1-500 | 501-857
Fejezet
1 1 | különféle társaságban. Félek, hogy most majd nem tudom elbeszélni.~
2 1 | valakinek, észrevettem, hogy csak darálom, mint a leckét.
3 1 | új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket,
4 1 | szakíts félbe. Idegesít, hogy valamit kétszer beszélek
5 1 | szám, folyton attól félek, hogy kinevetnek, fülig vörösödöm.
6 1 | személyt, s elfelejtettük, hogy õ már tudja, amit mi közölni
7 1 | Legföljebb az bánthat ekkor, hogy rosszul színészkedtünk.
8 1 | telebeszélték fejünket, hogy így-úgy vagyont ér, gazdagok
9 1 | Némelyek azt állították, hogy a tizenegyedik-tizenötödik
10 1 | ezek szintén elismerték, hogy utánzatnak is ügyes és becses.
11 1 | porcelánból, annyi bizonyos.~Hogy mi volt az üzleti, forgó
12 1 | aranykoronát ígért érte. Igaz, hogy ezt azonnal hajlandó lett
13 1 | ajánlott. Hangsúlyozta, hogy többet semmi körülmények
14 1 | ameddig élünk. Anélkül hogy összebeszéltünk volna, elhatároztuk,
15 1 | összebeszéltünk volna, elhatároztuk, hogy nem válunk meg tõle soha.~
16 1 | jutott azonban eszünkbe, hogy odatelefonozzuk a kereskedõt,
17 1 | jólesett arra gondolnunk, hogy utolsó kártyánkat még nem
18 1 | kártyának épp az az értelme, hogy sohase játsszuk ki. Éjszaka,
19 1 | szakad, és azt hisszük, hogy menthetetlenül végünk, akkor -
20 1 | váratlan és véletlen segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az.
21 1 | gimnazisták. Mindössze az a baj, hogy õ csak késõ este ér rá,
22 1 | Különben bevallom neked, hogy valaki támogatott is bennünket.
23 1 | titkolódzom. Megmondom, hogy kicsoda. Martiny, lovag
24 1 | mozdulattal, mely azt jelentette, hogy nem is kell visszafizetni.
25 1 | bianco-megbízatás azt jelenti, hogy a bank a belátása szerint
26 1 | meglátogatta, s figyelmeztette, hogy ne csináljon ilyen õrültségeket.~
27 1 | az lepett meg leginkább, hogy ebéd után a társalgóban,
28 1 | szórakozott - azt mondotta, hogy megint eljöhetnénk hozzájuk
29 1 | önérzetével értésére adta, hogy miután mi már háromszor
30 1 | igaz -, de nem hittem, hogy el is fogadják. Azt képzeltem,
31 1 | fogadják. Azt képzeltem, hogy majd csínján kibújnak alóla.
32 1 | mindnyájan hiúak vagyunk -, hogy nem így történt. De zavarban
33 1 | megnyugtatott. Elõször azzal, hogy december végén, délután
34 1 | tehén fekete. Kifejtette, hogy a szegény embernek a szegénységet
35 1 | Még azt is hozzátette, hogy a szegény emberek csak egymás
36 1 | teregettem. Megállapodtunk, hogy semmiféle hûhót nem csapunk.
37 1 | mûselyem ellenében megengedtem, hogy cigarettája hamujával bepiszkíthassa
38 1 | hirtelen egy székbe zökkentünk, hogy ebben a közvetlen helyzetben
39 1 | bennünket, megfeledkezve, hogy nincs cselédünk - mert az
40 1 | mert az uram nem engedte, hogy erre a délutánra kölcsönkérjem
41 1 | hat. Azon nyugtalankodott, hogy a kocsis esetleg nem talál
42 1 | zugutcába. Attól is félt, hogy már itt vannak, de valahol
43 1 | házmesterhez, megkérte, hogy ügyeljen, mikor kocsi áll
44 1 | magával. Megint lenézett, hogy õ lesse az érkezõket. Éppen
45 1 | lesse az érkezõket. Éppen hogy leérhetett, mikor én felülrõl
46 1 | De én rögtön észrevettem, hogy egyedül van. Mentekezett,
47 1 | egyedül van. Mentekezett, hogy felesége, nagyon sajnálja,
48 1 | vetette le, nem hagyta, hogy segédkezzünk. Odadobta egy
49 1 | Odadobta egy székre. Nem látta, hogy az elõszoba falán három
50 1 | terített asztalhoz. Szurkoltam, hogy a társalgás befagy. Elõzõleg
51 1 | az uram azt magyarázta, hogy szegények és gazdagok sohase
52 1 | módon tartottam feléje, hogy nyomban szemébe ötöljék
53 1 | folyt a szó.~Nem is tudtam, hogy érdekli a zene. Õ pedig
54 1 | Õ pedig azt nem tudta, hogy az uram milyen kitûnõ muzsikus.
