Fejezet

1501 19|                    add tovább, gyorsan, de a legnagyobb titokban.~1933~ ~
1502 20|                 KUTYA~Aki több évtizede él a föld hátán, az elõbb-utóbb
1503 20|                    tizenkettõkor érkeztem. A társaság még józan volt.
1504 20|                társaság még józan volt. De a kutya - a ház tiszteletre
1505 20|                   józan volt. De a kutya - a ház tiszteletre méltó, tizenegy
1506 20|                 óta ismerek - részeg volt. A szó szoros értelmében részeg
1507 20|                    vendég kíváncsiskodott. A többiek, miután tudomásul
1508 20|              miután tudomásul vették, hogy a kutya berúgott, visszamentek
1509 20|               kutya berúgott, visszamentek a társalgóba, s õk maguk igyekeztek
1510 20|           igyekeztek inni, hogy utolérjék.~A kutyát a gyermekek itatták
1511 20|                   hogy utolérjék.~A kutyát a gyermekek itatták le, a
1512 20|                    a gyermekek itatták le, a konyhában. Bort öntöttek
1513 20|                   kínálgatták. Megszagolta a bort, és visszautasította.
1514 20|                 bort, és visszautasította. A kutya õsi bornemissza. Nem
1515 20|                  Elvbõl nem iszik. Elõdjei a történelem során, évezredek
1516 20|                 Szükségbõl felhörpintették a mocsarak pállott vizét,
1517 20|                    mocsarak pállott vizét, a trágyalevet is, de a tokajit
1518 20|                vizét, a trágyalevet is, de a tokajit és a rajnait következetesen
1519 20|            trágyalevet is, de a tokajit és a rajnait következetesen otthagyták.~
1520 20|           otthagyták.~Viszketõ jókedvükben a gyermekek cselhez folyamodtak.
1521 20|             gyermekek cselhez folyamodtak. A mélytányérba belenyomkodták
1522 20|                   ízt és szagot érzett, de a zsír, a vér, a hús olyan
1523 20|                  szagot érzett, de a zsír, a vér, a hús olyan nyelvet
1524 20|                  érzett, de a zsír, a vér, a hús olyan nyelvet beszélt,
1525 20|               hányta az egész kotyvalékot. A gyermekek vérszemet kaptak.
1526 20|            vérszemet kaptak. Megismételték a tréfát. A kutya a másik
1527 20|                    Megismételték a tréfát. A kutya a másik tányér tartalmát
1528 20|            Megismételték a tréfát. A kutya a másik tányér tartalmát is
1529 20|                  fene, most már mindegy” - a tányér alján levõ bort is
1530 20|                alig tíz perc alatt. Közben a gyermekeket leszidták, ágyba
1531 20|                leszidták, ágyba kergették. A kutya meredten állt elõttem
1532 20|                kutya meredten állt elõttem a négy lábán, lógó fõvel,
1533 20|                   fõvel, besunyt farokkal. A szobalány elmondta, hogy
1534 20|                   szobalány elmondta, hogy a bor hatása nem mindjárt
1535 20|             üldögélt az üres tányér elõtt, a bajszát nyalogatva. Járkálni
1536 20|             Ide-oda dülöngélt, tántorgott. A gyerekek hahotájától kísérve
1537 20|                elõszobába. Azóta itt állt, a heveny szeszmérgezés izgalmi
1538 20|                    Csak várt, hogy mit hoz a sors.~Látszott rajta, hogy
1539 20|               rajta, hogy nem egészen érti a helyzetet. Azt se tudta,
1540 20|                  vagy macska. Szólongattam a nevén. De nem válaszolt -
1541 20|                   udvarra csalogatni, hogy a szabadban kijózanodjék.
1542 20|                  összecsukódtak, lerogyott a földre, ott elterült, magával
1543 20|                hallgat. Nagyon szomorú. De a kutya - fõképp az öregebbje -
1544 20|                   Csak olykor-olykor vihog a fogával, jelezve az örömét.~
1545 20|                 örömét.~Engem leginkább ez a néma szomorúsága döbbentett
1546 20|                   gyomrában kotyog-fortyog a sok folyadék, marja nyálkahártyáit
1547 20|             folyadék, marja nyálkahártyáit a szesz, a tilalmas szesz,
1548 20|                    nyálkahártyáit a szesz, a tilalmas szesz, melyet megannyi
1549 20|               egyetlen õse sem ízlelt meg. A nagyagy ködbe borult, a
1550 20|                    A nagyagy ködbe borult, a kisagyban a mozgást szabályozó
1551 20|                  ködbe borult, a kisagyban a mozgást szabályozó központ
1552 20|               törülközõt, s fejére tettem. A borogatást tûrte. Zihálva,
1553 20|                 tányérral. Oda se szagolt. A folyadékkal szemben most
1554 20|             háromkor azt jelentették, hogy a kutya fölébredt. Ekkor sikerült
1555 20|                Ekkor sikerült kituszkolnom a lépcsõházba, a hideg levegõre.
1556 20|                kituszkolnom a lépcsõházba, a hideg levegõre. A szenvedõ
1557 20|             lépcsõházba, a hideg levegõre. A szenvedõ állatok szeretnek
1558 20|                 díványon vannak, lemásznak a földre. Szívesen bújnak
1559 20|                     árkokba is. Õ is ennek a titokzatos ösztönnek engedelmeskedett,
1560 20|            bukfencezett le hat lépcsõfokon a kapu elé. Ott a hátára zuhant,
1561 20|                lépcsõfokon a kapu elé. Ott a hátára zuhant, és kinyúlt,
1562 20|       eszméletlenül, négy lábát petyhüdten a magasba tartva. Szegény
1563 20|              Fölcsengettem egy állatorvost a legédesebb álmából, és kértem,
1564 20|               jöjjön. Addig úgy segítettem a betegen, ahogy tudtam. Két
1565 20|              feküdt, mint egy zsák. Beállt a részegség második állapota:
1566 20|                  állapota: az izgalmi után a levertségi. Tudtam, hogy
1567 20|          levertségi. Tudtam, hogy ilyenkor a részeget nem szabad künn
1568 20|                    pokrócokba bugyoláltuk. A fejborogatást abbahagytuk.
