Fejezet

 1 1 |              társaságban. Félek, hogy most majd nem tudom elbeszélni.~Utóbb,
 2 1 |              fogadják. Azt képzeltem, hogy majd csínján kibújnak alóla.
 3 1 |                   kocsis esetleg nem talál majd hozzánk, bár Martinynak
 4 1 |                kijönni ilyenkor, bocsánat, majd legközelebb. Bundáját erélyesen-gyorsan
 5 1 |                  elszontyolodva szemlélte, majd leejtette a földre. Ennek
 6 1 |                  mit gondolsz, hogy intézi majd el?” Azt nem tudom, feleltem.
 7 1 |              köszönt az uramnak, széleset, majd a kezével sokáig integetett
 8 1 |                    az ügyet úgyis megoldja majd valami szerencsés alkalom.
 9 2 |           almanachban bizonyára föl fogják majd jegyezni az õ családfájukat
10 3 |                   mint a bûnösöket, akiken majd nemsokára végrehajtják az
11 3 |                  legjobb emberem - mondta, majd hozzátette: - volt. Végigküzdötte
12 3 |                  és undortól.~„Mit hazudok majd a szüleinek? - gondolta. -
13 3 |                   kell, mert uralkodom, és majd neked is, fiam. Szomorú,
14 5 |                    õ fia az az Ali, akirõl majd szó lesz.~Amikor Ali négyéves
15 5 |            dünnyögte: „Várj, Alikám, várj, majd a nagymama, csak várj.”~
16 5 |           értékesebb. „Várj, Alikám, várj, majd én”, biztatgatta mindegyik
17 6 |            boldogult uráé.~Te, legközelebb majd összehozlak vele. Jó? Juliska
18 6 |                  új tárgyakat húzogat elõ, majd miután mindent megcsodáltak,
19 6 |                    csak egy év múlva kapja majd meg bérmaajándékul. Addig
20 8 |            gondoltam, hogy ezt az összeget majd valahogy behajítom a boltba,
21 8 |            robbanást és recsegést, melyben majd összedõl minden. Minden
22 8 |                vérszegénységet emlegetett, majd megsimogatta arcom, s azt
23 10|                keramit téglákat veregette. Majd azzal a fölszabadult szemérmetlenséggel,
24 12|                  várj - szólt az öregúr. - Majd odavezetlek.~Az öregúr megindult
25 12|                   világ végére igyekeznék, majd miután fölmászott három
26 12|                    íróasztal mellé lapult, majd letelepedett az ott púposodó
27 13|                komoly, imádott arcát, mely majd eltûnt és távolodott, majd
28 13|                 majd eltûnt és távolodott, majd fölbukkant ünnepélyesen,
29 13|                     hogy a tánciskola után majd kísérjem haza Lidikét, õ
30 13|               kristályos, friss éjszakában majd kettesben megyünk Lidikével -
31 13|                     hogy mirõl beszélgetek majd Lidikével ezen a mégiscsak
32 13|            édesapámnak. Otthon megszidtak. Majd fölmart a szégyen.~Utána
33 14|                   aztán lesiklott a vízre, majd visszatért a homokra, s
34 15|                 pedig még egészen fiatal.”~Majd arra gondolt, hogy ez a
35 15|                vetett elõbb a fürdõruhára, majd a méltóságosra.~A méltóságos
36 19|                 Álldogált ott egy darabig, majd leült a díványra, és sírva
37 19|                    életében nyomorék marad majd. Tudod, gazdag lány volt,
38 20|            megkértem, hogy ebédre fõzessen majd a kutyájának - amint dukál -
39 21|             névjegyünket. Megígértük, hogy majd írni fogunk egymásnak, de
40 21|              hazugsággal mindennek elvetem majd a gondját.~Tévedtem. Egy
41 23|                    halálosan kimerült. No, majd más alkalommal jóváteszem.~
42 23|                 fölugrik, mindjárt ki kell majd szállnia. Melegen kezet
43 25|                   a selyempapírba tekerte, majd ajkához emelte, hogy az
44 25| haboskávé-uzsonnáknál. - „De aztán meghívj majd a kastélyodba, de aztán
45 25|     négyesfogatodba, de aztán ne szégyelld majd szegény rokonaidat” - évõdtek
46 25|            kedélyesen hátba veregették õt, majd hozzátették:~- „Nézzétek,
47 25|                  az ujjad. Úgy, fiam, úgy. Majd bele kell magad gyakorolnod. -
48 25|                 odaszólt a szobalánynak: - Majd hozza be a kenyérvágó gépet
49 25|           utasítást adott. Említette, hogy majd át fogja alakítani. De minden
50 25|                    amíg engem látsz. De ha majd nem látsz, akkor félj, fiam,
51 28|                 megértõen. Bólintott, hogy majd vigyáz.~„Furcsa - gondolta. -
52 28|                  nyomta kalapját, mint aki majd kiszáll, s a folyosóra állt,
53 28|                 mondta.~Úgy tervezte, hogy majd a következõ állomáson, harminckilenc
54 29|                 környezet, az a hely, ahol majd enni kap, fölajzza, de egyszersmind
55 30|                    dr. Seregély Artúr. Na, majd gondom lesz magára. Ki fogom
56 30|                 úgy viselkedik, mint most, majd tudom a módját, és...~-
57 31|                 tündökletes ifjú isten lép majd eléje, de csak egy fáradt,
58 32|       rendelkezését, sóhajtottam is egyet, majd sietve elbúcsúzkodtam tõle.
59 33|                 hörög is. Nemsokára kiadja majd a lelkét. Micsoda? Nézzétek,
60 34|                 tervezgettem, hogy egyszer majd meglátogatom. De tervem
61 35|           megölheti. Hogy mit tegyünk? Hát majd hazudozunk neki, ezt, azt,
62 35|              letette kanalát, elmerengett, majd így szólt Marikához:~- Nézd
63 37|                    kell mindaddig, míg ezt majd egészen megértik, amint
64 37|                  hátul a cigányokkal, hogy majd künn, Szél László tanyáján
65 38|            lapozgatja egy kissé, hintázza, majd megragadja s lefelé lökdösi.
66 39|                  ingyen tankönyveket adunk majd szegény sorsú tanulótársainknak,
67 39|                 Józsi fizette ki tagdíját, majd Imre is, a „Petõfi-könyvtár”
68 39|                egyszer azt gondoltam, hogy majd beszélek az egyetlen illetékessel,
69 40|               gondjaira bízta, azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak is,
70 42|                  Mosoly következõ számában majd közzétegye ezt is, a könnyekig
71 42|                     csöbröket és dézsákat, majd a téglás folyosóra ért.
72 42|              mondta neki, sohase fáradjon, majd õ maga takarítja ki a szobáját.
73 42|             olvasta. Arra gondolt, hogy ha majd elszegõdik és pénze lesz,