55 1 | körülhatároltságunkból származó megismerés, hogy a végtelent hiába igyekezzük
56 1 | igyekezzük megközelíteni, és hogy a kétszer kettõ itt a földön
57 1 | beszélt. Az is eszébe jutott, hogy Bach annyit jelent, mint
58 1 | erõlködött.~Ozsonna után, hogy felkeltünk, Martiny a szoba
59 1 | oly gyönyörûen játszott, hogy még vendégemrõl is megfeledkeztem,
60 1 | elismerõleg bólintott. Biztatta, hogy tovább. Az uram a Gavotte-ot
61 1 | csörömpölést hallottam. Azt hittem, hogy az ablak zúzódott be, vagy
62 1 | tenyerét a falhoz tapasztotta, hogy el ne bukjék. Odarohantam.
63 1 | támaszkodott, észre se vette, hogy ott van, valahogy félrebillentette,
64 1 | biztosítottuk az urammal, hogy semmi, semmi az egész, szóra
65 1 | a vandáli pusztításnak, hogy ne is lássa. Nem volt ezt
66 1 | olyan sokáig fintorgott, hogy szinte nem is lehetett kivárni,
67 1 | szerencsétlenség színhelyére. Tudtuk, hogy vége. Legalább látni akartuk.
68 1 | Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rossz kedvünk volt. Igen,
69 1 | koccintottunk.~Érdekes, hogy a „dolog”-gal csak késõbb
70 1 | feleltem. „Végre láthatta, hogy kárt okozott, hogy milyen
71 1 | láthatta, hogy kárt okozott, hogy milyen kárt okozott. Mûértõ”. „
72 1 | fiam, mégis mit gondolsz, hogy intézi majd el?” Azt nem
73 1 | miért, de úgy éreztem, hogy ezen az estén életünk új
74 1 | uram jött haza. Vallattam, hogy jelentkezett-e nála, telefonozott-e
75 1 | legalább. Õ azt mondta, hogy nem.~Ezt kitûnõ jelnek tekintettük.
76 1 | akar szerezni. Valószínû, hogy szégyelli is ügyetlenségét.
77 1 | voltunk elégedve magunkkal, hogy elõzõ nap - a ribillió pillanatában -
78 1 | bámulni lélekjelenlétünket, hogy eltereljük róla figyelmét,
79 1 | tapintatosnak tartottuk, hogy õ nem emlegette.~Abban maradtunk,
80 1 | emlegette.~Abban maradtunk, hogy tilos elhamarkodni. Aludni
81 1 | rá hat-hét napot, anélkül hogy a füle botját mozdította
82 1 | növekedett. Azt gondoltuk, hogy bizonyára valami „formá”-
83 1 | is durva -, egy ötletet, hogy tervét megvalósítsa. Hagytuk,
84 1 | egyre biztosabban tudtuk, hogy a mi kancsónk pompás befektetés,
85 1 | Februárban arról értesültünk, hogy Martiny már hetekkel ezelõtt
86 1 | darabig valóban azt hittük, hogy ekkor a lelkiismeret furdalta,
87 1 | szemrehányást tett magának, hogy még mindig nem talált módot
88 1 | Aztán csak azt hittük, hogy neheztel valamiért. De miért
89 1 | lelket. Mentegettem Martinyt, hogy tenger dolga van, hogy az
90 1 | hogy tenger dolga van, hogy az õ elfoglaltságában nem
91 1 | számon mindenféle potomságot, hogy õneki közelrõl se oly fontos
92 1 | Könyörögtem az uramnak, hogy valakivel - például a vezérigazgatóval
93 1 | ízléstelen lenni. Úgy vélte, hogy ezzel esetleg mindent el
94 1 | meg is bántam ezerszer, hogy nem maradtunk abban a régi
95 1 | az egyenes út. Közölje, hogy pénzszûkében vagyunk, minden
96 1 | teketória nélkül kérje meg, hogy térítse meg a kancsó árát,
97 1 | ezek után?” Õ elismerte, hogy lényegileg igazam van, de
98 1 | hallanom. Szememre lobbantotta, hogy sohase ismertem az embereket,
99 1 | elvesztünk. Én annyira örültem, hogy vele együtt szidtam magamat.
