Fejezet

 1 1 |         vele az utcán. Karonfogta õt, s bundája zsebébõl néhány
 2 1 |           Én a díványon ültem, és õt néztem. Kíváncsi voltam,
 3 1 |     kedveseinket, akkor is áldjuk Õt, mert nem fürkészhetjük
 4 1 |         mi annál inkább szerettük õt. Jegyezd meg fiam, a gazdag
 5 2 |            Én másnap megfürdettem õt. Tüzet raktam a fürdõszoba
 6 2 |   teremtést, mert mások szerették õt. Gyûlöltek minket, mert
 7 2 |  Gyûlöltek minket, mert szerettük õt. Irigyelték tõle, hogy a
 8 3 |       öreg barátját. Megnyugtatta õt, átölelte, aztán útnak bocsátotta.~
 9 4 |           barátom és hogy tegezem õt. A köztünk levõ kapcsolatot
10 5 |        Talán azért, mert szeretem õt.~Szóval én egy kukkot sem
11 5 |       nagymama izgatottan hámozta õt ki télikabátjából. Vadonatúj
12 5 |      arról, hogy az idõ múlik, és õt sohase szerette senki, az
13 6 |            Ja, te még nem ismered õt. Juliskának nem kell ehhez
14 6 |         ürügyön kimentette magát. Õt nem kötik társadalmi szabályok.
15 6 |          rossznéven venné. Hagyom õt. Hagyni kell Juliskát, hogy
16 7 |       megállt elõtte. Nem értette õt.~5~Gallér nem volt rajta.
17 7 |         Kezit csókolom.~Kikísérte õt a három szobán, az elõszobán,
18 7 |          föl.~Ki volt ez? Ismerte õt? Talán hallott felõle valakitõl,
19 7 |        fiatalember, aki beengedte õt, megajándékozta, úgy, mint
20 9 | harisnyáját. Én, hogy mulattassam õt, odadobtam kutyámnak egy
21 9 |         dadát nem szabad megölni. Õt magát se szabad megölni,
22 10|       Juliska még haló porában is õt szereti. Ez az igazság.
23 11|     alacsony asszonyban nem tudom õt mindjárt fölfedezni.~Végre
24 13|        bõrû és szeplõs. Szerettem õt. Talán azért, mert olyan
25 13|        júliusi verõfényben láttam õt, könnyû ruhácskát viselt,
26 13|         ezek esetleg nem érdeklik õt. Szívem hangosan kalimpált.~
27 14|       naptól lángoló arcát. Nézte õt, de nem tudta, hogy nézi.
28 14|       tépette szét, mert megleste õt, amikor nimfáival fürdött.~„
29 14|         iramodott.~Hamar utolérte õt, el is hagyta, szembefordult
30 14|  fürdõruhájában - a karjába vette õt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket,
31 15|           mindig jobban ingerelve õt. - Ezt eddig még senki se
32 15|        oka, hogy a többiek látták õt, de õ nem láthatta önmagát.~
33 16|              Szegény ura. Én csak õt sajnálom.~- Én is.~Tûnõdve
34 18|          foglalkoztok. Igyekeztek õt kissé fölemelni, a maga
35 19|    mellette, hogy annyiszor látta õt gyámoltalannak és nyomorultnak,
36 20|         sarki kiskocsmában lelném õt, amint az asztalt veri,
37 21|       meglátogatott bennünket. Mi õt egyszer. Mindössze ennyire
38 23|   tûnõdésembõl, én is fölismertem õt. Ez a fiatalember gyermekorvos,
39 23|          a tornácon, megpillantom õt. Egy sarokba bújva valami
40 25|           én bámultam, irigyeltem õt, mikor a sárga dohányt,
41 25|       szalmakalapjában. Így látom õt azóta is, mindörökre. Most
42 25|          és gazdag emberré teheti õt, minket, valamennyiünket,
43 25|       kedélyesen hátba veregették õt, majd hozzátették:~- „Nézzétek,
44 25|          hagyott hátra. Szerettem õt. Õ is engem. Borközi állapotban
45 25|     érthetetlen világban, keresem õt, nem látom sehol, és sokszor
46 29|          hogy elfelejtettem enni. Õt ettem, a szememmel. Hadd
47 29|     csalogatja, vonzza, bûvölgeti õt, egyszerre valami homályos
48 30|           arra méltóztatott kérni õt, hogy hívja föl, mihelyt
49 31|       ajka lelógott. Kopasz volt.~Õt is fölismerte a sofõr, mivel
50 31|          lépett, hogy fölébressze õt.~- Fáradt voltam - mondta
51 32|          módja szerint eltemettem õt. Csodálatos szerszám a képzelet.
52 32|           Egyszerre megfosztottam õt az élet jogától, a lélegzéstõl
53 32|     halottakat szokás. Nem láttam õt, nem találkoztam vele, és
54 34|         és öntudatlanul utánoztam õt. Olvasmányaim hõseit csak
55 35|       bólintottak a rokonok. - De õt nem szabad zavarni. Feküdnie
56 35|         halálát, õneki nincs joga õt megölni a képzeletében,
57 36|      vargát, aki csalónak nevezte õt, nem büntette meg. De ez
58 36|     istállóba, s majdnem sikerült õt konzullá kineveztetnem.
59 36|        hogy mi történt.~- Megölni õt! - kiáltotta Cornelius Sabinus. -
60 36|         kiabálta, mintha gúnyolná õt, vagy panaszkodnék.~Erre
61 37|         gyújtópontba, s egyenesen õt perzselte vele. Egy kicsit
62 40|     piszkos mancsait, s fölemelje õt a sárból, a semmibõl, mint
63 41|          dugni, lopni akartam, de õt ám nem lehet becsapni, mert
64 42|        esetleg vissza is fogadják õt, ha a lány nem válik be.
65 42|          gépbe. Néha megnyugtatta õt:~- Azonnal.~Háromnegyed