Fejezet

  1 1 |             társaságban. Félek, hogy most majd nem tudom elbeszélni.~
  2 1 |            náluk, szerencséltessenek most õk bennünket, jöjjenek el
  3 1 |              csínján kibújnak alóla. Most hízelgett büszkeségemnek -
  4 1 |          akart velük ott találkozni.~Most csöngettek. Mi elõbb számoltunk
  5 1 |        indult. Megint a falnál állt. Most láttuk, milyen szûk az ebédlõnk,
  6 1 |        folyosón.~Mi voltaképpen csak most mertünk egymásra meredni.
  7 1 |               Ezt kérdezte: „Mit fog most Martiny csinálni?” „Valamit
  8 1 |             igaz - egyre kevesebbet. Most azt indítványoztam, írjon
  9 1 |         elõzõ nap rám hallgat, akkor most mindent elvesztünk. Én annyira
 10 1 |            új dolog, nemrég történt. Most, október végén, a novemberi
 11 1 |          talán reméltem valamit. Sõt most, hogy már semmit se várok,
 12 2 |               nem mulatságos ez?~Te, most megint eszembe jut egy történet.
 13 2 |             kedves nekünk. Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor
 14 3 |            Éjjel nem is hált otthon. Most hallottam a fórumon, hogy
 15 3 |    emberszeretetrõl s az irgalomról. Most kaján öröm bizsergette mellét,
 16 3 |             másik hibát követünk el?~Most kinyitotta szemét. Keményen,
 17 3 |            szónokaival, költõivel, s most a sötétség felé gurul. Erõ
 18 3 |        rombolni, amit mi építettünk. Most durván és botorul cselekedett.
 19 4 |              Továbbmentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség.
 20 4 |           sajnos - nem sikerül neki. Most nem mertem visszasandítani.
 21 5 |             csak épp laktak benne. Õ most még jobban hallgatott, mint
 22 5 |    hallgatott.~Mondd, mit érezhetett most ez a szegény fiú, mikor
 23 5 |          Ilyen fölösleges holmi lett most Aliból. Csak lézengett a
 24 5 |              a rendõrség elcsípte, s most börtönben ül.~Tulajdonképpen
 25 5 |            Hogy elfecsegtem az idõt. Most már vágtatok. Az uram vacsorázni
 26 6 |   Háromszobás lakás maradt rá. Ebbõl most kiad kettõt. Csak a nyugdíja
 27 8 |           Még loptam is. Igen, igen. Most ezt természetesen olyan
 28 8 |          csak fele akkora volt, mint most, sovány és átlátszó. De
 29 8 |        Megkönnyebbültem. Voltaképpen most jöttem rá, milyen nagy bûnt
 30 8 |          alatt. Arra gondoltam, hogy most bemehetnék, s letörleszthetném
 31 9 |           sürgõsen haza kell mennie.~Most elõszedve minden érvelõ
 32 9 |             de valószerû formájában, most fény derült arra, micsoda
 33 10|            Képzeld, kalandja támadt, most az ötvenedik évében, szerelmet
 34 10|           tudta nevét sem akkor, sem most. Csak azt tudta, hogy annak
 35 10|          tizenöt évig Erdélyben élt, most is vidéken van állása -
 36 11|          kendõben. Az én dajkám, aki most koldul.~Anyám megindul velem
 37 12|            esze, nem a könyvön.~- De most szünidõ van - jegyezte meg
 38 12|               és fiára pillantott. - Most siess haza, fiacskám, édesanyád
 39 13|            éve nem gondoltam rád. De most, hogy éjszakánként fölébredek,
 40 13|        francia négyest szemlélve, de most mellettem állt, vállamra
 41 13|       tüzetesen sohase részleteztem. Most se tudnám részletezni. Elég
 42 13|         homályosan sajgott az egész. Most elõször életemben merem
 43 14|     Aeneis-bõl, az „elsõ könyv”-bõl.~Most a nõ a medencébe vetette
 44 14|           mindig a földre tekintett. Most azonban már látni lehetett,
 45 15|              elvált szõke asszonyba.~Most is rá gondolt, mert a cigány
 46 15|         kenyér nélkül, hogy fogyjon. Most paradicsomlevest evett galuskával,
 47 17|           Ezt a mulasztást igyekszik most pótolni e sorok írója.~1932~ ~
 48 19|           kezét. Azt nézte, ami van. Most nyugodtabban alszik, most
 49 19|            Most nyugodtabban alszik, most ivott egy fél kanál narancslevet,
 50 19|              fél kanál narancslevet, most láza is csökkent egy tizeddel.
 51 19|            az akasztott embert.~Lola most már reménykedett, hogy megmentheti.