100 1 | Egyszerûen megfeledkezett róla. Hogy miképpen? Hát úgy, hogy
101 1 | Hogy miképpen? Hát úgy, hogy csakugyan elhitte azt, amit
102 1 | zavarunkban dadogtunk, hogy semmi az egész, szóra se
103 1 | Istenrõl beszélt.~Azzal kezdte, hogy Istent mi mindenképpen tiszteljük,
104 1 | kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag
105 1 | rugdalja õket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják
106 1 | oly csodálatos lény õ, hogy amihez hozzáér, az menten
107 1 | maga az Isten.”~Rászóltam, hogy ne káromolja Istent. „Te
108 1 | Tücsköt-bogarat összekarattyolt. Hogy a háború is csak pénzért,
109 1 | és eszmét hazudtak belé, hogy a tudásnak, a meggyõzõdésnek
110 1 | világon nincs becsülete, hogy pénzes tökfilkók bízvást
111 1 | tengõdnek, kussolni kénytelenek.~Hogy mit válaszoltam erre? Egy
112 1 | megtébolyodott. Sajnáltam, hogy ennyire megrendült a hite.
113 1 | törölgetve, suttogva és õrjöngve. Hogy én mindenkit kárhozottnak
114 1 | pénznek, a földi hatalomnak, hogy én csak az édes Jézust imádom,
115 1 | meghalt mindnyájunkért, hogy elõttem teljesen egyformák
116 1 | tigrisbundájukkal és ékszereikkel, hogy embert ölni soha, semmi
117 1 | körülmények között nem szabad, hogy bûn minden háború, a Szentlélek
118 1 | megbocsáthatatlan bûn, és hogy szabadságot követelek minden
119 1 | reméltem valamit. Sõt most, hogy már semmit se várok, semmit
120 1 | remélek, még mindig örülök, hogy õ törte el, és nem más valaki.
121 2 | uram azt szokta mondogatni, hogy a szegénység is megtermi
122 2 | akár a túloldal, aszerint, hogy kinek nagyobb az ínsége,
123 2 | elegyedtem vele, s megtudtam, hogy anyját már egy hete kórházba
124 2 | Jelenléte oly kellemes volt, hogy észre se vettük. Nem kínáltatta
125 2 | Általában azt tapasztaltam, hogy azok, akiket kitûnõen neveltek,
126 2 | állandósultak. Elhatároztuk, hogy arra az idõre, míg anyja
127 2 | dörzsölõkesztyûkkel. Nem igaz, hogy nem lehet szerecsent szappanozni.
128 2 | mint holmi csöpp hercegnõ.~Hogy jót tettünk-e vagy sem,
129 2 | adott az Isten. Úgy éreztük, hogy jó üzletet kötöttünk. Legalább
130 2 | azt hiszem, annyi van, hogy kilenc gyerekre is futná.
131 2 | tartották. De mit tehetett róla, hogy az õ szeretete a kutyájának
132 2 | szeretete a kutyájának jutott, hogy az õ szeretetének nem akadt
133 2 | tudomásul vette ezt, megengedte, hogy - felesége fölépüléséig -
134 2 | Mindössze azt vettük észre, hogy egy idõ óta csodálkozva
135 2 | Tejeskofánk azon sopánkodott, hogy Sárikát - bizonyára jogtalanul -
136 2 | tartják. Annyi bizonyos, hogy mindenfélét beszélnek felõle.
