Fejezet

1001 12|                    sóhajtott Takács.~Ekkor a nadrágzsebébõl a padlóra
1002 12|                     Ekkor a nadrágzsebébõl a padlóra hullt a kamrakulcs.~-
1003 12|             nadrágzsebébõl a padlóra hullt a kamrakulcs.~- Ott van -
1004 12|                  van - szólt Takács.~Pista a kulcs után ugrott, fölemelte,
1005 12|                    s indult.~Künn azonban, a teremben, egyszerre többen
1006 12|               megjelentek az ajtóban is, s a csoportban végre feltûnt
1007 12|        visszadugdosta kifordított zsebeit, a földig bókolt.~- Parancsoljon,
1008 12|             Parancsoljon, méltóságos uram.~A kis ideges emberke átnyújtott
1009 12|                  ahogy volt, kalap nélkül.~A szobában csönd volt. Az
1010 12|                    szobában csönd volt. Az a csoport, mely a fõnököt
1011 12|                   volt. Az a csoport, mely a fõnököt idáig kísérte, mint
1012 12|                 Mindenki buzgón dolgozott.~A fõnök le-föl sétált csikorgó
1013 12|             Unalmában egy képet nézegetett a falon. Fölvett egy könyvet
1014 12|            visszadobta. Érzett, hogy itt õ a házigazda, az úr.~Pista,
1015 12|               házigazda, az úr.~Pista, aki a fõnök érkezésekor a zûrzavarban
1016 12|                    aki a fõnök érkezésekor a zûrzavarban nem tudott kijutni
1017 12|             harangozott lábaival.~Figyelte a fõnököt.~Ez az apró emberke
1018 12|           Mozgékony orrán erõsen villogott a csíptetõ. Kis feje volt,
1019 12|                 valamit.~Egyszerre megállt a kopasz íróasztala elõtt,
1020 12|                  ezt kérdezte:~- Ki itt ez a gyerek?~- Takács kartárs
1021 12|               Takács kartárs fia - felelte a kopasz.~A fõnök hallgatott.
1022 12|                    fia - felelte a kopasz.~A fõnök hallgatott. Tovább
1023 12|              Második gimnáziumba.~- Milyen a bizonyítvány?~- Nem valami
1024 12|                    Mibõl?~- Latinból.~- És a többi?~- Jeles. De van egy
1025 12|               halkan.~- Repülõ? - kérdezte a fõnök hangosan és csodálkozva. -
1026 12|                    válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre,
1027 12|               összekötött ívet nyújtott át a fõnöknek:~- Méltóztassék
1028 12|            parancsolni.~- Köszönöm - szólt a fõnök, de nem rá tekintett,
1029 12|                   rá tekintett, hanem erre a lelkes, piros arcú kisfiúra. -
1030 12|                kisfiúra. - Elbeszélgettünk a fiával - újságolta Takácsnak,
1031 12|               elõtt, s már ment visszafelé a hosszú úton, az új épületszárnyon,
1032 12|                úton, az új épületszárnyon, a homályos átjárón, a zegzugos
1033 12|        épületszárnyon, a homályos átjárón, a zegzugos folyosókon, a kanyargó
1034 12|                     a zegzugos folyosókon, a kanyargó lépcsõkön. „Pistukám” -
1035 12|                gondolt, hogy az íróasztala a falnál áll, egész hátul,
1036 12|                   falnál áll, egész hátul, a sarokban, s olyan kicsike,
1037 12|                  azért nagy, nagyobb, mint a fõnök, legalább egy fejjel
1038 12|                   egy fejjel nagyobb.~Ezek a gondolatok összekuszálódtak.
1039 12|                 Szorongatta izzadt kezében a kulcsot. Boldog volt, zavart,
1040 12|               riadt. Amint ment, ment azon a döngõ átjárón, a sóhajok
1041 12|                 ment azon a döngõ átjárón, a sóhajok hídján, ajtókat
1042 12|                negyedórába telt, míg kiért a széles fõlépcsõre, s megpillantotta
1043 12|               fõlépcsõre, s megpillantotta a fõkaput a tûzõ, nyári napfényben,
1044 12|                   megpillantotta a fõkaput a tûzõ, nyári napfényben,
1045 12|                  tûzõ, nyári napfényben, s a kapus aranypaszományos sapkáját.~
1046 12|                 aranypaszományos sapkáját.~A kapus megállította.~- Mi
1047 12|            szipogta, és az utcára szaladt.~A sarkon megtörölte könnyektõl
1048 12|                     Aztán szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, hazáig.~
1049 12|                szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, hazáig.~1932~ ~
1050 13|                   nem bírok elaludni - még a legerõsebb altatókkal sem -,
1051 13|                     kirohantam udvarunkba, a kertbe, a tûlevelû fenyõk
1052 13|           kirohantam udvarunkba, a kertbe, a tûlevelû fenyõk alá, a dupla
1053 13|                     a tûlevelû fenyõk alá, a dupla petúniák közé, s nem
1054 13|                    azzal, hogy rám másztak a különbözõ bogarak és csuklómat
1055 13|                  és csuklómat bizsergették a hangyák, hasra feküdtem
1056 13|                    hangyák, hasra feküdtem a földön, szemem lehunytam,
1057 13|              Télikabátunk zsebében - ebben a meleg, sötét, titokzatos
1058 13|                   bõrét. Aztán megkerestem a száját is, izgató szájacskáját,
1059 13|                  izgató szájacskáját, mely a hidegtõl megcserepesedett
1060 13|       fölrepedezett, s gyorsan megragadtam a szájammal.~Télen, hóhullásos
1061 13|             ábrándoztam. Hamar megtanultam a leckémet, hamar megvacsoráztam,
1062 13|                   karját, magam emeltem rá a hintánk szûk deszkájára,
1063 13|                   én melléje telepedtem, s a köteleket és egymást kéjesen
1064 13|                    magasra tartva, egészen a csillagokig.~Már hosszú-hosszú
1065 13|         hosszú-hosszú hónapokig tartott ez a tilalmas és „bûnös” viszony.~
1066 13|                   fehéren és tisztán, mint a kétezer fokra hevített porcelánégetõ-kemence,
1067 13|                Lidikével mégis összehozott a „sors”, illetve a tánciskola.
