Fejezet

 1 1 |     készülõdött. Tisztelettel, de a szegény ember önérzetével értésére
 2 1 |          fekete. Kifejtette, hogy a szegény embernek a szegénységet
 3 1 |           azt is hozzátette, hogy a szegény emberek csak egymás elõtt
 4 1 |          vannak.” Rohant a lépcsõn, szegény, nem akart velük ott találkozni.~
 5 1 |          ezt elõ, körülbelül így:~A szegény ránéz a gazdagra, s ezt
 6 1 |            s ezt gondolja: „Jaj, de szegény vagy te”. A szegény belül,
 7 1 |              de szegény vagy te”. A szegény belül, a lelke mélyén így
 8 1 |           lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyõzõdéssel: „
 9 1 |           Ameddig bírtam, tartottam szegény uramban a lelket. Mentegettem
10 1 |           teljesen egyformák azok a szegény utcai lányok, akik az éjszakában
11 2 |        bárói, csak szürke polgárai. Szegény szegények vagyunk. Még szegénységet
12 2 |      szállítani, csak meg ne haljon szegény.~Néhányszor az is megesett,
13 2 |          akkor nem értettem, hogy a szegény emberek csak egymás elõtt
14 3 |             Az áldozat is ártatlan, szegény. Vagy azt hiszed, jóvátehetünk
15 5 |             így szeretnek, akárcsak szegény Lozzay Ali. El is akartam
16 5 |            mit érezhetett most ez a szegény fiú, mikor a tizenhat zsebórájára
17 6 |             uram sokszor poharazott szegény Viktorral. Juliska egyszerre
18 7 |               ezt rebegte:~- Kérem, szegény, szerencsétlen...~2~Az,
19 7 |        kéregetõ.~- Mennyi?~- Kérem, szegény, szerencsétlen...~Egy pengõt
20 9 | feleségemnek, fiamnak, énnekem, még szegény kutyámnak is. Nagylelkûségére
21 11|           hogy miért futottam el. - Szegény - szól gyorsan.~- Szegény -
22 11|           Szegény - szól gyorsan.~- Szegény - visszhangozom.~Ballagunk
23 12|              a hivatal”. Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból,
24 13|          bután viselkedtem. Lidike, szegény, azon az éjszakán maga bandukolt
25 15|             hogy ne izgassák tovább szegény dühöngõt. Kisdiákok, akik
26 16|              Mindig másokkal jár.~- Szegény ura. Én csak õt sajnálom.~-
27 16|             elhallgattak. Sajnálták szegény E-t.~- Az a perzsa F-né.~-
28 20|        petyhüdten a magasba tartva. Szegény tökéletesen elitta az eszét.
29 22|            fizettem utána. Ehhez én szegény vagyok. Elismerem, semmi
30 24|              átkozódtam, s titokban szegény öreg gyors halálát kívántam.
31 25|             aztán ne szégyelld majd szegény rokonaidat” - évõdtek vele,
32 29|             hogy azt, amit megeszik szegény - az õ csöpp adagját - háromszoros
33 32|           már nincsenek.~Ez történt szegény Nagy úrral is, azon a reggelen,
34 34|          Nem azt, hogy megöregedett szegény. Inkább azt, hogy én öregedtem
35 35|      vénkisasszony leánya, aki mint szegény rokon náluk éldegélt, lefektette.
36 38|             még tovább, még tovább. Szegény tulajdonos lihegve, ereje
37 39|             tankönyveket adunk majd szegény sorsú tanulótársainknak,
38 40|  halántékkal. Az lett a sorsa, mint szegény Árvay Artúrnak, a hõsszerelmesnek,
39 41|    süketnéma. Ezenkívül nyomorék is szegény. Bal lábát tõbõl levágták.~