Fejezet

 1 1 |              hiúak vagyunk -, hogy nem így történt. De zavarban voltam.
 2 1 |       odadobtam. Ez ellen tiltakoztam. Így a karfa rongyos szövete
 3 1 |               adta ezt elõ, körülbelül így:~A szegény ránéz a gazdagra,
 4 1 |          szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes
 5 1 |          gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly
 6 1 |               tizenöt-húsz másodpercig így tartotta, mintha orrával
 7 1 |               Bachért rajongott, aki - így fejezte ki magát - a föltétlen
 8 1 |            viccelt. „Csak a macesz tud így összetörni, mondotta akasztófahumorral,
 9 1 |             abban a régi lakásban -, s így megint szóba került a kancsó,
10 1 |          milyenek a véletlenek. Amikor így veszekedtünk, Martiny már
11 1 |             hová akar kilyukadni.~Erre így folytatta, halkan, de valamivel
12 1 |                Ez csakugyan furcsa. De így van, drágám, így van.~1931~ ~
13 1 |            furcsa. De így van, drágám, így van.~1931~ ~
14 2 |             csütörtökön. Talán jobb is így. Különben az utca valóságos
15 3 |          Aurelius a földre pillantott. Így szólt:~- Hol az az õr? Látni
16 3 |            mindent elfelejtenek.”~Amíg így ingadozott a terem közepén,
17 4 |                történt.~Rám bámult, és így szólt:~- Te bicegsz?~- Én? -
18 4 |            ragyogóbb jövõm felé.~Amint így fecsegtem, s õ belém karolva
19 4 |              határozottan járok. Nézd, így...~Katonalépésben meneteltem
20 5 |              érdekházasság.~Körülbelül így beszéltek. Én megjegyeztem,
21 5 |      gyûlöletnél, s pórul jár az, akit így szeretnek, akárcsak szegény
22 6 |           Bizonyára arra gondolt, hogy így csökkent az õ áldozata,
23 7 |                a földre sütötte.~Ahogy így töprengett még a kis, zárt
24 8 |                számít ez? Változhatunk így is, úgy is, az ember attól
25 8 |        elhaladnom.~Mindezt könnyû volt így elhatároznom. Csakhogy reggel
26 8 |             tudunk megvenni. Hát amint így bámészkodom, egy kirakatban
27 9 |                a rajz gyönyörû. Mindig így képzeltem az angyalokat.
28 10|          jár-kel, hazamegy ebédelni, s így Juliska nem vállalkozhatott
29 11|             karjára hajtottam fejemet. Így üldögéltem szoknyája mellé
30 12|                 tûnõdött. Miért hívott így? Otthon sohasem nevez így.
31 12|              így? Otthon sohasem nevez így. Aztán arra gondolt, hogy
32 13|              sarokba, és olvasni kezd. Így aztán el is éri, hogy szerelmérõl
33 13|             Szívem hangosan kalimpált.~Így hányódtam boldogság és zavar
34 13|             mentem többé tánciskolába. Így ért véget az „ügy”. Lidikével „
35 14|   meggyilkoltak valakit? Akkor szoktak így kiabálni.”~Talpra ugrott,
36 14|              sokáig szorongatta kezét. Így áradozott az õ ékesszóló,
37 15|         bölcselet mozaiképületét. Õ is így mulatott. Addig-addig tûnõdött
38 17|                urat sürgõsen elhívták.~Így múlik el egy nap a másik
39 19|           csökkent egy tizeddel. Én is így szoktam ilyenkor. Ez a legjobb.~
40 19|       mindkettõjüket. Meghatóak voltak így együtt, és szépek is. Az
41 19|                Lola ura - legalábbis õ így magyarázza - elégtételt
42 19|              keresett, aki nem ismerte így, akinek nem tartozik ennyivel,
43 20|           egyre jobban biztatgatta, és így hamarosan gyomrába hányta
44 20|           állíttatta velünk a kutyát - így majdnem akkor volt, mint
45 21|               elröppen a levegõbe. Nem így történt. Egyre jobban nõ.
46 22|           francia mondatot firkantott. Így köszönte meg „kedvességemet”.
47 22|         hazahajtassak.~Benn a kocsiban így tûnõdtem:~„Ez a kesztyû
48 22|              visszaadom a húsz pengõt.~Így is cselekedtem.~Mindjárt
49 23|           lehût. Én sohase jellemeznék így egy könyvet, mert a dolgok
50 23|             Borzasztó volt, borzasztó.~Így beszélgetünk mindenfélérõl,
51 23| egyéniségünktõl, szinte megsemmisülve.~Így töprengek magamban:~„Mi
52 25|            délre, keletre és nyugatra.~Így hát mindenféle ember akadt
53 25|                sárga szalmakalapjában. Így látom õt azóta is, mindörökre.
54 25|            nevezték. Ha szabad magamat így kifejeznem, a mi körünkben
55 25|              erõlködtem és csattogtam, így vezényelt: - Egy-kettõ.
56 25|              gyakran magához ölelt, és így mókázott: - Ne félj, fiam,
57 27|            kérem.~- Szinte hihetetlen. Így volt ez mindig?~- Így, kérem.~
58 27|      hihetetlen. Így volt ez mindig?~- Így, kérem.~Mindenesetre leültek.
59 28|        melyeket mindig magával cipelt, így dohogott:~- Hallatlan. Kidobtam
60 29|             egyik osztály töredelmesen így szól magához: „Kövér vagyok,
61 29|       valósággal kibírhatatlan, s amíg így szemmel tartja a pincér
62 29|               és mégse közeledik, amíg így csalogatja, vonzza, bûvölgeti
63 29|                ételt tegez. Mi ketten, így együtt, kettecskén, te meg
64 30|           kerevetre vetettem magam, és így gondolkoztam:~„Tyû, a mindenit.
65 31|               rendõrnek, és elgázolta.~Így lökött föl egymás után tíz-húsz
66 34|             Hát ezt hosszadalmas volna így elbeszélni, és lehetetlen
67 35|             kanalát, elmerengett, majd így szólt Marikához:~- Nézd
68 37|            vennének részt jókedvükben. Így cselekedtek a fiatalok is.
69 37|           pecsétgyûrûs mutatóujját, és így szólt:~- Megveszem azt a
70 37|          halomban.~Az most, hogy Ferit így lengén, igaz valójában látta,
71 37|              megkapja érte a kalapját. Így vásárolta vissza lassanként
72 38|     ellenállást se fejtenek ki. Szóval így se csoda.~Amikor már oly
73 39|       betegség-e vagy a tüdõgyulladás. Így csiszoltuk, képeztük egymást,
74 39|            köröttünk. Éreztük, hogy ez így tovább nem maradhat, s a
75 40|            immár ájuldozó úrnõjének.~5~Így éltek együtt õk ketten,
76 42|              Petõfi egész lépcsõházát. Így múlt el a hónapja.~Az utolsó