Fejezet

 1 1 |             hajtogattuk magunkban, talán egyszerre is: „a kancsó, legrosszabb
 2 1 |               Istenben kell bizakodnunk. Egyszerre ott a váratlan és véletlen
 3 1 |                  vállal, s hoppon marad.~Egyszerre eszembe jutottak nyirkos,
 4 1 |               vékony lábaival úgyszólván egyszerre átlépte. Alig tett egy-két
 5 1 |          lélegzetû históriát elbeszélem.~Egyszerre fülsiketítõ csörömpölést
 6 1 |                  a díványon varrogattam. Egyszerre megállt elõttem. Beszélni
 7 4 |                  amint ilyenkor szoktam, egyszerre több dologra gondoltam,
 8 5 |                 kell szeretni bennünket. Egyszerre többen közbeszóltak, és
 9 5 |                  többen közbeszóltak, és egyszerre öten-hatan kiabáltak, hogy
10 5 |          tudniillik valamelyik küzdõ fél egyszerre mást határozott, s más terepen
11 5 |                   Tizenhat zsebóráját is egyszerre adta el.~Ritkán találkoztam
12 6 |                  uzsonnára. Uzsonna után egyszerre fölkel, a szekrénye alsó
13 6 |               szegény Viktorral. Juliska egyszerre a nyakamba akasztotta az
14 9 |                 Könyökig dúskált bennük. Egyszerre izgalom fogta el. Fölkelt,
15 9 | százkilencvenkilencet, hallgatott. Ekkor egyszerre megértettem az emberiség
16 10|                Nézte az állatorvost, aki egyszerre fölbukkant, mint valami
17 11|             Álldogálok, kicsit zavartan. Egyszerre - köszönés és búcsú nélkül -
18 11|         háborúban esett el. Aztán Fánika egyszerre csak ott ült a templom elõtt,
19 11|               háború elõtt is láttam. De egyszerre eltûnt. Lehet, hogy föltüzelték,
20 12|                Künn azonban, a teremben, egyszerre többen kiáltották:~- Takács,
21 12|           üvegpapírral sikálnak valamit.~Egyszerre megállt a kopasz íróasztala
22 13|            göndör hajú arszlán volt, aki egyszerre hasonlított egy jól fizetett,
23 13|                 a lámpafényes levegõben.~Egyszerre csak egy kezet éreztem a
24 14|                   Ebbõl a félszenderébõl egyszerre fölriadt. Valaki elhaladt
25 14|                harsány zenebonát. Többen egyszerre kiabáltak, mindig izgatottabban. „
26 22|           figyelt.~- Megvan? - kérdezték egyszerre mind a ketten.~- Meg - szóltam,
27 23|                ilyen embereket megvetem. Egyszerre tartozunk köszönni egymásnak,
28 24|                 füzetet, és vállat vont. Egyszerre azonban, mintha valami eszébe
29 25|                 nagy találmányáról, mely egyszerre híres és gazdag emberré
30 25|               mosolygott rajta, de aztán egyszerre elkomolyodott, s kijelentette: „
31 25|              mozdonyokkal. Semmi se megy egyszerre. Ami alakját illeti, az
32 26|         pillanatnyi sugallatnak engedve, egyszerre lekaptam Guszti sapkáját,
33 27|              szóltak semmit. Hallgattak.~Egyszerre mind a ketten azt érezték,
34 29|        csalogatja, vonzza, bûvölgeti õt, egyszerre valami homályos gyermekizgalom
35 32|             gyakorlott. Én is az vagyok. Egyszerre megfosztottam õt az élet
36 33|                   a csöngettyû megõrült. Egyszerre szólani kezdett, anélkül
37 34|               mellyel ezt a dörgõ óceánt egyszerre elcsitította. Micsoda lélek
38 34|                ízlésemet. Nem, barátaim. Egyszerre visszaemlékeztem, hogy ezt
39 35|        egyáltalán nem csodálkozott, hogy egyszerre annyi vendége akadt.~- Hát
40 36|       Megmentettem életemet. Akkor aztán egyszerre minden szabad volt. Élni
41 36|          Callistus meg a többi rárohant. Egyszerre harminc kard fürdött vérében.~
42 37|                  helyzetén gondolkozott. Egyszerre mindenki meglepetésére áthajította
43 37|                 õ fülébe húzták a nótát. Egyszerre csak megakadt rajta Szél
44 38|                  újságot olvas az utcán. Egyszerre kitépi kezébõl a szél.~Az
45 41|                  De ekkor a tompa hörgés egyszerre állati üvöltéssé válik:~-