14-azokk | azoko-bucsu | budap-duzza | ebbe--emleg | emlek-fenye | fenyh-gorbe | gorcs-hazab | hazac-iskol | ismer-kerul | kerve-kotel | kotes-lelke | lelki-megla | megle-mutog | muton-ohajt | ohio-ragas | ragcs-sorva | sos-szorn | szove-tetem | tetes-utasi | utaso-vizve | volgy-zurza
Fejezet
1503 39| tükör. Próbáltam áttenni, ebbe-abba a sarokba. De az se használt.
1504 31| mosott nálunk, megerõsített ebbeli véleményemben. Berci gürcölt,
1505 3 | háta mögötti faluban, hogy ebédeljünk. A többi kirándulóval együtt
1506 25| De azért ettek.~A pompás ebédet citromfölfújt koronázta
1507 29| csókolta meg lányait.~Azok ebédhez ültek. Gomolyát ettek fehér
1508 13| közben evett, elfogyasztotta ebédjét és vacsoráját, melyet fedõs
1509 25| hatalmas teremben, mely valaha ebédlõül szolgált, naftalinszag terjengett.
1510 12| a gépírókisasszonyoknak. Ebédszünet alatt lement az utcára,
1511 18| nem lehet.”~9~A környék ebei, a kopók, a juhászkutyák,
1512 12| mozdulatlanságát. Azokhoz a kitömött ebekhez hasonlított, melyeknek üvegszemük
1513 18| tetszett, de belül állandóan éber és ideges volt. Olyanféle
1514 12| Mindenki tudta róla, hogy az ebkiállításon elismerõ oklevelet és aranyserleget
1515 13| Értékpapírok szunnyadtak itt, ebonit tégelyekben néhány valuta
1516 13| az még nem volt itt. Most ébredhetett otthon, ásított vagy nevetett,
1517 15| szemüket, mint akik álomból ébrednek, riadtan tekintenek maguk
1518 22| csattogásával szilaj reményeket ébreszt bennünk.~Amint elõrerobog,
1519 32| szarkájukkal együtt. Én ébresztettem föl õket. Nem lett volna
1520 25| de holmi régi emlékeket ébresztõ borízû zamattal: „Szervusz,
1521 14| gyöngült, kezébõl kihullott az ecset. Pénzük elfogyott. A birtok
1522 11| az õsz szépségeit kellett ecsetelni. Ízetlennek tartotta, hogy
1523 2 | elsõ lapot mázolni kezdte ecsetjével, melyet elõbb egy enyveslábasba
1524 13| melyet fedõs alumínium edényekben tettek eléje, járta taposómalmát,
1525 29| Tegnap este nálunk volt édesanyátok. De õ nem említette.~4~Izgatottan
1526 11| Temetés után kocsin ment haza édesanyjával, s együtt fogadták a részvétlátogatókat.
1527 21| füzetét. Cím: Édesapám.~Az édesapa szerkezete a következõ:
1528 21| tudod, mivel tartozol édesapádnak?~- Hálával - válaszolt Pali
1529 21| Édesapámról.~- Ajha - mondom. - Az édesapádról?~- Arról - szól, s elém
1530 29| Mi járatban?~- Meghalt az édesapánk.~Az emberek hallgattak.
1531 21| Érted, hogy mirõl van szó. Édesapát mindenekelõtt három részre
1532 29| van otthon, Kati. Kedves édesapja tegnap este meghalt.~- Jaj -
1533 17| szerette õt, de még ismerte az édesapját. És nem messze lakott tõle.~
1534 5 | õket, visszament ágyába, s édesdeden elszenderedett.~Sokáig élték
1535 12| Remélem, majd magamhoz fogom édesgetni.~- Én is remélem - válaszolt
1536 12| becézte Wohl, idétlen édeskedéssel. - No, mondd, miért haragszol
1537 11| feszengett anyja mellett. Édeskeveset értett az egészbõl. De az
1538 15| Miért?~- Nagyon édes. Ennyi édességet együtt nem lehet elviselni.~-
1539 2 | is, azt az imát, melyre édesszüléje tanította. Mégse térdepelt
1540 11| néhány történelmi munkán és editio princepsen kívül semmit
1541 1 | paraszttestével, melyet sohasem edzett, de most mégis szörnyen
1542 22| csinálnia, teljesen újat. Efelõl kezeskedem. Bármikor ideje
1543 14| Szicília száraz, egyenletes égalja alá.~A beteg itt se lett
1544 22| a teniszpályán, amíg az égbe röppentette a labdákat,
1545 8 | tér végtelenségén, a kék égben, köteleken lengõ deszkákon
1546 16| hadonászott a kezeivel az üres égbolt felé.~A szörnyû ordításra,
1547 34| csillagokat, melyek fönn az égen örök állást kaptak.~Már-már
1548 13| szilánkok összerakódtak, egésszé váltak. Elzász, Salló, Angéla
1549 11| mellett. Édeskeveset értett az egészbõl. De az utolsó jelenet annyira
1550 14| szétszedhetik, s akkor vége az egésznek. Városról városra kóboroltak,
1551 15| beteg, aki kezdetben régi egészségére gondolva, csak makacs ellenkezéssel
1552 2 | Kérdést intéztek a jelölthöz, egészséges-e, beszél-e több nyelvet,
1553 35| magát.~3~De nem: élni fog, egészségesen, becsületesen, okosan.~A
1554 11| amely halottas fényt szitált egészségtelen arcára, s duplára hajtott
1555 30| maga se zajongott. Nézte az eget, aztán lehunyta a szemét.~
1556 35| akik bûzös dohánylevelet égetnek szájukban. Micsoda sivár
1557 36| múlt. Alig néhány évvel. Eggyel vagy többel? Ne kicsinyeskedjünk.
1558 17| arcát. Majd két kezét az égnek emelte, kelet felé fordult,
1559 17| mint a villám: cikcakkos és égõ. Semmiféle korbácsütés,
1560 13| világított föl a kilobbant égre, oly fénnyel, hogy a légben
1561 30| várvívó törököket a vitéz egri asszonyok. Megérdemelnéd.