1068 13|              összehozott a „sors”, illetve a tánciskola. Egy õszön engem
1069 13|                    engem is beírattak oda. A táncmester - tagbaszakadt,
1070 13|               fordulni, bokázni, hogy kell a „hölgy”-et táncra kérni
1071 13|             fõbólintással, hogy kell fogni a táncosnõ kezét, oly könnyedén,
1072 13|                  bennünket. De megtanított a keringõre, mazurkára is,
1073 13|           táncoltam, de nem többször, mint a többi lányokkal. A nõválaszok
1074 13|                    mint a többi lányokkal. A nõválaszok alkalmával õ
1075 13|               engem, de nem többször, mint a többi lányok. Váltig csodálkoztam
1076 13|                     t.~Karácsony táján már a táncvizsgára készültünk.~
1077 13|          táncvizsgára készültünk.~Egy este a lányok külön gyakorolták
1078 13|                   lányok külön gyakorolták a francia négyest. Én egy
1079 13|            díszpálma árnyékában. Figyeltem a tánc alakzatait. A táncmester
1080 13|               Figyeltem a tánc alakzatait. A táncmester olykor harsányan
1081 13|             Hölgyek kettõvel elõre. S amíg a színes forgatag bonyolódott-gombolyodott,
1082 13|             bonyolódott-gombolyodott, amíg a „hölgyek” és „urak” egymástól
1083 13|                magukat kelletõen lengették a muzsika fuvalmában, amíg
1084 13|                  angol lánc megkötõdött, s a táncolók a karokból-kezekbõl
1085 13|                  megkötõdött, s a táncolók a karokból-kezekbõl font élõ
1086 13|                  vihogó, szöszke lány volt a párja, közönyt és unalmat
1087 13|                unalmat tettetve, többnyire a csillárra meredve, mindig-mindig
1088 13|                   libegve közeledett felém a lámpafényes levegõben.~Egyszerre
1089 13|           Egyszerre csak egy kezet éreztem a vállamon. Fölugrottam és
1090 13|               melyet csak régen, valamikor a békében viseltek vidéki
1091 13|                   ott álldogált mellettem, a francia négyest szemlélve,
1092 13|             teketória nélkül megkért, hogy a tánciskola után majd kísérjem
1093 13|             esténként vagy õ jött el, vagy a felesége. Énértem akkoriban
1094 13|                    Önálló férfi voltam.~Ez a megbízatás olyan boldoggá
1095 13|                majdnem elájultam. Kimentem a folyosóra. A jégvirágos
1096 13|           elájultam. Kimentem a folyosóra. A jégvirágos ablakra tapasztottam
1097 13|                  Künn fagyos éjszaka volt. A tiszta, hideg ég úgy csillogott,
1098 13|                    Elgondoltam, hogy ebben a kristályos, friss éjszakában
1099 13|                    is, mert messze laktak, a honvédkaszárnyán túl, az
1100 13|             kívánságát, fölnyilallt bennem a gyanú, hogy miért engem
1101 13|                  miért engem kér meg erre, a sok fiú közül miért éppen
1102 13|                elviselhetetlen volna, hogy a család beleavatkozzék ebbe
1103 13|                    olyan fekete volt, mint a leánya, s egy kicsit szeplõs
1104 13|            beszélgetek majd Lidikével ezen a mégiscsak túlontúl hosszú
1105 13|               között, s közben be-benéztem a táncterembe, és ki-kinéztem
1106 13|                táncterembe, és ki-kinéztem a folyosóra.~Egy ízben, amikor
1107 13|                   Egy ízben, amikor megint a folyosóra szédültem, hogy
1108 13|              folyosóra szédültem, hogy ott a hidegben hûtsem lázamat,
1109 13|                    és bátorságot szerezzek a nagy vállalkozásra, hirtelen
1110 13|                    vállalkozásra, hirtelen a ruhatárba siettem, kivettem
1111 13|               bandukolt haza, s reszketett a harapós parasztkuvaszoktól,
1112 13|                   megszidtak. Majd fölmart a szégyen.~Utána tüszõs mandulalobot
1113 13|                 felé, amikor ablakomat már a szeptemberi virradat szürkíti
1114 13|                virradat szürkíti és hallom a szemeteskocsi zörgését,
1115 13|                  létesíteni, mely itt vagy a másvilágon valahogy elintézi
1116 14|                   parti fövenyén.~Mellette a víz, a medence óriás márványcsészéjében,
1117 14|                  fövenyén.~Mellette a víz, a medence óriás márványcsészéjében,
1118 14|                   márványcsészéjében, mint a zöld tinta. Fölötte pedig
1119 14|            semmihez se hasonlítható.~Ezzel a három színnel játszadozott:
1120 14|                három színnel játszadozott: a zölddel, a sárgával meg
1121 14|                   játszadozott: a zölddel, a sárgával meg a kékkel. Hol
1122 14|                    zölddel, a sárgával meg a kékkel. Hol az egyikbõl
1123 14|                   csippentett valamit, hol a másikból. Elkalandozott
1124 14|                   szédült, aztán lesiklott a vízre, majd visszatért a
1125 14|                   a vízre, majd visszatért a homokra, s szemlélgette
1126 14|                homokra, s szemlélgette ott a napozókat, a fürdõruhákat,
1127 14|              szemlélgette ott a napozókat, a fürdõruhákat, egy gyermeket,
1128 14|                 gumikrokodilusán nyargalt, a zsibongó, nyári képet, melyet
