Fejezet

2001 26|                     Az láthatatlanná tette a jelentékeny hõst. Ez a portássapka
2002 26|               tette a jelentékeny hõst. Ez a portássapka nagyobb csodát
2003 26|                hogy végre észrevett.~Azóta a legjobb pajtások vagyunk.
2004 27|               asszony hirtelen, és megállt a hegyi ösvényen. - Emlékszel?
2005 27|               valami.~- Emlékszem - mondta a férfi.~Mindkettõjüknek kitágult
2006 27|                   Mindkettõjüknek kitágult a szemük, mint akik visszanéznek,
2007 27|                   üvegajtó.~- Igen - szólt a férfi. - Ott reggeliztünk
2008 27|                  Ott reggeliztünk egyszer. A tengerszemre nézett. De
2009 27|                  az az épület följebb van. A hegytetõn van.~Húsz évvel
2010 27|               együtt.~Lassan ballagtak föl a hegyre, a lila csillagfürtök
2011 27|                    ballagtak föl a hegyre, a lila csillagfürtök között,
2012 27|                megkeressék.~Csakugyan fönn a hegy tetején volt az az
2013 27|                  Ezt fölismerték.~Bementek a hátsó kapun. Ide-oda tévedezve
2014 27|                   kapun. Ide-oda tévedezve a sötét folyosón, végre kiértek
2015 27|                    folyosón, végre kiértek a napfényes tornácra, az üveges
2016 27|                   üveges tornácra, ahonnan a tengerszemre látni.~- Ez
2017 27|             Nagyobb és szebb - tette hozzá a férfi.~Az üveges tornácon
2018 27|               Fagylaltot rendeltek.~Amikor a pincér hozta a fagylaltot,
2019 27|           rendeltek.~Amikor a pincér hozta a fagylaltot, tovább vallatgatták.~-
2020 27|                Melyik üvegajtó? - kérdezte a pincér.~- Az az üvegajtó,
2021 27|                   üvegajtó van - válaszolt a pincér. - Ez - és rábökött.~
2022 27|                Rámeredtek, gyötrõdve, mert a szó szoros értelmében fájt
2023 27|               szoros értelmében fájt nekik a távlat ilyen eltolódása.
2024 27|                   nyilván ez lesz - mondta a férfi. - Az ember, kérlek,
2025 27|       csodálatosnak, tündérinek látták ezt a helyet. Kacagtak csacsiságukon,
2026 27| tapasztalatlanságukon.~- Hiszen otthon még a mi üvegajtónk is nagyobb -
2027 27|                  nagyobb - állapította meg a férfi. - Sokkal nagyobb.~-
2028 27|                 Hallgattak.~Egyszerre mind a ketten azt érezték, hogy
2029 27|                  káprázat, mely megszépíti a dolgokat. Minden olyan,
2030 27|                   amilyen. Ezután már csak a világtól várhatnak még valamit.
2031 27|              Maguktól semmit. De mit adhat a világ? Legföljebb ilyen
2032 27|            Ráncokat fedezett föl homlokán, a szeme körül, az eddig ismeretlen
2033 27|              fáradt. Száját kipirosította.~A férfi, aki költõ volt, kitekintett.
2034 27|                   volt, kitekintett. Nézte a tengerszemet, a tengerszem
2035 27|         kitekintett. Nézte a tengerszemet, a tengerszem jéghideg, borzongó,
2036 27|                   egyetlen vigasztalására, a munkájára, a mesterségére
2037 27|               vigasztalására, a munkájára, a mesterségére gondolt.~-
2038 27|                  harsognak, dörögnek, mint a tenger. Olyan meddõk, olyan
2039 27|                 olyan ihatatlanok is, mint a tenger. Hidd el, a kevés
2040 27|                    mint a tenger. Hidd el, a kevés több. Mennyivel több
2041 27|                 több. Mennyivel több ennél a tökéletes, ha csipetnyi
2042 27|               figyelt oda, mert még mindig a kézitükrére hajolt, elégedetlenül.~-
2043 27|                     Tudod mit? - folytatta a férfi, aki szintén nem figyelt
2044 27|                     Olyan kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan mély.~
2045 28|       be-bekukkantva minden fülkébe. Utána a hordár.~Egyik fülkében valami
2046 28|           kézitáskával.~- Ide - utasította a hordárt.~Az fölrakta a hálóba
2047 28|          utasította a hordárt.~Az fölrakta a hálóba bõröndjeit. Mutatós
2048 28|               Leült az öreg úrral szemben. A levegõbe bámult. Sohase
2049 28|               Sohase ismerkedett. Ezt csak a „régi iskola” tette. Kiderült,
2050 28|                  már sötétedett. Kezdõdött a társasvacsora. Az öreg úr
2051 28|                eszébe jutna, visszajött, s a félig nyitott ajtón beszólt.~-
2052 28|                Méltóztassék talán vigyázni a holmimra. Hogy lába ne keljen.
2053 28|             tetszik tudni - és mosolygott.~A vasúti tolvaj is mosolygott,
2054 28|               Furcsa - gondolta. - Kutyára a hájat.”~Megnézte zsebóráját.
2055 28|                   mint aki majd kiszáll, s a folyosóra állt, a letolt
2056 28|               kiszáll, s a folyosóra állt, a letolt ablak mellé, hogy
2057 28|                   letolt ablak mellé, hogy a hordárok tüstént észrevegyék.
2058 28|                    tüstént észrevegyék. Ez a módszer is bevált. Körülbelül
2059 28|        egyetlenegyszer is elcsípték volna.~A kocsiban kívüle csak egy
2060 28|                ablakba könyökölve figyelte a sötét mezõket. Hallgatta
2061 28|                   sötét mezõket. Hallgatta a vonat sötét kattogását.~„
2062 28|                   vasúti tolvaj. Ezúttal - a valószínûségi számítás szerint -
2063 28|              számítás szerint - rám került a sor.”~A mozdony füttyentett,
2064 28|               szerint - rám került a sor.”~A mozdony füttyentett, megállt.