1562 35| valamivel jobb. Fülel a négy égtáj felé. Úgy rémlik, hogy a
1563 12| tartanak a határok, minden egybefolyik, szaggatott, idegesítõ folytonossággá
1564 11| nem talál, aki mindenkinek egybehangzó ítélete alapján elfoglalhatja
1565 39| fényt.~Annak idején, amikor egybekeltünk, hebehurgyán vettük ki.
1566 11| óriási lángész, festõ, de egyben reformátor, forradalmár
1567 35| hogy a tünetek annyira egybevágnak azzal, amit hajdan az egyetemen
1568 25| a kötelességünk. Sajnos, egyebet már úgyse tehetünk érette.~-
1569 10| volna viselkednem, mint egyébkor. De bármennyire nehezemre
1570 13| a részvét útján egészen egyek legyünk.~Egy kezet érzett
1571 22| jelentkezik, míg az „illetõ egyén” meg nem szokja. Baj is,
1572 21| hogy: jellemes. Mindig egyenes, határozott. A szigort bölcsen
1573 22| talán még egyszer fölállni. Egyenesedjék ki. Egészen. Így, így. ~
1574 4 | tatarozott. Rozsdás szögeket egyengetett a földön.~Jancsi elõbb vetkõzött
1575 10| kiküldött, súlyos közéleti egyéniség, aki fölemel, porba sújt,
1576 33| el a többi emberektõl, az egyéniségünk országhatára, jelezve, hogy
1577 14| völgykatlanból Szicília száraz, egyenletes égalja alá.~A beteg itt
1578 25| megállapította, hogy szíve acélosan, egyenletesen ver. Olyan szíve volt, mint
1579 19| úri” társadalommal, mint egyenlõ, rangrejtve. Ezúttal én
1580 15| többiek közé kerültek, mint egyenlõk. Gyötrelem azt hinniök,
1581 33| ötlete? Mindenesetre cudarul egyenlõnek éreztem itt magam minden
1582 34| fiatalember, aki cirkuszi egyenruhába volt öltözve.~- Alázatos
1583 24| kocsikat, a kapust, paszományos egyenruhájában, a kirakatot, melyben halak,
1584 11| kínos jelenetnek a társaság egyenruhás szolgája vetett véget, aki
1585 1 | is nagy - kibillentette egyensúlyából, a létráról letántorodott,
1586 11| Amint megjelent a dobogón, egyesek hanyatt-homlok menekültek.~
1587 21| határozott. A szigort bölcsen egyesíti a jósággal. Ha elfárad az
1588 31| gyermekeket, minden évben egyet-egyet. Berci még a huszonötödik
1589 11| s Németországba küldte, egyetemre. Utolsó elõtti tanulmányéve
1590 8 | megismételni elcsépelt csínyjét, az egyetlent, amit tud. Azt hittem, hogy
1591 14| között, akik a szemében mind egyformák voltak, csak a nagy képek
1592 4 | víz volt, a víz ijesztõ egyformasága.~Öklõdve tápászkodott föl,
1593 11| hogy majd fölsikoltott. Egyik-másik ruháját átalakították számára.
1594 13| Mihelyt azonban belesüppedt egyikbe, folytatódott a lassú lidércnyomás,
1595 12| Azoknak az éjszakáknak egyikén, amikor nem tudott aludni,
1596 13| nyúlt a mûszerek után, s az egyiket, mely nem volt megfelelõ,
1597 2 | helyen is mázolta, s az egyikre, miután szabályosan csokorba
1598 26| szeszélyes alkotásainak tartom, s egyiktõl nem várom azt, amit esetleg
1599 37| szobaleányai is, holott egyikük se szolgálhatott felvilágosítással.~
1600 25| szoba zsúfolásig megtelt. Egyiküknek-másikuknak ágaskodniok kellett, hogy
1601 14| gépkocsi-körutat. Egy telet Egyiptomban töltöttek.~Mindez azonban
1602 38| hogy kioltsa.~De nem volt egykedvû. Azon töprengett, fájdalmas-e
1603 14| halálát, fölébredt benne egykori vallásossága. Papot hívatott,
1604 39| Minek fölvonón járni az egyleti fogorvoshoz, aki a negyedik
1605 25| járkáltak le-föl a szobában, s egymásba botlottak.~- Hallatlan! -
1606 25| tizenkettõ, tizenkettõ, egynegyed egy is. A sebész nem jött.
1607 12| mennyországba.~Ez a közöny azonban egyoldalú volt. Aztán, ha a kutyaugatás
1608 36| Az én szemem már a nagy egységek összefogására rendezkedett
1609 13| a gégetükörrel, mint az egyszemû szörny, Polyphémosz. Biccentett,
1610 20| fiatalabb nála, maga az egyszerûség, az igénytelenség.~Hajdan
1611 11| és fönségesebbnek. Épp az egyszerûsége lepte meg, az érzékelhetõ
1612 11| hatás teljes legyen. Ez az egytagú név úgy pukkant, mint a
1613 19| sokáig ülünk így, boldog együttesben. Az a végzetes, áthidalhatatlan
1614 12| szobában fiainak röhögõ együtteséhez csatlakozott.~Cirbusz ezt
1615 1 | négy-öt vacsorát, s mindig éhesebbek lesznek. Õ is ilyen szellemi
1616 25| a sok megaláztatástól és éhezéstõl. De haja még egészen szõke
1617 11| parajt ennie, s harmadnap éhgyomorral jelentkezzék. Chmell János
1618 30| a jövendõ reménysége, s ehhez mérten önérzetesen is viselkednek,
1619 39| humorunkat. Lakásunkat az Örökös éj birodalmá-nak kereszteltük
1620 25| aztán meg is szólalt. Pont éjfélkor...~- Jaj, hagyd, édes Jenõkém -
1621 16| be, csörrenõ karddal: az éji õrség.~Elõvették a rabszolgalányt.~-
1622 1 | hogy kiömöljön rajtuk.~Éjjeliszekrényén egy kanálkát találtam, meg
1623 17| fénytelenül tekintett a forró éjszakába. Borostyánsárga haja még
1624 13| mondta el azt, amit álmatlan éjszakáin kicirkalmazott, hanem fesztelenül
1625 12| álmatlanságban szenvedett. Azoknak az éjszakáknak egyikén, amikor nem tudott
1626 24| gyalogosan vágott neki a téli éjszakának, mert egész nap heverészett,
1627 16| kurtakocsma. Matrózok jártak oda éjszakánként, s piros bort iddogáltak.~
1628 35| életmód, semmi testmozgás, éjszakázás, izgalmak. Mit csodálkozik
1629 7 | pályaudvarra hajtatott.~L.-ék kikísérték az állomásra,
1630 11| kurtította meg õket, miért ékelt beléjük tücsköt-bogarat?
