Fejezet

 501 5 |                    voltam. Se a szemem, se a hangom. Még a fülcimpám
 502 5 |                   szemem, se a hangom. Még a fülcimpám sem. Hogy az egész
 503 5 |               felelni. Nálam be is fagyott a mulatság. Vitatkozni kezdtek.
 504 5 |               szeretni”.~Azt mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás.
 505 5 |           képtelenség, mint az volna, hogy a mérleg nyelve kibillenne
 506 5 |                 fogalom, s ebben benne van a körmünk is, meg az is, hogy
 507 5 |                     Erre azt mondtam, hogy a lelkünkért kell szeretni
 508 5 |                 öten-hatan kiabáltak, hogy a lélek csak mûködése, megnyilatkozása
 509 5 |                  azt nem értettem, hogy ez a valami olyan bizonyos, mint
 510 5 |                    mint õk hiszik, mert ez a valami, ha igazi szeretetrõl
 511 5 |             rejtély. Azt is értettem, hogy a kezünk-lábunk hozzánk tartozik,
 512 5 |                    mi magunk vagyunk. Csak a lélek a miénk, az, amit
 513 5 |               magunk vagyunk. Csak a lélek a miénk, az, amit õk nem látnak,
 514 5 |                   mert se hideg, se meleg, a szájamba veszem és kiköpöm.
 515 5 |                 kiköpöm. Bocsáss meg ezért a kifejezésért. A Bibliában
 516 5 |                  meg ezért a kifejezésért. A Bibliában van.~Bizony, az,
 517 5 |             szeretetnek tartanak, rosszabb a gyûlöletnél, s pórul jár
 518 5 |                   is akartam nekik mesélni a történetét, de bridzsezni
 519 5 |               meghallgatnád.~Lozzay Miklós a nagybátyám volt, jómódú
 520 5 |                 egy kétemeletes bérházban, a saját házában. Az õ fia
 521 5 |              lehetett - vagy csak három? - a nagybátyámat elhagyta a
 522 5 |                    a nagybátyámat elhagyta a felesége - gyönyörû szõke
 523 5 |                elbúcsúzott kisfiától, mert a törvény a fiút az apának
 524 5 |                  kisfiától, mert a törvény a fiút az apának ítélte. Fuldoklott
 525 5 |                  apának ítélte. Fuldoklott a zokogástól. De mégiscsak
 526 5 |          deresedett, nem nõsült meg többé. A „nagymama” maradt a kis
 527 5 |                 többé. A „nagymama” maradt a kis unokaöcsém mellett,
 528 5 |             berakott nagy ebédlõjükre. Ali a perzsaszõnyegen kockákat
 529 5 |                   hosszat szótlanul nézte, a nagymama pedig sóhajtozott.~
 530 5 |                nagymama pedig sóhajtozott.~A nagymama óriás testû, kövér
 531 5 |                 testû, kövér asszony volt, a száz kilót is megközelítette.
 532 5 |                  át homlokát, mintha fájna a feje, és mindig szánta az
 533 5 |              látszott - alig sínylette meg a válást, titokban talán örült
 534 5 |             hallgatott, mint általában. De a nagymamának könnybe lábadt
 535 5 |                 nagymamának könnybe lábadt a szeme, valahányszor a fiára
 536 5 |               lábadt a szeme, valahányszor a fiára tekintett, s utána
 537 5 |                   fiára tekintett, s utána a kis unokájára, erre az „
 538 5 |           csöppségre”, akit itt hagyott az a „komisz bestia”. Csak bestiának
 539 5 |                     Csak bestiának nevezte a volt menyét, s mindenkinek,
 540 5 |               nekünk, gyermekeknek is, még a cselédeknek is, még a hordároknak
 541 5 |                  még a cselédeknek is, még a hordároknak és bolti fiúknak
 542 5 |                    is, akik valamit hoztak a házhoz, hosszú históriákat
 543 5 |                  históriákat mesélt „ennek a minden emberi érzésbõl kivetkezett
 544 5 |                    kivetkezett teremtésnek a szívtelenségérõl”.~Bizonyára
 545 5 |                 egészen szívtelen, s Alit, a fiát is nagyon szerette -
 546 5 |                     Megállapodásuk szerint a gyermek minden csütörtökön
 547 5 |             ebédelt, az új otthonában. Ezt a napot alig várta. Már reggel
 548 5 |                     de sokszor nyolckor is a régi ház elé hajtatott remek
 549 5 |                 sokáig, nagyon sokáig, míg a nagymama - szándékos késedelemmel
 550 5 |        felöltöztette Alit, aztán lekísérte a hintóig, s fejét elfordítva,
 551 5 |                boldogtalan szívére.~De ezt a keserû örömöcskét is irigyelte
 552 5 |               örömöcskét is irigyelte tõle a nagymama, pedig megmaradt
 553 5 |                    az elégtétele, hogy Ali a hét többi napján éjjel-nappal
 554 5 |                  éjjel-nappal az övé. Mert a nagymama is éppúgy szerette
 555 5 |                  reszketõ nagymamahangján, a kisfiú füle hallatára. Amikor
 556 5 |                    hogy visszaszolgáltassa a nagymamának, õ rendesen
 557 5 |                 haza, nem etették agyon, s a vendégség után sohasem hûlt
 558 5 |                    meg, sohase fájdult meg a torka. Ezt a nagymama komor
 559 5 |                   fájdult meg a torka. Ezt a nagymama komor tárgyilagossággal
 560 5 |                  hogy úgyse tart sokáig ez a „komédia”, a menye hamarosan
 561 5 |                tart sokáig ez a „komédia”, a menye hamarosan rá fog unni
 562 5 |                menye hamarosan rá fog unni a gyerekre is, mint mindenre
 563 5 |            gyerekre is, mint mindenre ezen a világon.~Ezek a reményei
 564 5 |              mindenre ezen a világon.~Ezek a reményei füstbe mentek.