1569 20|                Eszembe jutott, hogy nálunk a részeg emberek fehércukrot
1570 20|                   Minthogy még mindig félt a helyváltozástól, nem nyúlt
1571 20|              Vedelte. Jólesett neki. Égett a pokol. Hét tányér vizet
1572 20|                    meg egymás után. Késõbb a tejeskávéból is megivott
1573 20|                   lépett be az állatorvos. A történteken egyáltalán nem
1574 20|                    lábra állíttatta velünk a kutyát - így majdnem akkor
1575 20|       helybenhagyta. Meg is dicsért értük.~A kutya öt órakor talpra állt.
1576 20|             rekedten, mogorván, mint mikor a másnapos emberek - borcsömör
1577 20|                 Egyéb tennivalóm nem volt. A személyzetnek lelkére kötöttem,
1578 20|                   kötöttem, ügyeljen, hogy a jövõben ne forduljon elõ
1579 20|                forduljon elõ ilyesmi, mert a kutya még rá talál kapni
1580 20|                  ha egyszer erre jártomban a sarki kiskocsmában lelném
1581 20|                   amint az asztalt veri, s a cigánnyal húzatja a fülébe.
1582 20|                veri, s a cigánnyal húzatja a fülébe. Fél hatkor a társaságnak
1583 20|               húzatja a fülébe. Fél hatkor a társaságnak diadalmasan
1584 20|               diadalmasan újságoltam, hogy a kutya kijózanodott. Ez azonban
1585 20|                 voltak részegek.~Elmenõben a ház úrasszonyát megkértem,
1586 20|                  hogy ebédre fõzessen majd a kutyájának - amint dukál -
1587 21|           fiatalemberrel, aki itt töltötte a nyarat. Bécsbõl összerakható
1588 21|          összerakható csónakján evezett le a Dunán. Mézszõke haja volt,
1589 21|                    aki szintén itt idõzött a feleségével. Nagyon sok
1590 21|                    Nagyon sok amerikai van a világon. Mézszõke barátomra
1591 21|              megnõsült, de el is vált, õ - a levél írója - az én mézszõke
1592 21|                 barátom elvált feleségének a sógora.~A kapcsolat kissé
1593 21|               elvált feleségének a sógora.~A kapcsolat kissé távolinak,
1594 21|              valamit barátunkról, de ebben a pillanatban egész családunk
1595 21|         hazugsággal mindennek elvetem majd a gondját.~Tévedtem. Egy hétre
1596 21|                 egészségesek vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg
1597 21|                    vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam
1598 21|               jöjjenek el, maguk tûzzék ki a napot, az órát, nekünk mindegy,
1599 21|                   várjuk õket. Megérkezett a várva várt válasz: vasárnap
1600 21|               délután hatra ígérkeztek.~Én a külföldiekkel mindig udvariasan
1601 21|                 szinte szervi hiba. Messze a hazámtól én is úgy érzem
1602 21|                  nem ismerem az embereket, a szokásokat, a szavak és
1603 21|                   embereket, a szokásokat, a szavak és kifejezések napi
1604 21|                Csakhogy aznap nyakig ültem a munkában. Egyre boldogabban,
1605 21|                Kétségbeesetten tekintettem a rohanó mutatókra. Amint
1606 21|                  volna, hogy elmaradjon ez a találkozás.~Mit lehetett
1607 21|           találkozás.~Mit lehetett tennem? A betegség, a sürgõs elutazás
1608 21|               lehetett tennem? A betegség, a sürgõs elutazás már kopasz
1609 21|                 mentõ ötletem támadt. Ezek a derék amerikaiak nem ismernek
1610 21|            nyelvtanárnõt is, hogy vállalja a teán a háziasszony tisztjét
1611 21|                   is, hogy vállalja a teán a háziasszony tisztjét a dupla
1612 21|                teán a háziasszony tisztjét a dupla óradíjért. Õ is hajlandónak
1613 21|                    jelentek meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok.
1614 21|                  nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok. Bemutattam
1615 21|              egymásnak. Megmagyaráztam, mi a szerepük. Általában viselkedjenek
1616 21|                 idõre mondják azt: „szép”, a világ általános helyzetére: „
1617 21|          helyzetére: „borzasztó”. Mutassák a vendégeknek lakásunkat,
1618 21|                   családi arcképeinket is. A teát már fõzték. Otthagytam
1619 21|                   fõzték. Otthagytam õket.~A teadélután várakozáson felül
1620 21|                    Fél tízig maradt együtt a meghitt társaság, s alig
1621 21|                 cimborám szerényen fogadta a bókokat, munkásságomat jelentéktelen
1622 21|               egyáltalán nem volt baj -, s a baráti emlékezés tûnõdõ
1623 21|                 mézszínû amerikai barátom. A nyelvtanárnõ a megértõ hitvest
1624 21|                    barátom. A nyelvtanárnõ a megértõ hitvest alakította.
1625 21|                hitvest alakította. Folyton a szavába vágott, és ellentmondott
1626 21|                 ellentmondott neki.~Másnap a szálló küldönce levelet
1627 21|                 gyönyörû fehér orgonaágat. A hálás amerikaiak küldték.
