
419 23| nyolc pengõért.~Késõbb a ház asszonya másképp határozott. Meghagyta,
420 29| termett. Szabadságot kapott asszonyától, hogy hazautazzék a temetésre.
421 1 | fenõkõvel.~De anyja - halvány asszonyka - utánam jött:~- Nagy átka
422 32| parasztkunyhóban, a szegény asszonynál.~A földes szobában csak
423 25| A férfiak biztatták az asszonyokat:~- Kelj föl, fiam. Tekla
424 31| egy tekintélyes, kövér asszonyság, akinek álláról, orráról
425 11| harmatcsöpp nekem a sivatag aszályában. Üdülés lankadt lelkemnek,
426 18| becsülte föl a helyzetet, s aszerint cselekedett. Cipõket, papucsokat
427 11| lépdeltek az ólmos esõtõl üveges aszfalton, apja megfogta az õ kezét,
428 3 | berohanok a patikába és aszpirint kérek a gyógyszerésztõl,
429 21| tartozunk édesapánknak?~Leülök asztalához, vele szemben, s figyelem
430 2 | tekintett, mikor belépett. Írt.~Asztalán fontos ügyiratok. Oldalt
431 14| igazgyöngy fülbevalóval az asztalfõn trónolt az haute financiere
432 15| vont falak választják el az asztalkákat. Ezekben a gyónófülkékben
433 25| végzetesen megrázó.~Nézték a kis asztalkán a feketekávét, mely egy
434 10| fölpolcolta elém a kis lecsapható asztalkát. Íme, gondoltam, a mesék
435 11| egy közmûvelõdési kör vagy asztaltársaság hirdetett, oda küldözgette
436 21| dühöngve keltem föl az asztaltól, mikor észrevettem, hogy
437 22| Késõbb se mertem semmit. Kis, asztmás budai szabóknál varrattam,
438 15| halkan, izgatottan. Olykor át-átpillantanak a szomszédos fülkékbe, bizonyos
439 11| pillanatot, hogy hazajövet újra átadhassa magát a tinta és a papír
440 13| huzalok feszüljenek közénk, átadjuk fájdalmunkat, s a részvét
441 15| fölszámolni az üzletet, átadni a csõdtömeg-gondnokságnak.~
442 32| úrnak tart.~A szállóban átadtam neki egy szennyes ingemet
443 11| fölsikoltott. Egyik-másik ruháját átalakították számára. Nyakkendõit megkapta,
444 39| régen elment. A havas esõben átázott cipõnk talpa, a jeges szél
445 25| Micsoda? - kérdezte az ura.~- Átdöfni a szívét.~- De hisz már
446 13| megállt a terem közepén, hogy átértse a helyzetet, a sors e viharos
447 26| és gyakrabban esett rám, átforrósítva egész valómat. Ilyenkor
448 11| mások könyveit kereste elõ, átfutott egy-két fejezetet, színházba
449 28| a tûzvonalon csönd volt, áthajtatott egy közeli városkába, egy
450 13| kezdetén kiküldött onnan.~Áthaladt a fényûzõ lakáson, öt szobán,
451 2 | várakoztunk, mikor ismét áthaladtunk a sötét folyosón, lefelé
452 11| fuldokolva, zsebkendõjét áthevült arcára nyomkodva, az elhunyt
453 19| együttesben. Az a végzetes, áthidalhatatlan távolság, mely elválaszt
454 6 | udvarban. Gondolt egyet, áthívatott a szomszédból egy napszámost,
455 5 | este az asszony a szalonból áthozta a karosszéket a hálószobába,
456 25| igyekeztek holmi sóhajkává átjátszani. ~Dömötörné a zsebkendõjével
457 16| értek, a lány még mindig átkozódott, dühöngött. Hangja el nem
458 22| Ezenkívül volt még neki egy átlátszó, csuklyás esõköpenye is.