1631 9 | ünnepi számunk kiemelkedõ ékességének szánjuk.~- Igen, igen -
1632 11| nem illõ, szomorú papiros éket.~A zord kamasznak az orra
1633 7 | volt.~2~Leggyakrabban L.-ékhez járt. Ezek elõször találkoztak
1634 18| nem nagyobbat, mint egy ékszer, célzott és rásütötte.~7~
1635 14| Erzsébet zokszó nélkül eladta ékszereit, palotáit, villáit. Úgy
1636 12| birtokba vegye lakását, oly éktelen kutyaugatás fogadta, hogy
1637 28| liliomkezét csúf rongykötés ékteleníti el, s már átszivárog rajta
1638 4 | Ájuldozva kérdezgette, hogy él-e még.~Már nem élt. Több mint
1639 22| mindegyiket számon tartotta.~El-elnézte õt a teniszpályán, amíg
1640 11| jelenetét, s baráti társaságban el-elszavalta. Mások elõfizettek a lapra,
1641 14| vidéki birtokon, melynek eladásáról maga is hallott valamit,
1642 23| elõbb-utóbb ismét kifogják, eladják a piacon, s akkor - e kis
1643 29| tetszettek neki legjobban.~- Majd eladjuk - jegyezték meg a lányok,
1644 17| néha madarakat lõttek, és eladogatták. Az õ szobájának ajtaja
1645 14| Erzsébet zokszó nélkül eladta ékszereit, palotáit, villáit.
1646 25| vonogatva. - Utóbb sokszor elájult, eszméletét vesztette. Talán
1647 22| tenyérnyi részén. A kabátgallér elállt a sovány nyaktól, nem sokat,
1648 36| Eloltotta a lámpát. Sóhajtott, elaludt.~1930~ ~
1649 15| határozottan.~12~Egy délben elámul. Amint belép a cukrászdába,
1650 13| azelõtt, hanem részletekben, elaprózva, mint a valóság széthullott
1651 25| Megindultan figyeltek az öreg lány elbeszélésére: egy emberélet utolsó mozzanataiból
1652 9 | egy körkérdés.~A híres író elbiggyesztette száját. Utálta, ha körkérdésekkel
1653 10| kézibõröndömet, melyet kisujjamon is elbírtam volna, ketten hozták, õ
1654 7 | Õsszel L.-et „leépítették”, elbocsátották állásából, csekély végkielégítéssel.
1655 4 | a legény odaért, Suhajda elbódulva zihált. Nem tudott értelmesen
1656 12| azon, hogy Alfa már akkor elböffenti magát, mikor a fölvonó fölfelé
1657 29| nemigen csodálkozott ezen.~- Elbolondították õket - magyarázta az asszony.~
1658 11| anélkül, hogy táplálnák, s elborít egy alakot fényes ködével,
1659 30| beáramoljék szobájába, s mindent elborítson, mint az árvíz. Leheveredett
1660 21| szõke haja zilált, mint egy elborult lángelméé, aki az alkotás
1661 35| fia, hogy lefekvés elõtt elbúcsúzkodjék. Nem panaszkodik neki. Megcsókolja,
1662 36| erõsebbet kell szereznie.~Miután elbúcsúzott az orvostól, künn az utcán
1663 23| Miután Fricitõl érzékenyen elbúcsúztak, betették abba a háncsszatyorba,
1664 11| alakját, tarkabarka, bohó élcekbõl. Most egy pillanatra arra
1665 39| Sóvárogva pislogtunk az elcikázó gépkocsikra. De jó lett
1666 11| berámázott színlapját. Az élclapok is szerepeltették. Ha valamelyik
1667 11| osztálytársa kezébe nyomott egy élclapot. A címlap egy színpadot
1668 8 | szégyellné megismételni elcsépelt csínyjét, az egyetlent,
1669 21| mérve Shakespeare csupa elcsépeltség, Tolsztoj silány gyermek -,
1670 25| izgalomtól, a hajszától elcsigázódtak, de azért bizonyos megkönnyebbülést
1671 17| és komor, s annál még egy elcsigázott, beteg rabszolganõ élete
1672 35| Örüljünk, hogy még idejekorán elcsípjük a bajt. Tehát semmi dohány,
1673 31| és csemcsegett.~Egy kissé elcsodálkoztam. Ismét igen tapintatosan
1674 5 | teljesítette kívánságát, elcsöndesedett.~Ilyen rendes ember volt
1675 30| tudta meg, amikor váratlanul elcsöndesültek. Zsibbasztó enyhületként
1676 2 | görcsösen összeszoruló gégében elcsuklott, mint mikor a vádlott a
1677 37| igénytelennek látszott.~Így éldegélt a szállodában, majdnem egy
1678 36| vett, hogy szokásához híven eldicsekedjék, milyen csodálatos, semmihez
1679 31| tutyi-mutyi ember. Mindenki elébe vág, még a fiatalabbak is.