1628 21|          mindinkább elmélyül. Hallom, hogy a mérnök is gyakran találkozik
1629 21|               mérnök is gyakran találkozik a nyelvtanárnõvel.~A hazugság
1630 21|              találkozik a nyelvtanárnõvel.~A hazugság annyi, mint egy
1631 21|                    reméltem, hogy elröppen a levegõbe. Nem így történt.
1632 21|                jobban nõ. Izgatottan várom a fejleményeket.~1933~ ~
1633 22|                                            A TALÁLT PÉNZ~Tintát, pecsétviaszt
1634 22|                   pecsétviaszt vásároltam. A fizetésnél észrevettem,
1635 22|                  Kisasszony - rendelkezett a kereskedõ, aki épp a pénztárnál
1636 22|          rendelkezett a kereskedõ, aki épp a pénztárnál állt. - Váltson.~
1637 22|                   állt. - Váltson.~Kattant a fizetõgép.~A kisasszony -
1638 22|              Váltson.~Kattant a fizetõgép.~A kisasszony - szõke, vérszegény
1639 22|                  szõke, vérszegény leány - a recés gumitányérra szórt
1640 22|                   húszast, tízeseket is, s a papírokat ezüstpengõkkel,
1641 22|                  Rendben, kérem - felelte.~A kereskedõ kikapta kezébõl
1642 22|                  kereskedõ kikapta kezébõl a pénzt. Õ is megolvasta.
1643 22|                   Lassan szedegettem össze a pénzemet.~Ezalatt a kisasszony
1644 22|                  össze a pénzemet.~Ezalatt a kisasszony is, a kereskedõ
1645 22|                   Ezalatt a kisasszony is, a kereskedõ is aggódva figyelt.~-
1646 22|                   kérdezték egyszerre mind a ketten.~- Meg - szóltam,
1647 22|                   mint száz pengõ. Számlám a papírkereskedésben három
1648 22|                   választották ki. Csak az a mulatságos, hogy ketten
1649 22|         Összetartottak. Támogatták egymást a tévedésben. Cinkosok voltak
1650 22|                   Üsse kõ. Manapság, mikor a »tudattalan«-ról úgy beszélnek,
1651 22|                   mindenki aludt. Bementem a közös mosdóhelyiségbe. Amint
1652 22|                    szappanlevet csorgattam a kezemre, az éles villanyfényben
1653 22|                     az éles villanyfényben a zománcos mosdó káváján egy
1654 22|                   apróbbak, rengeteg, mint a Nap és Hold körül a csillagok,
1655 22|                   mint a Nap és Hold körül a csillagok, mint a Tejút
1656 22|                    körül a csillagok, mint a Tejút gyémántpora. Nagy
1657 22|                  elé, láthatólag vittem ki a homályosan világított folyosóra,
1658 22|               találtam, azzal fölkeltettem a tulajdonost, s a pincér
1659 22|              fölkeltettem a tulajdonost, s a pincér jelenlétében átnyújtottam
1660 22|            jelenlétében átnyújtottam neki. A tulajdonos a fejét rázogatta.
1661 22|            átnyújtottam neki. A tulajdonos a fejét rázogatta. Hol az
1662 22|                   becsületes ember, akinek a tisztesség az üzleti elve,
1663 22|                   is kísértésbe esett ezen a késõ éjszakai órán, ahogy
1664 22|                    Szakértõként magyarázta a karcsatot. Stupendo, ismételgette,
1665 22|                   tudok megkeresni.~Másnap a pincér levelet hozott szobámba.
1666 22|                   levelet hozott szobámba. A borítékból egy névjegy hullott
1667 22|              köszönte meg „kedvességemet”. A dolog részérõl el volt intézve.
1668 22|                    De mi tûrés-tagadás, ez a húsz pengõ jólesett. Még
1669 22|              pénzhez. Melengette zsebemet. A szivarostól vettem egy doboz
1670 22|                  Kiszámítottam, hogy ezért a pengõért körülbelül egy
1671 22|           körülbelül egy óráig pihenhetek. A budai hídfõnél egy pengõt
1672 22|                pengõt adtam egy koldusnak, a pesti hídfõnél egy pengõt
1673 22|                 egy gépkocsit. Kihajtottam a Ligetbe.~„Nem - mondtam
1674 22|                     Nem - mondtam magamnak a Ligetben -, ezt a pénzt,
1675 22|                 magamnak a Ligetben -, ezt a pénzt, melyet a véletlen
1676 22|            Ligetben -, ezt a pénzt, melyet a véletlen tukmált rám, szinte
1677 22|               zsebébe gyûrtem. Fölszálltam a kocsira, hogy hazahajtassak.~
1678 22|                   hogy hazahajtassak.~Benn a kocsiban így tûnõdtem:~„
1679 22|                 kocsiban így tûnõdtem:~„Ez a kesztyû lesz az emlék. Mindenkinek
1680 22|            megmutatom: »Nézzétek, ezt adta a sors, ez az élet ajándéka,
1681 22|                  csak az egyiket találtam, a balt. A jobbat nem találtam.
1682 22|                  egyiket találtam, a balt. A jobbat nem találtam. Kiforgattam
1683 22|                 Kiforgattam zsebeimet, még a mellényzsebeimet is. Sehol
1684 22|                    Egy rokkant, akinek épp a jobb keze hiányzik, talán
1685 22|                    talán megörül neki.~Már a lakásomhoz közel voltam,
1686 22|               amikor az ülésen fölfedeztem a jobb kesztyût. Addig rajta
1687 22|                  rajta ültem. Most megvolt a jobb, de a bal hiányzott
1688 22|                    Most megvolt a jobb, de a bal hiányzott hozzá. Hát
1689 22|                   bal hiányzott hozzá. Hát a jobbat is kidobtam a kocsi
1690 22|                   Hát a jobbat is kidobtam a kocsi ablakán.~A díjmérõ
1691 22|                  kidobtam a kocsi ablakán.~A díjmérõ hét pengõt mutatott.
