Fejezet

 1 1 |            hová a csodába tehettem õket a mi régi nyomorlakásunkban,
 2 1 |             ha tiporja és rugdalja õket. Maguk se tudják, hogy miért
 3 1 |         tudom-e, mennyire megvetik õket, mennyire kiközösítik a
 4 1 |        hozzá - nem azért vetik meg õket, amiért te gondolod, nem
 5 3 |          beavatkozott. Körülvették õket. A fiú torkaszakadtából
 6 5 |          Nézd, kérlek, én értettem õket. Csak õk nem értettek engem.
 7 5 |           pillantott, kirakosgatta õket maga elé, és fölhúzta mind
 8 6 |        Máris készülõdik, otthagyja õket ajándékaival, eltûnik, kezében
 9 9 |            azért, mert „nem ismeri õket”. Ebben a finom megállapításában
10 15|          hozzájuk, hogy hallhassák õket.~- Meg van maga õrülve? -
11 17|       imént kegyesen bocsátotta el õket, nézegetik kezüket, s majdnem
12 18|          egy ajtón, hátraugrunk, s õket bocsátjuk elõre, ha kisebbítik
13 19|          minden héten meglátogatom õket.~Lakásuk kórházzá alakult.
14 20|          azonban nemigen érdekelte õket. Most õk voltak részegek.~
15 21|            örömest vendégül látjuk õket, már csak azért is, hogy
16 21|            hét végén meg is hívtam õket teára.~Akkor azonban tényleg
17 21|         mindegy, okvetlenül várjuk õket. Megérkezett a várva várt
18 21|   udvariasan viselkedtem. Szeretem õket, és szánom. Idegennek lenni
19 21|           bérgyilkosok. Bemutattam õket egymásnak. Megmagyaráztam,
20 21|        teát már fõzték. Otthagytam õket.~A teadélután várakozáson
21 21|     semmiségnek nevezte, bevezette õket dolgozószobámba - véletlenül
22 21|           milyen kedvesen fogadtuk õket, s mézszõke barátom áradozó
23 22|      voltak. Hiába figyelmeztettem õket. Összetartottak. Támogatták
24 25| visszadobta nekik többször, szidta õket, mint a bokrot, de végül
25 25|     csatabárdokat, le-föl rángatta õket, az izomereje minden megfeszítésével,
26 25|        elsõ mozdonyra, hasonlítsuk õket össze a mai mozdonyokkal.
27 25|    ragadtak, hogy szét se lehetett õket választani. Maga tanácsolta,
28 26|            egy tekintetre méltatná õket. De nem. Heinz megközelíthetetlen.~
29 26|       valamit.~Mindhiába. Kikerüli õket, mint forgalmi akadályokat.
30 26|             Heinz a fasorban várta õket. A két kezével már messzirõl
31 32|             hogy összetévesztettem õket. Nyilván akkor is összetévesztettem
32 32|         akkor is összetévesztettem õket, az ellentétes, tehát hasonló
33 34|         egyetemen is, hozzá mértem õket, s tudásukat kicsinynek,
34 34|         tereljem. Õ végighallgatta õket, aztán mindegyik után ezt
35 36|       nyelvét, kettéfûrészeltettem õket. Tengerbe hajíttattam a
36 36|       hitték, hogy bolonddá tartja õket, vagy kelepcébe akarja csalogatni.~
37 39|     titkait illetõleg vallatgattam õket hideglelõs kíváncsisággal,
38 39|            meleg ruhával látjuk el õket. Intézkedett az egyesület