14-azokk | azoko-bucsu | budap-duzza | ebbe--emleg | emlek-fenye | fenyh-gorbe | gorcs-hazab | hazac-iskol | ismer-kerul | kerve-kotel | kotes-lelke | lelki-megla | megle-mutog | muton-ohajt | ohio-ragas | ragcs-sorva | sos-szorn | szove-tetem | tetes-utasi | utaso-vizve | volgy-zurza
Fejezet
3009 19| kiszáradtan, a végelgyöngülés görcsével kapaszkodik a fába mindaddig,
3010 2 | érthettem meg, mert hangja a görcsösen összeszoruló gégében elcsuklott,
3011 10| Ragyogó ablakaival puhán gördült kapunk elé. Kezembe kaptam
3012 11| Thököly-t, Zrínyi Iloná-t és Görgey-t. Általában csak a nagy tárgyakhoz
3013 17| még neki is le kellett görnyednie, úgy kellett bebújnia, mint
3014 14| Erzsébet megöregedett. Görnyedten járt a szobában, bottal.
3015 33| határozottan szép, délceg, mint egy görög bajnoké. A természet ezt
3016 4 | férfiak egy ingben, mezítláb görögdinnyét, fõtt kukoricát rágcsáltak.~
3017 15| cukrozza a háztetõket, a göröngyök, melyeket bevon az üvegszerû
3018 22| esõköpenye is. Volt egy golfruhája is. Volt egy acélkék ruhája
3019 38| ezelõtt megtöltötte hat golyóra, minden eshetõséget figyelembe
3020 5 | forgópisztolyát, és mind a hat golyót belelõtte feleségébe.~5~
3021 25| asszony azonban csak zokogott. Gombócba nyomorított zsebkendõjével
3022 22| Micsoda bélés, micsoda gombok. Szégyen, gyalázat. Ezt
3023 22| fércelt ruhát. Krétázott, gombostûzött. Különben mindjárt úgy állt
3024 29| lányait.~Azok ebédhez ültek. Gomolyát ettek fehér kenyérrel, meg
3025 22| rizst kanalazta. Eltûnõdött, gondolataiba süppedt. Vili tovább beszélt.
3026 25| keltett. Nem feleltek rá, gondolataikkal bíbelõdtek. Dömötör odalépett
3027 21| ordítoztam, hogy ne halljam rémes gondolataimat. Néha féltem, hogy fõbe
3028 19| le.~Amíg így játszadozom gondolataimmal, a pad túlsó végérõl egy
3029 4 | ördögcérnasövény felé érkezett, gondolatának fonala egyszerre megszakadt,
3030 11| történt. Tétova, homályos gondolatok voltak ezek. Olyan kellemetlenek,
3031 30| Gyilkos vagy, gyilkos.”~Ilyen gondolatokkal aludt el, s kábultan, fájó
3032 5 | az evést „étkezés”-nek, a gondolatot „eszmé”-nek. Ráadásul az
3033 10| állítóan, mint aki másra nem is gondolhat, s én, aki másodikon akartam
3034 15| van Márta is.~„Hát õ is” - gondolják mindketten egyszerre. Egymásra
3035 10| mindent tud. Tartózkodtam a gondolkodástól is, mert az gyötrelmesen
3036 27| amíg elkészült vele.~Közben gondolkozhattam arról, hogy mi történik.~
3037 11| bal oldalon. Mindenesetre gondolkozóba ejtette agyagszínû arca,
3038 32| nem láttam többé, de sokat gondolkozom felõle. Gyakran furdal a
3039 16| folytatni elõbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még
3040 6 | évig él.” Szóval - mondta gondolkozva -, ez pont olyan, mintha
3041 11| közelében a maguk dolgára gondolnak, hasznos-józan intézkedéseket
3042 16| is igaza lehet.~- Miért gondolod?~- Mert úgy haragudott.~-
3043 11| ilyenkor mindig a halálra gondolok, a gyászszertartásra. A
3044 39| lecsippentett, melyekre mi nem is gondoltunk. A legnagyobb írónak sincs
3045 35| négyszáz cigaretta szunnyad, gondosan fölraktározva, arra az eshetõségre
3046 15| cukrászdának a különlegessége. Sok gondot fordítanak rá. Elsõrangú
3047 8 | figyelmeztettek, hogy térjek ki. De én gondtalanul fütyörészve tovább bandukoltam.~
3048 11| apródok, udvarhölgyek, egy gonosz ármánykodó, ki tõrt fen
3049 27| aki valamit elvétett. Ezt gonosztevõnek nevezte. Nem türelmetlenségbõl
3050 21| kajánságot is, s kegyetlenül, gonoszul élvezem vergõdését, nyilván
3051 39| lett, hogy úgyszólván csak górcsövön lehetett meglátni, akár
3052 1 | homlokkal, görbén, mint egy gorilla, púposan, mint egy teve.
3053 25| pedig nem olyan sürgõs.~Goromba fráter volt ez a sebész.
3054 13| vissza az ápolónõ tálcájára, gorombán szólt oda egy korholó pillantással:~-
3055 24| Aztán féltem is. Nem is gorombaságoktól, verekedésektõl, pisztolylövésektõl,
3056 17| nagyon. A mocsárláz pállott gõzei émelyítették.~Lábait belelógatta
3057 24| Valahányszor nyílt az ajtó, gõzfelhõ csapódott ki, sárga, piros
3058 31| regattákkal, elhagyja a bécsi gõzhajót, röpül a víz sistergõ taraján,
3059 23| záporban képzelje magát, gramofonjukat is odahozták, hangversenyt
3060 17| többiek vérszemet kaptak, és gránátalmamagokkal, dinnyehéjakkal vették célba.
3061 14| valami”. Sokszor banánt, gránátalmát ebédeltek. Egy osteriában
3062 13| összekulcsolódott, mintha gratulálna egymásnak valamiért, aztán
3063 13| a vállán. Salló fõorvos gratulált neki az eltiport orrával:
3064 3 | láttam ismerõs arcokat. Grenoble-ból kirándultam az alpesi hegyekbe.
