Fejezet
1 1 | Családi ereklye volt. Az uram örökölte soproni nagybátyjától,
2 1 | Azt hiszem, túlzott. Az uram csak évek múlva mutatta
3 1 | hitvesi ágyban, én meg az uram, s míg töprengtünk, miképp
4 1 | hegedûórákat kérnek. Az uram hegedûórákat ad. Egy évig
5 1 | végzést is kézbesítették, az uram fölkereste, kétszáz pengõt
6 1 | mindig nagyra becsültük.~Az uram évek óta ismeri. Legelõször
7 1 | egy vagyont vesztett.~Az uram, aki hálás volt neki azért
8 1 | néhány bankjegyet tréfásan az uram télikabátzsebébe csúsztatott.
9 1 | Koppenhágába utazott. Az uram megköszönte neki az ajándékot.
10 1 | vacsorára vagy ebédre. Az uram ekkor elõállt azzal, amire
11 1 | Kétségbe voltam esve.~De hát az uram megnyugtatott. Elõször azzal,
12 1 | merik. Szelíd ember az én uram, a légynek se árt, de néha
13 1 | mindketten felöltözködtünk. Az uram utolsó szemlét tartott a
14 1 | nincs cselédünk - mert az uram nem engedte, hogy erre a
15 1 | kellett ajtót nyitnunk.~Az uram idegességében megevett két
16 1 | villannyal fûtik.~Hatkor az uram már nem bírt magával. Megint
17 1 | Nemsokára csöngettek. Csak az uram jött vissza. Ezt lihegte: „
18 1 | fejjel nagyobb, mint az uram, Martiny. De én rögtön észrevettem,
19 1 | Elõzõleg tudniillik az uram azt magyarázta, hogy szegények
20 1 | udvariasan mosolyogtam rajta. Az uram - úgy találtam - túlságosan
21 1 | pedig azt nem tudta, hogy az uram milyen kitûnõ muzsikus.
22 1 | Nem, csakis Bach van. Az uram Bachért rajongott, aki -
23 1 | mélysötét, édes dallam. Az uram gyakran magyarázta nekem.
24 1 | Biztatta, hogy tovább. Az uram a Gavotte-ot hegedülte.
25 1 | darabra tört, drágám.~Az uram valamivel késõbb szaladt
26 1 | kivárni, míg abbahagyja. Az uram újra eljátszotta a Gavotte-ot
27 1 | meghallgatta. Erre fölugrott. Az uram az elõszobában rásegítette
28 1 | fehér, finom porcelán. Az uram viccelt. „Csak a macesz
29 1 | kõhíddal. Ezt fölemelte az uram, elszontyolodva szemlélte,
30 1 | egyet evett meg, félig, az uram négyet, én - háziasszonyi
31 1 | izgalmamban - egyet sem. Az uram bekapta az egyetlen lazacosat.
32 1 | Gondolod?”, kérdezte az uram, s rám tekintett. „Az csak
33 1 | Mit gondolsz, kérdezte az uram, mit gondolsz, fiam, mégis
34 1 | árát. „Mennyit? kérdezte az uram. Ezerkétszázat?” „Ugyan,
35 1 | nevettesd ki magad.”~Az uram vállat vont, elmosolyodott.
36 1 | kezdõdött. Másnap reggel az uram frissen, vidáman a bankba
37 1 | harmadik csöngetésre az uram jött haza. Vallattam, hogy
38 1 | érkezett haza. Másnap az uram találkozott is vele, véletlenül -
39 1 | visszakérhette volna tõle?~No de az uram hallani se akart errõl.
40 1 | másnap meg is kaptunk. Az uram diadalinas kárörömmel tartotta
41 1 | novemberi házbérnegyed elõtt. Az uram a gondoktól napokig nem
42 1 | s közben csókolgattam az uram homlokát. Valahogy meg is
43 1 | mert téged szeretlek. Az uram egyben-másban igazat adott
44 2 | valami eleven kályhán.~Az uram azt szokta mondogatni, hogy
45 2 | üvegszilánk ment a talpába. Az uram bejódozta sebét, én egy
46 2 | mindketten. De fõképp az uram. Az mindennap izgatottan
47 2 | nem áltattuk magunkat. Az uram egy este azt kérdezte, vajon
48 2 | amit múltkor mondott az uram, s amit akkor nem értettem,
49 5 | miért is szeret engem az uram? Csakhogy hiába tûnõdtem.~
50 5 | szép.~Azért mégis szeret az uram. Te, ezt oly biztosan érzem,
51 5 | idõt. Most már vágtatok. Az uram vacsorázni akar. Te, az
52 6 | abban a szobában, ahol az uram sokszor poharazott szegény
53 6 | annyit, mint az aranylánc, az uram pedig vitt egy csokor rózsát.
54 12| Parancsoljon, méltóságos uram.~A kis ideges emberke átnyújtott
55 12| iktatóból.~- Azonnal, méltóságos uram - olvadozott Takács.~Máris
56 12| tanuló is.~- Igen, méltóságos uram - lelkendezett Takács -,
57 15| Jó reggelt, méltóságos uram.” Közben arra gondolt, vajon
58 19| Senki sem érti. Csak az én uram. Õ állítólag érti, az új
59 19| ezt sem értem. Elmélet. Az uram azonban hozzátette: „Én
|