1692 22|            Számolni kezdtem:~- Ez 7 pengõ, a kávéház 10 volt, a gyöngyvirág
1693 22|                  pengõ, a kávéház 10 volt, a gyöngyvirág 1, a koldusok,
1694 22|                  10 volt, a gyöngyvirág 1, a koldusok, az alamizsna 2,
1695 22|                  koldusok, az alamizsna 2, a kesztyû 20, ennélfogva én
1696 22|                   üzlet. Holnap visszaadom a húsz pengõt.~Így is cselekedtem.~
1697 22|                Mindjárt reggel benyitottam a papírkereskedésbe. Vettem
1698 22|   papírkereskedésbe. Vettem egy ív papírt. A pénztáros recés gumitányérjára
1699 22|               melléje, némán, húsz pengõt. A szõke, vérszegény kisasszony
1700 22|                       Micsoda? - riadt föl a kereskedõ, aki figyelmes
1701 22|                 adott?~- Sõt - mentegettem a kisasszonyt -, többet. Húsz
1702 22|         Visszahoztam.~- Többet? - kiáltott a kereskedõ. - Már megint -
1703 22|                  meg egy vádló tekintettel a kisasszony felé, mert úgy
1704 22|                  látszik, már sok lehetett a rovásán. - Mondja, kisasszony,
1705 22|              megõrült maga? - és csapkodta a kezét.~A leány hebegett
1706 22|                      és csapkodta a kezét.~A leány hebegett valamit,
1707 22|              temetve eltûnt egy üvegajtón. A kereskedõ halálsápadtan
1708 22|             halálsápadtan meredt maga elé. A tönköt látta, a csõdtömeget,
1709 22|                  maga elé. A tönköt látta, a csõdtömeget, azt a jelenetet,
1710 22|                  látta, a csõdtömeget, azt a jelenetet, amint a híd karfájáról
1711 22|                     azt a jelenetet, amint a híd karfájáról a Dunába
1712 22|                     amint a híd karfájáról a Dunába veti magát. Reszketett.~-
1713 22|                   fordult felém -, ezekben a nehéz idõkben, és akkor,
1714 22|                    akkor, kérem, õ dobálja a pénzt. A maga pénzét dobálja! -
1715 22|                  kérem, õ dobálja a pénzt. A maga pénzét dobálja! - ordította
1716 22|                    az üvegajtó felé.~Beült a pénztárba. Egy diák fizetett,
1717 22|                     Nyolc fillér - rebegte a diák.~- Ez itt nem nyolc
1718 22|                  nem nyolc fillér - mondta a kereskedõ, és többször egymás
1719 22|               többször egymás után olvasta a filléreket remegõ, izzadt
1720 22|               Sokáig nem mertem mutatkozni a papírkereskedésben. Múltkor,
1721 22|                  arra jártam, láttam, hogy a pénztárban új kisasszony
1722 22|                 szemüveges, fekete, kövér. A régit elbocsátották.~Barátaim,
1723 22|                     akiknek elmeséltem ezt a történetet, szemrehányással
1724 22|               kellett volna szólnod. Akkor a kereskedõ se bomlik meg,
1725 22|                   kereskedõ se bomlik meg, a kisasszony se veszti el
1726 23|               üldögélek, lógó karral, mint a fáradt úszó.~Hirtelen valaki
1727 23|            Hirtelen valaki átköszön hozzám a szemben levõ harmadik-negyedik
1728 23|                   én is fölismertem õt. Ez a fiatalember gyermekorvos,
1729 23|     egyetlenegyszer jöttem vele össze, még a télen, Elzász orvostanár
1730 23|           Visszaköszönök neki, mosolyogva, a kezemet lengetve. Igazán
1731 23|                 Igazán örülök, hogy õ örül a láttomon.~Mégis valami megalázottság
1732 23|              röpülnie tekintetünknek, mint a hajózászlóknak az árbocra,
1733 23|               hajózászlóknak az árbocra, s a köszönés csak ennek természetes
1734 23|              végett, jó volna tudatnom ezt a kitûnõ gyermekorvossal.
1735 23|              késett.~Néhány nap múlva este a zsúfolt villamoson robogok
1736 23|               robogok hazafelé. Künn állok a tornácon, megpillantom õt.
1737 23|               olvas. Sikerül meglesnem azt a pillanatot, amikor föltekint.
1738 23|                  kalapját, és rám mosolyog a fiatal, kék szemével.~Késõbb,
1739 23|                  az utasok zöme leszáll, s a kocsi majdnem kiürül, hozzásietek.