1680 11| összevetette az övével, elégedettséget érzett. Nem, õket igazán
1681 39| nekünk kettõnknek éppen elegendõ: két szoba s egy jókora
1682 11| alkalmat, hogy beszédbe elegyedjem vele, de õ kitért elõle,
1683 11| hitték, hogy még pár hónapig elélhet. Egy este azonban, február
1684 23| bukfencezett, hancúrozott édes elemében. Ezüst páncélinge, csillogó,
1685 11| tõle. Arisztid gróf, kit Elemér gróf, ez a züllött, sötétlelkû
1686 3 | tetején, tûzvészeken és elemi iskolai vizsgákon, mindig
1687 23| fiú - az egyik harmadik elemis, a másik elsõ gimnazista -
1688 11| rendetlenség, mely lépten-nyomon elénk bukkan, mikor nem is keressük,
1689 23| tükörponty boldogan lélegzett föl elepedt kopoltyújával. Imbolyogva
1690 28| nézett, melyek messze-messze, elérhetetlen magasságban ragyogtak feje
1691 15| cukrászdába, ahova mindenki elérkezik, elõbb vagy utóbb.~Az ilyen
1692 31| európai versenyeredményt elérni?~- Dehogy - mondta Berci,
1693 1 | és rám se nézett.~Kaszát élesített a fenõkõvel.~De anyja -
1694 28| jelentkeztek az ezrednél, sokan elestek közülük, de az ezredesné
1695 23| száját.~Nyomban nekiláttak élesztéséhez. A kisebbik - mint egy mentõ -
1696 26| mit keresek itt, vagy az életemre gondol, a pályámra és sorsomra,
1697 5 | volna ezt a paradicsomi életet, ha boldogságukat egy jelentéktelen
1698 31| Berci még a huszonötödik életévét se töltötte be, s bárki
1699 35| néha egy-két szivar is, ülõ életmód, semmi testmozgás, éjszakázás,
1700 22| hosszú pórázon, könnyelmû életmûvészeket lóversenytéren, szíjon lógó
1701 13| lélegzetet vett, és szemtelen életörömmel, megtagadva minden eddigi
1702 11| napihírt közölt pályafutásáról, életrajzi adatokkal tarkítva. Ezt
1703 11| homályosodott benne. Miután az élettel való kapcsolata megszakadt,
1704 17| Perilla megsemmisült. Olyan élettelen volt, mint a csempe agyagkorsó
1705 12| gyönyörû farkaskutya meredten, élettelenül feküdt a dézsaállvány alatt.
1706 13| magát félszegen -, hogy nem életveszélyes?~- Nem. Dehogy - legyintett
1707 11| széles fekete rámában. Ez elevenítette meg képzeletét, s azzal
1708 17| annyira, mintha eleven mar meg elevent. Úgy tüzelt, mint a parázs.~
1709 29| halálát.~De szíve mégiscsak elfacsarodott attól, amit hallott.~- Ne
1710 21| egyesíti a jósággal. Ha elfárad az élet harcában, esténként
1711 26| mindennapi hajszában bizonyára elfásult, azért nem törõdött se velem,
1712 11| tudjátok, de õt magát már régen elfeledtétek, hálátlanok, pedig hajdan -
1713 13| fényét, a gégetükör, melyet elfelejtett levenni.~Minthogy az apa
1714 7 | eltemették, az asszony már rég elfelejtette az amerikait is, mikor a
1715 7 | melynek már a nevét is elfelejtettem.~Európai körútját megszakítva
1716 11| meghalunk, egyszerre mindent elfelejtünk, amit tudtunk és láttunk.
1717 11| egybehangzó ítélete alapján elfoglalhatja helyét. A rovatvezetõ leragasztotta
1718 33| sikerült végleges álláspontot elfoglalnom, mint azoknak, akik nálam
1719 21| Írjuk le.~Diktálok, eleinte elfogódottan, nagyon lassan:~- Édesapám
1720 26| lehetett szó. Most már igazán elfogott az izgalom, és amikor néhány
1721 13| hallani. Vencel közben evett, elfogyasztotta ebédjét és vacsoráját, melyet
1722 12| becézést. Fejét azonban elfordította tõle. Wohl úgy érezte, hogy
1723 12| mennyire utálják. Tüntetõen elfordultak tõle, a szemébe kacagtak.
1724 36| aztán újra megállt.~Az orvos elfordulva állt mellette, a földre
1725 27| Megkövetelte, hogy még álmunkban is elfújjuk a rendhagyó igéket, és jaj
1726 15| percet késnek, a kisasszony elgondolkozik:~„Ma nem jönnek?”~De akkor
1727 17| lámpát az asztalra helyezte. Elgondolkozott. Tíz éve éltek együtt. Tizenhárom
1728 31| versenyez a regattákkal, elhagyja a bécsi gõzhajót, röpül
1729 4 | nagyot lendített rajta, elhajította, körülbelül arra a helyre,
1730 25| nyugtalankodni kezdtek. Figyelték az elhaladó gépkocsikat, füleltek a
1731 24| szomorúak voltak.~Miután elhaladtak egymás mellett, visszafordultak,
1732 12| hallatszik a mennyországba, elhallatszik máshová. A gyorsíró minden
1733 25| mondta az ura -, na lásd.~Elhallgattak.~- Én olvastam egy újságban -
1734 11| mozgott szobáikban. Az igazi elhalványodott. Mindössze néhány laza,
1735 26| meg eddig. Sohase szabad elhamarkodva pálcát törni valaki fölött.
1736 22| meggyújtották gyufával, lassan elhamvasztották, összemorzsolták ujjaik
1737 22| látszom. Az igazság az, hogy elhanyagolom magam. Milyen kitérdelt
1738 28| háborúban, amikor az emberek úgy elhányták tagjaikat, mint a rendetlenül
1739 11| A rákos daganat annyira elharapódzott, áttevõdött egyéb szervekbe
1740 10| álomalakjaira, csak biccentettem, elhárító mozdulatokkal beszéltem,
1741 14| szerzõdést, s másíthatatlan elhatározása, hogy õsszel ki is megy
1742 35| kinevezi levélszekrénynek.~7~Elhatározásától megedzõdve, frissen lép
1743 39| futotta a költözködésre. Elhatároztuk, hogy még jobban összehúzódzkodunk.
1744 35| ezután velük? Megbocsátóan elhatározza, hogy azért érintkezni fog
1745 12| egy kiszögellõ sarkába, s elhelyezték a két üresen álló szobába.~
1746 17| ágyhoz, a földre.~Arcáról elhessegette a legyeket, kezét megsimogatta,
1747 11| lehetõségek határait, s elhiteti velünk, hogy elõttünk is
1748 11| gyomrára hideg borogatást tett. Elhívatta háziorvosukat. Az nyomkodta
1749 39| úriasszonyoknak, akik idõ elõtt elhíznak, s a táplálkozásukra ugyanannyit
1750 24| idõ, meg hogy fogyassza elhízott testét. Mellékutcákon bolyongott.~
1751 18| teveszõr takaróra. Szeme elhomályosult. Teste nehéz volt, mint
1752 22| ha tanár úr befogja és elhordja otthon. Csinálunk egy új,
1753 32| is kifizetni. ~Egy kissé elhûltem.~Ez a szegény asszony nem
1754 7 | lebonyolítani, de a tárgyalások elhúzódtak, õ pedig hónapokig itt rekedt.
