Fejezet
1 1 | otthon.~Közben jólesett arra gondolnunk, hogy utolsó
2 1 | mindig vissza-visszatérne arra, amit nem lehet elégszer
3 1 | kellemetlen visszaemlékeznie arra az estére és miránk. Egy
4 2 | állandósultak. Elhatároztuk, hogy arra az idõre, míg anyja a kórházban
5 3 | nemrég látta, hogy mi vár arra a római katonára, aki fõbenjáró
6 3 | latin szépség ellen, és arra törekszenek, hogy itt a
7 4 | dologra gondoltam, például arra, hogy legkedvesebb töltõtollam
8 6 | zokon venni tõle. Bizonyára arra gondolt, hogy így csökkent
9 7 | nyilván magyarázatot kap arra, amit még mindig nem értett:
10 8 | én”. A kezemre pedig, arra a csitri kézre, azt mondtam,
11 8 | künn az utcán eszméltem arra, hogy az ezüst Máriát is
12 8 | szól, csak néz, mindig oda, arra a pontra. Tudod, milyen
13 8 | megmagyarosította nevét.~Arra gondoltam, hogy rosszul
14 8 | én is oka vagyok ennek. Arra gondoltam, hogy mennyi húsz
15 8 | kamata harminc év alatt. Arra gondoltam, hogy most bemehetnék,
16 9 | izgalom fogta el. Fölkelt, arra kért, csomagoljam be a gombokat
17 9 | formájában, most fény derült arra, micsoda az az önzetlen
18 10| Juliska nem vállalkozhatott arra, hogy ezt az eleven lelket,
19 12| sohasem nevez így. Aztán arra gondolt, hogy az íróasztala
20 13| mindenkivel. De különösen ügyel arra, hogy imádottjával még félszegebb
21 14| valahol elvesztette kulcsát, s arra kérték, nyissa ki a kabint,
22 14| Vajon megkérheti-e barátját arra a nagy-nagy szívességre,
23 15| méltóságos uram.” Közben arra gondolt, vajon mit gondolhatnak
24 15| még egészen fiatal.”~Majd arra gondolt, hogy ez a napja
25 19| drágám, most megyek. Csak arra kérlek, tartsd titokban.
26 21| évig élt künn Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen.
27 22| papírkereskedésben. Múltkor, hogy arra jártam, láttam, hogy a pénztárban
28 25| nincs semmi íze”. Emlékszem arra is, hogy cigarettáit mindig
29 29| nem merünk örülni, mert arra gondolunk, hogy esetleg
30 29| csillagászati távcsöveken. Arra a felfogásra kell tehát
31 30| méltóztatott a fõorvos urat, s arra méltóztatott kérni õt, hogy
32 30| Valami dr. Seregély. Arra kér, hogy szólítsd fel,
33 33| mi volt az oka erre, és arra, hogy hirtelenül zengeni
34 34| viharát keltette föl, aztán arra a mozdulatára is, mellyel
35 34| tudnom, hogy van. Mindig arra vágyakoztam, hogy megközelítsem,
36 37| tárgyalóterem szürke józanságában arra, hogy mit vallanak a tanúk,
37 37| melyeket a cigánytól rendeltek, arra vallottak, hogy nagyon is
38 39| vagyonára vonatkozólag is, arra az igazán valószínûtlen
39 41| mutogat. Rám mutogat, és arra az újságra, amellyel az
40 42| száma volt, de nem olvasta. Arra gondolt, hogy ha majd elszegõdik
|