3065 11| negyven felé járt. Igazán egy grófhoz hasonlított. Halkan mondta
3066 19| pedig azt játssza, hogy õ a grófkisasszony.~1929~ ~
3067 11| legénylakást vett ki, s az öreg grófné pártfogása révén azonnal
3068 21| üvegajtón.~A kisdiák ott gubbaszt a zöld viaszkosvászonnal
3069 25| felkötött állal.~Egy nádszéken gubbasztott az öreg lány, ölbe tett
3070 31| ebbeli véleményemben. Berci gürcölt, nélkülözött, nem kellett
3071 4 | iszapba hasalva, könyökölve, guggon, újra és újra, körben forogva,
3072 11| úszkáltak, a tanársegéd hosszú gumicsövet nyomott apja szájába, tuszkolta
3073 33| keresgéltek bennük, a szolga gumicsõvel vizet csorgatott rájuk.
3074 39| a rendõr elõvette a kis gumiszalagos zsebkönyvét, lapozgatott
3075 22| nadrágban, hajadonfõtt, fehér gumitalpú tornacipõben. Nyersselyem
3076 11| rosszul leplezett, körbefutó gúnymosoly.~Mióta hazajött, nem elõször
3077 17| mindenki. Egész életemben gúnyoltak, semmibe vettek, leköptek.
3078 11| rikoltanak, kikiáltanak mindent. Gúnyos mosolyra vonta ajkait. Egyik
3079 13| nyolckor a kislányt tolókocsin gurították az „elõkészítõ”-be. Vencel,
3080 11| lebukott a földre, a súgólyukig gurult, s ott irtózatos kínok között
3081 33| bátorsággal vállalkoztam rá.~Gyakorlati készségemmel csak elméleti
3082 30| kibírhatatlanul éles hangját.~„Gyalázatos - veszekedett vele az ágyában -,
3083 17| ordítottak. Egy szenátor gyaloghintója úszott a levegõben: lila
3084 13| tornyok, terek, járdák, azokon gyalogjárók.~Hátradõlt az ülésre, úgy
3085 4 | lépéssel haladhatott elõtte a gyalogösvényen. Jancsi bõrsaruja, amint
3086 24| Nem ült rá a kocsijára, gyalogosan vágott neki a téli éjszakának,
3087 25| is, akik közelebb lakván, gyalogszerrel tették meg az utat: Piskolczy
3088 11| egész világ fájdalma és gyámoltalansága ott van, mikor nem takarja
3089 22| hegyekben. Reggel esett a sós, gyantaszagú esõ, délben átnyilallt a
3090 1 | magyar regény-e vagy valami gyanús fordítmány, történelmi mû,
3091 22| lobogtatták. Kitéptek egy-egy gyapjúfonalat, meggyújtották gyufával,
3092 33| alázat fogott el. Afféle gyári árunak éreztem magam. Közel
3093 22| Mosolygott a hiúság e gyermekes gyarlóságán, s Vili felé kacsintott:~-
3094 25| mindnyájan újból ott voltak, mély gyászban. Részvétlátogatókat fogadtak.
3095 29| mindenki hamarosan értesült a gyászesetrõl.~Kati egy ügyvédnél szolgált.
3096 25| Fél kettõkor már megint a gyászházban ültek, és lesték Reichet.
3097 11| támasztva áll, megragadják a gyászhuszárok. Az asztalt zöld posztó
3098 5 | pedig, a körmeid. Megint gyászolnak.~Aztán mindig ez következett:~-
3099 9 | másodperccel ezelõtt, majdnem gyászosnak.~Úgy érezte, hogy az ostoba
3100 11| rémlettek, s édesanyját, ki gyászruháját, az egész arcát, alakját
3101 25| Ki-ki hazament.~A nõk otthon gyászruhát szedegettek össze. Piskolczy
3102 11| fekete kalapot kapott, széles gyászszalaggal, fekete pamutkesztyût, melynek
3103 11| mindig a halálra gondolok, a gyászszertartásra. A fölolvasó kántáló hangja,
3104 12| a kegyét, nem igyekszem gyáván, alázatosan jóindulatába
3105 1 | halkan potyogott egy-egy gyémánt kiadás. Aztán csönd lett.~
3106 36| le polcáról a legapróbb gyémántbetûkkel nyomtatott könyveket. Nem
3107 24| Szikrázott a hó. Apróra õrölt gyémántpor hullott az égbõl.~Fogai
3108 4 | pillangó verdesné tükrét gyémántszárnnyal.~Néhány pillanatig várt,
3109 25| kézzel. Jöttükre fölkelt. A gyér világosságban, melyet egyetlen,
3110 32| három apró gyerek. Negyedik gyereke most volt úton. Jövõ hónapra
3111 12| szolgáltattam erre semmi okot. Gyerekkoromban se dobáltam meg a kutyákat,
3112 13| sarkon fordult, kiment a gyerekszobából, hogy közölje a döntést
3113 17| ahol örökös a szutyok és gyerekzsivaj. Csupa rabszolga élt itt,
3114 30| csak mûveletlen, vásott gyerkõcök, de te vezényelsz nekik,
3115 13| volt itt, oldalt a falnál a gyermekágy, egy ágy az apának, a gyermek
3116 14| haldoklók szentségét.~Fiatal, gyermekarcú pap lépett be, rajongó kék
3117 31| volt itt a gyermeksírás, a gyermekbetegség. A kézápoló kisasszony már
3118 4 | pillanatig maradt a fenéken, s gyermeke nem mehetett ki a tóból.~
3119 30| s arra kérte õket, hogy gyermekeiket küldjék máshová játszani,
3120 31| állandóan sima marad, mint a gyermekeké. Tartózkodó udvariassággal
3121 31| egyre-másra hozta a világra a gyermekeket, minden évben egyet-egyet.
3122 12| Porosan, fáradtan, álmos gyermekekkel érkeztek meg a mérnökék,
3123 30| az eseményekben szegény gyermekéletben történik.~Valamivel csendesebben
3124 11| Nagyszabású „modern” regényt írt a gyermekelhajtás ellen, rámutatva arra, hogy
3125 14| elkényeztettem egyetlen gyermekemet, és nem törõdtem vele. Puha
3126 10| maga jószántából dobta ki gyermekét a robogó vonatból, nehogy
3127 11| emlékeztetett. Budapest, ahol csak gyermekéveit töltötte, úgyszólván idegen
3128 31| lakott a feleségével, négy gyermekével - a következõ évben tudniillik
3129 35| émelyítõ folyadékot, melyet gyermekkora óta utál, lassan kortyolgatja.