1755 29| szólt az úr -, majd mi eligazítjuk otthon.~- Isten áldja -
1756 18| mint az autóban, melyet már elindított a kocsis, de benzingõzei
1757 25| ide a szomszédba. Ha azt elintéztem, nyomban ott leszek. Körülbelül
1758 18| minden pillanatban kész eliramodni, sebesen és könnyedén. Gyakran
1759 39| ilyen apróság. Kis dolgok - elismerem -, de akik boldogulnak,
1760 11| érvényesülnek, és sok pénzt, elismerést szereznek.~Már virradt.
1761 5 | fiam - bólintott a tanár elismerõen. - A te édes jó atyád kitûnõ,
1762 11| vádlottat vagy fölmentik, vagy elítélik. De késõbb egyre jobban
1763 17| ez a tengõ-lengõ élet az elíziumi mezõkön vajmi homályos,
1764 27| valami borzalmas fegyelmi eljárás következik, beláthatatlan
1765 11| fejezetet, színházba is eljárt, hogy összehasonlítási alapot
1766 33| szemtelen kíváncsiság.~Gyakran eljártam a boncolótermekbe is, ahol
1767 31| föl. Kis kölyök kora óta eljött hozzánk esténként, amikor
1768 20| szobámban. Így szólt:~- Eljöttem, bejelenteni neked, hogy
1769 39| nagy szeretettel. Erre én elkacagtam magam. Szokásom szerint
1770 25| ki mindenkinek. Alacsony, elkallódott vidéki orvos volt. Egy személyben
1771 38| Nyújtotta feléje a kezét. Amikor elkapta és megszorította, halk hangon
1772 14| önzõ voltam. Istenítettem, elkényeztettem egyetlen gyermekemet, és
1773 15| Rendszerint délben, tizenkettõkor elképzeli a cukrászdát. Akkor emelik
1774 36| vett észre, mely egyébként elkerülte figyelmét. A villamosban
1775 30| ellenem hajszolod. Megölsz, elkeseríted utolsó napjaim, ízenként
1776 20| lehetett.~Mit tehettem én, az elkésett tolmács?~Lefogtam a szemét.
1777 1 | Minden. A vakáció végén elkészülök vele.~Búcsúzkodtam, mert
1778 12| húzott a papírra, Alfa úgy elkezdett vonyítani, mintha nyúznák.~
1779 22| a tanár úrnak, szívesen elkísérem. Majd én magam fogom kérdõre
1780 11| gyomorvizsgálatra ment a klinikára, elkísérte õt. Vigyázva lépdeltek az
1781 33| orvostanhallgató-nõvel. Elkísértem az elõadóteremig.~Ezen a
1782 22| ebbe a sudár, kedves fiúba. Elkísértette magát a fenyves erdõig.
1783 27| ezután. Azt hittem, hogy elkobozza a kabátomat, és mint bûnjelet
1784 11| szintén emlékeztették az elköltözöttre, aki sokáig úgyszólván csak
1785 12| mert a törvény az állatokon elkövetett gyilkosságot nem bünteti.
1786 22| kis tévedés - vigasztalta elkomolyodva Schreiner. - Megesik ilyesmi.~-
1787 20| bólingatott mosolyogva, majd elkomorult. - Tudod, fiam, nem szeretnék
1788 14| hajszája, melyben felõrlõdött, elkopott, megsoványodott. Hajón,
1789 25| riadt föl a felesége. ~- Elküldetek Herlingerért.~- Csak hívasd
1790 7 | a felesége lemásolta, s elküldte.~A levél rövid volt és brutális:
1791 7 | töprengett:~- Bánom is már, hogy elküldtem. Undok dolog. Végre annyi
1792 11| jelenetek megindultak, aztán ellaposodtak, vizenyõssé váltak, s nem
1793 15| csábító, hogy nem bír neki ellenállni, beoson a cukrászdába egyedül,
1794 28| szervezet csodálatosan szívós, ellenálló, kibír az mindent, srapnellszilánkot,
1795 13| Dehogy - legyintett Elzász. - Ellenben sürgõs. Holnap, okvetlenül
1796 30| valahányszor a labda az ellencsapat õrjöngõ tiltakozása közben
1797 15| egészségére gondolva, csak makacs ellenkezéssel keresi föl az elsõ orvost,
1798 12| kegyelmet kér, megadja magát az ellenség elõtt.~Alfa közvetlenül
1799 27| feltûnt az ajtó keretében, az ellenségek, akik az imént még oly ádáz
1800 12| Amikor megpillantotta régi ellenségét, fölugrott fektébõl, az
1801 2 | kínzószerszámok, melyekkel valaha az ellenszegülõket faggatták.~Boris egyedül
1802 12| fõképp ez nyugtalanít. Az ellenszenv megnyilvánulása sohasem
1803 14| a borzalmas zûrzavarban, ellentmondásban, mely egy emberi élet, azon
1804 12| volt a képviselõházban: az ellenzék támadásba ment át, a padokat
1805 13| zsebébõl kikandikált az elmaradhatatlan szívhallgató. Egészen furcsa,
1806 21| néhány paca van rajta, egy elmaszatolt állat rajza - kutya vagy
1807 25| van. Mihelyt végzek, majd elmegyek.~- Hány órakor lesz szerencsénk?~-
1808 14| Ámulva kutakodott homályosuló elméjében, abban a borzalmas zûrzavarban,
1809 27| néhány fiú, aki tétovázott, elmélázott, a gyönge és csenevész,
1810 33| Gyakorlati készségemmel csak elméleti tudásom vetekedett. Olvasni
1811 27| Ezt a napot pihenéssel, elmélkedéssel, Istennek tetszõ cselekedettel
1812 11| dinnyével, a mulandóságról elmélkedik s elbúcsúzik az élettõl.
1813 11| nyavalyájukkal a szépségrõl elmélkednek, s papirosukat csörgetve
1814 37| innen, amint majd õk is elmennek.~Többé már nem volt idegen.
