Fejezet

 1 1 |       nélkül átnyújtotta, mégpedig oly finom, mit se tudó mozdulattal,
 2 1 |      délután ötkor minden lakásban oly sötét van, mint nálunk.
 3 1 |     szendviccsel kínáltam. A tálat oly módon tartottam feléje,
 4 1 |        ismersz -, de ezen az estén oly gyönyörûen játszott, hogy
 5 1 |             hogy õneki közelrõl se oly fontos ez a kancsó, mint
 6 1 |          olyan túlvilági dicsfény, oly csodálatos lény õ, hogy
 7 2 |          is ezt éreztük. Jelenléte oly kellemes volt, hogy észre
 8 2 | anyagyilkos is. Messalina nem volt oly parázna, Néró nem volt oly
 9 2 |         oly parázna, Néró nem volt oly vérengzõ, mint õ.~Múlt héten
10 3 |      százados, lassítva beszédét - oly kihívó magatartást tanúsított,
11 3 |         Bizonyára elmebeteg. Ezért oly megbízható. De a babiloniak,
12 5 |            szeret az uram. Te, ezt oly biztosan érzem, mint ahogy
13 6 |       jóságának remekmûvén, melyet oly szépen elgondolt és megvalósított,
14 8 |       kezdtem hazafelé. Még mindig oly görcsösen szorongattam,
15 13|            fogni a táncosnõ kezét, oly könnyedén, mint egy elröppenõ
16 16|       tükör elõtt. Nézegeti magát. Oly bizalmatlanul, mint ahogy
17 17|            ajtó, egyedül van vele, oly közel hozzá, hogy akár az
18 25|           szopogatják unos-untalan oly élvezettel, mint a sült
19 25|    csikorogva lezuhant a kenyérre, oly pokoli zajjal, hogy anyám
20 25|         meg is felelt, de mûködése oly meglepõ és viharos volt,
21 25|           meglepõ és viharos volt, oly vegyes érzéseket támasztott
22 26|  záporpatak mentén, melyeknek vize oly hideg és tiszta, mint az
23 31|   kilométert is messze túlhaladva, oly csodálatos biztonsággal,
24 31|   benzinkutat keressen. A tolongás oly nagy volt, hogy mozdulni
25 33|           fülünk káprázik? A csönd oly süket, oly lármás, mintha
26 33|       káprázik? A csönd oly süket, oly lármás, mintha még mindig
27 34|         egy gombos cipõjét, melyet oly takarosan viselt, hogy bámulat
28 34|           a mûvészettel szemben is oly szigorú követelményeket.
29 38|          cikkei viszik föl, melyek oly üresek, hogy semmi ellenállást
30 38|           így se csoda.~Amikor már oly sokáig fürdött az újság
31 38|           az én gondolataim voltak oly súlyosak, hogy nem bírt
32 38|         barátaim gondolatai voltak oly nehézkesek, hogy lehúzták
33 39|      birsalmát, a mogyorós tortát, oly vidáman és bizakodva, mintha
34 39|           kezdte.~Ez a megszólítás oly mélyen hatott rám, hogy