3130 11| képzeli õ még mindig, mint gyermekkorában a hajnali miséken, hogy
3131 36| imént még eltakarta. Megint gyermekkorának, ifjúságának aranytüzében
3132 21| élvezem vergõdését, nyilván gyermekkori tusáimra emlékezve, melyeken
3133 13| egyszerû, háta mögött örömtelen gyermekkorral. Az õ arca is zárt volt
3134 2 | váltani.~Csakhogy ez a falusi gyermeklány, ki nyáron még libákat õrzött
3135 4 | cölöpnél álltak, ahol a gyermeknek a csecsbimbójáig ért a víz,
3136 31| sokallni.~Állandó volt itt a gyermeksírás, a gyermekbetegség. A kézápoló
3137 13| ILONKA~Benn a nagy gyermekszobában négyen voltak.~Elzász, a
3138 11| tekintett, a rövidlátóknak puha, gyermeteg szemével, melyben - úgy
3139 32| igazolta, mennyit fizetett a gyertyáért. Aztán elém tette a pénzt,
3140 11| apja ismert barátait, kik a gyertyafényben merõben másoknak rémlettek,
3141 32| Ebbõl.~- Adjon gyertyát.~Gyertyájuk se volt.~Elszalasztottam
3142 14| forró, szicíliai éjszakán gyertyalámpásnál levelet írt egy banknak,
3143 16| lábaival -, dögök. Öljetek meg. Gyilkoljatok. De azért kikiabálom, hogy
3144 30| utolsó napjaim, ízenként gyilkolsz meg, engem, szegény öregembert,
3145 2 | súlya alatt ezt dadogja: „Gyilkoltam”~- Hangosabban - biztatta
3146 12| az állatokon elkövetett gyilkosságot nem bünteti. A házmester
3147 35| szûnik: nem erõsödik, nem gyöngül, mindig ugyanaz.~Rettenetes
3148 11| És ezek a sajátos, egyre gyöngülõ szagukkal szintén emlékeztették
3149 14| se lett jobban. Folyton gyöngült, kezébõl kihullott az ecset.
3150 2 | kiemelte a cselédkönyvet, gyöngybetûkkel beleírta Boris személyi
3151 17| megpillantotta, mindennap újra gyönyörködött benne.~De csak ímmel-ámmal
3152 30| Csodálkoztak rajta. Talán kissé gyönyörködtek is benne - fõképp a szakállában,
3153 22| távlatot vett, hunyorogva, gyönyörködve szemlélte.~- Bizony isten,
3154 11| érettségit. Anyja, tekintve, hogy gyönyörûen rajzolt s a számtan iránt
3155 30| milyen válogatott kínzásokkal gyötörhetik áldozatukat.~Szereztek egy
3156 15| kerültek, mint egyenlõk. Gyötrelem azt hinniök, hogy érzéseik
3157 21| lángelméé, aki az alkotás gyötrelmében hánykolódik. Orra tintás.~-
3158 11| próbareggeli s a bizmutkása gyötrelmén, egy tanársegéd a röntgenterembe
3159 10| gondolkodástól is, mert az gyötrelmesen rút ráncokat vés arcunkra.
3160 22| sovány és sánta. Vastag talpú gyógycipõt viselt. Álláról régies kecskeszakáll
3161 11| meszes ereikkel meg egyéb gyógyíthatatlan nyavalyájukkal a szépségrõl
3162 27| kelme lefittyent. A seb gyógyíthatatlannak mutatkozott.~Mise után a
3163 33| kisfiú doktort játszottam. Gyógyítottam húgom bábuit és a ház kutyáit.
3164 11| bécsi lány zongorázott. A gyógyszalonba behallatszott a patakok
3165 3 | patikába és aszpirint kérek a gyógyszerésztõl, ki más ül ottan egy székben,
3166 28| zavart okozhat, s így a seb gyógyulását késleltetheti. El is tiltotta
3167 27| mint valami sebre, hogy gyógyuljon. De mihelyt levettem róla
3168 28| mondta -, semmi baj. Meg fog gyógyulni. Kötözték?~- Hogyne - válaszolta
3169 13| tartja, belebújt a bolyhos gyolcsba, mint fürdõköpenybe egy
3170 33| hasnyálmirigyet, a vakbelet, a gyomor tömlõjét, melybõl parajzöld
3171 11| hamisított koszttól idült gyomormérgezést kapnak. Fejében még mindig
3172 33| tömlõjét, melybõl parajzöld gyomorpép folyt ki, a fuvaros utolsó
3173 1 | lesznek. Õ is ilyen szellemi gyomortágulásban szenvedett.~Vakációban fölkerestem
3174 11| hogy a klinikán rendszeres gyomorvizsgálatot végeztessenek.~Ezt õ halogatta.
3175 11| ködös téli reggelen, mikor gyomorvizsgálatra ment a klinikára, elkísérte
3176 11| a sebésztanár föltárta a gyomrot, de csak éppen kinyitotta,
3177 27| püfölte-pofozta az angolokat, gyomrozta a zsarnokokat, akik szegények
3178 14| vagyok - és sírva fakadt.~- Gyónjon meg - szólt a pap. - Isten
3179 15| az asztalkákat. Ezekben a gyónófülkékben egy régi, több ezer éves
3180 11| vallásossága. Töredelmesen gyónt, ájtatosan áldozott. Különösen
3181 35| Van ennél fájdalmatlanabb, gyorsabb is.~Schopenhauer joggal
3182 13| lábaival az idõt, hogy a percek gyorsabban múljanak.~A harmadik emeleten
3183 4 | pörpatvart önkényesen, csodálatos gyorsasággal intézte. De azért fölrohant
3184 34| tudtak kettõs könyvvitelt, gyorsírást és gépírást is. Végre nem
3185 12| reggel fél kilenckor indult a gyorsirodába.~Alighogy nyikkant a kilincse,
3186 9 | ledobta a földre.~A titkár aki gyorsíróironját már a papíron lebegtette,
3187 12| alig lehetett hallani. A gyorsírók fehér papírjukkal sirályok
3188 30| Fátyolozottabban hangzott be a gyõzelmi riadal és a levertek halálhörgése,
3189 23| kihalászták.~Ez az indítvány gyõzött. Fricit mégse lehetett megenni.