1129 14|              zsibongó, nyári képet, melyet a déli verõfény aranymártása
1130 14|             gombolyaggá bonyolódott.~Ebbõl a félszenderébõl egyszerre
1131 14|                   mint aki mezítláb lépked a homokon, de a közvetlen
1132 14|              mezítláb lépked a homokon, de a közvetlen közelében, szinte
1133 14|                közvetlen közelében, szinte a fejénél. Erre fölemelte
1134 14|                 meztelen nõi lábat látott.~A nõ már a medence pereméhez
1135 14|                 nõi lábat látott.~A nõ már a medence pereméhez ért. Lábát
1136 14|                   az átlátszó, zöld vízbe. A legfelsõ lépcsõfokon állott,
1137 14|                   lépcsõfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lepte
1138 14|                   tudta, hogy gondolkodik.~A nõ kék fürdõruhát viselt,
1139 14|                    ebben az évben rakta le a vizsgát a hetedik gimnáziumból. -
1140 14|                   évben rakta le a vizsgát a hetedik gimnáziumból. -
1141 14|                    Diana, ezüst sisakban”.~A nõnek nyílt arca volt, széles
1142 14|              széles és nyugodt, akár annak a kegyetlen, szûzies istennõnek,
1143 14|                   hol is? láttam egy képet A fürdõ Diana. Fehér és izmos.
1144 14|            két-három évvel idõsebb lehet.”~A nõ még mindig a legfelsõ
1145 14|                    lehet.”~A nõ még mindig a legfelsõ lépcsõfokon állt,
1146 14|                  mozdulatlanul, egyenesen. A vízre meredt.~„Illa pharetram
1147 14|                  az „elsõ könyv”-bõl.~Most a nõ a medencébe vetette magát.
1148 14|                 elsõ könyv”-bõl.~Most a nõ a medencébe vetette magát.
1149 14|                   figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül az ezüst
1150 14|              hagyta, szembefordult vele, s a vízben többször találkoztak.
1151 14|               vízben többször találkoztak. A nõ csak úszott, komolyan.
1152 14|           tempóznék. Mi az nekem? Letenném a homokra. Ott várakoznék,
1153 14|                  Négyszer-ötször szelte át a medence vizét. Akkor kiment.
1154 14|               medence vizét. Akkor kiment. A napóra elé feküdt.~Péter
1155 14|            mindjárt követte. Néhány percig a vízben maradt, hogy nagyon
1156 14|             gyanússá ne váljék. Aztán õ is a napóra elé heveredett. Tíz
1157 14|                   édes, vízgyöngyös arcát, a karjait, a lábait, melyeken
1158 14|              vízgyöngyös arcát, a karjait, a lábait, melyeken kvarckristályok
1159 14|                  mint apró tükörszilánkok. A nõ állandóan húnyva tartotta
1160 14|              tartotta szemét. Átadta magát a fénynek, a melegnek. A nap
1161 14|                    Átadta magát a fénynek, a melegnek. A nap felé fordult.
1162 14|               magát a fénynek, a melegnek. A nap felé fordult. Azzal
1163 14|              fordult. Azzal udvaroltatott. A nap pedig, mint egy öreg,
1164 14|                  körülcirógatta, azonmód - a vizes fürdõruhájában - a
1165 14|                   a vizes fürdõruhájában - a karjába vette õt, lecsókolta
1166 14|               vette õt, lecsókolta arcáról a vízgyöngyöket, s olyan forróságot
1167 14|            Lehetséges. Bár nem látom ujján a karikagyûrût. Diana, Diana.
1168 14|           Megvetése jeléül hátat fordított a nõnek. Õ is behunyta szemét,
1169 14|               történt? - gondolta Péter. - A vízbe fulladt valaki? Vagy
1170 14|                  hajú.~Alig ért közelükbe, a köpcös úr mind a két karját
1171 14|                közelükbe, a köpcös úr mind a két karját feléje tárta:~-
1172 14|                  rácáfolt állítására, mert a legfolyékonyabb olaszsággal
1173 14|            ajánlotta föl szolgálatát.~Erre a lárma diadalordítássá változott.
1174 14|                   Ezek egyszerûen olaszok, a Dél boldog, szabad, hangos
1175 14|                     Azt akarták megértetni a kabinossal, hogy a köpcös
1176 14|              megértetni a kabinossal, hogy a köpcös úr valahol elvesztette
1177 14|                   s arra kérték, nyissa ki a kabint, õk szavatolnak idõsebb
1178 14|                    neki. Una buona mancia. A kabinos ezt nem értette
1179 14|                 olaszul. Kiderült, hogy ez a szép, kedves fiú a nyáron
1180 14|                 hogy ez a szép, kedves fiú a nyáron Perugiában a szünidei
1181 14|                    fiú a nyáron Perugiában a szünidei tanfolyamot végezte,
1182 14|                  hálálkodtak, de különösen a köpcös úr. Az be is mutatkozott.
1183 14|                okvetlenül látogassa meg.~- A rivederla! - kiáltozott
1184 14|                     Grazie mille, Signore! A rivederci in Italia! Obligatissimo! -
1185 14|            karjával.~Péter visszaballagott a napóra elé. A nõ már nem
1186 14|              visszaballagott a napóra elé. A nõ már nem volt ott. Csak
1187 14|                    gödrét vélte fölismerni a homokban. Oda leült. Kereste
1188 14|                    Kereste az ezüst sapkát a vízen. Sehol se látta. Pedig
1189 14|               vízen. Sehol se látta. Pedig a medencét is körüljárta.