2065 28|                   hordár nyomban fölugrott a kocsijába. Csak a rendelkezését
2066 28|                fölugrott a kocsijába. Csak a rendelkezését várta, hogy
2067 28|              tetszik leszállni? - kérdezte a hordár ámulva.~- Nem - mondta.~
2068 28|                    Úgy tervezte, hogy majd a következõ állomáson, harminckilenc
2069 28|                 öreg úr is visszaérkezett, a vacsora és a bor páráitól
2070 28|               visszaérkezett, a vacsora és a bor páráitól rózsálló arccal,
2071 28|                    rózsálló arccal, szivar a szájában. Hálálkodott:~-
2072 28|                    üres bõröndjeit, ezeket a kellékeket, melyeket mindig
2073 28|                volt az egész. Meghatott az a szamárság, hogy „kérem szeretettel”,
2074 28|             vénülök. Nem nekem való már ez a mesterség.~Utána csakugyan
2075 29|               étkeztünk. Velem szemben ült a feleségével. Már elsõ nap
2076 29|                elsõ nap azzal vonta magára a figyelmem, hogy mennyire
2077 29|         Többé-kevésbé mindnyájan szeretjük a gyomrunkat. Az azonban,
2078 29|                  azonban, ahogy õ szerette a gyomrát, ahogy õ imádta
2079 29|                    gyomrát, ahogy õ imádta a hasát, már nem szeretet
2080 29|              elfelejtettem enni. Õt ettem, a szememmel. Hadd írjam le
2081 29|                   kövérnek tartja-e magát?~A kövérek általában két osztályba
2082 29|               vagyok, ronda kövér disznó.” A másik osztály viszont azt
2083 29|                  azt hazudja magának, amit a szabója õneki: „Erõs vagyok,
2084 29|                     Voltaképp mellékes is.~A fontos a szája, melyet azonnal
2085 29|            Voltaképp mellékes is.~A fontos a szája, melyet azonnal észrevesznek,
2086 29|               melyet azonnal észrevesznek, a vékony, piros, mozgékony
2087 29|                   õsz bajuszkája alatt, ez a szinte csókra termett „pici-piros”
2088 29|              pici-piros” száj, mely nedves a vágytól, hogy valamit megragadjon
2089 29|                bekebelezzen. Éppily fontos a szeme is, a nagy dióbarna
2090 29|                  Éppily fontos a szeme is, a nagy dióbarna szeme, mely
2091 29|                  iktatóhivatalban - bárhol a világon - azt kutatja, mi
2092 29|                    mi van ott ennivaló. Ez a szem az étteremben föllángol,
2093 29|                   Az áhított környezet, az a hely, ahol majd enni kap,
2094 29|           végigcikázik az éttermen, keresi a pincért. Rendel ezt-azt,
2095 29|           feleségének is valamit, s amikor a pincér eltávozik asztalától,
2096 29|              mindaddig, amíg be nem fordul a konyhába nyíló ajtón.~Ekkor
2097 29|                    asztalra hajol, rámered a fehér terítõre, mely mint
2098 29|                  fehér terítõre, mely mint a semmi. Szerencsére ott vannak
2099 29|                     Szerencsére ott vannak a kenyérdarabok is, a zsömlék
2100 29|                 vannak a kenyérdarabok is, a zsömlék és kiflik. Egyelõre
2101 29|                    újabb csalódás. Nem jön a pincér, még mindig nem jön.
2102 29|                   Végre azonban jön.~Hozza a melegített tányérokat, a
2103 29|                   a melegített tányérokat, a párolgó tálakat, a levest,
2104 29|             tányérokat, a párolgó tálakat, a levest, a disznócsülköt,
2105 29|                 párolgó tálakat, a levest, a disznócsülköt, a halat vastag,
2106 29|                   levest, a disznócsülköt, a halat vastag, sárga mártásban,
2107 29|                   õzcombot lila áfonyával, a fölfújtat arany borhabbal,
2108 29|                    de milyen sokáig cammog a szerencsétlen, a nyomorult,
2109 29|                    cammog a szerencsétlen, a nyomorult, egy végtelenség
2110 29|                    amíg így szemmel tartja a pincér minden lépését, aki
2111 29|                  sejtett kiábrándulás éri, a tál leesik és összetörik,
2112 29|                  tál leesik és összetörik, a pincér szörnyethal szívszélhûdésben,
2113 29|         szörnyethal szívszélhûdésben, vagy a földgolyó összeütközik egy
2114 29|            csillaggal, és ott, közvetlenül a cél, a beteljesülés elõtt
2115 29|                    ott, közvetlenül a cél, a beteljesülés elõtt elborul,
2116 29|                    kétségbeesett órák után a fasorban megpillantjuk a
2117 29|                   a fasorban megpillantjuk a kedves imádott szoknyáját,
2118 29|                   valami ürügyet, hogy fáj a feje, vagy hogy fáradt,
2119 29|                    De nem, nem. Már elõtte a tál, a maga csodálatos valóságában.
2120 29|                     nem. Már elõtte a tál, a maga csodálatos valóságában.
2121 29|                     szenvedélyesen nézi, s a sok gyötrelem után könnybe
2122 29|               gyötrelem után könnybe lábad a szeme. Á, te vagy, gondolja,
2123 29|                   Mert én szeretlek.” Erre a hús már a szájában van.