3190 27| mentünk volna, az osztályban gyülekeztünk. Akkor is kitört az angol-búr
3191 17| hallatszott, társzekerek zörögtek, gyümölcsárusok ordítottak. Egy szenátor
3192 6 | hogy olyan kis savanyú gyümölcsei voltak.~- Mégis meghozta
3193 18| táljára. Közben megszerette a gyümölcsöket. Almát is evett, szõlõt,
3194 22| nagyon szívesen...~Bossán a gyümölcsös rizst kanalazta. Eltûnõdött,
3195 22| beléjük nyomtatott védjegyet, gyürködték, csattogtatták, lobogtatták.
3196 13| hogy valami féreg, mely egy gyufadobozba pottyant, s annak szemével
3197 22| gyapjúfonalat, meggyújtották gyufával, lassan elhamvasztották,
3198 4 | fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdõhely
3199 25| folyosóra. Cigarettára akart gyújtani. Reich azonban máris visszahívta
3200 11| elhunyt annyi szeretettel gyûjtött. Magával hozott egy könyvkereskedõt,
3201 14| csûrbe, malomba. Folyton gyûjtött-gyûjtött. Vasárnap az isten házába
3202 18| csak apró robbanásokkal gyulladoznak, s minden pillanatban kész
3203 11| végighallgassa egy páholyból. Pirosra gyulladt füllel feszengett anyja
3204 25| és ott és amott - ablakok gyulladtak ki. Emberek tápászkodtak
3205 4 | érezte. Mindenütt, mindenkor, gyûlöletesen.~- Ne tanulj - legyintett
3206 12| üvegszemük van. A haragnak, a gyûlöletnek ez a tömlõje most titokzatosan
3207 30| meg - gondolta Wilcsek a gyûlölettõl részegen -, dögölj meg” -
3208 12| el a kutya elõtt, s egy gyûlölködõ tekintetet lövellt rá, mely
3209 5 | atyám”-nak.~Fõképp ezért gyûlöltem.~3~Miután leérettségiztünk,
3210 2 | nem tudott mit válaszolni. Gyûrködte markában az okmányokat.~
3211 13| állványokon, megszáradt, gyûrött kesztyûk, több, mint egy
3212 17| hevert, s nézegette hosszú, gyûrûs ujjait. Magas patríciusok
3213 28| konyhakés véletlenül beleszaladt gyûrûsujjába, mély sebet szántott a húsába.~
3214 28| mindig kötést hordott a gyûrûsujján, kifogástalan, patyolatfehér
3215 2 | becsületben megõszült hivatalnok, gyûrûvel vékony ujján, mely szinte
3216 12| javította ki a gyorsíró. - Egy h-val, Wohl.~- Wohl úr, a mi kedves
3217 4 | Suhajda, amikor azt mondta: „há-rom”, nagyot lendített rajta,
3218 13| két kéz meghempergett a bõ habban, összekulcsolódott, mintha
3219 24| boldogok azok, akik itt ülnek. Habfehér asszonyok, briliánssal nyakukon,
3220 4 | aztán rejtelmes zúgással, háborogva csapódott össze fölötte.
3221 27| Gyermekkoromban még angol-búr háborút játszottunk. Az egyik fél
3222 19| sejtem kilétét. Félszegnek, habozónak mutatkozom. Tájékozatlan
3223 34| hanem üdülni, felejteni. Hacsak tehettem, elkerültem õket,
3224 25| öltött különbözõ zekékben és hacukákban. Átmentek a másik szobába.~
3225 4 | találta. Erre két karjával hadarni kezdte a tavat lapát módra.
3226 36| Olvasni kezdett, folyékonyan, hadarva, hetykén, szemtelenül. Egyszer
3227 30| diplomáciai viszony megszakadt, hadiállapotban voltak: a harc nyíltan kitört.~
3228 28| át hozzám.~A rögtönzött hadikórház, mely egy parasztkunyhó
3229 28| közeli városkába, egy rendes hadikórházba, egy kõkórházba. Ott megmutatta
3230 14| van, mint valami örökös hadszíntéren. Összeszedegette vásznait,
3231 30| 6~A rendõr odahívása a hadüzenetet jelentette. Ettõl a naptól
3232 13| Idegessége olyan fokra hágott, hogy menekülni szeretett
3233 3 | feldúlja idegzetem, nem hagy gondolkozni, aludni, lélegzeni.
3234 25| jogos örökösök, azonnal a hagyaték birtokába jutottak.~Fél
3235 11| összes mûveit õrizte, s a hagyatékból kihalászta az Arisztid gróf-ot.
3236 11| kulcsait, hogy az irodalmi hagyatékot rendezze. Napokig tett-vett
3237 16| hozzám - ordította a lány. - Hagyj engem. Mert megharaplak.~
3238 28| Dobja le a kötést, és hagyja szabadon. Legjobb nem törõdni
3239 11| hogy nem bírja tovább, hagyják abba. Nagy nehezen kiszivattyúzták
3240 30| sötétben a vacsorát készítette. Hagymaszeleteket dobott a sercegõ zsírba.~-
3241 17| köveivel. Õk ettek, lencsét, hagymát, répát, olcsó halakat. Egy
3242 22| gyalázat. Ezt azonban nem hagyom ennyiben. Újat kell csinálnia,
3243 22| kereskedelem nagy és dicsõ hagyománya. Az udvaron tompa fényben
3244 11| képviselte azt a tisztes, hagyományokat õrzõ társaságot, mely egykor
3245 11| mordályégetõk, annak a tisztes, hagyományokban gazdag irodalmi társaságnak
3246 1 | Természetesen.~- Semmit se hagysz ki?~- Semmit.~Zsebórája
3247 30| megszeppentek a gyerekek. De nem hagyták abba a játékot, csak lassabban
3248 22| meggyõzõdése ellenére.~- Ezen? - hahotázott Schreiner, s úgy ráncigálta
3249 39| jaj, de csúnya. Mennyi õsz haj szálam van. Nem csoda, szívem.