 565 5 |                   akkor is, amikor egyszer a betegágyából kellett fölkelnie.
 566 5 |                   más napokon is megjelent a ház elõtt, egyedül. A járda
 567 5 |            megjelent a ház elõtt, egyedül. A járda túlsó oldaláról rámeredt
 568 5 |                   túlsó oldaláról rámeredt a sötét ablakra, mely mögött
 569 5 |                  nagy papírdobozt adott át a nagymamának a gyerekkel
 570 5 |         papírdobozt adott át a nagymamának a gyerekkel együtt. A papírdobozban
 571 5 |            nagymamának a gyerekkel együtt. A papírdobozban Ali régi ruhája
 572 5 |        papírdobozban Ali régi ruhája volt. A nagymama izgatottan hámozta
 573 5 |                  ezüstgombokkal. Tapogatta a nagymama, bizalmatlanul
 574 5 |                 bizalmatlanul vizsgálgatta a kelmét, az ajkához is érintette,
 575 5 |                  meggyõzõdjék, finom-e, de a minõsége jó volt, a szabása
 576 5 |                     de a minõsége jó volt, a szabása is jó, s remekül
 577 5 |                   szólni. Csak csóválgatta a fejét, és ezt dünnyögte: „
 578 5 |                   Várj, Alikám, várj, majd a nagymama, csak várj.”~Nem
 579 5 |               sokáig várnia. Egy hét múlva a szabó már hozta az új ruhát.
 580 5 |               Szakasztott olyan volt, mint a másik, de anyagban, kivitelben
 581 5 |                  Ekkor kezdõdött az anya s a nagyanya között az a mérkõzés,
 582 5 |                anya s a nagyanya között az a mérkõzés, az az élethalálharc,
 583 5 |                kapott valamit az anyjától, a nagymama azonnal ráduplázott,
 584 5 |            biztatgatta mindegyik önmagát s a gyermeket, vészes fenyegetéssel.
 585 5 |                   alkalom jó volt. Nemcsak a születésnap és a névnap,
 586 5 |                   Nemcsak a születésnap és a névnap, nemcsak a nagy ünnepek,
 587 5 |           születésnap és a névnap, nemcsak a nagy ünnepek, a karácsony,
 588 5 |                    nemcsak a nagy ünnepek, a karácsony, a húsvét és a
 589 5 |                 nagy ünnepek, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, nemcsak
 590 5 |                   a karácsony, a húsvét és a pünkösd, nemcsak a nyár
 591 5 |               húsvét és a pünkösd, nemcsak a nyár és a tél, a tavasz
 592 5 |                 pünkösd, nemcsak a nyár és a tél, a tavasz és õsz, nemcsak
 593 5 |                   nemcsak a nyár és a tél, a tavasz és õsz, nemcsak a
 594 5 |                   a tavasz és õsz, nemcsak a vasárnap, hanem minden áldott
 595 5 |                fegyverszünetet. Özönlöttek a gyermekhez a különféle holmik,
 596 5 |                    Özönlöttek a gyermekhez a különféle holmik, váratlanul
 597 5 |                    vártan is, hiszen egyik a másikból fiadzott. Alinak
 598 5 |                    labdák, kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a buksija,
 599 5 |                 mint a dió, s nagyok, mint a buksija, legalább tizenegy
 600 5 |           határozott, s más terepen kezdte a csatát.~De magát a hadjáratot
 601 5 |                  kezdte a csatát.~De magát a hadjáratot tovább folytatták,
 602 5 |           konoksággal. Úgy küzdöttek, mint a hõsök, és egyikük sem adta
 603 5 |                  leste, figyelte, kémlelte a másikat, hogy megelõzze,
 604 5 |               óráját hatéves korában kapta a nagymamától, Aladár napjára.
 605 5 |      négyszögletest, világító lappal, erre a nagymama svájci ezüstórával
 606 5 |                   Omega órával adta vissza a kölcsönt. Úgy látszik, ezt
 607 5 |                 kölcsönt. Úgy látszik, ezt a harcnemet tartották legmegfelelõbbnek,
 608 5 |              órákkal üzengettek egymásnak: A családban ezeket az órákat
 609 5 |               három.~Mi vetett véget ennek a harcnak? Az, ami minden
 610 5 |                  minden harcnak véget vet: a halál. Meghalt a nagymama.
 611 5 |                véget vet: a halál. Meghalt a nagymama. Ekkor bizonyos
 612 5 |             bizonyos csönd állott be, mint a harctereken. Az anya pihent.
 613 5 |                  anya pihent. Ali, aki már a negyedik gimnáziumot taposta,
 614 5 |                   irónokat. Azt se sokáig. A gyáros - az a dúsgazdag
 615 5 |                   se sokáig. A gyáros - az a dúsgazdag gyáros - hirtelen
 616 5 |                     Folyton hallgatott. Ez a két ember egymás mellett -
 617 5 |                     mit érezhetett most ez a szegény fiú, mikor a tizenhat
 618 5 |                    ez a szegény fiú, mikor a tizenhat zsebórájára pillantott,
 619 5 |                 maga elé, és fölhúzta mind a tizenhatot? Mit ketyegtek
 620 5 |             tizenhatot? Mit ketyegtek ezek a zsákmányok és a diadalmi
 621 5 |             ketyegtek ezek a zsákmányok és a diadalmi jelvények? Mirõl
 622 5 |                    örökké hallgatag fiúnak a fülébe? Talán arról, hogy
 623 5 |              szerette senki, az anyja sem, a nagymama sem. Ezek csak
 624 5 |                    jobbra-balra ráncigálva a kis szerencsétlent. Bizony,
 625 5 |                   végül aztán rajtuk ragad a portéka, s akkor többnyire
 626 5 |          ráeszmélnek, hogy nem is érte meg a pénzt, és jobb lett volna,
 627 5 |                most Aliból. Csak lézengett a világon. Tengett-lengett,
 628 5 |                  történt vele. Tönkretette a szeretet. Mert az ilyen
 629 5 |                 meddõ és romboló, rosszabb a gyûlöletnél. Felpörzsöli,
 630 5 |                    boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön
 631 5 |                    szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja
 632 5 |                     amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást.