1740 23|               hozzásietek. Viharosan rázom a kezét. Mellé telepszem.~-
1741 23|             válaszolok. - Hazafelé?~- Nem. A nagybátyámhoz. Minden szerdán
1742 23|                    Mit olvas?~Kezembe adja a könyvet. Künn a tornácon
1743 23|               Kezembe adja a könyvet. Künn a tornácon azt hittem, valami
1744 23|                 orvosi munkába merül, mely a gyermekbénulásról vagy ilyesfélérõl
1745 23|                  meglep, és fokozza iránta a nagyrabecsülésem. Mindig
1746 23|                 Mindig azt vallottam, hogy a kiváló emberek minden iránt
1747 23|                tetszik?~- Isteni - feleli.~A válasz kissé lehût. Én sohase
1748 23|          jellemeznék így egy könyvet, mert a dolgok fölöttébb sokrétûek
1749 23|                    Robotolok.~Panaszkodik. A gazdasági válság az egész
1750 23|                    szegények, nincs pénzük a legszükségesebbre sem, kenyérre,
1751 23|                beszélgetünk mindenfélérõl, a papagájokról, a gyorsírásról
1752 23|             mindenfélérõl, a papagájokról, a gyorsírásról és a négerkérdésrõl
1753 23|            papagájokról, a gyorsírásról és a négerkérdésrõl is, szóval
1754 23|                szoktak.~Én szóba hozom ezt a cudarhideg, rendellenes
1755 23|                     rendellenes idõjárást. A társalgást csínján az õ
1756 23|                   felé terelem.~- Sok most a beteg?~- Természetesen,
1757 23|                 mindenki meghûl, náthás.~- A gyermekek is - teszem hozzá.~-
1758 23|                 még rokonszenvesebbé teszi a szememben. Vagy én az elõbb
1759 23|                 buzgólkodnom. Elõhozakodom a vitustánccal, a tejoltásokkal,
1760 23|               Elõhozakodom a vitustánccal, a tejoltásokkal, az anaphilakával.
1761 23|                 mindent:~- Úgy látom, hogy a vörheny az utóbbi évtizedekben
1762 23|                 ragadozó betegség volt még a gyerekkorunkban. Most úgy
1763 23|                   úgy megszelídült, mintha a tigris macskává változnék.
1764 23|                    változnék. El fog tûnni a föld színérõl, akár a himlõ,
1765 23|                tûnni a föld színérõl, akár a himlõ, a lepra, a dögvész.
1766 23|                    színérõl, akár a himlõ, a lepra, a dögvész. Végül
1767 23|                     akár a himlõ, a lepra, a dögvész. Végül maguk a betegségek
1768 23|                     a dögvész. Végül maguk a betegségek is megbetegszenek
1769 23|                     akkor hallgatunk. Csak a mûkedvelõk biztosak és bõbeszédûek.
1770 23|                   biztosak és bõbeszédûek. A teljes tudás - a külsõségben -
1771 23|              bõbeszédûek. A teljes tudás - a külsõségben - fölöttébb
1772 23|           külsõségben - fölöttébb hasonlít a teljes tudatlansághoz.~Szégyenkezem,
1773 23|                      Elzász? - ráncolgatja a homlokát. - Kicsoda is az?~-
1774 23|                       Kicsoda is az?~- Hát a mi közös barátunk. Elzász,
1775 23|                    közös barátunk. Elzász, a tanár. Az orvostanár.~-
1776 23|                 Elzászt. De az fõfelügyelõ a vasútnál.~Rámeredek. Most
1777 23|         kicsoda-micsoda, összetévesztettem a gyermekorvossal, akivel
1778 23|              együtt vacsoráztam és múltkor a kávéházban találkoztam.~
1779 23|               minek nézhetett engem?~Ebben a pillanatban egy világ omlik
1780 23|                  olyasmi, ami csorbát ütne a világrenden. Én azt hittem,
1781 23|                ezután lenézzem.”~Õ is erre a végkövetkeztetésre juthatott,
1782 23|                   be mondatát. Látja, hogy a föltételes megállóhoz közeledünk,
1783 24|                          KERESKEDELEM~Ezen a tunya, aluszékony alföldi
1784 24|                    újságosbódét, közvetlen a közelünkben. Addig nem is
1785 24|                    is vettem észre. Mindig a hetedik határba kellett
1786 24|               Cifra papírok lobogtak róla, a haladást, az élet pezsgõ
1787 24|                 Biztatólag derengett felém a sötét fák közül, mint valami
1788 24|                    egy komoly, lassú hang.~A hang felé pillantottam.~
1789 24|                felé pillantottam.~Minthogy a hang tulajdonosát a cifra
1790 24|               Minthogy a hang tulajdonosát a cifra papírokkal teleragasztott
1791 24|                  szürke mellényt láttam, s a szürke mellényen egy ezüst
1792 24|                 óraláncot. Bekukucskáltam.~A szürke mellény lefelé egy
1793 24|               valószínûleg ki is szolgálja a közönséget.~Nem tetszett
1794 24|                    Illustration-t, s talán a Times-t is.~Sarkon fordult.
1795 24|                Times-t is.~Sarkon fordult. A bódé homályos belsejében
1796 24|             belsejében rakosgatott sokáig.~A helyi újság egy régi számát
1797 24|                  hogy naponta megkaphassam a jó közérzésemhez föltétlenül
1798 24|                 levéllel tartozom.~Leemelt a polcról egy ütött-kopott
1799 24|                   kissé oldalt billentette a fejét.~Ránéztem. Az okmánybélyegre
1800 24|                    Amikor viharosan ráztam a fejem, becsukta a füzetet,
1801 24|                   ráztam a fejem, becsukta a füzetet, és vállat vont.
1802 24|                 hogy ne menjek. Fölvillant a szemem. Egy papírdobozt
1803 24|              Tûzkövek - ajánlgatta, mintha a levelezés ki nem elégített
1804 24|               hasonszenvi gyógyelv alapján a legsikeresebben tûzkövekkel
1805 24|          eltávoztam.~Csalódottan ballagtam a fasorban. Azok a vérmes
1806 24|                 ballagtam a fasorban. Azok a vérmes remények, melyeket
1807 24|                  vérmes remények, melyeket a bódéhoz fûztem, nem teljesedtek
1808 24|                   pártoljam és támogassam.~A borotvapengéket minden áldott
1809 24|                egyfilléres. Ennélfogva azt a levelemet, melyet Párizsba
1810 24|                 akartam. Közben megutáltam a cigarettát, s dühös szivaros
1811 24|                   mást kínált nekik. Annak a nõnek például, aki egy német
1812 24|                   virzsíniára áhítozott, s a bûnös vágyát semmiképp se
1813 24|                alapjában igaza van. Hiszen a dolgok fölöttébb viszonylagosak.~
1814 24|                   még félénken célozgattam a levélbélyegre, mint valami
1815 24|          leszoktatott az olvasásról, aztán a levélírásról, aztán a dohányzásról,
1816 24|                aztán a levélírásról, aztán a dohányzásról, aztán a borotválkozásról
1817 24|                aztán a dohányzásról, aztán a borotválkozásról is. Már
1818 24|                 egy papírszipkán szívom be a levegõt, s vigyázatosan
1819 24|                    elvadult buddhista pap.~A nirvána vesz körül. Egész
1820 24|                  nap meztelenül heverészek a parton, s a köldököm szemlélem.