3250 13| rugalmas ércpántja dús, szõke hajába kapaszkodott.~Így szólt:~-
3251 12| vidéken élõ özvegy anyámat, hajadon húgomat. Kötelességemet
3252 23| Egyszer, fürdés közben hajára tapadt valami undok, nyákos
3253 13| közeli hegyek és erdõk zöld hajától. Sebesen rohantak az Andrássy
3254 12| elõtte hajadonfõtt, zúzmarás hajával, sárga bõrû, kis horpadt
3255 30| fickóval, amikor egy nagy követ hajított a szobájába. Wilcsek az
3256 23| rászólt nagyobbik fiára, hajítsa már a vízbe azt a ronda
3257 10| esett leküzdenem természetes hajlandóságomat, hogy mindenkit és mindent
3258 11| s a számtan iránt mindig hajlandóságot mutatott, a mérnöki pályára
3259 28| magyarázta az ezredesné -, a hajlító izomnál, a felsõ ujjperc
3260 10| vitték ki poggyászomat, mély hajlongások közepette. Ekkor mindent
3261 13| fölismerte benne a kapust, aki hajlongott a borravaló reményében. -
3262 27| pillantott utánam, amint hajlongva padomba sompolyogtam.~Csak
3263 30| gyöpön feküdt, egyedül. Esõre hajlott az idõ, cimborái késtek.
3264 11| következtében. Egy decemberi hajnalon, valamivel karácsony elõtt,
3265 16| hallal, valami kappadóciai hajóács ijedten a tunikájához kapott,
3266 15| elõtte. - Mit rendel? - hajol oda Márta szõke fejéhez.~-
3267 12| Eleinte arra a föltevésre hajoltam, hogy ez a kutya a gyorsírót
3268 10| tisztelgett, majd felém hajolva bizalmasan, de végtelen
3269 14| elkopott, megsoványodott. Hajón, vonaton országról országra
3270 25| ajtóba.~A keskeny, hosszúkás, hajópadlós szoba zsúfolásig megtelt.
3271 14| Szeptember végén szállt hajóra. Október elején a festõ
3272 16| támadt. Közben a tolvaj - egy hajóslegény - kereket oldott.~- Ez volt -
3273 31| lemenõ ági rokonai nem voltak hajósok, hogy eddig semmiféle sportot
3274 14| és ostromok, a diadalmas hajrá, mindig tovább és tovább.
3275 26| fölött. Otthon, a mindennapi hajszában bizonyára elfásult, azért
3276 14| idegcsigázó, végeérhetetlen hajszája, melyben felõrlõdött, elkopott,
3277 11| érdekcsatáknak meg a hírlapi hajszáknak, nem az eredményt dobta
3278 5 | volt.~Könyveiben a leckét hajszálvékony vonalakkal jegyezte meg,
3279 12| mikor a mérnök rajztollal hajszálvonalakat húzott a papírra, Alfa úgy
3280 25| álmatlanságtól, az izgalomtól, a hajszától elcsigázódtak, de azért
3281 30| nekik, uszítod õket, ellenem hajszolod. Megölsz, elkeseríted utolsó
3282 11| bizony nem értett.~Ez tovább hajszolta õt elõre. Fölvilágosítást
3283 28| lesütötte szemét.~Hazafelé hajtattak a szeptemberi alkonyatban.
3284 25| föl az ágyból, tollpihével hajukon, álomtól részegen. Dideregtek
3285 12| megkérte a háztulajdonost, hogy haladéktalanul intézkedjék, mert dolgozó
3286 4 | Suhajda vagy húsz lépéssel haladhatott elõtte a gyalogösvényen.
3287 15| ismerkednek, tétován vallanak, haladók, akik már emlékekkel viaskodnak,
3288 8 | Valami épülõ ház mellett haladtam el. A járdán az építkezési
3289 2 | hasonlít.~Sötét folyosón haladtunk át, rozoga falépcsõn mentünk
3290 31| nem törõdtem, hanem tovább haladva érvelésemben, azt óhajtottam
3291 24| egyenruhájában, a kirakatot, melyben halak, rákok, déligyümölcsök állottak.
3292 17| lencsét, hagymát, répát, olcsó halakat. Egy néger a fejére köpködte
3293 25| melyben Tekla néni az urának halála óta, tizennyolc esztendeje
3294 11| igék között rácsapott a halálhír, s gyorsan kiragadta az
3295 11| hétkor váratlanul meghalt.~Halálhírérõl elõször az újságok értesültek,
3296 30| gyõzelmi riadal és a levertek halálhörgése, de kis, penészes szobájában
3297 11| hogy apja nem természetes halállal halt meg, hanem megölték,
3298 14| akiket szerettél, és most halálod óráján magad se tudod, hogy
3299 24| divatos asszonyok, akiket halálosan unt.~- Hol volt, drágám? -
3300 11| felejtette el. Valahányszor a halálról hallott vagy olvasott, ez
3301 11| magát a tükörben, arca oly halálsápadt volt, hogy megrémült. Leroskadt
3302 11| szemlélte apja viaszsárga, haláltusától eltorzult arcát. Fõképp
3303 17| Borostyánsárga haja még nedves volt a halálverejtéktõl.~Perilla megsemmisült. Olyan
3304 32| az Agg Fiú, aki minden halandók között a legjobb, a legokosabb,
3305 33| törõdni fog ezzel a szegény halandóval, az idõk végezetéig.~Máris
3306 31| motorcsónakja. Ha látja, hogy halántéka deresedik, hogy feje búbja
3307 38| De hová? Úgy mondják, a halántéknál is biztosabb a száj. Akkor
3308 14| kivette forgópisztolyát, s halántékon lõtte magát.~Felesége zokogva
3309 39| Ez a tervünk évrõl évre halasztódott. Elõbb a lakásínség miatt.
3310 11| már régen elfeledtétek, hálátlanok, pedig hajdan - húsz-huszonöt
3311 23| nyitott, mindig üveges, mint a haldoklóé vagy a halotté.~Még élt.~
3312 14| hívatott, hogy magához vegye a haldoklók szentségét.~Fiatal, gyermekarcú
3313 23| tapadt valami undok, nyákos halétek is.~Reggel, amikor fürdöttek,
3314 11| meg egészen. Az a különös halhatatlanság, melyet munkásságával teremtett,
3315 30| feszültek meg kiálló bordáin.~„Halj meg - gondolta Wilcsek a
3316 38| elkapta és megszorította, halk hangon ezt rebegte:~- Köszönöm.~-
3317 22| Nekem - és itt titokzatosan halkította hangját - most van egy szabóm.