1190 14|              kettõkor ebédelnek.~Ment-ment a parkban, a nyírott gyöpágyak
1191 14|            ebédelnek.~Ment-ment a parkban, a nyírott gyöpágyak és bokrok
1192 14|               Pétert, Péter is megismerte. A varesei kereskedõ volt.~-
1193 14|                  Péter eleinte nem értette a helyzetet. Késõbb vette
1194 14|                 aki kissé félrefordult, és a földre tekintett. - Voi
1195 14|               bocsánatot kérve, hogy ezzel a bájos hölggyel szeretne
1196 14|                    sajnálatára nem beszéli a gyönyörû magyar nyelvet,
1197 14|                   gyönyörû magyar nyelvet, a bájos hölgy pedig nem beszéli
1198 14|                    hölgy pedig nem beszéli a gyönyörû olasz nyelvet.
1199 14|                 megkérheti-e barátját arra a nagy-nagy szívességre, hogy
1200 14|             mondatát?~- Sono dispostissimo a servirivi - válaszolt Péter
1201 14|            leemelte kalapját, rápillantott a nõre. Csíkos selyemruhát
1202 14|     jelentéktelenebb. De azért megismerte.~A nõ még mindig a földre tekintett.
1203 14|                megismerte.~A nõ még mindig a földre tekintett. Most azonban
1204 14|             személytelenül - fordította le a kereskedõ elsõ kérdését: -
1205 14|                     Úgy hét felé - felelte a nõ a levegõbe.~- Vi rendo
1206 14|                    hét felé - felelte a nõ a levegõbe.~- Vi rendo millegrazie -
1207 14|                   millegrazie - hajlongott a kereskedõ a nõ felé. - Dunque
1208 14|                     hajlongott a kereskedõ a nõ felé. - Dunque alle sette.~-
1209 14|                   Hol? - tolmácsolta Péter a kereskedõ második kérdését.~-
1210 14|                   itt valahol. Talán ebben a cukrászdában - felelt a
1211 14|                    a cukrászdában - felelt a nõ a fáknak, a semminek.~-
1212 14|                 cukrászdában - felelt a nõ a fáknak, a semminek.~- Benissimo.
1213 14|                      felelt a nõ a fáknak, a semminek.~- Benissimo. Siamo
1214 14|                     Péter többé nem nézett a nõre. A nõ se nézett rá.
1215 14|                   többé nem nézett a nõre. A nõ se nézett rá. Egyetlenegyszer
1216 14|                   rá. Egyetlenegyszer sem.~A kereskedõ azonban sokáig
1217 14|            Hegyesen és élesen. Belefütyült a nyári égbe.~„Milyen szánalmasak
1218 14|                 meglehetõsen: az olaszt és a németet. Érettségi után
1219 14|                   hétkor találkoznak ebben a cukrászdában. Nevetséges.
1220 14|               Ebédidõ lévén, megrohamozták a villamosokat. Csak künn,
1221 14|                   villamosokat. Csak künn, a zsúfolt tornácon kapott
1222 15|                                            A MÉLTÓSÁGOS ÚR HASA~A méltóságos
1223 15|                       A MÉLTÓSÁGOS ÚR HASA~A méltóságos úr fürödni indult.~
1224 15|                  lépegetett, s szagolgatta a reggeli levegõt. Úgy érezte,
1225 15|                     Kétségtelen, hogy ezen a regényes, méla balatoni
1226 15|                   azt képzelte, hogy ahhoz a dél-amerikai moziszínészhez
1227 15|                haladt kidüllesztett mellel a porondolt utakon, a tó már
1228 15|                 mellel a porondolt utakon, a tó már feléje küldte lanyha
1229 15|                 Kedves asszonyok jöttek le a szállókból pongyolákban,
1230 15|                   letelepedtek övéik közé, a tej és kávé õsi családiasságába.
1231 15|                  kávé õsi családiasságába. A leányok olyanok voltak,
1232 15|               leányok olyanok voltak, mint a harmatos rózsák. Úszósapkát
1233 15|                    kacajuk végigtrillázott a levegõn.~Mindegyiket figyelmesen
1234 15|              Bizonyára ezt gondolják: „Itt a méltóságos. Méltóságos?
1235 15|                 Majd arra gondolt, hogy ez a napja is úgy fog eltelni,
1236 15|                   is úgy fog eltelni, mint a többi, édes semmittevésben.
1237 15|                    vacsora után sétálgatni a holdas erdõcskében. Igazán
1238 15|                   háziorvosa intelmét, aki a nyár elején kissé fontoskodva
1239 15|           fontoskodva jelentette ki, hogy „a nyári pihenés úgy kell neki,
1240 15|              kötelességet teljesít”, talán a legfontosabb kötelességet: „
1241 15|                  önmagával szemben”.~Húzta a cigány, mint itt mindig.