 633 5 |               óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendõ önmagának,
 634 5 |           önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi
 635 5 |             szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások
 636 5 |                    cérnakesztyût. Szerette a magas gallérokat. Szerette
 637 5 |                 magas gallérokat. Szerette a kis kivágású mellényeket
 638 5 |            túlontúl figyelmesen nézett rám a csillogó kék szemével, mintha
 639 5 |                    Sokáig azt hittem, hogy a sápadtsága mögött, a titokzatos
 640 5 |                  hogy a sápadtsága mögött, a titokzatos kék szeme mögött
 641 5 |              kószált. Azt is mondják, hogy a Westenden éjjel kokaint
 642 5 |             Westenden éjjel kokaint árult, a rendõrség elcsípte, s most
 643 5 |              szoktam imádkozni érte, ahhoz a jámbor szenthez, aki az
 644 5 |               szenthez, aki az eltûnteket, a boldogtalan vándorokat hazavezérli.~
 645 6 |                 csokoládét hozott, meg ezt a kis rubin melltût. Az uramnak
 646 6 |                    Õ mindig ad valamit. Ez a természete. Nem gazdag,
 647 6 |               Ebbõl most kiad kettõt. Csak a nyugdíja van, a bútorai
 648 6 |               kettõt. Csak a nyugdíja van, a bútorai meg a családi ereklyéi,
 649 6 |                nyugdíja van, a bútorai meg a családi ereklyéi, melyeket
 650 6 |                   életen át õrizgették. Ez a melltû is onnan való. Az
 651 6 |               cigarettatárca Viktoré volt, a boldogult uráé.~Te, legközelebb
 652 6 |             Uzsonna után egyszerre fölkel, a szekrénye alsó fiókjából
 653 6 |                 papucs... festett tányérok a párizsi világkiállításról...
 654 6 |                gyöngysorok, üvegpoharak... a drágakövekkel kirakott szelence,
 655 6 |              Argentínából Viktor édesapja, a hídépítõ mérnök... gyûrûk...
 656 6 |                     egy aranyóra, mely még a múlt század végén megállt...
 657 6 |                 hússzor láttam.~Amint ezek a csecsebecsék körbejárnak,
 658 6 |                csecsebecsék körbejárnak, s a vendégek halkan susognak: „
 659 6 |                   megcsodáltak, fölsóhajt, a doboz tetejét hirtelen lecsapja,
 660 6 |                   kezd beszélni.~Angyal ez a Juliska. De azért ne gondold,
 661 6 |                  Például elhatározza, hogy a függõjét, melyen nagy fekete
 662 6 |                   imáját, eszébe jut, hogy a kislány még várhat, csak
 663 6 |       bérmaajándékul. Addig maga is élvezi a gondolat édességét, hogy
 664 6 |                   gondolat édességét, hogy a függõ már nem az övé. Egyébként
 665 6 |                   olyan rejtélyesen. Ezzel a titokkal jár közöttünk az
 666 6 |                    jár közöttünk az utcán, a kis szõke kontyával a feje
 667 6 |               utcán, a kis szõke kontyával a feje búbján, a fekete szoknyájában,
 668 6 |                   kontyával a feje búbján, a fekete szoknyájában, amely
 669 6 |                    és hosszabb, mint elöl, a négyszögletes, vastag, férfias
 670 6 |                amikor elkövetkezik az idõ, a findzsák, az órák, a tányérok,
 671 6 |                  idõ, a findzsák, az órák, a tányérok, a gyûrûk, a tortakések
 672 6 |             findzsák, az órák, a tányérok, a gyûrûk, a tortakések és
 673 6 |                órák, a tányérok, a gyûrûk, a tortakések és gyöngyök azokhoz
 674 6 |              kiszemelt, akkor, amikor ezek a legkevésbé várják. Olyan
 675 6 |                  Ott üldögéltem vele abban a szobában, ahol az uram sokszor
 676 6 |               Viktorral. Juliska egyszerre a nyakamba akasztotta az aranyláncot,
 677 6 |                     átölelt, megcsókolt, s a fülembe súgta: „Ez a tied.”
 678 6 |                     s a fülembe súgta: „Ez a tied.” Próbáltam megértetni,
 679 6 |                 Próbáltam megértetni, hogy a mai nehéz idõkben nem lehet
 680 6 |                     De akkor vérvörös lett a kedves, széles porcelánfehér
 681 6 |                     mint visszaküldeni. De a megajándékozott is kényelmetlenül
 682 6 |                  kényelmetlenül érzi magát a lekötelezettségében. Hallottál
 683 6 |       lekötelezettségében. Hallottál arról a néger törzsfõnökrõl, aki
 684 6 |                  az európai lelkiismeretét a hála gyötrõ tartozásától?