1821 24|          meztelenül heverészek a parton, s a köldököm szemlélem. Ha pedig
1822 24|                   olykor felöltözöm, akkor a mellényem utolsó gombját
1823 24|               mellényem utolsó gombja pont a köldökömet takarja.~1933~ ~
1824 25|                      GÉZA BÁTYÁM~Nagy volt a mi családunk. Az õsi törzs
1825 25|                pedig keményen kapaszkodott a földbe, vastag és vékony
1826 25|                  közöttük feltaláló is.~Ez a feltaláló Géza bátyám volt.~
1827 25|                    bátyám volt.~Õ nem erre a pályára készült. A negyvenötödik
1828 25|                    erre a pályára készült. A negyvenötödik életévéig
1829 25|                   gazdálkodott mellettünk, a szomszéd megyében, rongyos
1830 25|                    fiúcska lettem. Hogy ez a tehetsége vele született,
1831 25|                    tudom, csakugyan õ volt a mi családunkban a föltaláló.
1832 25|                   õ volt a mi családunkban a föltaláló. Még nem is ismertem,
1833 25|                    valamit”, „folyton töri a fejét valamin”, „folyton
1834 25|                  azonban bizonyos, hogy ez a képessége csak élete alkonyán
1835 25|                 adta meg egyéniségének azt a csillogást, mely most még
1836 25|             emlékét is kellemesen színezi.~A külseje alig árulta el,
1837 25|              szakállánál. Olyan volt, mint a legtöbb vidéki kisbirtokos.
1838 25|              Szeretett enni-inni. Szerette a malacpörköltet barnára pörkölt
1839 25|                    tarhonyával, s szerette a hosszú, vékony ecetes paprikákat,
1840 25|                 együtt evett meg. Szerette a társaságot, a cigányt, a
1841 25|                     Szerette a társaságot, a cigányt, a nagy ebédeket,
1842 25|                   a társaságot, a cigányt, a nagy ebédeket, vacsorákat.
1843 25|             poharába mindig elõbb töltötte a szikvizet, hogy az legyen
1844 25|                  szikvizet, hogy az legyen a bornak mintegy az ágya,
1845 25|               mintegy az ágya, csak azután a bort, ehhez a szokásához
1846 25|                  csak azután a bort, ehhez a szokásához pedig egész életén
1847 25|                  amint mondotta - „másképp a bornak nincs semmi íze”.
1848 25|             bámultam, irigyeltem õt, mikor a sárga dohányt, mely a sárga
1849 25|                mikor a sárga dohányt, mely a sárga hajához és szakállához
1850 25|                egyetlen bûvészmozdulatával a selyempapírba tekerte, majd
1851 25|                   nyállal összeragassza; s a cigaretta máris égett, õ
1852 25|                    kéjelegve szippantgatta a füstöt a hosszú, vékony,
1853 25|           kéjelegve szippantgatta a füstöt a hosszú, vékony, hústalan
1854 25|                  sejthette volna meg ebben a látszólagos igénytelen emberben
1855 25|            látszólagos igénytelen emberben a föltalálót?~Nyaranként rándult
1856 25|                  Poros szekerérõl leugrott a sárga nyersselyem ruhájában,
1857 25|               sárga nyersselyem ruhájában, a sárga szalmakalapjában.
1858 25|           kucsmában, havas tájon. Szorosan a nyárhoz tartozott õ. Sebbel-lobbal
1859 25|               azonnal érdekelte az anyaga, a szerkezete, elõállításának
1860 25|              ágaskodott, kuporgott, hasalt a földön, addig méricskélt
1861 25|                  amíg rá nem jött, hogy az a huncut német hogyan is eszelhetett
1862 25|                Elõbb hosszan tanulmányozta a tárgyak anyagát és szerkezetét,
1863 25|                  Lassan dolgozott, élvezte a munkáját, de alaposan.~Ilyesmire
1864 25|                 csak ritkán nyílt alkalma. A legkisebb és legsötétebb
1865 25|                vendégszobának neveztünk, s a hõség miatt egész nap föl
1866 25|                    Vannak emberek, akiknek a szájából állandóan fogpiszkáló
1867 25|                    már kora reggel ott lóg a fogaik között, s késõ este,
1868 25|          unos-untalan oly élvezettel, mint a sült csirke csontját, hogy
1869 25|           szundított. Este azonban, amikor a föllocsolt, hûvös udvaron
1870 25|                  sokáig üldögélt közöttünk a gyertyalámpák fényénél,
1871 25|                    gyertyalámpák fényénél, a csillagok alatt, asztalbontás
1872 25|               asztalbontás után is beszélt a találmányáról, az õ nagy
1873 25|                  találmányt, az alapelvét, a kivitelét és annak némely
1874 25|              némely nehézségeit, rágcsálva a fogpiszkálóját, hadonászva
1875 25|                 fogpiszkálóját, hadonászva a fogpiszkálóval, az asztalkendõre
1876 25|                  görbe vonalakat húzogatva a fogpiszkálójával, melyet
1877 25|                   fogpiszkálójával, melyet a rajz világossága kedvéért
1878 25|                  fejtegetéseit, de hogy mi a találmánya, hogy mi a lényege
1879 25|                   mi a találmánya, hogy mi a lényege és értelme, azt
1880 25|       gyermekésszel még nem foghattam föl. A többiek, a felnõttek is
1881 25|                  foghattam föl. A többiek, a felnõttek is csak sejtették.