1242 15|                 szõve-fonva cigányzenével. A méltóságos vidéken született,
1243 15|                  született, s az volt neki a cigányzene, mint minden
1244 15|                    ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük,
1245 15|                    kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fûzõdõ
1246 15|        kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fûzõdõ régi emlékek
1247 15|                    meg, szinte függetlenül a szövegtõl, s ha valaki szavakba
1248 15|             emberöltõk óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a
1249 15|                    a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t
1250 15|               nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják,
1251 15|             agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden
1252 15|             mulatott. Addig-addig tûnõdött a Vékony deszkakerítés meg
1253 15|                   Vékony deszkakerítés meg a Kecskebéka mellett, addig
1254 15|                   Most is rá gondolt, mert a cigány a Cinka Panná-ra
1255 15|                  rá gondolt, mert a cigány a Cinka Panná-ra zendített
1256 15|              hajnali kettõig üldögélt vele a tó partján, s ma reggel
1257 15|                 tízkor adott neki találkát a vízben. Sietni kezdett a
1258 15|                   a vízben. Sietni kezdett a fürdõház felé.~Az édes nõ
1259 15|              fürdõház felé.~Az édes nõ már a tóban lubickolt. Széles
1260 15|                   sárga visszfényt szitált a nyári szeplõktõl érdekes
1261 15|                 érdekes arcára. Mosolygott a méltóságosra. A méltóságos
1262 15|                 Mosolygott a méltóságosra. A méltóságos visszaintett
1263 15|               méltóságos visszaintett neki a kezében levõ virágcsokorral.
1264 15|                  úszóruhájában, még mindig a virágcsokrot szorongatva.~
1265 15|                     Úgy tervezte, hogy ezt a virágcsokrot bohémesen,
1266 15|                   viszi hozzá, eléje teszi a hullámokra, hogy mintegy
1267 15|            Tetszett neki ez az ötlet, mely a vallomás regényességét tréfásan
1268 15|            regényességét tréfásan enyhíti. A zuhanynál találkozott néhány
1269 15|                azokkal beszélgetett, s már a tóba akart lépni. Akkor
1270 15|                 akart lépni. Akkor történt a baj.~Leszakadt vállpántja.
1271 15|                 baj.~Leszakadt vállpántja. A gomb után kapott, de az
1272 15|                    kapott, de az elgurult, a régi elázott fürdõruhája
1273 15|             úszómester üldögélt egy lócán. A lócán egy kék fürdõruha
1274 15|                    szólt az úszómesterhez, a kék fürdõruhára mutatva.~-
1275 15|                    pillantást vetett elõbb a fürdõruhára, majd a méltóságosra.~
1276 15|                  elõbb a fürdõruhára, majd a méltóságosra.~A méltóságos
1277 15|          fürdõruhára, majd a méltóságosra.~A méltóságos a falócára tette
1278 15|                 méltóságosra.~A méltóságos a falócára tette a virágcsokrot,
1279 15|                méltóságos a falócára tette a virágcsokrot, s a fürdõruha
1280 15|                    tette a virágcsokrot, s a fürdõruha után akart nyúlni.
1281 15|                    föl oda.~- Miért?~- Hát a has miatt.~- Micsoda has
1282 15|                   Micsoda has miatt?~- Hát a méltóságos úr hasa miatt.~-
1283 15|                 Mit beszél? - csattant föl a méltóságos, s megigazította
1284 15|                     s megigazította szemén a csíptetõjét, mely a napfényben
1285 15|                 szemén a csíptetõjét, mely a napfényben élesen, szigorúan
1286 15|                    szigorúan villogott.~Ez a párbeszéd eddig halkan,
1287 15|                halkan, nyugodtan folyt. De a fürdõzõk, akik künn napoztak,
1288 15|              napoztak, már fölfigyeltek, s a vitázók körött kíváncsi
1289 15|               karéjt alkottak. Sokan, akik a tóban voltak, közelebb úsztak
1290 15|                 van maga õrülve? - kiabált a méltóságos a kedélyes, még
1291 15|                       kiabált a méltóságos a kedélyes, még mindig mosolygó
1292 15|                    Maga õrült - rivallt rá a méltóságos. - Hol itt a
1293 15|                    a méltóságos. - Hol itt a has? - kérdezte, és oldalt
1294 15|             középütt kihegyesedõ pókhasát, a kappanhájjal borított pocakot,
1295 15|             kappanhájjal borított pocakot, a lágy, rengõ pucrot, mely -
1296 15|                  Az úszómester nem felelt. A választ a körötte állók
1297 15|           úszómester nem felelt. A választ a körötte állók adták meg.
1298 15|                  dühöngõt. Kisdiákok, akik a tóban úszkáltak, a víz alá
1299 15|                    akik a tóban úszkáltak, a víz alá buktak, és úgy röhögtek.
1300 15|                    Mindenki kacagott, csak a méltóságos nem, s ennek
1301 15|                ennek az lehetett oka, hogy a többiek látták õt, de õ
1302 15|                    fegyvertársakat keresve a jelenlevõk között. Miután
1303 15|                 felöltözött. Már künn járt a telepen, mikor egy kisfiú
1304 15|                hozta. De õ nem fogadta el. A szállóban fizetett, csomagolt,
1305 15|                  kihajtatott az állomásra.~A legközelebbi vonat csak
1306 15|                 járt. Ráállt egy mérlegre. A gép kartonlapra nyomtatva
1307 15|          testsúlyát: 97 és fél kiló. Rossz a mérleg - gondolta. Kisétált
1308 15|                  kilót mutatott. Mégiscsak a másik a jobbik - gondolta.
1309 15|                mutatott. Mégiscsak a másik a jobbik - gondolta. Lassan
1310 15|             galuskával, rostélyost - ennek a levét kimártogatta három
1311 15|                    jéghideg sört öntött le a torkán.~Füstbokrétásan,
1312 15|                   rikkantgatva robogott be a budapesti gyors. Fölszállt
1313 15|                  leült, kopogtak fülkéjén. A kalauz a jegyét kérte. Fölmutatta
1314 15|                kopogtak fülkéjén. A kalauz a jegyét kérte. Fölmutatta
1315 15|                   Részt méltóztatik venni?~A méltóságos töprengett. Nem
1316 16|            lóhalálában érkezik az Operába.~A ruhatárba siet, leteszi
1317 16|                    ruhatárba siet, leteszi a télikabátját, kezébe kapja
1318 16|              kezdték már? - kérdezi, amint a nézõtér felé indul.~- De
1319 16|                  indul.~- De igen - feleli a ruhatárosnõ.~- Régen?~-
1320 16|                 inkább itt maradok.~Megáll a tükör elõtt. Nézegeti magát.