459 2 | egy ember koponyáját is átlyukaszthatta volna, lyukakat vájt a cselédkönyvbe.
460 32| asszonynak:~- Nézze, én inkább átmegyek ide a telepre, a szállóba.
461 15| málnaszörp meggyöngyösödik, átmelegszik, ihatatlanná válik.~Õsszel
462 4 | mondta váratlanul, minden átmenet nélkül -, hozd szépen a
463 25| zekékben és hacukákban. Átmentek a másik szobába.~Ott sokáig
464 22| gyantaszagú esõ, délben átnyilallt a verõfény a fenyvesek tömör
465 36| Sokat dohányzott - aztán átnyújtott egy nyomtatott rendelvényt,
466 31| a fiúk ketten az ágyban, átölelkezve, a legnagyobb fiú egy fiókban.~
467 26| másik ember lelkébe próbál átolvadni és elveszni, a testvéries
468 16| a költõvel csevegett az atrium szökõkútjánál.~Mind a ketten
469 35| Egy kissé lecsillapodva átsétál a másik szobába. Ott a felesége
470 17| révésznek a fuvardíjat, aki majd átszállítja a Styxen.~De nem volt egyetlen
471 11| mégpedig sürgõsen. A beteget átszállították a sebészetre. Itt a sebésztanár
472 29| is ittak.~Az öreg némán, átszellemülten, majdnem boldogan nézte
473 28| rongykötés ékteleníti el, s már átszivárog rajta a megfeketedett vér.~
474 26| egy új barátság reményében átszóltam hozzá a másik asztalhoz:~-
475 39| ragyog a tükör. Próbáltam áttenni, ebbe-abba a sarokba. De
476 11| daganat annyira elharapódzott, áttevõdött egyéb szervekbe is, hogy
477 24| vajszín függönyein keresztül áttûzött a fény.~Káprázva szemlélte
478 1 | jobbágyságon, roboton is átütött valami úri és keleti.~-
479 27| levetettem a kabátom. Õ átvette némán.~Az ablak mellé ült.
480 11| semmivel sem érték be, átvették apjuk modorosságát, utánozták
481 11| röntgenterembe vezette, átvilágította, lefényképezte mellkasát
482 5 | elismerõen. - A te édes jó atyád kitûnõ, mûvelt ember, s
483 11| cikkecskét szentel boldogult atyja emlékének, vagy talán egy
484 11| rovatában. Mikor emlegették, az augurok összemosolyogtak, írótársainak
485 30| a június, a július s az augusztus elsõ fele. Egy borongós
486 22| történt az osztrák fürdõhelyen augusztusban, beszámolt az ismerõsök
487 18| lüktetett benne, mint az autóban, melyet már elindított a
488 11| korukban autogramot adtak egy autogram-délelõttön, nyolcéves korukban pedig
489 9 | kiadás, tavaszra új jön. Autogramkartonok, meghívók, folyóiratok.
490 11| riportereknek, hétéves korukban autogramot adtak egy autogram-délelõttön,
491 20| mit, s szakadatlan ordít.~Autóra szálltam. Mire kiértem,
492 19| lepottyan, elvegyül az avarral. Némelyek halálos röpülésükben
493 11| voltáról, részleteibe sem avatták be. Éppen Phaedrus meséjét
494 16| PAULINA~Az Aventinuson volt egy kurtakocsma. Matrózok
495 22| te bajod, Máté? - mondta aznap este hetykén és vidoran
496 14| mert elvesztettél mindent azokban, akiket szerettél, és most
497 7 | valóságos udvar vette körül azokból az alkalmi ismerõseibõl,
498 11| megviselõdött. Arca elszürkült, mint azoké, akik a hamisított koszttól
499 12| tárgyak mozdulatlanságát. Azokhoz a kitömött ebekhez hasonlított,
500 36| ablakon át nézik a világot? Azokkal nem törõdtem. Úgy képzeltem,
|