 685 6 |                nincs mellettünk senki, fáj a torkunk. Juliska narancsot
 686 6 |                 narancsot hozott, kinyomja a levét, megitat vele. Vagy
 687 6 |                mellett, amikor fölébredünk a mesterséges álomból. Vagy
 688 6 |               éjjel-nappal velünk van. Hát a neve napján alkalom kínálkozott,
 689 6 |                    vitt egy csokor rózsát. A rózsát megszagolta, a mellére
 690 6 |              rózsát. A rózsát megszagolta, a mellére szorította. De az
 691 6 |                  neki. Mihelyt kibontotta, a pohárszékre tette, aztán
 692 6 |                áldozata, hogy szeplõ esett a jóságának remekmûvén, melyet
 693 6 |                    más is belekontárkodott a munkájába, melyhez õ sokkal
 694 6 |             kétszer-háromszor hozzánk jön, a szemébe nézzek, elbeszélgessek
 695 6 |                nézzek, elbeszélgessek vele a halottjairól, arról az áldott,
 696 6 |                    odaad. Vele szemben még a milliomos is fizetésképtelennek
 697 6 |                    Nincs is nála gazdagabb a földön. Álruhában jár. A
 698 6 |                   a földön. Álruhában jár. A fekete blúza alatt szárnyak
 699 7 |                  csöngetett. Senki se jött a kapuhoz. Éppen indulni akart,
 700 7 |                Éppen indulni akart, amikor a lépcsõházból nyers hang
 701 7 |                kiáltott kifelé:~- Ki az?~Õ a nyitott kukucskálóablakhoz
 702 7 |                 szerencsétlen...~2~Az, aki a kis, zárt villa homályos
 703 7 |                    nincs betevõ falatja?~4~A hang azonban ott belül nyomban
 704 7 |                mondta, keményen:~- Várjon.~A kéregetõ várt. Vagy egy
 705 7 |                    dobhatott volna valamit a kukucskálóablakon is. Nem
 706 7 |                 ezt tette. Egészen kitárta a kaput, s megállt elõtte.
 707 7 |                  erre azonban már bekerült a lépcsõházba, a fiatalember
 708 7 |                    bekerült a lépcsõházba, a fiatalember is becsukta
 709 7 |                    fiatalember is becsukta a kaput, fölsietett a lépcsõn.
 710 7 |               becsukta a kaput, fölsietett a lépcsõn. A kéregetõ lassan
 711 7 |               kaput, fölsietett a lépcsõn. A kéregetõ lassan utána. Megállt
 712 7 |                       Na jöjjön - biztatta a fiatalember valahonnan messzirõl,
 713 7 |          fiatalember valahonnan messzirõl, a második vagy harmadik szobából.~
 714 7 |                  aludni készült volna ezen a rekkenõ délutánon, vagy
 715 7 |           délutánon, vagy kissé heverészni a díványon. Íróasztalán pár
 716 7 |               pillantott.~- Kérem - kezdte a kéregetõ.~- Mennyi?~- Kérem,
 717 7 |        szerencsétlen...~Egy pengõt nyomott a markába, aztán még egyet,
 718 7 |                   gyorsan még egyet. Végül a három pengõre aprópénzt
 719 7 |                   de visszahívta.~- Itt ez a kalap. Ez a sipka. Itt ez
 720 7 |          visszahívta.~- Itt ez a kalap. Ez a sipka. Itt ez a felöltõ.~-
 721 7 |                  kalap. Ez a sipka. Itt ez a felöltõ.~- Köszönöm - dadogott
 722 7 |             felöltõ.~- Köszönöm - dadogott a kéregetõ, mert boldog meglepetésében
 723 7 |        meglepetésében csak dadogni tudott.~A szék támláján gondosan odateregetve
 724 7 |                fehér, nyári kabát feszült, a porcelán nadrághoz való.
 725 7 |               porcelán nadrághoz való. Ezt a fiatalember levette, a kéregetõ
 726 7 |                 Ezt a fiatalember levette, a kéregetõ karjára dobta a
 727 7 |                   a kéregetõ karjára dobta a többihez:~- Vigye.~- Kezit
 728 7 |               Kezit csókolom.~Kikísérte õt a három szobán, az elõszobán,
 729 7 |                három szobán, az elõszobán, a lépcsõházon át, a kaput
 730 7 |               elõszobán, a lépcsõházon át, a kaput kinyitotta s bezárta
 731 7 |           kinyitotta s bezárta kulccsal.~8~A kéregetõ csak az utcán ocsúdott
 732 7 |       egyetlenegyszer sem. Amikor beszélt, a szemét mindig a földre sütötte.~
 733 7 |                   beszélt, a szemét mindig a földre sütötte.~Ahogy így
 734 7 |                   Ahogy így töprengett még a kis, zárt villa elõtt, mert
 735 7 |                     zárt villa elõtt, mert a csodálkozástól szinte gyökeret
 736 7 |        csodálkozástól szinte gyökeret vert a lába, újabb ámulat fogta
 737 7 |                     újabb ámulat fogta el. A fehér, nyári kabát felsõzsebébõl
 738 7 |              aranylánc csillogott. Kihúzta a láncot. A lánc végén óra
 739 7 |              csillogott. Kihúzta a láncot. A lánc végén óra lógott.~9~
 740 7 |               egyenletes ketyegését.~10~Ha a kéregetõ nem hallgatja ily
 741 7 |               pisztolydörrenés hallatszott a kis, zárt villából, abból
 742 7 |                  kis, zárt villából, abból a szobából, melynek ablakfüggönyei
 743 7 |                 mind le voltak eresztve, s a fiatalember, aki beengedte
 744 7 |                     aztán kiengedte, ebben a pillanatban a díványon feküdt,
 745 7 |             kiengedte, ebben a pillanatban a díványon feküdt, a pisztolya
 746 7 |             pillanatban a díványon feküdt, a pisztolya csövét, amint
 747 7 |                  már régebben elhatározta, a szájába szorította, szemét
 748 7 |               szorította, szemét lehunyta, a ravaszt elsütötte, s mire
 749 7 |                  ravaszt elsütötte, s mire a kéregetõ a villa sarkához
 750 7 |               elsütötte, s mire a kéregetõ a villa sarkához ért, és még
 751 7 |                   órát, hogy gyönyörködjék a kerekek dallamos zenéjében,
 752 7 |                  dallamos zenéjében, akkor a fiatalember szíve már nem
 753 8 |                Pedig én követtem el. Ezzel a kézzel, melyet itt látsz.~
 754 8 |                 melyet itt látsz.~Igaz, ez a kéz abban az idõben csak
 755 8 |                     úgy is, az ember attól a pillanattól kezdve, hogy
 756 8 |                    hogy megszületik, addig a pillanatig, míg meg nem
 757 8 |                  meg nem hal, egy személy. A lelke ugyanaz, s minden
 758 8 |                     Végre amikor lehunytam a szemem, akkor is azt éreztem,
 759 8 |                    éreztem, mint ma: „én”. A kezemre pedig, arra a csitri
 760 8 |                      A kezemre pedig, arra a csitri kézre, azt mondtam,
 761 8 |                     azt mondtam, amit erre a kézre: „az én kezem”.~Szóval
 762 8 |             szürkék, hogy meg se látszanak a kislányok nyakán, ha történetesen
 763 8 |                     Nem messze tõlünk volt a boltja, a legsötétebb Józsefvárosban.