1321 16|          bizalmatlanul, mint ahogy egy író a kész kéziratát olvassa.~
1322 16|               festékrúddal húzza alá.~Y-né a másik ajtón ront be.~Õ is
1323 16|              hallja, hogy körötte túl nagy a csönd.~- Már csöngettek? -
1324 16|           Háromnegyed nyolc - jegyezte meg a ruhatárosnõ szerényen.~-
1325 16|                    szerényen.~- Hallatlan. A maguk órája mindig siet.~-
1326 16|                 maguk órája mindig siet.~- A rádió után igazítjuk.~-
1327 16|                 Hallatlan, hallatlan.~Õ is a tükör elõtt dolgozik magán.
1328 16|                   fürdik benne, mint veréb a porban. Szétszórja, elkeni.
1329 16|                    fognak, és mosolyognak.~A mosoly alatt az irigységtõl
1330 16|                       Te is.~Mustrálgatják a fogasokat, rajtuk a köpenyeket,
1331 16|          Mustrálgatják a fogasokat, rajtuk a köpenyeket, bundákat.~-
1332 16|             Gyönyörû közönség.~Álldogálnak a ruhatárban.~- Nézd, itt
1333 16|                 A-né is.~- Melyik az?~- Az a pézsmabunda. Nem ismered?~-
1334 16|                     Már vehetne újat. Hull a szõre. - Percekig figyelnek.~-
1335 16|                      Percekig figyelnek.~- A kislányával van.~- Azzal
1336 16|                   az undok kövérrel? Azzal a tökéletlennel? - Tovább
1337 16|                  itt van.~- Hol?~- Ott lóg a sarokban. Nem látod?~- Engedj
1338 16|                    urával van. Mellette az a télikabát nem az övé. Valami
1339 16|                Sajnálták szegény E-t.~- Az a perzsa F-né.~- Ki is az?~-
1340 16|                    nálad találkoztam vele, a bridzsnél.~- Ja, már tudom.
1341 16|                   már tudom. Az, akinek az a ronda kommunista a veje.~-
1342 16|               akinek az a ronda kommunista a veje.~- Az. Az a cukorbajos
1343 16|                kommunista a veje.~- Az. Az a cukorbajos szovjet ügynök.~
1344 16|                 ábécé minden betûjét, mint a rózsafüzért.~- Itt van M-né
1345 16|             mulatni.~- Miért?~- Nem tudod? A fia beteg.~- Mi baja?~-
1346 16|                       Mi baja?~- Tüdõvész. A végét járja. Inkább mellette
1347 16|                  Vége az elsõ felvonásnak. A közönség kitódul. Õk az
1348 16|         elõcsarnokban mosolyogva köszöntik a bundák hozzátartozóit. Megállapítják,
1349 16|                  hogy nem tévedtek.~Amikor a második felvonásra csöngetnek,
1350 16|          felvonásra csöngetnek, nem mennek a nézõtérre, megvárják, míg
1351 16|                 újra bezárják. Akkor kérik a télikabátjukat.~- Nem tetszenek
1352 16|                  itt maradni? - érdeklõdik a ruhatárosnõ.~- Nem - felelik.~
1353 16|                     felelik.~Magukban mind a ketten ezt gondolják: ~„
1354 17|                     ELÕSZOBA~Egy nénike ül a miniszter elõszobájában,
1355 17|              arccal, és vár.~Még nincs ott a miniszter. Órák múlnak el,
1356 17|                 Valami villamosság reszket a levegõben. A lámpák egy
1357 17|           villamosság reszket a levegõben. A lámpák egy fokkal fényesebben
1358 17|                fokkal fényesebben égnek, s a szemek is kigyulladnak.
1359 17|                   csöngetések hallatszanak a rengeteg épületben, röpül
1360 17|                  rengeteg épületben, röpül a titkár, eltûnik egy párnás
1361 17|                     visszaröpül. Már fogad a miniszter? Nem, még mindig
1362 17|                   tart.~Csak azután fogad. A jelentkezõk érkezésük sorrendje
1363 17|                szükség törvényt bont. Néha a miniszter maga kéret valakit,
1364 17|                    papot, arany kereszttel a nyakán, vagy egy egészen
1365 17|                    kopott urat, aki - mint a példa mutatja - dehogyis
1366 17|                     csak órák múlva jön ki a rejtélyes szobából. Vidéki
1367 17|                Ilyesmit számba kell venni.~A nénike számba is veszi.
1368 17|                 aztán kialszik. Azok, akik a minisztertõl jönnek, szórakozottságukban
1369 17|                elfelejtik levenni arcukról a mosolyukat, melyet ott benn
1370 17|            dicsõségüket, melegszenek attól a tudattól, hogy közelükben
1371 17|              tudattól, hogy közelükben van a miniszter, aki az imént
1372 17|                ujjainak érintésétõl. Végül a titkár sajnálattal jelenti
1373 17|               sajnálattal jelenti ki, hogy a fogadásnak vége, a kegyelmes
1374 17|                    hogy a fogadásnak vége, a kegyelmes urat sürgõsen
1375 17|             elhívták.~Így múlik el egy nap a másik után, az õsz télbe
1376 17|                 után, az õsz télbe fordul, a hó elolvad, kitavaszodik.