1815 15| mondanivalójuk nincsen. Szeretnének elmenni, de nem tudnak, mert már
1816 10| váltani. „Elsõosztály” - szólt elmenõben, már állítóan, mint aki
1817 11| melyekben egy kirándulás élményét vagy az õsz szépségeit kellett
1818 9 | felkönyökölt az ágyában, és elmerengett.~Egy darabig merengett.
1819 2 | könyvkötõmunkához látott, egy elmés, kemény szerszámmal paskolni
1820 11| Sok mindent kellene még elmesélnünk egymásnak. Nézzétek, itt
1821 39| egészen örülni.~Az ebédnél elmeséltem ezt az uramnak. „Hja, fiam”,
1822 20| szerint keresztet vetettem, s elmondtam lelki üdvéért a halotti
1823 9 | sokszorosított körlevél volt, elmosódó, alig olvasható, lila betûkkel,
1824 26| rejtélyes érdeklõdéssel, elmosolyodtam, s nyájasan - egy új barátság
1825 33| betegség. Miért? Azért, mert az elmúlás izgatott. Ha a halál rejtelmes
1826 30| kellett pótolniok, amit elmulasztottak. Azon mulattak, hogy a labda
1827 13| hány évszázadnak kellett elmúlnia addig, míg az õsember ükunokái
1828 36| Hány éves?~- Negyven. Elmúltam.~- Olvasson - szólította
1829 27| Apám, ha meglátja otthon, elnadrágol. Egyelõre tenyeremet szorítottam
1830 11| Mindössze néhány laza, elnagyolt mozzanat maradt belõle.
1831 25| szobában az emberi leheletektõl elnehezedett a levegõ. Melegük is volt
1832 32| elvesztjük a kenyerünket.~- Ebbõl élnek?~- Ebbõl.~- Adjon gyertyát.~
1833 34| Sajnos, most ebbõl kell élnem.~- Különben micsoda?~- Kertész,
1834 24| beszélni. Mégis egyszerre elnémulnának, rám bámulnának. A kártyát
1835 20| rosszabb.~A szomorú érv elõtt elnémultam.~Õ is hallgatott egy darabig.
1836 12| tekintett, s attól tartva, hogy elneveti magát, hirtelenül kiment,
1837 17| rossz ember, csak szigorú. Elnevette magát.~- Mi az a homlokodon,
1838 22| rongyokban jársz.~- Én?~- Te, te. Elnézlek, micsoda zsibvásári szemétruhákat
1839 11| maradt a társaság néhány elnöklõ tagjával meg a régi, dicsõ
1840 33| megszökhettem a bölcsészeti elõadásokról. Ezeken a tanár régi költõk
1841 11| hogy a Nápolyi Endré-t elõadatja, azzal a föltétellel, hogy
1842 33| orvostanhallgató-nõvel. Elkísértem az elõadóteremig.~Ezen a reggelen nagyon
1843 11| okvetlenül nõies író. Õ az elõbbit választotta.~De újabb munkáival
1844 13| is egy párizsi cégnek.~Az elõcsarnok lépcsõjén egy alkalmazott
1845 13| kifárasztotta.~Elcsigázva az elõcsarnokba vánszorgott, a kapusfülke
1846 11| társaságban el-elszavalta. Mások elõfizettek a lapra, melynek munkatársa
1847 29| iránt, de az életben néha elõfordul ilyen véletlen is.~Alighogy
1848 11| színházi kritikus, és most élõk, holtak fölött korlátlanul
1849 13| tolókocsin gurították az „elõkészítõ”-be. Vencel, aki teljesen
1850 25| befejezte a mûtétet. Az elõkészítõben állt. Két ápoló vetkõztette.~-
1851 38| nyúlt, maradék erejével elõkotorászta három levelét, s átadta
1852 11| elegyedjem vele, de õ kitért elõle, tapintatosan, szinte személytelenül.
1853 39| a fizetésbõl. Nyugdíjra, elõlegtörlesztésre, biztosításra, illetékre,
1854 29| kiutaltak negyven pengõt elõlegül, a jövõ hónapi bérét. Abból
1855 12| vitte a semmibe, mint minden élõlény, aki valaha ezen a földön
1856 18| Ha összevetették a két élõlényt, a kis, köpcös öregurat,
1857 35| muzsikál. Rossz a kapcsolója.~Eloltják: akkor nem hallanak semmit.
1858 34| elkerültem õket, futottam elõlük.~Estefelé kisétáltam a tópartra.~
1859 11| elégedve. Többször egymás után elolvasta. Elõbb halkan, aztán szokása
1860 1 | hátra.~- És ezt te mind elolvastad?~- Természetesen.~- Semmit
1861 11| mely szerint verses mûvek elõnyben részesülnek a prózaiakkal
1862 12| ezenkívül lakásának sok egyéb elõnye is, mely különösen latba
1863 31| a víz sistergõ taraján, elõre-elõre, egyedül, mert motorcsónakját
1864 4 | fürkészett közellátó szemével elõre-hátra, jó messzire, hátha ott
1865 26| leült, oldalt, egy kissé elõrébb, egy szomszédos asztalhoz.~
1866 12| ezredes az elsõ emeleten elõrehaladott mészkórban és idült álmatlanságban
1867 22| elõtt - mentek el.~Vili elõrehaladt az ódon belvárosi házban.~
1868 28| a kezelésre, mert tízkor elõremegyünk.~Késõbb már naponta háromszor
1869 5 | karját magasztos merevséggel elõrenyújtva.~Pisti sokáig bámulta. Majd
1870 22| reményeket ébreszt bennünk.~Amint elõrerobog, az élet lüktetését érezteti,
1871 16| megragadta a karját, hogy elõretuszkolja, a lány ráugrott, mint egy
1872 7 | Minden oka megvolt, hogy elõrukkoljon kérésével.~Ha betoppant
1873 10| ekkor még könnyûszerrel eloszlathattam volna. Csak úgy kellett
1874 29| alacsony férfi lépett az elõszobába. Keménykalapot hordott,
1875 33| meg -, legalább a halál elõszobájában ácsorogtam.~Nagyon korán
1876 22| bólintott. Hosszú, szûk elõszobán át, melyben nappal is gázláng
1877 35| szobalány reggel már mind elosztogatta. Eszébe jut, hogy van egy
1878 15| vannak.~7~Így jelenik meg elõttük minden alkalommal a kiszolgáló
1879 39| érdeklõdött, akkor a rendõr elõvette a kis gumiszalagos zsebkönyvét,
1880 16| csörrenõ karddal: az éji õrség.~Elõvették a rabszolgalányt.~- Ide
1881 26| hajam, kormos az orrom?”~Elõvettem kézitükrömet, s megbizonyosodtam,
1882 13| szanatóriumban. Elzászt kereste, hogy elõzõleg legalább néhány szót váltson
1883 29| kért. Ott aludt a pitvaron. Elpanaszolta baját, az asszony is az
1884 22| a sötétszõke haja alatt elpirult a boldogságtól, hogy volt
1885 39| lett. Csak mi õriztük meg elpusztíthatatlan humorunkat. Lakásunkat az
1886 1 | minden pillanat, melyet elrabolok tõle, fájdalmat okoz neki.
