Fejezet
1 1 | dollárban, akár svájci frankban. Amint ajánlatát visszautasítottuk,
2 1 | hívásra is házhoz megy, amint a nálunk hagyott levelezõlap
3 1 | összeggel úgy számolhat el, amint kedve tartja. Martiny pár
4 1 | égett, meg volt gyújtva, s amint végigrohantak velük a hosszú
5 1 | elakad.~A csevegés megindult. Amint kitöltöttem a teát, az idõrõl,
6 2 | Szóval úgy viselkedett, amint kellett, bátran és szerényen.
7 2 | természetesen ennek örült legjobban. Amint felöltöztettük az úri kisasszonykától
8 2 | Sárika nem jött ebédre. Amint kiderült, ilyenkor a házmesterünk
9 2 | meggyógyult édesanyja, mert - amint sejtheted - mégse halt bele
10 4 | közepette rohantam a városban, s amint ilyenkor szoktam, egyszerre
11 4 | egyre ragyogóbb jövõm felé.~Amint így fecsegtem, s õ belém
12 6 | legalább hússzor láttam.~Amint ezek a csecsebecsék körbejárnak,
13 7 | szakállas, öreg arcát, s - amint szokta ilyenkor - ezt rebegte:~-
14 7 | feküdt, a pisztolya csövét, amint már régebben elhatározta,
15 8 | olyan volt, mint a másik. Amint emelgettem a láncokat, láttam,
16 8 | paplant, hogy ne halljam, amint közelednek. Ekkor tanultam
17 8 | nem tudunk megvenni. Hát amint így bámészkodom, egy kirakatban
18 9 | ezeket is hazaviszi, mert - amint megjegyezte - „neki sok
19 10| szerelmet vallottak neki, amint bóklászott az utcán, régimódi
20 10| mereven, ahogy szokta.~Hát amint egy délelõtt a csarnokba
21 11| velem a templompitvar felé. Amint közelébe érünk, s látjuk
22 12| zavart, nyugtalan és riadt. Amint ment, ment azon a döngõ
23 13| megyünk Lidikével - úgy, amint elképzeltem -, csak megyünk-megyünk
24 15| látott egy kalandorszerepben.~Amint haladt kidüllesztett mellel
25 16| kezdték már? - kérdezi, amint a nézõtér felé indul.~-
26 18| és csodálatos lángelme, amint véli. Álláspontjából egy
27 19| gépkocsi ütötte el délben, amint hazafelé igyekezett, az
28 20| kiskocsmában lelném õt, amint az asztalt veri, s a cigánnyal
29 20| fõzessen majd a kutyájának - amint dukál - korhelylevest.~1933~ ~
30 21| tekintettem a rohanó mutatókra. Amint múlt az idõ, az életemet
31 22| a közös mosdóhelyiségbe. Amint az üveggömbbõl szappanlevet
32 22| csõdtömeget, azt a jelenetet, amint a híd karfájáról a Dunába
33 25| babonából, hanem elvbõl, mert - amint mondotta - „másképp a bornak
34 25| hosszú, gyilkos pengéi. De amint tovább gondolkoztam, egy
35 28| Nincs mit - vetette oda.~Amint otthon sarokba vágta üres
36 30| minden gúny és fölény nélkül, amint dukál. Ennélfogva megigazítottam
37 31| tenyerét az ég felé tárva, amint az isteneket szokás üdvözölni.~
38 32| messzirõl integet felém, és amint közeledik, a viszontlátás
39 34| szokásairól, a tekintetérõl, amint fejét félrebillentve kinéz
40 37| ezt majd egészen megértik, amint kezdetben mindenki a tüzes
41 39| elfelejtettük. Vály Andorka, amint említettem, két év múlva
42 40| hûvös, esõs júliusi estén, amint az üdülõkkel együtt cigarettázott
43 41| libegnek-lobognak az újságok a szélben. Amint haladok a gyalogjárón, valamelyik
44 41| becsukatlak”, és látom is, amint keze a kulcs forgását utánozza: „
|