1377 17|                  hó elolvad, kitavaszodik. A nénike, aki minden fogadónapon
1378 17|            diadalmasan ragyogó nyári napon a miniszter magas színe elé
1379 17|                ettõl nem tartaná vissza az a végtelen tisztelet, melyet
1380 17|           hozakodni mondókájával, de akkor a zárt szobában közé és kérése
1381 17|                    telefonhívás alakjában. A miniszter asztalán valóságos
1382 17|                    piros gombokkal. Beszél a miniszter, egy negyedóráig
1383 17|                    beszél, s alig teszi le a hallgatót, csörömpöl a másik
1384 17|                  le a hallgatót, csörömpöl a másik telefonja. Ezen öt-hat
1385 17|               öt-hat percig beszél. Közben a titkár berobban, valamit
1386 17|                berobban, valamit odasúg, s a miniszter a kihallgatást
1387 17|              valamit odasúg, s a miniszter a kihallgatást kénytelen elhalasztani.~
1388 17|                    kénytelen elhalasztani.~A nénike törhetetlen. Õsszel,
1389 17|                nénike törhetetlen. Õsszel, a nyári szünet után ismét
1390 17|             novemberi, ködös napon fogadja a miniszter. Akkor szerencséje
1391 17|                     Akkor szerencséje van, a telefonok veszteg maradnak,
1392 17|                telefonok veszteg maradnak, a titkár se jelentkezik ügyiratokkal
1393 17|               ügyiratokkal és üzenetekkel. A miniszter fölemeli hatalmas
1394 17|               fejét, hogy figyeljen rá. De a sors kifürkészhetetlen szeszélye
1395 17|              szeszélye úgy akarja, hogy az a sejthalmaz, mely a maga
1396 17|                 hogy az a sejthalmaz, mely a maga összességében a miniszter
1397 17|                  mely a maga összességében a miniszter jellegzetes politikai
1398 17|                   egyéniségét rakta össze, a finom rugóival és kerekeivel
1399 17|                    és kerekeivel épp ebben a pillanatban járjon le. A
1400 17|                   a pillanatban járjon le. A miniszter feje lehanyatlik,
1401 17|                  borul íróasztalára.~Errõl a megrázó eseményrõl a világsajtó
1402 17|                 Errõl a megrázó eseményrõl a világsajtó hosszan emlékezett
1403 17|                    hosszan emlékezett meg. A cikkek kiemelték, hogy a
1404 17|                   A cikkek kiemelték, hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában,
1405 17|            ernyedetlen munkája közben érte a halál. Beszéltek tetterejérõl,
1406 17|                 emberszeretetérõl is, csak a nénikérõl feledkeztek meg.
1407 17|             nénikérõl feledkeztek meg. Ezt a mulasztást igyekszik most
1408 18|                  megkérdezitek, kicsoda ez a kellemes, jó modorú fiatalember.
1409 18|                  én barátom.~Ismertetõjele a szerénység. Ezt láthatólag
1410 18|                     Ezt láthatólag viseli, a gomblyukában. Megül az asztalnál
1411 18|             Igyekeztek õt kissé fölemelni, a maga helyére tenni. Tiltakoztok,
1412 18|                 amire tartja magát. Erre õ a mondataitokba ravaszul és
1413 18|                   számunkra az eltávozása, a hiánya vagy a halála. El-eljön
1414 18|                  eltávozása, a hiánya vagy a halála. El-eljön hozzánk,
1415 18|                   be se csönget. Csak leül a kapu aljába, és vár. Néha
1416 18|                 Néha órák hosszat veri ott a csapó esõ. Hazajövet botlunk
1417 18|               fontos ez? Hiszen csak õ az.~A legszerényebb emberek is
1418 18|            dologhoz: ahhoz, hogy nekik van a legjobb fogorvosuk, és hogy
1419 18|                   hogy az õ zsebórájuk jár a legpontosabban.~Õ ebben
1420 18|                    legpontosabban.~Õ ebben a tekintetben is kivétel.
1421 18|              különben mindene rossz. Rossz a szaglása és a stílusa, rossz
1422 18|                 rossz. Rossz a szaglása és a stílusa, rossz a cipõje
1423 18|               szaglása és a stílusa, rossz a cipõje és az emberismerete.
1424 18|        emberismerete. Szíve is rossz. Mind a két értelemben. Billentyûhibája
1425 18|               Ezenkívül semmi érzéke sincs a részvét és az emberszeretet
1426 18|              állítja.~Hogy szoktuk kezelni a szerény embereket? Úgy,
1427 18|                 ökörnek nevezzük magunkat.~A kínaiak módszere ez, akik
1428 18|                    valami egyensúly támad. A mérlegnyelvek addig inognak,
1429 18|                 mégiscsak kimegy valaki, s a garathurutunkról szóló elismerést
1430 18|              sikerül lecsökkentenünk addig a fokig, hogy nem tiszteletre
1431 18|                  olyan ibolyaillatot, mely a milliomodik hatványára emelve
1432 18|                 illat biztosabban öl, mint a fojtógáz.~Próbáltam én már
1433 18|             Próbáltam én már mindent ezzel a szerencsétlennel. Eredménytelenül.~
1434 18|                   hogy fölösleges közölnöm a nevét, mert az teljesen
1435 18|                  kifejtettem vendégeimnek, a füle hallatára, hogy tényleg
1436 18|                    gyógyultnak tekinthetõ.~A szerény embereket úgy kell
1437 18|          kigyógyítani nyavalyájukból, mint a pimaszokat: egy pofonnal.~
1438 19|               Rohant, mint az eszeveszett. A szanatóriumban kiabált:
1439 19|                   Bólintottak, hogy él. De a szobába, ahol feküdt, egyelõre
1440 19|         csillapítót. Az közölte vele, hogy a sérülés egyáltalán nem olyan
1441 19|                mindnyájan.~Amikor belépett a szobába, a beteg - fején
1442 19|                 Amikor belépett a szobába, a beteg - fején a jégtömlõvel -
1443 19|                   szobába, a beteg - fején a jégtömlõvel - halálsápadtan
1444 19|                    egy darabig, majd leült a díványra, és sírva fakadt.