1887 36| közelebb ugrottak, a tábláról elrebbent a köd, az az õszi felhõ,
1888 24| asztal alá dugnák. Mindenki elrejtene valamit. A tulajdonos, látva
1889 10| néztem, igen szigorúan, s az elrohanó sürgönypóznákat, melyek
1890 19| szétrebbenteném káprázatát, elrontanék mindent. Nekem is tettetnem
1891 10| közepette. Ekkor mindent elronthattam volna. De sem nem köszöntem
1892 30| megesett, hogy egy rajzlapot elrontott. Újra kellett rajzolnia
1893 35| Alighogy leül íróasztalához, elsápad. Ismét hallja azt a vékony,
1894 11| Egy este azonban, február elsején fél hétkor váratlanul meghalt.~
1895 30| másik vici.~Egyszer estefelé elsétált a pincelakás elõtt. Az ablakban
1896 30| rozoga öreg lábai bírták, elsietett valahová.~Egy rendõrrel
1897 4 | kabinjaikat, beengedte õket: az elsõbe az apát, a másodikba, melyben
1898 10| poggyászommal jegyet váltani. „Elsõosztály” - szólt elmenõben, már
1899 15| Sok gondot fordítanak rá. Elsõrangú teavaj, semmi margarin,
1900 2 | vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös tollforgatástól.
1901 22| még sohasem fordult elõ. Elszabta.~- Hol?~- Mindenütt! - tört
1902 27| napon vettem föl elõször, elszakadt. Kabátom alján egy elég
1903 33| tovatûnt lángelme nyomát, s elszaladtam orvosnövendék barátaim közé,
1904 32| gyertyát.~Gyertyájuk se volt.~Elszalasztottam a boltba. Hozta a gyertyát,
1905 11| becsesnek. A könyvtárat elszállították. Ezzel a kartárs elvégezte
1906 17| szájához, hogy fölfogja régen elszállott, haló leheletét - ave, Perilla,
1907 24| s azért néz utána.~Erre elszégyellték magukat. Folytatták útjukat.~
1908 5 | visszament ágyába, s édesdeden elszenderedett.~Sokáig élték volna ezt
1909 12| távol mindenkitõl, szinte elszigetelten, úgyhogy észrevétlenül jöhetett-mehetett
1910 35| mennél inkább fékezzük.~Elszívja cigarettáját, aztán keze
1911 39| belépett hozzánk, az egy kicsit elszomorodott, és csöndesebb lett. Csak
1912 39| Megöregedtem. Te, akkor délben úgy elszomorodtam. Visszavágyakoztam a régi
1913 4 | örömhír fölpezsdített, most elszontyolodott, búsan lépegetett, szomjúságot
1914 12| istenhozott hatása alatt kissé elszontyolodva vetkõzött le.~4~Másnap reggel
1915 36| és nagyok, szeszélyesen elszórva. Olvasni kezdett, folyékonyan,
1916 11| kissé megviselõdött. Arca elszürkült, mint azoké, akik a hamisított
1917 11| az egész arcát, alakját eltakaró fátyolát oly hirtelen öltötte
1918 39| befordulniok rézsút balra, hogy eltaláljanak hozzánk. Pedig nem is afféle
1919 11| huszonöt lépésrõl is biztosan eltalált volna. Málnaszörpöt rendelt.
1920 17| harsant föl, amikor végre eltalálták a homlokát.~Napszállat után
1921 29| csirkéknek, szakajtóból. Eltátotta a száját. A két lány talpig
1922 11| odajött hozzánk, s csöndesen eltávolított bennünket.~Akkor a fölolvasó
1923 38| meddig tart az, míg a lélek eltávozik a test kapuján? Hiába hallott
1924 17| Elgondolkozott. Tíz éve éltek együtt. Tizenhárom esztendõs
1925 5 | édesdeden elszenderedett.~Sokáig élték volna ezt a paradicsomi
1926 2 | engedelmeskedni tartozunk, eltekintett a felelettõl. Csóválta fejét,
1927 14| elején a festõ meghalt.~Eltemette õt a davosi temetõben, melyben
1928 7 | alatt meghalt.~5~Már rég eltemették, az asszony már rég elfelejtette
1929 27| kérdezte keményen.~- Eltépték - hebegtem, és mutattam.~-
1930 2 | libákat õrzött a mezõn, eltévedt volna ebben a rengeteg városban,
1931 13| mondta Vencel, mosolyogva. - Eltévesztettem.~A kapuban szétnézett. Már
1932 4 | vette, apja büntetésbõl eltiltotta õt a fürdéstõl egy hétre.
1933 13| fõorvos gratulált neki az eltiport orrával: a mûtét sikerült.~
1934 11| viaszsárga, haláltusától eltorzult arcát. Fõképp az ijesztette
1935 18| tovaoson a falak mellett, s eltûnik a sötétben. Csak ekkor érezte,
1936 35| halál csöngetett be hozzád. ~Eltûnõdik, majd ezt mondja:~- Egyelõre
1937 31| Berci megvárta, míg a lárma elül kissé, aztán méltóságosan,
1938 22| kezükben. A varrógép zakatolása elült.~Mindnyájan vigyorogtak.