2124 29|                 szeretlek.” Erre a hús már a szájában van. Mozog a szája,
2125 29|                  már a szájában van. Mozog a szája, villámsebesen, gumiszerû
2126 29|                 mozog az orra hegye, mozog a füle. Úgy rémlik, hogy fülel.
2127 29|                legalább ízlelni akarja azt a nyelvével és szájpadlásával,
2128 29|               legalább tapintani akarja, s a húshoz és a mártáshoz gyakran
2129 29|            tapintani akarja, s a húshoz és a mártáshoz gyakran hozzá
2130 29|                 ezelõtt még ott púposodtak a galuska, a burgonya és rizskása
2131 29|                  ott púposodtak a galuska, a burgonya és rizskása tornyocskái,
2132 29|                   és rizskása tornyocskái, a gomba és cékla kisded halmai,
2133 29|                    rostélyos, s máris üres a tál, és a barna hagymás
2134 29|                     s máris üres a tál, és a barna hagymás zsír utolsó
2135 29|                   s kidülledõ szemmel nézi a tányért, a tálat. Hihetetlen,
2136 29|                    szemmel nézi a tányért, a tálat. Hihetetlen, hihetetlen.
2137 29|                   elhagyott, kietlen, mint a temetõ. Ez a gondolat elszomorítja.
2138 29|                 kietlen, mint a temetõ. Ez a gondolat elszomorítja. Sóhajt
2139 29|                     Fejét oldalt billenti, a tenyerébe hajtja, s valami
2140 29|                 azt hittem, hogy más híján a feleségét akarja megenni.
2141 29|                    miután szemügyre vettem a sápadt, csenevész asszonykát,
2142 29|            Felesége nem volt ehetõ. Nem is a feleségére nézett, csak
2143 29|                    feleségére nézett, csak a felesége tányérjába, ahol
2144 29|             majdnem érintetlenül állt ott, a sorsára várakozva.~Az asszony
2145 29|                   évtizedek óta gyakorolta a lemondás erényét, most már
2146 29|             erényét, most már beletörõdött a koplalásba, és mint hû vértanú
2147 29|              hitves, némán haladt végzete, a biztos éhhalál felé. Ócska,
2148 29|                  után az asztalnál hagyta. A kíváncsiságtól sarkallva
2149 29|                   is láttam egyebütt, csak a csillagászati távcsöveken.
2150 29|            csillagászati távcsöveken. Arra a felfogásra kell tehát hajolnom,
2151 29|                   ura vágatta beléje, s ez a telhetetlen haspók kényszerítette
2152 29|                   kényszerítette feleségét a szemüveg viselésére is,
2153 30|              Elzász íróasztalán megszólalt a telefon.~- Tessék - mondta
2154 30|                     Igen... Igen... Szóval a homlokán... És mekkora a
2155 30|                   a homlokán... És mekkora a seb?... Értem... Értem...
2156 30|                   Azonnal megyek... Szabad a lakáscímét?... 25, második
2157 30|                  második emelet 7... Ebben a pillanatban... Kérem...~
2158 30|                   kell szaladnom. Csak ide a szomszédba. Be kell varrnom
2159 30|               odadobott egy könyvet. - Itt a cigaretta is.~Csöngetett.
2160 30|                       Imre - utasította -, a kocsit.~Az inas eltûnt.
2161 30|                   perc múlva közölte, hogy a kocsi a ház elõtt áll. Akkor
2162 30|                múlva közölte, hogy a kocsi a ház elõtt áll. Akkor már
2163 30|                  Akkor már az esõköpenyét, a kalapját is hozta, s kezébe
2164 30|                 után. Egyedül maradtam.~Ez a terem a mûtõ elõszobája
2165 30|               Egyedül maradtam.~Ez a terem a mûtõ elõszobája volt, könyvtárral,
2166 30|        íróasztalhoz ültem. Lapozgattam azt a könyvet, melyet odaadott.
2167 30|           sebészeti munka volt.~Csörömpölt a telefon.~Egy pillanatig
2168 30|           pillanatig haboztam, leemeljem-e a hallgatót? Végre én itt
2169 30|                elindult.~- Halló - szóltam a tölcsérbe.~- A fõorvos urat -
2170 30|                     szóltam a tölcsérbe.~- A fõorvos urat - pattogott
2171 30|               visszajön.~- Halló - kiabált a hang -, ki beszél ott?~Mit
2172 30|                    feleljek erre? Én eddig a személytelenség voltam,
2173 30|                    személytelenség voltam, a tárgyilagosság. Rövid gondolkozás
2174 30|             alkalmazott.~- Halló - kiabált a hang még ingerültebben -,
2175 30|                   Ne feleseljen - ordított a hang. - Fogja be a száját.~
2176 30|                ordított a hang. - Fogja be a száját.~Fülig vörösödtem.
2177 30|            vörösödtem. Kezemben reszketett a hallgató.~Hát hogy beszéltem
2178 30|               beszélni szoktam mindenkivel a világon, a társadalmi rangjára
2179 30|             szoktam mindenkivel a világon, a társadalmi rangjára való
2180 30|               tekintet nélkül: egyszerûen, a tényeket tudatva. Ezt tartom
2181 30|               tényeket tudatva. Ezt tartom a legnagyobb udvariasságnak.
2182 30|                  Seregély - mutatkozott be a hang -, dr. Seregély Artúr.
2183 30|                megszeppenve.~Most elfogott a kísértés, hogy levetem álruhámat,
2184 30|                  ízléstelenség lett volna. A csábító-olcsó ötletet elvetettem.