1882 25|                   Mindenesetre fölcsigázta a várakozást. Ezermesternek,
1883 25|                    magamat így kifejeznem, a mi körünkben máris világhírre
1884 25|           megérkezett hozzánk, körülvették a rokonok, és faggatták, hogy
1885 25|                   irónnal föl volt vázolva a terv, s ezt titkolózva mutogatta
1886 25|              ellopják, s mások zsebelik be a tenger pénzt. Fõképp nagynénéim
1887 25|                   milliomos?” - sápítoztak a nyári haboskávé-uzsonnáknál. - „
1888 25|                      De aztán meghívj majd a kastélyodba, de aztán fölvégy
1889 25|              kastélyodba, de aztán fölvégy a négyesfogatodba, de aztán
1890 25|                most is szabadkozik, hiába, a gazdag emberek...” ~Õ elértette
1891 25|                   emberek...” ~Õ elértette a tréfát, mosolygott rajta,
1892 25|                  Elõzõleg hetekig tárgyalt a mesteremberekkel. Asztalosok
1893 25|                  lakatosok egymásnak adták a kilincset, folyton valami
1894 25|                többször, szidta õket, mint a bokrot, de végül mégiscsak
1895 25|                  végül mégiscsak elkészült a minta, s Nagyboldogasszony
1896 25|                 rejtélyes mosollyal intett a szobalánynak és a szakácsnénak,
1897 25|                   intett a szobalánynak és a szakácsnénak, s azok egy
1898 25|             dolgozni kezdett. Kezébe kapta a frissen sütött, még szeletlen
1899 25|                  még szeletlen kenyeret, s a deszkára erõsítette, a számára
1900 25|                   s a deszkára erõsítette, a számára lefektetett sínek
1901 25|         lefektetett sínek közé. Megragadta a fogantyút, ami által a párhuzamosan
1902 25|          Megragadta a fogantyút, ami által a párhuzamosan egymás mellé
1903 25|                    mint egyetlen emelõkar, a magasba lendült, aztán ez
1904 25|                  magasba lendült, aztán ez a két penge, ez a két nehéz
1905 25|                   aztán ez a két penge, ez a két nehéz lovassági kard,
1906 25|                   nehéz lovassági kard, ez a két félelmetes szablya recsegve,
1907 25|              recsegve, csikorogva lezuhant a kenyérre, oly pokoli zajjal,
1908 25|                  anyám elsápadt és befogta a fülét. Apám valamit kiáltott
1909 25|                    Még az se zavarta, hogy a kenyér egyszer-kétszer kiugrott
1910 25|                   egyszer-kétszer kiugrott a gépbõl, a földre gurult,
1911 25|         egyszer-kétszer kiugrott a gépbõl, a földre gurult, mintha tiltakoznék
1912 25|                 gurult, mintha tiltakoznék a kíméletlen bánásmód ellen.
1913 25|                  utána rohant, fülöncsípte a szökevényt, visszanyomta
1914 25|                 munkáját, tovább emelgette a nehezen forgó pallosokat
1915 25|         belevörösödött, közben pedig, hogy a gép lármáját némiképp ellensúlyozza,
1916 25|                  és egyétek. Megy ez, mint a parancsolat. Úgy megy, mint
1917 25|                parancsolat. Úgy megy, mint a karikacsapás. Sarabold-darabold.
1918 25|                egész kenyeret. Akkor leült a hirtelen támadt csöndben,
1919 25|                 kacagva körülnézett: leste a hatást.~Dermedten meredtünk
1920 25|                    Dermedten meredtünk rá. A kenyérvágó gép föladata
1921 25|                    szétvagdalja, elaprózza a kenyeret, s ennek a föladatának
1922 25|              elaprózza a kenyeret, s ennek a föladatának határozottan
1923 25|               alakja egy kissé ormótlan, s a kések talán céltalanul is
1924 25|               bólongatott. Elismerte, hogy a találmány még korántsem
1925 25|                     de száz hibája, fõképp a mi kontár iparosaink miatt,
1926 25|                iparosaink miatt, de ezeket a hibákat idõvel lassanként
1927 25|                     hasonlítsuk õket össze a mai mozdonyokkal. Semmi
1928 25|                    volt szükséges, mert ez a találmány nemcsak a mi országunknak
1929 25|                mert ez a találmány nemcsak a mi országunknak szól, hanem
1930 25|                     hanem minden országnak a világon, olyan országoknak
1931 25|               sütnek. Hogy van jövõje, azt a vak is látja. Számos elõnye
1932 25|                   csak azt emelte ki, hogy a kenyérhez alig kell hozzányúlni
1933 25|                   kell hozzányúlni kézzel, a munkát úgyszólván maga a
1934 25|                   a munkát úgyszólván maga a gép végzi el helyettünk. -
1935 25|                elgondolása tetszett, hanem a kivitele is, leginkább a
1936 25|                   a kivitele is, leginkább a fülsiketítõ zörgése és a
1937 25|                   a fülsiketítõ zörgése és a hosszú, gyilkos pengéi.