3318 35| vékony, éles csöngetést hall.~Leteszi tollát, figyel.~
3319 35| kapcsolója.~Eloltják: akkor nem hallanak semmit. Meggyújtják: akkor
3320 5 | Morvay Pistirõl kellett hallanom, az osztálytársamról.~A
3321 18| sebesen és könnyedén. Gyakran hallatott ilyen korgó hangot is. Herr
3322 17| A mûhelyekbõl kopácsolás hallatszott, társzekerek zörögtek, gyümölcsárusok
3323 30| labda, harsány ordítások hallatszottak:~- Gól. Bíró, hol a bíró?
3324 12| csitította a házmester -, Alfa, hallgass. - De a kutya nem hallgatott.~-
3325 11| találkoztam vele. Egy elõkelõ, hallgatagnak, szemérmesnek látszó férfi
3326 13| feketedett, mint sötét pecsét a hallgatásán.~A kislányt egy hétig minden
3327 12| 12~Alfa ezért a kényszerû hallgatásért bõséges kárpótlást vett
3328 15| róla az édes tölteléket. Hallgatnak. Semmi mondanivalójuk nincsen.
3329 35| órákig, napokig, évekig hallgatni ezt a förtelmes muzsikát?
3330 35| a szoba közepén megáll, hallgatódzik. Ezt kérdezi: - Mi zúg itt?~-
3331 25| rokonok az ajtóra meredtek. Hallgatództak is. De nem hallottak semmit.~
3332 21| többé-kevésbé túlvagyok. Hallgatok.~Ezt gondolom.~„Mit írtam
3333 14| takaró. Nyugodtan tette le a hallgatót, elszívott egy szivart,
3334 10| Közönyösen, a levegõbe meredve hallgattam. És ez hatott. Csak most
3335 11| legalább a mindennapi életben hallhatta kedvenc hõsének a nevét,
3336 35| Meggyújtják: akkor újra hallják.~11~Összevissza öleli fiát,
3337 21| hangosan ordítoztam, hogy ne halljam rémes gondolataimat. Néha
3338 30| eddig hadonászott. - Nem halljátok? Kotródjatok, egy-kettõ!~
3339 1 | jó mélyen, hogy semmit se halljon.~Így szokott ülni az iskolapadban
3340 4 | sokáig, majd percenként hallócsõvel figyelte a szívet. Az nem
3341 35| Igen, itt.~- Hát te is hallod?~Keresni kezdik a lárma
3342 27| szentekrõl, földi angyalokról hallok, mindig tûvel-cérnával képzelem
3343 25| Hallgatództak is. De nem hallottak semmit.~Néhány pillanat
3344 29| Tegnapelõtt este.~- Mi nem hallottunk felõle - vetették oda tûnõdve.
3345 30| Füle még mindig csöngött, hallucinált.~Aludni sem bírt. A lezajlott
3346 11| De késõbb egyre jobban halmozódtak a súlyos, föllebbezhetetlen
3347 19| egyedül. Nézegetem, hogy halnak meg a levelek. Minden levélnek
3348 32| Akkor, amikor ott tetszett hálni.~- Ja igen. És mit akar?~-
3349 17| fölfogja régen elszállott, haló leheletét - ave, Perilla,
3350 11| gyomorvizsgálatot végeztessenek.~Ezt õ halogatta. De hogy nem maradtak el
3351 34| elhanyagolt alak, mezítláb, csíkos hálóingben, rongyos téli nadrágban,
3352 22| vissza teniszverõje ruganyos hálójára, a csónakon, lapáttal kezében,
3353 24| ez az én világom. De nem halok meg mindaddig, míg egyszer
3354 4 | is csõdültek, csáklyákat, hálókat hoztak, sõt egy csónak is
3355 16| fölébredtek az emberek. Hálóköntösben, papucsban csoszogtak a
3356 6 | helyét, ahol már csak egy halom frissen ásott föld púposodott.
3357 22| meg volt híva. Bement a hálószobájába. Tíz percig öltözködött.~-
3358 11| míg a szertartás folyt. A halottasházban, a virágoktól fülledt levegõben
3359 23| mint a haldoklóé vagy a halotté.~Még élt.~Ha hozzáértek,
3360 17| odaérjen, és visszatérhessen halottjához.~Csillagtalan éjszaka volt,
3361 37| melyet telefonok, rádiók hálóznak át, s gépek röpülnek keresztül
3362 22| fényûzõ ruházkodásuk miatt haltak valaha vértanúhalált.~A
3363 10| kaptam kézipoggyászomat, egy halványbarna disznóbõr bõröndöt, mert
3364 18| többi kutyának, ki vaksin, hályogos szemmel, foghíjasan nyújtózik
3365 18| evett, szõlõt, dinnyét, hámozott dióbelet és mogyorót. Úgy
3366 22| összecsukva tartózkodó undorral hámozta le róla a toprongyos, silány
3367 22| rágyújtott egy szivarra. A hamu mellényére hullott. Nem
3368 5 | szõnyegre ejtette szivarja hamuját.~Pisti üres óráiban olvasott,
3369 35| beledobja a vízzel telt hamutartóba, melyben még sok-sok csonk
3370 11| fölémelyedett. Félretolta a bádog hamutartót, melyben undorítóan bûzlöttek
3371 23| elbúcsúztak, betették abba a háncsszatyorba, amelyben idehozták. A háncsszatyrot
3372 23| a konyhában, a szakácsné háncsszatyrában, a zöldség között fölfedezte
3373 23| háncsszatyorba, amelyben idehozták. A háncsszatyrot a kisebbik fiú cipelte.~
3374 23| keringett, bukfencezett, hancúrozott édes elemében. Ezüst páncélinge,
3375 30| pincelakás négy fala. Fiúk hancúroztak itt, kisleányok altatgatták
3376 4 | ismerõseinek régi nyájas hangján köszönt, amibõl a gyerek -
3377 30| újra lepörögtek elõtte, s hangokat hallott, fõképp Feri undok,
3378 11| kitartásáról, szorgalmáról, hangsúlyozta, hogy „mennyire szerette
3379 39| Tudniillik már az elsõ napokban hangsúlyoztuk, hogy csak átmenetileg lakunk
3380 4 | Tanulok - hebegte a fiú, hangtalanul.~Védelmet keresve megalázott
3381 36| szerepet játszanak nekem, végre hangulatos, hogy vannak köröttem szemüveges
3382 11| a harmadik kisegítõ egy hangversenyrendezõ mellett. Aztán Petõfi Zoltán.