2185 30|                  alkalmazottról. Nekem ezt a szellemi kalandot, már csak
2186 30|          szorítottam, hogy eltakarja rajta a szégyenpírt, s az álarc
2187 30|                  ma már harmadszor keresem a fõorvos urat, de soha sincs
2188 30|                    úr keresni méltóztatott a fõorvos urat, s arra méltóztatott
2189 30|            hazaérkezik.~- Igen - dörmögött a hang, és nagylelkûen oktatni
2190 30|          viselkedik, mint most, majd tudom a módját, és...~- Alázatos
2191 30|                   Semmi választ se kaptam. A hallgatót ott túl lecsapták.
2192 30|                  ott túl lecsapták. Zúgott a messzeség.~Le-föl járkáltam
2193 30|                messzeség.~Le-föl járkáltam a szobában. Egy tükörben megpillantottam
2194 30|      megpillantottam arcomat. Sápadt volt. A kerevetre vetettem magam,
2195 30|                    így gondolkoztam:~„Tyû, a mindenit. Mi lelhette ezt
2196 30|                  mindenit. Mi lelhette ezt a barmot? Az embereket kirúgják
2197 30|              barmot? Az embereket kirúgják a hivatalfõnökeik, fölszarvazzák
2198 30|             hivatalfõnökeik, fölszarvazzák a szeretõik, s akkor a szegényekkel
2199 30|         fölszarvazzák a szeretõik, s akkor a szegényekkel gorombáskodnak,
2200 30|                  látatlanul, akkor is csak a szellemem kapott egy kis
2201 30|                mert nincs más szerepe ezen a földgolyón. Jaj, de szörnyû
2202 30|                        Valaki megérintette a vállamat. Elzász a sebésztáskájával.
2203 30|            megérintette a vállamat. Elzász a sebésztáskájával. Már visszatért.~-
2204 30|                  és vállat vont. Megnyomta a csengõt.~Imre bejött.~-
2205 30|                legyen szíves, kapcsolja át a telefont. Ha dr. Seregély
2206 31|                              SOFÕRKALAND~1~A sofõr, aki a 2925 BC/7819.
2207 31|                 SOFÕRKALAND~1~A sofõr, aki a 2925 BC/7819. rendszámú
2208 31|               botorkált vissza kocsijához, a kormánykerék mellé ült,
2209 31|              hetven kilométer sebességgel.~A sarkon a rendõr két karját
2210 31|            kilométer sebességgel.~A sarkon a rendõr két karját magasba
2211 31|               vette. Szó nélkül rákapcsolt a nyolcvan kilométeres sebességre.
2212 31|                    kilométeres sebességre. A legközelebbi saroknál meg
2213 31|         legközelebbi saroknál meg se várta a figyelmeztetést, hanem egyenesen
2214 31|                   hanem egyenesen nekiment a rendõrnek, és elgázolta.~
2215 31|                egyet-kettõt, és elterültek a kövezeten. Eszeveszetten
2216 31|             kilométert jelzett. Átrobogott a hegyeken, leszállt a síkságra,
2217 31|            Átrobogott a hegyeken, leszállt a síkságra, pár perc múlva
2218 31|                    pár perc múlva túl volt a város határán.~3~Rohant-rohant,
2219 31|               mindig növekvõ gyorsasággal, a kétszáz kilométert is messze
2220 31|                     hogy lábát már levette a pedálról, kezét a kormánykerékrõl,
2221 31|                  levette a pedálról, kezét a kormánykerékrõl, kényelmesen
2222 31|                  egykerekû taligák.~Késõbb a tenger villant meg elõtte.
2223 31|       Narancsligetek, citromfák bólongtak.~A hajnal elsõ derengésénél
2224 31|               márványszobrait, diadalíveit a reggeli verõfény aranyozta.
2225 31|                 aranyozta. Ezt már ismerte a moziból.~Óriás tömeg hullámzott
2226 31|              bõrsarukban. Döbbenten nézték a kocsit, mely lovak nélkül
2227 31|                 kétezer esztendõt, s ebben a pillanatban az Örök Városban
2228 31|         pillanatban az Örök Városban volt, a Forum Romanumon. Látta a
2229 31|                   a Forum Romanumon. Látta a Vestaszüzek zárdáját, a
2230 31|                    a Vestaszüzek zárdáját, a Carcert és a Concordia-templomot.
2231 31|         Vestaszüzek zárdáját, a Carcert és a Concordia-templomot. Autója
2232 31|            Concordia-templomot. Autója épp a Saturnus-templom oszlopcsarnoka
2233 31|                elõtt állott meg. Elfogyott a benzinje.~5~Ki akart szállni,
2234 31|                  egy benzinkutat keressen. A tolongás oly nagy volt,
2235 31|               ezrei vették körül. Mindenki a földre borult, meghajolt,
2236 31|                isteneket szokás üdvözölni.~A papok, akik a Saturnus-templomból
2237 31|                   üdvözölni.~A papok, akik a Saturnus-templomból kiözönlöttek,
2238 31|                   vélték fölismerni benne, a szárnyas hírnököt, aki testi
2239 31|                testi mivoltában jelent meg a halandók között. Majdnem
2240 31|              között. Majdnem agyonnyomták.~A sofõr beszélni szeretett
2241 31|                  arceo!~Ezt megértették.~6~A Potifex Maximus rendeletére
2242 31|              Kopasz volt.~Õt is fölismerte a sofõr, mivel színházba is
2243 31|                   Venus istennõ ükunokája. A diktátor gõgösen szemügyre
2244 31|             kétezer év alatt megteremtett, a hadvezért csak az a diadalmas
2245 31|          megteremtett, a hadvezért csak az a diadalmas harci biga érdekelte,
2246 31|                  tehetett volna neki ilyen a gall háborúban.~Vallatni
2247 31|              fõképp mit jelent szekerén ez a rejtélyes fölírás: „Szabad
2248 31|                   hogy tüstént indítsa meg a döglött kocsit. A sofõr
2249 31|              indítsa meg a döglött kocsit. A sofõr folyton csak ezt ordította:~-
2250 31|                   megbilincseltette. Õ is, a papjai is veszedelmes varázslónak
2251 31|                 varázslónak tartották, aki a thesszáliai bûbájosokkal
2252 31|                Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy hatalmas
2253 31|                letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy hatalmas ütést
2254 31|                  kérdezte tõle valaki, aki a tarkójához ért. - Mért alszik?~
2255 31|             tarkójához ért. - Mért alszik?~A sofõr fölemelte fejét, s
2256 31|                õrszemes rendõrt látta, aki a budai kocsma elõtt veszteglõ
2257 31|                     Fáradt voltam - mondta a sofõr álmosan. - Elaludtam.
