Fejezet

 1 1 |             végszót vártuk, mely egy nagy jelenet kezdetét jelzi.
 2 3 |        sajnálom ezt a világot, ezt a nagy és szép világot, mely annyi
 3 5 |           kongó, tölgyfával berakott nagy ebédlõjükre. Ali a perzsaszõnyegen
 4 5 |           bátyámnál voltam - az inas nagy papírdobozt adott át a nagymamának
 5 5 |   születésnap és a névnap, nemcsak a nagy ünnepek, a karácsony, a
 6 6 |              hogy a függõjét, melyen nagy fekete szõlõszemek vannak,
 7 6 |         néger törzsfõnökrõl, aki sok nagy szívességet tett egy európai
 8 8 |       rengeteg bûn nyomja, kicsi is, nagy is. Némelyikre borzadva
 9 8 |   Voltaképpen most jöttem rá, milyen nagy bûnt követtem el. Háromszor
10 8 |        megelõzõ csönd volt. Vártam a nagy robbanást és recsegést,
11 8 |           játszódott le gyermekkorom nagy drámája. Én valami tágas,
12 8 |               lomposan, szomorúan, s nagy, vizeskék szemével szemembe
13 11|       rábukkanok, mert õ nekem akkor nagy volt, magas, s ebben a kis,
14 11|        kopott, de nem rongyos. Öreg, nagy szemû olvasó hever ölében.
15 12|    hasonlított az elõbbihez.~Itt egy nagy íróasztalt látott. Annál
16 12|              állványról, kinyitotta, nagy zajjal visszadobta. Érzett,
17 12|            válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre, amikor
18 12|              olyan kicsike, de azért nagy, nagyobb, mint a fõnök,
19 13|            és bátorságot szerezzek a nagy vállalkozásra, hirtelen
20 16|             hallja, hogy körötte túl nagy a csönd.~- Már csöngettek? -
21 19|        emlékük volt, Istenem, mennyi nagy és szép emlékük. Néha összenéztek,
22 22|            mint a Tejút gyémántpora. Nagy érték lehetett. Nem akartam
23 25|                          GÉZA BÁTYÁM~Nagy volt a mi családunk. Az
24 25|             társaságot, a cigányt, a nagy ebédeket, vacsorákat. Borozgatott
25 25|        beszélt a találmányáról, az õ nagy találmányáról, mely egyszerre
26 26|           nõk, férfiak, gyermekek. A nagy hegyek pedig, melyek szigorú
27 26|        hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal, és bohóckodnak.
28 27|           nyilván vak félreértésbõl „nagy költõk”-nek nevez. Ezek
29 27|              költõ akarok lenni. Nem nagy. Olyan kicsiny, mint ez
30 29|             Cinege lábán egy nem túl nagy, de azért tekintélyes potroh
31 29|          Éppily fontos a szeme is, a nagy dióbarna szeme, mely les,
32 29|       kabátkát hordott, orra nyergén nagy, teknõckeretes szemüveget.~
33 31|             keressen. A tolongás oly nagy volt, hogy mozdulni se bírt.
34 32|                                      NAGY ÚR, KIS ÚR~Megyek az utcán.
35 32|          elfehéredik. Lehetséges ez? Nagy úr már évekkel ezelõtt meghalt.
36 32|        nincsenek.~Ez történt szegény Nagy úrral is, azon a reggelen,
37 32|          sietve elbúcsúzkodtam tõle. Nagy úr máris halott volt. Agysejtjeinkben
38 32|        Selejtezünk, a rend kedvéért.~Nagy úr, mire megittam a kávém,
39 32|       sajnálatos tévedés. Már értem. Nagy urat hajdanában együtt mutatták
40 32|            böngésztem. Ennélfogva ha Nagy úr ma él, akkor Kis úr valószínûleg
41 35|         lefolyását. Gondos ápolásra, nagy türelemre van szükség. Remélem,
42 39|        búcsúzóul fülembe súgta, hogy nagy dolog készül: „Könyvtárat
43 39|         tankönyvünk is, valamint egy nagy alakú, orvosi munka, melyet
44 39|        pillantottam meg, ijedelmesen nagy, feketén táguló szembogarakkal.
45 39| Teréz-templomban, hogy hónom alatt a nagy orvosi könyvvel az utcára
46 42|             szobában elhányt iratok, nagy rendetlenség közepette,