 764 8 |               messze tõlünk volt a boltja, a legsötétebb Józsefvárosban.
 765 8 |               szakasztott olyan volt, mint a másik. Amint emelgettem
 766 8 |                    másik. Amint emelgettem a láncokat, láttam, hogy a
 767 8 |                   a láncokat, láttam, hogy a lila bársonnyal bélelt tok
 768 8 |           rovátkájában néhány érem is van, a mennybe szálló Mária ezüstbõl
 769 8 |           Szerettem volna ezt is megvenni, a lánccal együtt. Kettõre
 770 8 |                   nem fogamzott meg bennem a gonosz szándék. Krompacher
 771 8 |             markomat nyitottam ki, melyben a húsz krajcár volt. Fizettem,
 772 8 |               görcsösen szorongattam, mint a gyermekek, akik bogarat
 773 8 |                attól félnek, hogy elröpül. A kapu aljában kinyitottam
 774 8 |                   izzadságomtól ezüstözve. A megdicsõült Szûzanya rajongó
 775 8 |                meredt rám.~Otthon elbújtam a kamrába, felfûztem a láncra,
 776 8 |              elbújtam a kamrába, felfûztem a láncra, s nyakamba akasztottam.
 777 8 |                amikor vacsorázni kezdtünk, a lámpafényben észrevettem,
 778 8 |                     hogy anyám is, apám is a nyakamra néz, egy szót se
 779 8 |                 csak néz, mindig oda, arra a pontra. Tudod, milyen érzés
 780 8 |                  érzés volt ez? Mint mikor a lencse gyújtópontjából tûz
 781 8 |                   gyújtópontjából tûz ránk a napsugár, és pörköli bõrünket.
 782 8 |                Irtózatos volt. Lehajtottam a fejem, tányéromba bújtam,
 783 8 |                   reggel alighogy kiléptem a kapun, a másik oldalra szaladtam,
 784 8 |                 alighogy kiléptem a kapun, a másik oldalra szaladtam,
 785 8 |              szaladtam, s ettõl kezdve még a tájékára se mertem menni
 786 8 |                   tájékára se mertem menni a boltnak. Mit is mondtam
 787 8 |              boltnak. Mit is mondtam volna a kereskedõnek? Meg voltam
 788 8 |                  már tudta, hogy én vagyok a tolvaj, csak a kellõ alkalmat
 789 8 |                   én vagyok a tolvaj, csak a kellõ alkalmat lesi, hogy
 790 8 |                    majd valahogy behajítom a boltba, és elrohanok, vagy
 791 8 |          észrevétlenül felejtse ott, ejtse a földre. Titkomat azonban
 792 8 |                    mertem senkire rábízni. A húsz krajcárt lassanként
 793 8 |                    az ezüst Máriát. Eltûnt a lánccal együtt, valaki ellopta
 794 8 |             lánccal együtt, valaki ellopta a nyakamról. De ezzel se csitult
 795 8 |             nyakamról. De ezzel se csitult a lelkiismeretem.~Rendszerint
 796 8 |                   és trilláztam, figyeltem a szüleimet, hogy nem tudtak-e
 797 8 |                tettek rá. De éppen ez volt a gyanús. Éreztem, hogy õk
 798 8 |                  õk már mindent tudnak. Ez a csönd a vihart megelõzõ
 799 8 |                 mindent tudnak. Ez a csönd a vihart megelõzõ csönd volt.
 800 8 |                megelõzõ csönd volt. Vártam a nagy robbanást és recsegést,
 801 8 |                 meg, s este fülemre húztam a paplant, hogy ne halljam,
 802 8 |            rémületemben.~Tudod te, hogy mi a rémület? Az, édesem, nem
 803 8 |                    minden rendõre értesült a bûntényrõl, csak titkolta,
 804 8 |            megkötözzön s elvigyen valahová a börtönbe, vagy valami még
 805 8 |               nyargalt el mellettem. Ebben a titkos szövetségben benne
 806 8 |                   minden egyenruhás ember, a katonák éppúgy, mint a pénzügyõrök,
 807 8 |                     a katonák éppúgy, mint a pénzügyõrök, a városi szolgák
 808 8 |                éppúgy, mint a pénzügyõrök, a városi szolgák és levélhordók,
 809 8 |                    és levélhordók, sõt még a tûzoltók is, akik éjszaka
 810 8 |                bajom se volt. Nem fájt sem a torkom, sem a fejem. Rosszat
 811 8 |                 Nem fájt sem a torkom, sem a fejem. Rosszat sejtettem.