2258 31|                  Hány óra?~- Egy - felelte a rendõr.~1933(?)~ ~
2259 32|                 felém, és amint közeledik, a viszontlátás örömében egyre
2260 32|              ezelõtt meghalt. Ha éjfélkor, a kísértetek óráján, holdfényben
2261 32|             egészségesen, vidoran lépdegél a legizzóbb tavaszi verõfényben.~
2262 32|                    õt. Csodálatos szerszám a képzelet. Egy pillanat alatt
2263 32|                 Egy pillanat alatt öl. Még a sztrichnines fecskendõ sem
2264 32|                   ily hatékony, mely abban a másodpercben bénítja meg
2265 32|           beledöfik az eleven szervezetbe. A képzelet még gyorsabb, még
2266 32|         hatalmasabb. Nincs az az óriás, az a bikadöntõ bajnok, az a díjbirkózó,
2267 32|                  az a bikadöntõ bajnok, az a díjbirkózó, akit ne tudna
2268 32|                 akit ne tudna meggyilkolni a legnyápicabb legény is,
2269 32|                 legény is, ha csak hozzáér a képzeletével. Lehetnek ezek
2270 32|                szegény Nagy úrral is, azon a reggelen, amikor kávézás
2271 32|           végigcikázott életén, rázogattam a fejem, rosszalltam a sors
2272 32|            rázogattam a fejem, rosszalltam a sors szeszélyes rendelkezését,
2273 32|            mozognak. Afféle bábok õk, mint a bábszínházak alakjai, melyek
2274 32|           színpadáról, s félretesszük abba a roppant csoportba, ahol
2275 32|         halottjaink pihennek. Selejtezünk, a rend kedvéért.~Nagy úr,
2276 32|                     Nagy úr, mire megittam a kávém, már nem élt. Ebben
2277 32|          megfosztottam õt az élet jogától, a lélegzéstõl és mozgástól,
2278 32|                  az élet dicsõ rendjeleit, a pirosságot, a fényt, s a
2279 32|                  rendjeleit, a pirosságot, a fényt, s a halál bús ékességeit
2280 32|                   a pirosságot, a fényt, s a halál bús ékességeit raktam
2281 32|                  bús ékességeit raktam rá, a sápadtságot és a közönyt.
2282 32|                raktam rá, a sápadtságot és a közönyt. Lehet, hogy lelkemben
2283 32|                    körülötte.~Aztán múltak a napok, az évek, s én bizony
2284 32|                    egészen. Csak úgy, mint a halottakat szokás. Nem láttam
2285 32|               fölvonja szemöldökét. Ha van a világon csoda, ez az. Tudom,
2286 32|              Valakiével összetéveszthettem a nevét és azt az alakot,
2287 32|               alakot, egyéniséget, amelyet a név takar. De mit számít
2288 32|                   takar. De mit számít ez? A feltámadás nem lehet döbbenetesebb.
2289 32|           töprengek, hogy fordulhatott elõ a fölöttébb sajnálatos tévedés.
2290 32|               hasonló nevüket, amikor azon a reggelen megbocsátható szórakozottsággal
2291 33|                észre. Vezetéke meghúzódott a falak mentén, a szõnyegek
2292 33|                meghúzódott a falak mentén, a szõnyegek alatt. Gombjai,
2293 33|                  az ajtó mellett lapultak, a csillárokon lógtak. Ki törõdött
2294 33|                  valamire, megnyomtam, s õ a villamosságtól fölpezsdülve
2295 33|                   Hírül adta az érkezõket, a barátokat, akik örömet hoztak,
2296 33|             barátokat, akik örömet hoztak, a zaklatókat, akiktõl futni
2297 33|          személytelenül, mindig ugyanazzal a kurta, éles rikkanással,
2298 33|               ideges tavaszi reggel volt - a csöngettyû megõrült. Egyszerre
2299 33|                  csörömpölt és csörömpölt. A kapuhoz szaladtak, ajtóról
2300 33|                  szellem tréfált. Keresték a láthatatlan csengetõt, de
2301 33|                  nem érintkeznek-e valahol a fémszálak. Hiba sehol. A
2302 33|                   a fémszálak. Hiba sehol. A csöngettyû megbolondult.