1938 25|             gyorsabban lehet fölszeletelni a kenyeret, mint ezzel a géppel. -
1939 25|       fölszeletelni a kenyeret, mint ezzel a géppel. - Ja, késsel, fiam -,
1940 25|                  Kértem, hogy tanítson meg a gép kezelésére. Tüstént
1941 25|                   kenyeret, kezembe nyomta a fogantyút, a hátam mögé
1942 25|                kezembe nyomta a fogantyút, a hátam mögé állt, s amíg
1943 25|                    ne sajnáld. De rögzítsd a kenyeret. Itt fõ a rögzítés,
1944 25|                rögzítsd a kenyeret. Itt fõ a rögzítés, fiam. Ha nem rögzíted,
1945 25|           megcsókolt. És másnap elutazott.~A kenyérvágó gép egy darabig
1946 25|                   se használta. Anyám, aki a kés pártján volt, bevitte
1947 25|                  Géza bácsit vártuk, anyám a terítésnél odaszólt a szobalánynak: -
1948 25|                anyám a terítésnél odaszólt a szobalánynak: - Majd hozza
1949 25|              szobalánynak: - Majd hozza be a kenyérvágó gépet is. Géza
1950 25|                   Ilyenkor mindig ott volt a gép. Én vágtam vele. Géza
1951 25|                könnyebben járjon, de ekkor a kenyérszeletek átlucskosodtak
1952 25|             olajtól, máskor meg befestette a deszkáját valami barna festékkel,
1953 25|                  barna festékkel, de ekkor a kenyérszeletek úgy egymáshoz
1954 25|                     Rá se hederített többé a gépére, észre se vette.
1955 25|             ellátogatott hozzánk. Levitték a pincébe, a nyirkos levegõben
1956 25|               hozzánk. Levitték a pincébe, a nyirkos levegõben megrozsdásodtak
1957 25|                  akkor mindig csak félj. - A háború utolsó évében halt
1958 26|                   nõk, férfiak, gyermekek. A nagy hegyek pedig, melyek
1959 26|              lábtóját taposva vágtat elõre a meredek hegyi ösvényeken,
1960 26|                    sisteregve és zakatolva a záporpatak mentén, melyeknek
1961 26|               törõdik õ ezzel. Nem törõdik a tizenöt méteres fenyõkkel
1962 26|                    kötelességével törõdik. A környezõ világgal szemben
1963 26|                Ötéves. Német. Tárgyilagos.~A felnõtteket lassanként izgalomba
1964 26|                 lassanként izgalomba hozza a közönye. Ha legalább néhány
1965 26|                domborodó mellkasát, melyen a nadrágja kék vállpántjai
1966 26|                    állnak ott valamennyien a gazdátlan szeretetükkel.
1967 26|              Mázsás urak hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal,
1968 26|                hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal, és bohóckodnak.
1969 26|               színésznõk csicseregnek neki a borotvált szemöldökükkel,
1970 26|                  borotvált szemöldökükkel, a negyven kilóra soványított
1971 26|            soványított csontváz testükkel, a platinaszõke hajukkal, a
1972 26|                   a platinaszõke hajukkal, a bíborra festett, hegyesre
1973 26|                  hegyesre nyírt körmükkel, a nõi szépség mai eszményképei. -
1974 26|                  azt hazudom, hogy éjszaka a ködben, életem veszélyeztetésével
1975 26|       veszélyeztetésével magam szakítottam a gerlachfalvi csúcsról. A
1976 26|                   a gerlachfalvi csúcsról. A folyosón göröggyufákat gyújtogatok.
1977 26|                    és tréfamester. Eltöröm a hüvelykujjamat, és villámgyorsan
1978 26|                foganatja. Azt teszem, amit a hoppon maradtak, akik szeretetük
1979 26|              hosszú nadrágjában jelent meg a kapufülke elõtt, odaállt
1980 26|             katonásan tisztelgett. Guszti, a kapus, aranypaszományos
1981 26|                   Úgy elbeszélgettek, mint a régi barátok. Tegezõdtek.~
1982 26|                  Tegezõdtek.~Délután Pali, a gépkocsis, kirándulókat
1983 26|            kirándulókat hozott haza. Heinz a fasorban várta õket. A két
1984 26|               Heinz a fasorban várta õket. A két kezével már messzirõl
1985 26|           integetett neki. Mihelyt megállt a kocsi, melléje telepedett.
1986 26|                 kocsi, melléje telepedett. A bérszolgával, a fölvonós
1987 26|                telepedett. A bérszolgával, a fölvonós fiúval, a telefonkezelõvel,
1988 26|           bérszolgával, a fölvonós fiúval, a telefonkezelõvel, a Ievélhordóval
1989 26|                fiúval, a telefonkezelõvel, a Ievélhordóval hasonló meghitt
1990 26|                   se csinálunk, henyélünk. A gyermekek - a gazdagok és
1991 26|                   henyélünk. A gyermekek - a gazdagok és szegények egyaránt -
1992 26|                  szegények egyaránt - csak a dolgozókat tisztelik, azokat,
1993 26|               egyetlen gombnyomással, mint a varázslók.~Reménytelen dolog
1994 26|                   hogy azért én sem vagyok a társadalom heréje.~Múltkor
1995 26|             Múltkor este épp ezen tûnõdtem a kapusfülke elõtt. Heinz
1996 26|                    kapusfülke elõtt. Heinz a kapus felé közeledett, s -
1997 26|               lekaptam Guszti sapkáját, és a fejembe nyomtam.~A hatás
1998 26|            sapkáját, és a fejembe nyomtam.~A hatás csodálatos volt.~Azonnal
1999 26|                   szerint bemutatkozott, s a sapka védelmével közel egy
2000 26|                   is, hogy hová vezeti azt a láthatatlan vonatot, melynek