 52 19|              láttam az ajtónyíláson. Most minden héten meglátogatom
 53 19|       sohasem.~No, szervusz, drágám, most megyek. Csak arra kérlek,
 54 20|             gondolhatta, „egye fene, most már mindegy” - a tányér
 55 20|       szagolt. A folyadékkal szemben most bizalmatlansággal viseltetett.~
 56 20|         Valamit fölocsúdott. De orra most jéghideg volt. Úgy feküdt,
 57 20|              nemigen érdekelte õket. Most õk voltak részegek.~Elmenõben
 58 21|        sürgõsen el kellett utaznunk. Most már azonban szégyenkeztem.
 59 22|              jöttem rá, napok múlva.~Most meglepõdtem.~„Ezek engem
 60 22|         kesztyût. Addig rajta ültem. Most megvolt a jobb, de a bal
 61 23|             olvastam - jegyzi meg. - Most újra elõvettem.~- No, és
 62 23|       mestersége felé terelem.~- Sok most a beteg?~- Természetesen,
 63 23|          volt még a gyerekkorunkban. Most úgy megszelídült, mintha
 64 23|   fõfelügyelõ a vasútnál.~Rámeredek. Most az orra töve körül egy vonást
 65 24|             s dühös szivaros lettem. Most se szivarral, se cigarettával
 66 25| egyéniségének azt a csillogást, mely most még távoli emlékét is kellemesen
 67 25|             õt azóta is, mindörökre. Most jut eszembe, hogy télen
 68 25|        hozzátették:~- „Nézzétek, már most is szabadkozik, hiába, a
 69 27|             ember, kérlek, csalódik.~Most elmosolyodtak azon, hogy
 70 29|     hihetetlen. Nemrég az élet hona, most azonban elhagyott, kietlen,
 71 29|       gyakorolta a lemondás erényét, most már beletörõdött a koplalásba,
 72 30|       tartóztatott:~- Maradj itt. Ha most elmégysz, Isten tudja, mikor
 73 30|               rebegtem megszeppenve.~Most elfogott a kísértés, hogy
 74 30|         egyszer úgy viselkedik, mint most, majd tudom a módját, és...~-
 75 31|             mint az istenek fogatja.~Most már sejtette, hogy mi történt.
 76 32|       ijednék meg tõle ennyire, mint most, amikor egészségesen, vidoran
 77 32|             por és hamu lett belõle.~Most pedig itt van, érzékelhetõ
 78 33| hatalmasabban, mint elõbb.~Na végre. Most elnémult. Igaz ez, vagy
 79 35|           évvel volt fiatalabb nála. Most aléltan zihált. Marika,
 80 35|               ami eszünkbe jut. Hogy most alszik. Hogy most én vagyok
 81 35|               Hogy most alszik. Hogy most én vagyok nála, és nem lehet
 82 35|            lehet vele beszélni. Hogy most valamivel jobban van, most
 83 35|           most valamivel jobban van, most megint valamivel rosszabbul.
 84 35|            az ebédlõ kerevetén hált, most elfoglalta az ágyát. Már
 85 36|     százhatvanezer állatot öltek le. Most már ez is untat. Nem tudok
 86 36|           azt, amit mindig akart, és most meg is talált: a semmit.~
 87 36|              Úgy tetszett neki, hogy most ismerte föl. Ezt gondolta
 88 37|            be, hogy eladja termését. Most õ diktálta az ütemet. Csöndesen,
 89 37|           ruhatára, egy halomban.~Az most, hogy Ferit így lengén,
 90 37|           kiitta poharát.~A cigányok most mellé szegõdtek, és egymás
 91 38|   elõresodorja vagy tizenöt méterre.~Most az olvasó ott áll a járdán
 92 39|        olvasott.~Kifejtette, hogy mi most a „Petõfi-könyvtár” alakuló
 93 39|            negyven krajcár.~Az, amit most elbeszéltem, nem ily röviden
 94 39|              fecskendezett bõre alá. Most már holtom napjáig egyedül
 95 40|            üvegcsillárja alatt. Csak most lehetett megállapítani,
 96 41|          amit mondok.~- Ááá - kiabál most, elfintorítva arcát-száját.~-
 97 41|            nem jelentéktelen részét. Most egy csillagászati munkába
 98 41|              munkába kukkantam bele, most Napóleon csatáiról tudtam
 99 41|     csatáiról tudtam meg egyet-mást, most pedig megnéztem egy portugál
100 41|      toporzékol, egyre dühösebben, s most már tekintete ezt is mondja
101 42|               Csakugyan nem értette. Most megmagyarázták neki, hogy
102 42|            félóra múlva tért vissza. Most ismét telefonozott, intézkedett,