Fejezet
1 1 | KÍNAI KANCSÓ~Te nem ismered a mi kancsónk
2 1 | ablak mellett jobbra. Nem, te ezt nem láttad. Nem is láthattad.
3 1 | bûntársak. Ezt én nem értettem. Te talán érted?~Elég az hozzá,
4 1 | gondolja: „Jaj, de gazdag vagy te”. A gazdag ránéz a szegényre,
5 1 | gondolja: „Jaj, de szegény vagy te”. A szegény belül, a lelke
6 1 | bosszúsan, ne légy gyerek. Te mindig ilyen vagy. A régiségkereskedõ
7 1 | Próbáltam érvelni. „Hát függsz te tõle? Kid-mid ez a Martiny?
8 1 | hogy ne káromolja Istent. „Te úgy beszélsz, kiabáltam,
9 1 | azért vetik meg õket, amiért te gondolod, nem azért közösítik
10 2 | Mondd, nem mulatságos ez?~Te, most megint eszembe jut
11 2 | annak, aki meghallgatja. Te ismered Sárikát. Múltkor
12 3 | századosnak:~- Ilyenek a te embereid?~Az nem válaszolt.
13 3 | állt a császár elõtt.~- Te voltál?~- Én - mondta ércesen.~-
14 4 | bámult, és így szólt:~- Te bicegsz?~- Én? - hüledeztem. -
15 4 | Oda, pajtás, hogy az elõbb te tényleg bicegtél. Határozottan
16 5 | Azért mégis szeret az uram. Te, ezt oly biztosan érzem,
17 5 | Az uram vacsorázni akar. Te, az agyonver.~1931~ ~
18 6 | Hogy milyen alkalomból? Ja, te még nem ismered õt. Juliskának
19 6 | volt, a boldogult uráé.~Te, legközelebb majd összehozlak
20 8 | EZÜST MÁRIA~Mondd, te csakugyan olyan jónak tartasz?
21 8 | fütyülni, rémületemben.~Tudod te, hogy mi a rémület? Az,
22 8 | ezt mondaná csöndesen: „Te voltál...”~Hogy mit csináltam?
23 11| ismered meg? A dajkád, a te elsõ kisdajkád. Fánika.~
24 11| vakon.~Anyám tart szóval.~- Te nem emlékszel rá? - vallat.~-
25 12| de megnõttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?~-
26 12| megállította.~- Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki bántott téged? -
27 13| sok minden eszembe jut. Te is eszembe jutottál.~Fekete
28 16| olvassa.~- Szép vagy.~- Te is.~Mustrálgatják a fogasokat,
29 19| azóta el is vett.~Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni?~
30 19| Figyelmeztetlek is, hogy ha te egyszer ilyen angyal akarnál
31 27| TENGERSZEM~- Te - mondta az asszony hirtelen,
32 29| könnybe lábad a szeme. Á, te vagy, gondolja, mert minden
33 29| így együtt, kettecskén, te meg én. Még mindig nem eszik.
34 36| Fiatal még. Micsoda, te vén szoknyahõs? De mennyit
35 41| közli velem: „nem addig a, te csirkefogó”, mert már tegez
36 41| tekintete ezt is mondja nekem: „te tolvaj, azonnal hívom a
|