 812 8 |               Anyám suttogva tárgyalt vele a másik szobában. Nem hallgatóztam.
 813 8 |              kukkot sem értek az egészbõl. A gyerekek tapintatosak, nem
 814 8 |               tapintatosak, nem rontják el a felnõttek szórakozását.
 815 8 |          szórakozását. Beszélgettek velem. A háziorvos az ablakhoz vezetett,
 816 8 |             ültetett, veregette tenyerével a térdkalácsom, idegességet
 817 8 |                gyógyítani az ezüst Máriát.~A vas nem használt. Késõbb
 818 8 |                álmodtam, évekig féltem még a rendõröktõl és a börtöntõl.
 819 8 |                féltem még a rendõröktõl és a börtöntõl. Folyton pirultam,
 820 8 |                Folyton pirultam, sápadtam. A doktornak ellenben igaza
 821 8 |                   éreztem szívem körül azt a nyilallást. Az ezüst Mária
 822 8 |                  kezeltetem. Délutánonként a fogorvoshoz járok, új, egyleti
 823 8 |                egyleti fogorvosunkhoz, aki a Józsefvárosban lakik. Korán
 824 8 |            Õgyelegtem az utcán, nézegettem a kirakatokat. Nekünk, szegényeknek
 825 8 |                    Nekünk, szegényeknek az a gyönyörûségünk, hogy legalább
 826 8 |             beszéltem. Képzeld, ez volt az a bolt. Kicsinek találtam,
 827 8 |                 bírtam elhinni, hogy ebben a szûk, sötét odúban játszódott
 828 8 |                    színpadot vártam volna. A sötét, hófelleges téli délutánon
 829 8 |         villanykörte égett. Vevõ nem volt. A cégtáblán ezt olvastam:
 830 8 |                mennyi húsz aranykrajcárnak a kamatos kamata harminc év
 831 8 |                 Mindenre gondoltam. Álltam a kirakat elõtt, sokáig -
 832 8 |                 tovább, mint ameddig ennek a történetnek elbeszélése
 833 8 |                   az ezüst Máriát, arcomat a kirakathoz tapasztva, amikor
 834 8 |               kirakathoz tapasztva, amikor a tükörüveg másik oldalán,
 835 8 |              tükörüveg másik oldalán, benn a boltban, megjelent egy fáradt
 836 8 |            kislánykoromban. Szaladtam, míg a fogorvoshoz nem értem. Még
 837 8 |                 fogorvoshoz nem értem. Még a lépcsõn is szaladtam. Csak
 838 8 |                    tértem magamhoz, amikor a rendelõ székében ültem.~
 839 8 |                rendelõ székében ültem.~Ezt a szemfogamat kezeli. Aznap
 840 9 |           kockacukrot. Õ közben megkívánta a kockacukrot, maga is kért
 841 9 |               Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot, de legjobban
 842 9 |          kockacukrot, de legjobban szereti a lekváros kenyeret meg a „
 843 9 |                    a lekváros kenyeret meg a „piros leves”-t (paradicsomleves).
 844 9 |                    t (paradicsomleves). Ez a hölgylátogatóm két és fél
 845 9 |                   és fél esztendõs.~Arca - a setesuta hajacskájával,
 846 9 |                   vonásaival - olyan, mint a természet sietve odavetett,
 847 9 |                    határozatlanok, de maga a rajz gyönyörû. Mindig így
 848 9 |                    tõle.~Elõször azt, hogy a lelke - arcocskájával ellentétben -
 849 9 |                 ahol vad törzsek élnek. Ez a csöpp angyal maga az önzés.
 850 9 |                maga az önzés. Legelsõ õ, s a holmijai. Utána következik
 851 9 |                   barátian -, hogy megölöm a dadát. Tiltakozott ellene.
 852 9 |                 dadát. Tiltakozott ellene. A dadát nem szabad megölni.
 853 9 |                  anyát sem, engem sem, még a kutyámat sem. Kérdeztem,
 854 9 |                 megölni? Azt felelte, hogy a cigányokat. Kérdeztem, hogy
 855 9 |               Kérdeztem, hogy miért szabad a cigányokat megölni? Azt
 856 9 |                    nem ismeri õket”. Ebben a finom megállapításában már
 857 9 |                 finom megállapításában már a mai „mûvelt” emberiség erkölcsét
 858 9 |              erkölcsét fedeztem föl, amely a gyilkosságot fõbenjáró bûnnek
 859 9 |                almát tettem eléje. Egyiket a jobb kezébe szorította,
 860 9 |               szorította, s úgy majszolta, a másikat baljába fogta, hogy
 861 9 |                  sikerült bekebelezni mind a hármat. Ekkor könnyülten
 862 9 |                 szuszogott föl.~Bevezettem a fürdõszobába, hogy megmossam
 863 9 |            szappant is. Ragaszkodott ahhoz a szándékához, hogy ezeket
 864 9 |                   olyan elméletre, melybõl a tulajdonjogot, a birtoklás
 865 9 |                   melybõl a tulajdonjogot, a birtoklás nagyon emberi
 866 9 |            ösztönét teljesen kikapcsolják. A kisemberek elsõ mondata: „
 867 9 |                 Add ide”... Félek, hogy ez a nagyemberek utolsó mondata
 868 9 |               érzésekkel és gondolatokkal. A tükörszekrényben megleltem
 869 9 |                 tükörszekrényben megleltem a gombosfiókot. Tartalmát
 870 9 |                   Tartalmát eléje öntöttem a szõnyegre. Férfi- és nõi
 871 9 |                  arra kért, csomagoljam be a gombokat is, a szappanok
 872 9 |              csomagoljam be a gombokat is, a szappanok mellé, sürgõsen
 873 9 |                   történelmét. Ha az imént a vagyonszerzés õsi folyamatát
 874 9 |            megindultan arcon csókoltam ezt a kis, jótékony angyalt.~1932~ ~
 875 10|             csodálkozva és tûnõdve, olykor a mennyezetre emelve világosbarna
 876 10|                     Hát amint egy délelõtt a csarnokba indult a viaszkosvászon
 877 10|                délelõtt a csarnokba indult a viaszkosvászon táskájával -
 878 10|              sok-sok minden volt -, s mind a ketten szépen, csöndesen
 879 10|             téglákat veregette. Majd azzal a fölszabadult szemérmetlenséggel,
 880 10|                  fogott vele, aztán bement a csarnokba. De nem említette,
 881 10|                  öt esztendeje meghalt, és a sors a maga szeszélyes intézkedésével
 882 10|              esztendeje meghalt, és a sors a maga szeszélyes intézkedésével
 883 10|              intézkedésével megoldotta azt a helyzetet, melyet egykori
 884 10|                Vagy hitvesi hûségbõl, mely a síron túl is tart? Az is
 885 10|                  ezt az eleven lelket, ezt a még mindig mozgó és cselekvõ
 886 10|                    szereti. Ez az igazság. A helyzet változatlan.~Azóta
 887 10|                    meghalt. Micsoda játéka a véletleneknek. De az igazi
 888 10|           képzeletünkben folynak le, s nem a valóságban, mely megannyiszor
 889 10|                változik. Voltaképp csak ez a fontos. Mit is tudunk egymásról?