3383 23| gramofonjukat is odahozták, hangversenyt adtak tiszteletére.~Napról
3384 30| lárma. Fátyolozottabban hangzott be a gyõzelmi riadal és
3385 35| ki, amikor az ágyba dõl.~Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem,
3386 14| miként bálványozhatja és hanyagolhatja el valaki a fiát, miként
3387 11| rosszullétek, s egy ízben a hányás is jelentkezett, a karácsonyi
3388 11| Majd azt képzelte, hogy „hanyatlik”. Már-már boldogan gondolt
3389 11| be. De ereje napról napra hanyatlott. Kezét már nem volt képes
3390 1 | létráról letántorodott, hanyatt vágódott a földön.~Egy darabig
3391 21| az alkotás gyötrelmében hánykolódik. Orra tintás.~- Mit írtál
3392 12| Amikor a kutya dührohamaiban hánykolódott, a lakók így szóltak egymáshoz:~-
3393 32| volt, hogy egész éjjel csak hánykolódtam rajta, amíg a közepén mély
3394 4 | ragadnia az alkalmat. Lázasan hányta széjjel a ruhákat. Végre
3395 23| csapkodott a farkával, hápogva tátogatta száját.~Nyomban
3396 33| Még vártam valamit. Valami happy end-félét vártam. De ez
3397 12| melyeknek üvegszemük van. A haragnak, a gyûlöletnek ez a tömlõje
3398 16| lány, milyen hatalmas. Aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas.
3399 31| Tetszik látni? - ordította haragtól szikrázó szemmel. - Ez,
3400 26| általában nem tudok senkire se haragudni. Megvetni se tudok senkit.
3401 16| Miért gondolod?~- Mert úgy haragudott.~- Mit ér vele? - kérdezte
3402 19| divatjamúlt rövid szoknyában, harangkalapban, melyet kamaszfürtjére húzott.
3403 29| mikor zászlók lobognak, harangok zúgnak, trombiták ragyognak.
3404 35| Mihelyt fölébred, a fogai közé harap egyet, s az utolsót akkor
3405 17| az oktalan állat? Miért harapott meg éppen engem, és éppen
3406 17| Vérzett.~Eddig még sohasem harapta meg kutya. Leült egy kõre,
3407 32| levert a vihar. Belé is haraptam, de kiköptem. Zöld volt
3408 25| cseléd kászálódott elõ, hárászkendõbe bugyolálva. Szaladt a csikorgó
3409 21| jósággal. Ha elfárad az élet harcában, esténként családja körében
3410 30| tizenegyes”-t lõttek, s pogány harcizaj zendült föl, valahányszor
3411 12| véreznék...”~14~Megváltoztatta harcmodorát. Mint a teremtés koronája
3412 12| teendõm? Meg kell változtatnom harcmodoromat. Nem vadászom többé a kegyét,
3413 11| talán egy tanulmányt, egy harcos írást, melyben kimutatja,
3414 11| csokoládéval öntötte volna le õket.~Harcosok vonultak elõtte sisakban,
3415 27| magukat búr fölkelõkké, harcosokat toboroztak zászlójuk alá,
3416 12| neki.~Föl kellett adnia a harcot. Sötéten, kudarccal szívében
3417 11| bolond és egy udvarhölgy, hárfával a kezében? Egyet-mást bizony
3418 5 | Milyen kócos vagy. Hogy lóg a harisnyád. A körmeid pedig, a körmeid.
3419 30| ablakban egy kis sovány asszony harisnyát foltozott. Nem szokott vele
3420 18| papucsokat hozott ki a harmadik-negyedik szobából, amelyiket kívánták.
3421 4 | köves zalai parton, erõsen harmadrendû. Szegény hivatalnokok nyaraltak
3422 22| maga ment a mûhelybe. A hármas tükör elé állították. Egyszer
3423 15| belõle egyet, kettõt, néha hármat is.~Egy találka után karonfogva
3424 11| vizet, mely legalább valódi, harmatcsöpp nekem a sivatag aszályában.
3425 11| kérve a meddõ egeket, hogy harmatozzanak, küldjék el végre a boldogtalan
3426 35| ágyba dõl.~Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem, a negyvenedik.~Mindezt
3427 39| huszonhat éves voltam, az uram harmincegy. Ebben az idõben - a háború
3428 5 | nincsen is”.~4~Csalatkozott.~Harmincéves korában meglelte ennek a
3429 11| megölhetett. Egy tollvonással harmincezer embert kaszaboltatott le.
3430 11| végigrágta magát mindenen, a harminchat királytragédián, a nyolc
3431 39| szívem. Áprilisban már harmincnyolc leszek.~Amikor abba a sötét
3432 3 | nyüzsög körülöttem, mintha háromezer példányban forogna közkézen.
3433 31| kamasznak nézhette, amikor õ már háromgyermekes családapa volt. Beesett
3434 23| egy hatalmas tükörpontyot, háromkilóst, nyolc pengõért.~Késõbb
3435 39| sütött be a nap.~Délután háromkor nálunk már öreg este volt,
3436 11| volt, aki rendszerint csak háromnegyed nyolckor ébredt, mikor férje
3437 4 | volt, akár az írópapír.~Fél háromra járt.~Suhajda ezen a napon
3438 36| dicsérte kéjes mosollyal.~Harsogó verõfény tûzött a kórházra.
3439 11| befõttekhez használatos, vízhatlan hártyapapírral, melyre saját kezûleg írta
3440 15| barnáspirosra sült vajastészta hártyavékony lapjai közt aranylik, édesen
3441 27| Kabátom alján egy elég nagy hasadás tátongott.~Tudtam, hogy
3442 24| déligyümölcsök állottak. A függöny hasadékán bekémlelt.~Jaj, ha én egyszer
3443 30| melledre térdepelnék, a hasadra gázolnék, a szemedre lépnék
3444 4 | mindenhogyan, az iszapba hasalva, könyökölve, guggon, újra
3445 33| hanem hatvanra-hetvenre.~Hasán tenyérnyi világoszöld hullafolt.