2303 33|                   csöngettyû megbolondult. A csöngettyû önállósította
2304 33|            csöngettyû önállósította magát. A csöngettyû föllázadt.~Tizenöt
2305 33|                     rikácsolt, hadat üzent a rendnek, jajveszékelt, tûzvészt
2306 33|               egyszer végre hallani akarta a hangját, a saját hangját,
2307 33|                  hallani akarta a hangját, a saját hangját, a maga mulatságára,
2308 33|                  hangját, a saját hangját, a maga mulatságára, hogy gyönyörködjék
2309 33|                órája ordít. Hihetetlen. Ez a csöpp kis jószág, ez a semmi,
2310 33|                  Ez a csöpp kis jószág, ez a semmi, aki voltaképpen nem
2311 33|                   segíteni? Szakítsátok ki a nyelvét a pimasznak. Egy-kettõ,
2312 33|                   Szakítsátok ki a nyelvét a pimasznak. Egy-kettõ, gyömöszöljetek
2313 33|                 réztorkába, fojtsátok bele a szót. Úgy-úgy. Határozottan
2314 33|                  is. Nemsokára kiadja majd a lelkét. Micsoda? Nézzétek,
2315 33|                 Micsoda? Nézzétek, ellökte a papírt, s újra üvölt, kornyikál,
2316 33|                 vagy csak fülünk káprázik? A csönd oly süket, oly lármás,
2317 33|              mindig bomolnék. De nem. Csak a dobhártyánk reszket. Már
2318 33|                 akik azt tanácsolták, hogy a fölháborító eset után dobassam
2319 33|                 megbízhatóbbat. Én azonban a pártjára keltem. Tizenöt
2320 33|               értem, hogy mi lelhette azon a szeles, ideges tavaszi reggelen,
2321 34|                   apró-cseprõ szokásairól, a tekintetérõl, amint fejét
2322 34|           félrebillentve kinéz az ablakon, a homloka sajátos ráncolásáról,
2323 34|              homloka sajátos ráncolásáról, a szavajárásáról, még a tüsszentésérõl
2324 34|        ráncolásáról, a szavajárásáról, még a tüsszentésérõl is, de félek,
2325 34|            szavakkal kifejezni. Nemcsak az a fontos, amit mond és tesz
2326 34|                  az illetõ, hanem lényének a kisugárzása, az a nem látható
2327 34|                 lényének a kisugárzása, az a nem látható fény, az a nem
2328 34|                  az a nem látható fény, az a nem hallható kísérõzene,
2329 34|                    könnyedséggel tisztázta a helyzetet. Ítéleteiben föltétlenül
2330 34|           visszagondolok rá, képzeletemben a talpraesett megjegyzések
2331 34|               tanítóm volt. Õ tanított meg a betûvetésre, de a gondolkozásra
2332 34|             tanított meg a betûvetésre, de a gondolkozásra és érzésre,
2333 34|                 távlat tárult elém, amikor a házépítést magyarázva hangsúlyozta,
2334 34|              sziklafalba vájt. Vagy amikor a hõs és nagylelkû oroszlán
2335 34|                    és nagylelkû oroszlán s a vérszomjas és kegyetlen
2336 34|                 olvasztotta össze lelkében a hadvezéri szigort s az érzelmes
2337 34|                  elmosódó krétával rajzolt a fekete táblára, de azért
2338 34|            emlékezem, hogy ûzte ki belõlem a különféle betegségektõl
2339 34|               amikor az udvaron megcsípett a méh, s emlékezem aranyos
2340 34|                   egyéni humorára, mellyel a homéri kacaj viharát keltette
2341 34|                   keltette föl, aztán arra a mozdulatára is, mellyel
2342 34|                mozdulatára is, mellyel ezt a dörgõ óceánt egyszerre elcsitította.
2343 34|               tréfamester.~Mit szaporítsam a szót? Õ volt maga a tökély.
2344 34|            szaporítsam a szót? Õ volt maga a tökély. A példaképem volt,
2345 34|                szót? Õ volt maga a tökély. A példaképem volt, az eszményem,
2346 34|                    nagysághoz, és mértéket a fölbecsülésére. Sokszor
2347 34|                   alakját helyettesítettem a papirosábrándokba, s ezáltal
2348 34|              váltak.~Hatása nem is múlt el a tûnõ évekkel, hanem egyre
2349 34|          erõsbödött és mélyült. Kikerültem a keze alól. Akkor távolból
2350 34|                  szemléli, és hagyja futni a maga útján. Nem ápolta növendékeivel
2351 34|                   Nem ápolta növendékeivel a régi kapcsolatot, mint más
2352 34|          munkálkodott. Vágyat oltott belém a tökély után. Késõbb, amikor
2353 34|                    hogy ezért támasztottam a mûvészettel szemben is oly
2354 34|                    múlva, végre megtörtént a rég óhajtott találkozás.
2355 34|                   az üvegajtón, mely ennek a kis vendéglõnek a különszobájába
2356 34|                    ennek a kis vendéglõnek a különszobájába vezet, ahol
2357 34|                    van terítve az uraknak.~A sarokban, a kandalló mellett
2358 34|                    az uraknak.~A sarokban, a kandalló mellett üldögélt
2359 34|                     barátja az erénynek és a túrós lepénynek. Hát téged
2360 34|                    lepénynek. Hát téged mi a szél hozott ide, ahol a
2361 34|                    a szél hozott ide, ahol a madár se jár?~A régi mesehangulat
2362 34|                  ide, ahol a madár se jár?~A régi mesehangulat vett körül.
2363 34|                 melléje. Õ csak bámult rám a kék szemével, de egy szót
2364 34|                 szót se szólt. Tisztogatta a kanalát az asztalkendõjével,
2365 34|                    asztalkendõjével, aztán a kését, végül pedig a villáját
2366 34|                 aztán a kését, végül pedig a villáját úgy, hogy az abrosz
2367 34|                    hogy az abrosz csücskét a villa ágai közé tûrte, és
2368 34|             étkezik, akár úriháznál, errõl a szokásáról nem tesz le,
2369 34|                    mert az evõszerek sehol a világon nem eléggé tiszták.~
2370 34|                világon nem eléggé tiszták.~A pincér hozta a levesét,
2371 34|                    tiszták.~A pincér hozta a levesét, remek, aranysárga
2372 34|                   kockatésztával. Minthogy a leves forró volt, megragadta
2373 34|               leves forró volt, megragadta a palackot, és a tányérját -
2374 34|                  megragadta a palackot, és a tányérját - nem kis ámulatomra -
2375 34|           csordultig öntötte hideg vízzel.~A marhahúst többször egymás
2376 34|                egymás után megszagolgatta, a kenyeret is, a sót és a
2377 34|             megszagolgatta, a kenyeret is, a sót és a paprikát is. Általában
2378 34|                    a kenyeret is, a sót és a paprikát is. Általában mindent
2379 34|               asztalit rendelt.~- Szeretem a bort - jegyezte meg. - Csak
2380 34|                    eggyel. Gyufát kerestem a zsebemben. De õ leintett.