 890 10|            párhuzamos vonalak, melyek csak a végtelenben találkoznak.
 891 11|                 anyámmal, otthon, vidéken. A Szent Terézia-templom elõtt
 892 11|                Kicsoda?~- Nem ismered meg? A dajkád, a te elsõ kisdajkád.
 893 11|                 Nem ismered meg? A dajkád, a te elsõ kisdajkád. Fánika.~
 894 11|                 Nem ismertem volna meg. De a név - ez a név - úgy dalol
 895 11|                   volna meg. De a név - ez a név - úgy dalol bennem,
 896 11|                 csengettyû, melyet valahol a padláson, lomtárban megtaláltak,
 897 11|                  kezdenek.~Fánika. Fánika.~A templom pitvarában, ahová
 898 11|           pitvarában, ahová három süppedt, a hivõk lépteitõl, csókjaitól
 899 11|               koldul.~Anyám megindul velem a templompitvar felé. Amint
 900 11|               Lehajol hozzá:~- Fánika, itt a fiam, Budapestrõl.~A koldusasszony
 901 11|                   itt a fiam, Budapestrõl.~A koldusasszony tüstént megismeri
 902 11|        koldusasszony tüstént megismeri ezt a hangot, a volt tekintetes
 903 11|                    megismeri ezt a hangot, a volt tekintetes asszony
 904 11|                   bágyadt meghatottsággal, a sötétség mélyébõl, arcjáték
 905 11|                   Mozgékony ujjaival motoz a levegõben, lenn, egészen
 906 11|             levegõben, lenn, egészen lenn, a térdemnél, mintha egy öt-hatéves
 907 11|                 keresne, hogy fejére tegye a kezét, és megsimogassa.~-
 908 11|                    hangommal tájékoztassam a térben és idõben.~Egy lépést
 909 11|                  nagy volt, magas, s ebben a kis, alacsony asszonyban
 910 11|          kéregtelen, finom, akár az enyém. A koldusok tétlen keze hasonlít
 911 11|                 írókéhoz, akik csak írnak.~A két kéz ügyetlenkedve birkózni
 912 11|                  Már szinte arcomhoz ér ez a kéz. Van egy pillanat, amikor
 913 11|                 gyöngék vagyunk. Fánikának a teste gyönge. Nekem pedig
 914 11|                  teste gyönge. Nekem pedig a lelkem gyönge. Szégyellném,
 915 11|                     Egymásra bámulunk mind a ketten, csodálkozva. De
 916 11|                 járnék itthon, s egyenesen a világ végérõl érkeznék ide,
 917 11|              érkeznék ide, az õs kútfõhöz, a célhoz.~- Haza - feleltem.~-
 918 11|             Elõkotorászom erszényemet. Azt a kevés ércpénzt, mely benne
 919 11|                   mely benne van, odaöntöm a bádogtálkára. Egy pillanatig
 920 11|                tétovázom, ne dobjam-e neki a bugyellárist is, de eszembe
 921 11|                   erszény, még ha üres is, a pénzgyûjtés jelképe, csak
 922 11|                fordulok, otthagyom.~Sietek a templomtéren, szaladok.
 923 11|                   Esõköpenyemet ráncigálja a vad tavaszi szél.~Anyám
 924 11|                     Csantavérrõl került be a városba. Õ dajkált mindhármótokat.
 925 11|                    meghalt - úgy hallom -, a háborúban esett el. Aztán
 926 11|              Fánika egyszerre csak ott ült a templom elõtt, vakon.~Anyám
 927 11|               karjára, az ablakhoz vitt, s a ködös kertben a fenyvesek
 928 11|                    vitt, s a ködös kertben a fenyvesek és kaktuszok között
 929 11|                kaktuszok között megmutatta a Bubust. Télen pedig, ha
 930 11|                    Bubust. Télen pedig, ha a szobába jött, mindig behozta
 931 11|                     mindig behozta magával a jó szagú hideget, a havat,
 932 11|                magával a jó szagú hideget, a havat, a friss éjszakát,
 933 11|                    szagú hideget, a havat, a friss éjszakát, a kendõjén -
 934 11|                   havat, a friss éjszakát, a kendõjén - tudod -, azon
 935 11|                   kendõjén - tudod -, azon a horgolt piros kendõjén.