1939 38| akart szegény -, a gépkocsi elütötte.~Az úrvezetõ fékezett, de
1940 11| vagy szokatlan. De ezt is eluntuk. Végre az unalmat is meg
1941 11| Szeptemberben kivette a szabadságát, elutazott Ischlbe, egy hónapra. Rá
1942 34| nem látni azt, ami fáj.~Elutaztam egy fürdõhelyre. Beledugtam
1943 4 | kitágította az ereit, jótékonyan elûzte délutáni unalmát.~- Tanulok -
1944 10| egy hosszú késsel azonnal elvágta a csecsemõ torkát, de lehet
1945 27| Nem türelmetlenségbõl vagy elvakultságból. Belül, a lelke mélyén valóban
1946 19| áthidalhatatlan távolság, mely elválaszt bennünket az utcapadon,
1947 11| elszállították. Ezzel a kartárs elvégezte kegyeletes hivatását. A
1948 11| mint gyalog prózát, melyet elvégre mindenki beszél. Hogy ennek
1949 19| másíthatatlannak, lepottyan, elvegyül az avarral. Némelyek halálos
1950 15| csöndes tiltakozás után elvegyülnek a cukrászdai szerelmesek
1951 33| kalózkodhattam. Közéjük elvegyülve értõ-közönyös arccal figyeltem
1952 39| legalább gondolatban. Csak elveink fönntartásával maradtunk
1953 7 | biztatta L.-né. - Lehet, hogy elveszett a leveled.~- Én már nem
1954 26| lelkébe próbál átolvadni és elveszni, a testvéries azonosságnak
1955 14| maradt. Áldott vagy, mert elvesztettél mindent azokban, akiket
1956 20| járt el, nem törõdve, hogy elveszti állását. Ágya mellett ült,
1957 32| valamit hibázunk, akkor elvesztjük a kenyerünket.~- Ebbõl élnek?~-
1958 19| szenvedélye lebeg.~Olykor élveteg közönnyel a karfára lógatom
1959 30| azzal, hogy gyöngébb vagy. Elvetemült gonosztevõ vagy. Gyilkos
1960 27| volt annak, aki valamit elvétett. Ezt gonosztevõnek nevezte.
1961 31| számtalanszor megvitatta és elvetette, türelmetlenül hallgatta
1962 31| Mindjárt meg is nõsült. Elvett - nem tudni, miért és hogyan -
1963 21| s kegyetlenül, gonoszul élvezem vergõdését, nyilván gyermekkori
1964 11| papír mámorának.~Ezt az élvezetét megszerezte egy másikkal
1965 30| a nyugalom. De nem bírta élvezni. Füle még mindig csöngött,
1966 4 | lekuporodtak, nyakig merültek, élvezték a lanyha tó cirógatását,
1967 10| szélhámosok szívdobogtató kéjét élveztem, akiket másnak vélnek, mint
1968 38| ráhajolt, hogy fölnyalábolja, s elvigye a legelsõ kórházba.~Az áldozat
1969 32| hogy akár a kisujjamon is elvihettem volna a szállóig, vagy száz
1970 3 | fölvonóban õ terpeszkedik. Elviselhetetlen.~Végre is nem bírtam a titkot
1971 30| bíró? Gól, gól.~Hovatovább elviselhetetlenné vált ez. Wilcsek nem tudott
1972 4 | szépen a nadrágodat. Apa majd elvisz fürödni.~Jancsi nem értette,
1973 38| szenvedett. Szája mosolygott.~Elvitte a hullakocsi.~Utána az úrvezetõ,
1974 11| ruhájába öltöztették, s elvitték a bemutatóra, hogy mint
1975 1 | Nem sápadt meg, inkább elvörösödött. Rikkantott egyet, vészesen
1976 33| rászoktattam magam, hogy alázatosan elzarándokoljak a baj kútforrásához, hogy
1977 25| hang ekkora vastag, kövér emberbõl.~- Szegény - visszhangozták
1978 12| megjelentek a szállítóvállalat emberei, s szíjakkal, hevederekkel
1979 17| hogy pisze. A kis orrú embereket hígvelejûeknek, szellemteleneknek
1980 36| csupa szemet látott. Az embereknek nem is volt fejük, kezük,
1981 33| bõrünk különöz el a többi emberektõl, az egyéniségünk országhatára,
1982 25| lány elbeszélésére: egy emberélet utolsó mozzanataiból mindig
1983 11| küldjék el végre a boldogtalan emberiségnek a Megváltót. Õ térden állva
1984 30| agglegény volt, de nyájas, nem emberkerülõ. A szomszédi jóviszonyt
1985 9 | lehetett. Így még ötven embernek van olyan mindig érdekes
1986 17| innen - szólt rá, mint egy emberre.~De a kutya nem tágított.~
1987 33| éreztem itt magam minden emberrel. Ez nem fájt. Csak némi
1988 11| melyet befutott - végre mi is embertársai vagyunk -, titokban Chmell
1989 26| Megvetni se tudok senkit. Embertársaimat a természet szeszélyes alkotásainak
1990 13| bekóborolta a szanatórium emeleteit, az alagsort is, ahol a
1991 39| udvarára nézett, az elsõ emeleti folyosó legvégén, a tûzfal
1992 35| mint bûnjelet, magasba emeli, szemügyre veszi, aztán
1993 15| elképzeli a cukrászdát. Akkor emelik ki a tepsikbõl a frissen
1994 33| puffadozó, hullámzatosan emelkedõ hassal hörgött és röfögött,
1995 12| szagomat? - kérdezte Wohl emelt hangon, sértõdötten.~7.~
1996 4 | vagy? - kérdezte valamivel emeltebb hangon, és fürkészett közellátó
1997 31| tették B-listára, nem is emeltek neki, soha. Reggeltõl estig
1998 11| hajtott le. De akkor az émelygés oly hevessé vált, hogy kiszaladt
1999 17| mocsárláz pállott gõzei émelyítették.~Lábait belelógatta a szökõkút
2000 35| egy kis tejet.~6~A fehér, émelyítõ folyadékot, melyet gyermekkora
2001 39| más az, drágám.~De mi nem emiatt szenvedtünk. Csak a lakás
2002 11| non-valeurök rovatában. Mikor emlegették, az augurok összemosolyogtak,
2003 8 | évekre, magam is gyakran emlegettem, mint akárki más. Közben
2004 39| ferencvárosiak sem. Valahányszor emlegettük, az emberek elõbb fölfigyeltek -
|