1445 19|                 ápolónõtõl tudta meg, hogy a gerince törött el. Van ugyan
1446 19|                   így szoktam ilyenkor. Ez a legjobb.~A beteg egy hétig
1447 19|                    ilyenkor. Ez a legjobb.~A beteg egy hétig lebegett
1448 19|                csak akkor kezdõdött igazán a beteg kínszenvedése. Nyöszörögve
1449 19|                   fölébredt, ordított. Még a bódítószerek se enyhítették
1450 19|             fájdalmát. Mozdulni se tudott. A derekától kezdve megbénult.
1451 19|                  tették - egyik hurok fönn a fején, a másik hurok lenn
1452 19|                  egyik hurok fönn a fején, a másik hurok lenn a lábán -,
1453 19|                  fején, a másik hurok lenn a lábán -, és nyújtották ezt
1454 19|                 lábán -, és nyújtották ezt a roncsolt testet, mint a
1455 19|                    a roncsolt testet, mint a pribékek az akasztott embert.~
1456 19|               öt-tíz percig, keze akkor is a kezén. Csak az õ érintését
1457 19|                  Csak az õ érintését tûrte a beteg. Egyébként minden
1458 19|              minden fájt neki. Kívül, mint a tûz, kérlek, belül, mint
1459 19|                   tûz, kérlek, belül, mint a jég. Melege volt, és didergett.
1460 19|                 Lolát, hogy kímélje magát, a betegség elõreláthatólag
1461 19|         hanyagságával elveszt mindent. Fut a pénze után. Enni is alig
1462 19|                    pár szem szõlõt, melyet a beteg otthagyott, játékból.
1463 19|             orvosok abban bizakodtak, hogy a vérömleny lassanként felszívódik.
1464 19|                    mûtétet végeznek rajta.~A mûtét háromnegyed óráig
1465 19|                óráig tartott, megnyitották a gerincoszlopot, és eltávolították
1466 19|          gerincoszlopot, és eltávolították a csontszilánkokat. Újra kezdõdött
1467 19|                    virrasztani, reszketni. A mûtét sikerült. Csak tüdõgyulladása
1468 19|             köhintésre végignyilallt rajta a fájdalom.~Tizennégy hónapig
1469 19|                   Tizennégy hónapig voltak a szanatóriumban. Aztán hazaszállították
1470 19|                     Aztán hazaszállították a beteget. Én, édesem, ekkor
1471 19|                    kezdtem járni hozzájuk. A szanatóriumba csak éppen
1472 19|                 csak éppen bekukkantottam, a folyosón beszéltem Lolával
1473 19|                   kórházzá alakult. Feküdt a beteg, feküdt az orvosságosüvegek
1474 19|                csodálatos légkör volt itt. A betegség olyan, mint egy
1475 19|                    értesültek, hogy közben a Bethlen-kormány is megbukott.
1476 19|                    ura sápadt, kissé deres a halántékán, de még fiatal,
1477 19|                    az ágya mellõl. Két éve a moziban, színházban se volt.
1478 19|                 volt. Lopva fürdött. Állta a harcot, és nem fáradt bele.
1479 19|                 minden vagyona ráment erre a betegségre. De még szomorú
1480 19|                  ágyára. Micsoda öröm volt a házban. Késõbb minden héten
1481 19|                lépést tett, már körüljárta a szobát is, két botra támaszkodva.
1482 19|                 neki, hogyan kell mozgatni a lábait, pusztán az izmaival,
1483 19|                    karral várta, mint anya a kisgyermekét.~Két és fél
1484 19|        kisgyermekét.~Két és fél év múlt el a szerencsétlenség óta. Végre
1485 19|           Rejtélyes mosollyal vezetett be. A beteg nem volt otthon. Kirepült
1486 19|                  nem volt otthon. Kirepült a kalickájából. Maga ment
1487 19|         csináltatott új ruhát és új cipõt. A gomblyukában egy szál ibolya
1488 19|               karácsony elõtt jártam nála. A szobalány valamit dadogott,
1489 19|             dadogott, hogy vidékre utazott a szüleihez. Tudod, mi történt?
1490 19|                    Igen, már ki is mondták a válást. Hogy miért? Hát
1491 19|                   megcsalta. Képzeld, azon a májusi napon, mikor elõször
1492 19|                    elõször ment ki egyedül a maga lábán, az új tavaszi
1493 19|              cipõjében, egy szál ibolyával a gomblyukában, akkor volt
1494 19|                    az elsõ találkája azzal a nõvel, akit azóta el is
1495 19|                    Az angyaloknak az égben a helyük, nem a földön. Figyelmeztetlek
1496 19|         angyaloknak az égben a helyük, nem a földön. Figyelmeztetlek
1497 19|            kidobnálak, hogy repülnél, akár a szárnyadon, akár anélkül.”
1498 19|                     mondta -, hanem valami a kettõ között.” Angyal ördögszarvval,
1499 19|              vagyunk. Annyi bizonyos, hogy a jóságra csak törekedni lehet.
1500 19|                    nekem. Szóval, senkinek a világon. Különben, mit nagyképûsködjek?