Fejezet

 1 1 |       gyakran magyarázta nekem. Azt mondta, olyan ez, mintha egy érett
 2 1 | telefonozott-e neki legalább. Õ azt mondta, hogy nem.~Ezt kitûnõ jelnek
 3 3 |          elõtt.~- Te voltál?~- Én - mondta ércesen.~- Miért tetted?~-
 4 3 |     százados. - A legjobb emberem - mondta, majd hozzátette: - volt.
 5 3 |         visszaintette.~- Fedd meg - mondta. - Beszélj vele, értesd
 6 4 |    Jóságosan szemembe nézett, s ezt mondta:~- Nézd, pajtás, mondd meg,
 7 5 |             szeret az ura?~Gizi ezt mondta: engem a szememért. Palkovitsné:
 8 7 |       azonban ott belül nyomban ezt mondta, keményen:~- Várjon.~A kéregetõ
 9 8 |           megsimogatta arcom, s azt mondta, hogy az egész elmúlik,
10 12|            578.~- Köszönöm szépen - mondta a kisfiú.~Nekivágott a rengeteg
11 12|              577., 578.~- Itt van - mondta. - Szervusz.~Pista megvárta,
12 12|            lenni?~- Még nem tudom - mondta Pista szünet után, vállát
13 14|            italiano?~- Sissignore - mondta Péter -, Un pochino - s
14 15|              Ezt eddig még senki se mondta. Nekem hasam van?~- Bizony
15 19|               Se angyal, se ördög - mondta -, hanem valami a kettõ
16 19|         angyalszárnnyal? „Olyasmi - mondta -, nõ légy.” Hallottál már
17 20|    egyáltalán nem csodálkozott. Azt mondta, minden évben öt-hat ilyen
18 22|             maga.~- Az lehetetlen - mondta, és elpirult.~- De igen.~-
19 22|           Ez itt nem nyolc fillér - mondta a kereskedõ, és többször
20 24|               Nem nagyon.~- Azért - mondta. - Sietni sohase jó.~Megint
21 25|       géppel. - Ja, késsel, fiam -, mondta Géza bácsi, mintha tulajdon
22 27|                   TENGERSZEM~- Te - mondta az asszony hirtelen, és
23 27|           itt valami.~- Emlékszem - mondta a férfi.~Mindkettõjüknek
24 27|             Pedig nyilván ez lesz - mondta a férfi. - Az ember, kérlek,
25 28|      beszólt.~- Kérem szeretettel - mondta, és feléje fordult: - Méltóztassék
26 28|            sohase tüntettek ki. Azt mondta: „kérném szeretettel”, és
27 28|            a hordár ámulva.~- Nem - mondta.~Úgy tervezte, hogy majd
28 30|    megszólalt a telefon.~- Tessék - mondta Elzász. - Én vagyok... Hogyan?...
29 30|             beteghez hívták, de azt mondta, hogy egy negyedóra múlva
30 31|   fölébressze õt.~- Fáradt voltam - mondta a sofõr álmosan. - Elaludtam.
31 34|            aztán mindegyik után ezt mondta:~- Hihe- és lehetetlen.~
32 35|              Csöndre van szüksége - mondta Marika.~Az ajtót a háziorvos
33 37|          úgy, félvállról a levegõbe mondta:~- Nem eladó.~Poharak emelkedtek,
34 37|             koronát.~- Egye fene! - mondta Szél László, és fizetett.~
35 42|           másikat délben a fiatalúr mondta meg. Ezeket is szépen belerajzolta
36 42|       bólintott.~- Igen, a Mosoly - mondta. - A Mosoly. Hová is? tanakodott. -
37 42|            a fõpincér. - A Mosoly - mondta a pincér egy másik pincérnek,
38 42|          Petõfi-ben takarított. Azt mondta neki, sohase fáradjon, majd