2381 34|              vártam valamit. Hiába vártam. A politikát „az urak huncutságá”-
2382 34|                   huncutságá”-nak nevezte, a nyiratkozást egyszerûen „
2383 34|               voltam. Szaladva mentem haza a vidéki utcákon. Mit éreztem?
2384 34|                lehet sok keresnivalóm ezen a világon. Mert mondjátok,
2385 34|                   Mert mondjátok, minek él a földön az olyan ember, aki
2386 35|                                            A HALHATATLAN HITVES~Béla
2387 35|             beszélõképességét, s megbénult a bal lábára és a bal kezére.
2388 35|                  megbénult a bal lábára és a bal kezére. Beszélõképességét
2389 35|              közvetlenül, hogy mily rozoga a testi gépezete, hogy mily
2390 35|                    mindig ép, mint valaha, a szélhûdés elõtt, hetvenhét
2391 35|                   Valahol meghûlhetett. Ez a szikár kis öregasszony eddig
2392 35|                    aléltan zihált. Marika, a húgának árván maradt vénkisasszony
2393 35|                  is kevert belé, vastagon. A beteg nem lett jobban tõle.
2394 35|                   titokban elhívatta hozzá a háziorvost.~A háziorvos
2395 35|              elhívatta hozzá a háziorvost.~A háziorvos hosszan, szótlanul
2396 35|              földszinti házacskában laktak a város végén, három szobában.
2397 35|                    mondta Marika.~Az ajtót a háziorvos csukta be. Valóban
2398 35|                   nyugalomra volt szüksége a betegnek. Állapota percrõl
2399 35|                    megtudnia - intézkedett a háziorvos. - Egy szót sem.
2400 35|                 háziorvos. - Egy szót sem. A legkisebb izgalom megölheti.
2401 35|                egészet, s mi túlsegítettük a veszedelmen.~Azonnal át
2402 35|                 Kedélyesen elbeszélgettek. A háziorvos már indult, amikor
2403 35|                  indult, amikor Béla bácsi a mellének szögezte a kérdést:~-
2404 35|                  bácsi a mellének szögezte a kérdést:~- Hogy-mint van
2405 35|                   kérdést:~- Hogy-mint van a feleségem, édes doktor úr?~-
2406 35|              doktor úr?~- Meg kell várnunk a betegség rendes lefolyását.
2407 35|                    is. Azonkívül az öregúr a betegsége ellenére is éles
2408 35|            szemében folyton föl-föllobbant a gyanú.~A holttestet a hálószobába
2409 35|                    föl-föllobbant a gyanú.~A holttestet a hálószobába
2410 35|       föl-föllobbant a gyanú.~A holttestet a hálószobába zárt ajtaja
2411 35|            ravatalozták föl, ott dolgoztak a gyászhuszárok, oda surrantak
2412 35|                    surrantak be suttyomban a külsõ ajtón a rokonok, akik
2413 35|                   suttyomban a külsõ ajtón a rokonok, akik részvétlátogatásra
2414 35|                   öregúrhoz is. Béla bácsi a piros bojtos hálóköntösében,
2415 35|               piros bojtos hálóköntösében, a posztóbotosában heverészett,
2416 35|               Hogyne, hogyne - bólintottak a rokonok. - De õt nem szabad
2417 35|                  sokáig kell még feküdnie.~A temetés simán folyt le.
2418 35|                   Vastag pamacsokban hullt a neszfogó hó. Halkan, zene
2419 35|              Halkan, zene nélkül lopták ki a házból a koporsót. Marika
2420 35|                  nélkül lopták ki a házból a koporsót. Marika ezalatt
2421 35|                egy-egy kövér könnycseppet, a ruhafogas alá bújva, a konyhába
2422 35|                     a ruhafogas alá bújva, a konyhába osonva, mint a
2423 35|                    a konyhába osonva, mint a szenvedélyes részeges, aki
2424 35|                   részeges, aki be-beugrik a sarki kocsmákba, és felhörpint
2425 35|               vacsorázik ma? Mondd, mennyi a láza?~Miután azonban értesült,
2426 35|                    hogy jobban van, és ezt a háziorvos is megerõsítette,
2427 35|               közöny terpeszkedett föléje.~A lezárt ajtót kinyitották.
2428 35|                volna mankóin, botjain abba a szobába, ahol meghalt a
2429 35|                    a szobába, ahol meghalt a felesége, át is kiálthatott
2430 35|                   hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát, de még nem
2431 35|         fölgyógyult. - Többet nem mondott. A mennyezetre meredt, s uzsonnáját
2432 35|                   uzsonnáját kérte.~Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár is,
2433 35|                    Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár is, elmúlt az õsz is.
