Fejezet
1 1 | ismered a mi kancsónk esetét? Hát elbeszélhetem, drágám. Ez
2 1 | Vízfestményeket pancsoltam össze. Hát elgyönyörködtem ezekben.~
3 1 | véletlen segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az. Túlórázás
4 1 | vagy nem vehet papírokat, hát az összeggel úgy számolhat
5 1 | ötre. Mondd, nem unod még?~Hát amikor én ezt megtudtam,
6 1 | Kétségbe voltam esve.~De hát az uram megnyugtatott. Elõször
7 1 | ne bukjék. Odarohantam. Hát drágám, a kancsónk tört
8 1 | Legalább látni akartuk. Hát az siralom volt, siralom.
9 1 | ront. Ebben volt valami. Hát ráhagytam.~Martiny a nyár
10 1 | teszek.” Próbáltam érvelni. „Hát függsz te tõle? Kid-mid
11 1 | megfeledkezett róla. Hogy miképpen? Hát úgy, hogy csakugyan elhitte
12 1 | gondolkoztam arról, amit õ mondott. Hát én nem tudok neki igazat
13 2 | ezzel pedig elrontják.~Hát inkább magam mondom el annak,
14 2 | kilencéves kislánya, Nellike. Hát elkunyoráltam Nellike kinõtt,
15 2 | mindig vágyott gyermekre. De hát nekünk, szívem, nem adott
16 3 | elviselhetetlenül tökéletes félistent.~- Hát meg se bünteted? - firtatta.~-
17 3 | korlátolt, szurokfekete szemét? Hát azt hiszed, hogy ez azért
18 3 | elfogadjuk és élvezzük. Hát nincs jogunk megvetni. Ez
19 4 | élesen és furcsán.~- Igazán hát. Sok hibám van - hadartam -,
20 4 | vallják.~Hátrafordultam.~Hát a szerencsétlen még mindig
21 5 | de bridzsezni kezdtek. Hát neked mondom el, ha meghallgatnád.~
22 6 | éjjel-nappal velünk van. Hát a neve napján alkalom kínálkozott,
23 8 | amit nem tudunk megvenni. Hát amint így bámészkodom, egy
24 10| és mereven, ahogy szokta.~Hát amint egy délelõtt a csarnokba
25 11| vagyok az izgalomtól.~- Hát haza tetszett jönni? - kezdi.~
26 12| jaj, de megnõttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt,
27 13| éves fiatalember szerelme. Hát egy negyven-ötven éves férfi
28 15| tavaly múlt ötven -, de hát mit számít ez? Ki mondaná,
29 15| megy az föl oda.~- Miért?~- Hát a has miatt.~- Micsoda has
30 15| Micsoda has miatt?~- Hát a méltóságos úr hasa miatt.~-
31 16| Hallottam, de elfelejtettem. Hát ne is beszéljünk róla rosszat...~
32 18| jó modorú fiatalember. Hát ez az én barátom.~Ismertetõjele
33 19| ahogy Lolától hallottam.~Hát egyszer az ura nem jött
34 19| mondták a válást. Hogy miért? Hát azért, mert az ura megcsalta.
35 19| akit azóta el is vett.~Hát érted te ezt? Hát meg lehet
36 19| vett.~Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni?~Nem,
37 19| szárnyadon, akár anélkül.” Hát mi legyek? - kérdeztem.
38 19| nem lehet se jó, se rossz. Hát add tovább, gyorsan, de
39 22| tudatlanság vagy udvariatlanság. Hát legyen meg az akaratuk.”~
40 22| de a bal hiányzott hozzá. Hát a jobbat is kidobtam a kocsi
41 23| homlokát. - Kicsoda is az?~- Hát a mi közös barátunk. Elzász,
42 24| okmánybélyeg.~- Okmánybélyeg? Hát az is bélyeg.~- Sajnos,
43 25| keletre és nyugatra.~Így hát mindenféle ember akadt minálunk.
44 28| vigye.~De õ elfordult.~- Hát nem tetszik leszállni? -
45 30| Kezemben reszketett a hallgató.~Hát hogy beszéltem én eddig?
46 30| bizony isten, elég volt. Hát még ha valaki komolyan játssza,
47 33| akkor is elég lett volna. Hát nem tudtok segíteni? Szakítsátok
48 34| Pétert. Hogy kicsoda volt õ?~Hát ezt hosszadalmas volna így
49 34| erénynek és a túrós lepénynek. Hát téged mi a szél hozott ide,
50 35| megölheti. Hogy mit tegyünk? Hát majd hazudozunk neki, ezt,
51 35| egyszerre annyi vendége akadt.~- Hát aztán láttátok-e Rózát? -
52 42| épülésére és gyönyörûségére.~- Hát Ilona, elmegy? - kérdezte
|