 936 11|                 kendõjén. Csillogott rajta a zúzmara, s a meleg szobában
 937 11|              Csillogott rajta a zúzmara, s a meleg szobában lassan vizes
 938 11|            Fánikára bíztak bennünket. Abba a kis asztalpadba telepedtünk
 939 11|                  levõ padot fogott egybe s a padok között egy asztalkát.
 940 11|                   Valósággal belevadultunk a játékba. Folyton firkáltunk,
 941 11|               folyton szaggattuk-tépdestük a papirosokat, mikor széthasítottuk,
 942 11|           Megrészegültünk az alkotástól és a rombolástól. Köröttünk vastag
 943 11|                  vastag rétegben csörögtek a papírok, mint õsszel az
 944 11|              kézbõl. Mihelyt levette kezét a kezemrõl, nyafogtam, utánakaptam,
 945 11|                    de õ nem maradt. Kiment a konyhába, behozta kávénkat,
 946 11|                     széttépett papírlapok, a délután megsemmisült örömei
 947 11|                  örömei között hunyorogtam a lámpa fényében. Nem ittam
 948 11|                    fényében. Nem ittam meg a kávémat. Azt mondtam, fáj
 949 11|                  kávémat. Azt mondtam, fáj a fejem.~Sokat gondoltam erre
 950 11|            hallgattam:~- Mondd, megvan még a mi asztalpadunk?~- Ja -
 951 11|                      Ja - szól anyám -, az a kis, barnára festett asztalpadotok,
 952 11|                     fiam. Sokáig fönn állt a padláson. Még háború elõtt
 953 11|              szótlanul.~Amikor befordulunk a jegenyesorba, anyám, aki
 954 12|                                            A KULCS~Egy tízéves kisfiú
 955 12|                   tízéves kisfiú odalépett a kapushoz.~- Hol van, kérem,
 956 12|                   Köszönöm szépen - mondta a kisfiú.~Nekivágott a rengeteg
 957 12|                mondta a kisfiú.~Nekivágott a rengeteg épületnek, mely
 958 12|                ismeretlen világ. Iramodott a különbözõ lépcsõkön, hármasával
 959 12|                lépcsõkön, hármasával hágva a fokokat. Fölért a harmadik
 960 12|                    hágva a fokokat. Fölért a harmadik emeletre.~Itt ide-oda
 961 12|                 Nem találta az 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt,
 962 12|               elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször is, az
 963 12|              öregúr, iratokkal hóna alatt.~A kisfiú tisztességtudóan
 964 12|                   súlyos elefántlépteivel. A fiúcska hajadonfõtt követte,
 965 12|                   árva szót se szólt.~Õ is a 411. ajtóig ment, de ott
 966 12|              világított átjáróra ért, mely a törzsépületet az új épületszárnnyal
 967 12|                  ragasztotta össze, s ezen a hosszú, poros, döngõ átjárón
 968 12|                   bandukolt sokáig, mintha a világ végére igyekeznék,
 969 12|    elefántlépteivel visszafelé gurult azon a végeérhetetlennek tetszõ
 970 12|          Harisnyája lógott, nem takarta el a rövid nadrág, ezért harisnyáját
 971 12|              törülgette.~Még nem járt itt. A hivatalról sokat hallott.
 972 12|                    mindig ezt hajtogatta: „a hivatal, a hivatal, a hivatal”.
 973 12|                    hajtogatta: „a hivatal, a hivatal, a hivatal”. Anyja
 974 12|                      a hivatal, a hivatal, a hivatal”. Anyja is: „szegény
 975 12|                    Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból,
 976 12|                 szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért”.
 977 12|                  hivatalban, a hivatalból, a hivatalért”. A Hivatal úgy
 978 12|                 hivatalból, a hivatalért”. A Hivatal úgy vette körül,
 979 12|                     ha ott zaklatják, azon a véleményen volt, hogy „nem
 980 12|                   várakozók nyája, s hátul a farács mögött hivatalnokok
 981 12|                görnyedeztek, bezárva, mint a rabok. Pista nyújtogatta
 982 12|                   rabok. Pista nyújtogatta a nyakát. Jobbra egy kisebb
 983 12|          tízóraizott.~- Balra - utasította a fiatalember, s anélkül hogy
 984 12|             beleharapott kolbászába.~Pista a terem tömegén átfurakodva,
 985 12|                 terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott, mely
 986 12|             támaszkodott kis íróasztalnál, a sarokban.~Lábujjhegyen közeledett
 987 12|                    nem tudott tovább jutni a könyvek fölpolcozott halmától.
 988 12|                   Anya küldött.~- Miért?~- A kulcsért.~- Miféle kulcsért?~-
 989 12|             kulcsért.~- Miféle kulcsért?~- A kamrakulcsért. Azt hiszi,
 990 12|                Takács, és fölkelt.~Turkált a zsebeiben. Az asztalra csapott
 991 12|               szemét. Az íróasztalt nézte, a kis, nyomorék, hektikás
 992 12|                   Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz
 993 12|                 mint a másikat, amelyiknél a kopasz írt.~Takács egymás
 994 12|                    vagy. Meg se mosdottál. A cipõd, a harisnyád. Mint
 995 12|                 Meg se mosdottál. A cipõd, a harisnyád. Mint egy csavargó.
 996 12|                 Nem szégyelled magad?~- Ez a fiad? - kérdezte a kopasz.~-
 997 12|                      Ez a fiad? - kérdezte a kopasz.~- Az - dörmögött
 998 12|               Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem
 999 12|                    labdán jár az esze, nem a könyvön.~- De most szünidõ
1000 12|                 szünidõ van - jegyezte meg a kopasz. - Vagy tán megbukott?~-