2434 35|                   Mondd meg neki, hogy ezt a virágot küldtem a névnapjára.~
2435 35|                 hogy ezt a virágot küldtem a névnapjára.~Nyilván úgy
2436 35|                   úgy gondolkozott, hogyha a többiek nem tudatták vele
2437 35|                õneki nincs joga õt megölni a képzeletében, s továbbra
2438 35|           nyolcvanöt éves korában kétszer. A nyolcvanhatodik életévében
2439 35|                    és végképp beletörõdött a változhatatlanba.~Karácsony
2440 35|                 fiam, vidd oda Rózának ezt a gyönyörû májat. Tudod, mennyire
2441 36|                   1~Jupiter szobra, amikor a munkások szét akarták szedni,
2442 36|                    Fortuna templomából ezt a figyelmeztetést kapta:~„
2443 36|             Cassiustól.”~2~Charea Cassius, a testõrcsapatok fõtisztje,
2444 36|                  testõrcsapatok fõtisztje, a lázadók vezére sápadtan
2445 36|                    nyugszik, s gyanúja már a szívét, az agyvelejét pörzsöli.~
2446 36|                  gyermekeitõl. Úgy sietett a palotába, mint aki halni
2447 36|                  ingó-sovány lábain. Várta a hajnalt.~Kikönyökölt az
2448 36|                    Kikönyökölt az ablakon. A fagyos, ólomszürke januári
2449 36|            szeretett volna karjaiba zárni, a Hold, de az nem nézett rá,
2450 36|                beszélt hozzá, hangtalanul, a folyton höbögõ nyelvével.~
2451 36|                   meztelen karjait. - Ide, a szívemre - kiáltotta, és
2452 36|                    nemes urat éjnek idején a palotájába rendelt, s táncot
2453 36|                 elõtte. Hallotta, hogy azt a vargát, aki csalónak nevezte
2454 36|                vesznek körül. Ma kezdõdnek a palatinusi játékok. Téged
2455 36|              Cassius tétovázva hajlongott. A császár egy székre rogyott,
2456 36|               nagybátyám vigyázott rám, ez a vén, véres tigris. Kiirtotta
2457 36|               voltam még, folyton lesetett a kémeivel, a besúgóival,
2458 36|               folyton lesetett a kémeivel, a besúgóival, hogy nem árulom-e
2459 36|             Színleltem, és jobban, mint az a sötét, hallgatag aggastyán.
2460 36|                  Ez se sikerült. Drusilla, a húgom, az istennõ meghalt
2461 36|                  szakállam, és körülnéztem a világban. Eleinte nevettem
2462 36|                    henteregtem rajta, hogy a bõrön át a vérembe szivárogjon.
2463 36|         henteregtem rajta, hogy a bõrön át a vérembe szivárogjon. Fintorokat
2464 36|             szivárogjon. Fintorokat vágtam a tükörbe, hogy megriadjak
2465 36|                 õket. Tengerbe hajíttattam a kirándulók százait, és mulattam
2466 36|             mulattam azon, hogy evickélnek a halálba. Éheztettem a rómaiakat,
2467 36|           evickélnek a halálba. Éheztettem a rómaiakat, pedig tele voltak
2468 36|                magtáraim. Megsemmisítettem a híres írók kéziratait. Az
2469 36|           kéziratait. Az istenek szobraira a Mars mezõn mindennap olyan
2470 36|                    Szerettek is valamikor. A katonák „tyúkocskám”-nak, „
2471 36|           csillagom”-nak becéztek. Rómában a trónra lépésem örömére három
2472 36|              csikorognak. Azt mondják, itt a baj - szólt, s egy aranyrúddal
2473 36|                    aztán vette észre, hogy a császár csipiszt mutat neki,
2474 36|                csipiszt mutat neki, s ajka a kinyújtott hüvelykujja körmét
2475 36|                 hüvelykujja körmét érinti.~A vér arcába szökkent.~- Majom -
2476 36|           hadjáratának emlékére tartották, a császári palota közelében,
2477 36|             testõrei kíséretében érkezett.~A hosszú legények, mikor a
2478 36|                   A hosszú legények, mikor a császár bevonult, elzártak
2479 36|                   nekik. Egynéhányukat még a Rajna mellõl szedegette
2480 36|                   és germánul beszélgetni.~A császár hosszú sárga köntösében
2481 36|                    az áldozatot bemutatta, a flamingó vére ráfröccsent,
2482 36|               flamingó vére ráfröccsent, s a köntöse alján piros folt
2483 36|         Cassiusszal.~9~Elmúlt az elsõ nap, a második nap is anélkül,
2484 36|              Callistus, egykori szabadosa, a dúsgazdag polgár tajtékzott
2485 36|                dúsgazdag polgár tajtékzott a dühtõl, hogy még mindig
2486 36|              dühtõl, hogy még mindig él ez a szörnyeteg. Caligula könnyedén
2487 36|            járt-kelt közöttük, biztatgatta a birkózókat és a gladiátorokat,
2488 36|                biztatgatta a birkózókat és a gladiátorokat, tapsolt az
2489 36|               kelepcébe akarja csalogatni.~A harmadik napon délben, váratlanul
2490 36|                   Cassiusszal, hogy átmegy a palotába, és megfürdik.
2491 36|                  megfürdik. Egyedül haladt a tömegben germán testõrei
2492 36|                   Cornelius Sabinusnak még a tógáját is megrántotta tréfásan,
2493 36|                 Gyaloghintója vivõinek azt a rendelkezést adta, hogy
2494 36|                 rendelkezést adta, hogy ne a palota fõbejáratán vigyék
2495 36|                 ahol az ázsiai nemesifjak, a színre kerülõ drámai játék
2496 36|               fázékony keletiek, megbújtak a hideg elõl, mert azon a
2497 36|                    a hideg elõl, mert azon a napon erõsen fagyott.~10~
2498 36|                elbeszélgetett vendégeivel, a fekete etiópiaikkal meg
2499 36|                    fekete etiópiaikkal meg a sárga egyiptomiakkal, akiknek
2500 36|                    egyiptomiakkal, akiknek a hidegtõl szederjes volt