3446 22| inas úgy röhögött, hogy a hasát fájdítva tántorgott ki a
3447 22| mérve a mellbõséget és hasbõséget, a kart és a térdet, s halkan
3448 33| feszíteni a száját, hogy hashajtót öntsek belé, vagy egy kandúrnak
3449 10| intézkedik, kiutal, utcákat hasít, bányajogot ad, trafikjogot
3450 1 | rengeteg. Utcákat kellett hasítani benne, tisztásokat irtani.
3451 33| ábráit mutatta. Láttam a hasnyálmirigyet, a vakbelet, a gyomor tömlõjét,
3452 14| jóság alázatos cselédje, hasonlatos a legmagasztosabb cselédhez,
3453 26| krátere.~Ezt a csillagászati hasonlatot öntudatosan alkalmazom,
3454 15| hogy érzéseik többé-kevésbé hasonlítanak másokéihoz, s olyanok, mint
3455 6 | Hogyne.~- Nem is lehet hasonlítani. Légy õszinte. Hét órakor
3456 2 | összehasonlítván megállapíthassa a hasonlóságot. Ha a lány helyébe egy kalandor
3457 33| hullámzatosan emelkedõ hassal hörgött és röfögött, mint
3458 11| lekötötte a befõttekhez használatos, vízhatlan hártyapapírral,
3459 36| meg a szemüvegét, pár évig használhatja, aztán majd erõsebbet kell
3460 32| Itt a „szerencse”, ki kell használni. Talán hamarosan holmi nemzetközi
3461 39| ebbe-abba a sarokba. De az se használt. Csupa ránc a szemem alja.
3462 26| a szemüvegem tükrét arra használta föl, hogy mennél elõbb értesüljön
3463 11| maguk dolgára gondolnak, hasznos-józan intézkedéseket téve, az
3464 33| vastag cukorspárgával. Hat-hét öltést tett rajta. Közben
3465 33| láthatatlanok, de sokkal hatalmasabbak. A pestisbaktériumról például
3466 4 | Sokkal több idõ múlt el.~Hatalmasan megriadt.~Fölugrott, lábolta
3467 25| kaszálót hagyott rá, a város határában, és két diófa szekrényt.~
3468 11| elõttünk az emberi lehetõségek határait, s elhiteti velünk, hogy
3469 22| azok az üzletek.~De mikor a határhoz ért s a vonat végigzötyögött
3470 14| vázlatait, hazautazott. A magyar határnál ámulva vette észre, mennyire
3471 12| megkülönböztetni, meddig tartanak a határok, minden egybefolyik, szaggatott,
3472 21| személyesség, melyet még nem határol a forma merevsége. De épp
3473 11| Chmell János nevét, hogy a hatás teljes legyen. Ez az egytagú
3474 12| barátságtalan istenhozott hatása alatt kissé elszontyolodva
3475 11| a díszes csemeték, akik hatéves korukban kiábrándultan felelgettek
3476 33| kellett kötni a véresre mart hátgerincét, rettenthetetlen bátorsággal
3477 4 | elõre-hátra, jó messzire, hátha ott bukott föl, Jancsi tudniillik
3478 7 | ponyvaregényekkel lehet hatni. Fejbe kell õket kólintani.~
3479 19| Ezek öngyilkosok, akik a hatodik emeletrõl ugranak le.~Amíg
3480 33| mindennek a mélyére akar hatolni, van olyan fontos, mint
3481 33| elõttem ismeretlen, magas hatóság - törõdni fog ezzel a szegény
3482 13| járdák, azokon gyalogjárók.~Hátradõlt az ülésre, úgy élvezte a
3483 11| alacsony termetû és fürge, hátrafésült, deresedõ hajjal, tüskés
3484 22| megállt.~- Mostan talán tessék hátrafordulni.~Bossán hátrafordult.~-
3485 14| kétszobás lakásban élte le hátralevõ napjait, egyedül.~Kétségbeesetten
3486 12| feléje száguld, az ajtóig hátrált, magasba tartotta kezét,
3487 7 | szüksége volt a háztartásban. A hátramaradó összegbõl sírkövet állított
3488 4 | amint fia egyet bukfencezve, hátraszegett fõvel, kitárt karral lefelé
3489 4 | somfordált utána, amikor Suhajda hátraszólt:~- Jöhetsz.~Követte õt,
3490 25| egy is. A sebész nem jött. Hátratett kezekkel járkáltak le-föl
3491 31| járkált a szobában, kezét hátratéve.~- Tetszik látni? - ordította
3492 1 | sietett. Arra gondolt, ami még hátravan, az öt kötetre s a többi-többi
3493 26| látok innen az ajtóig, mert háttal ülök - tette hozzá sátáni
3494 5 | redõzött szövetek, fátyolok hátterében állott egy próbabábu, kék
3495 19| akarnák a megsemmisülést. Ezek hattyúdalukat éneklik. Némelyek párosával
3496 17| mint a szél, utolérte. Hátulról ráugrott, beleharapott lábikrájába.~
3497 38| ilyesmiken tûnõdött, az úrvezetõ hatvan kilométeres sebességgel
3498 20| órabérért. Pedig már a hatvanas éveket taposta.~Leült a
3499 32| szavahihetõ tanúk szerint - kerek hatvankét esztendeig.~1930~ ~
3500 28| öreg ember volt, túl a hatvanon. Száraz kezében oly tárgyilagos
3501 33| huszonhárom évre tervezte, hanem hatvanra-hetvenre.~Hasán tenyérnyi világoszöld
3502 14| az asztalfõn trónolt az haute financiere körében, melyeken
3503 39| de már régen elment. A havas esõben átázott cipõnk talpa,
3504 14| mérnöki oklevelet, a svájci havasok közt kereste fel édesanyját.
3505 31| kezességével”, tizenkét havi törlesztésre.~Berci ekkor
3506 27| társadalom szemete, gonosztevõ és hazaáruló.~Amikor õ feltûnt az ajtó
3507 14| gyûjtött-gyûjtött. Vasárnap az isten házába ment az urával, térden állva
3508 17| bõrsipkáját, tunikáját. Hazaballagott a Janiculumról a Circus
|