137 2 | kíméletesen arról értesített, hogy Sárika a hátunk mögött kinevet
138 2 | bennünket, azt híreszteli, hogy helyesebben tennénk, ha
139 2 | szomszéd vici tudtomra adta, hogy Sárika lop. Az az öreg szakácsnõ,
140 2 | titkolódzva félrevont, elbeszélte, hogy Sárika a világ leggonoszabb
141 2 | múltkor úgy hasba rúgta, hogy ágynak esett, ezért kellett
142 2 | Néhányszor az is megesett, hogy Sárika nem jött ebédre.
143 2 | föl hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk vagy hogy
144 2 | hogy már megebédeltünk vagy hogy elmentünk, nem vagyunk itthon.~
145 2 | szerettük õt. Irigyelték tõle, hogy a mi szegényes asztalunknál
146 2 | eszik, s irigyelték tõlünk, hogy megosztjuk vele falatainkat.
147 2 | amit akkor nem értettem, hogy a szegény emberek csak egymás
148 2 | szégyellhetik a szegénységüket, hogy errõl õk maguk tehetnek,
149 2 | errõl õk maguk tehetnek, hogy ebben cinkosok valamennyien.
150 3 | aranygyûrû.~A testõrök látták, hogy szenátor. Szó nélkül beengedték.~
151 3 | Most hallottam a fórumon, hogy este a praefecturára vitte
152 3 | magatartást tanúsított, hogy egyik õr - Sextus - kénytelen
153 3 | Mert rugdalódzott.~- Tudod, hogy embertelenül és igaztalanul
154 3 | igaztalanul cselekedtél? Tudod, hogy mi vár rád?~- Tudom.~Sextus
155 3 | Tudom.~Sextus nemrég látta, hogy mi vár arra a római katonára,
156 3 | A százados ott maradt, hogy átvegye a büntetésre vonatkozó
157 3 | Beszélj vele, értesd meg, hogy ez helytelen volt, és máskor
158 3 | újabban maga mellett tartotta, hogy beavassa az uralkodás titkaiba.~
159 3 | öröm bizsergette mellét, hogy hazugságon kapja ezt az
160 3 | jóvátehetünk egy hibát azzal, hogy másik hibát követünk el?~
161 3 | ellen, és arra törekszenek, hogy itt a világosság helyett
162 3 | milyen elszánt? Láttad, hogy ment a halál elé, egy nyikk
163 3 | szemét? Hát azt hiszed, hogy ez azért a néhány rongy
164 3 | azért a szörnyû élvezetért, hogy tomboljon és tiporjon, hogy
165 3 | hogy tomboljon és tiporjon, hogy pofozza a foglyokat, hogy
166 3 | hogy pofozza a foglyokat, hogy véresre tépje a fülüket,
167 3 | véresre tépje a fülüket, hogy kedvére kegyetlenkedjék
168 3 | neked is, fiam. Szomorú, hogy ilyen az emberi természet,
169 4 | gondoltam, például arra, hogy legkedvesebb töltõtollam
170 4 | töltõtollam ismét csöpög, hogy borotválkozás közben ismét
171 4 | ismét megvágtam az állam, hogy rekedtségem ismét egy kezdõdõ,
172 4 | mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori barátom
173 4 | gyermekkori barátom és hogy tegezem õt. A köztünk levõ
174 4 | meghittebbé teszi az a körülmény, hogy neki sincs fogalma arról,
175 4 | vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori barátja
176 4 | gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez.~Vártam, vajon futni
177 4 | Akkor tévedtem. Különben hogy vagy?~Kifejtettem, mint
178 4 | általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem,
179 4 | mellettem, észrevettem, hogy már régen nem hallgat rám,
180 4 | kilyukadni?~- Oda, pajtás, hogy az elõbb te tényleg bicegtél.
181 4 | nem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint egy
182 4 | krokodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem.
183 4 | Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem igaz.
184 4 | mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem, holott Isten a
185 4 | bicegtem, holott Isten a tanúm, hogy nem bicegtem? Micsoda benne
186 4 | legalább ezt tettette -, hogy nem bicegtem, megnyugtatott,
187 4 | mint valami gyermeket, hogy rendben van, de belül, a
188 4 | fészkelõdött a sötét feltevés, hogy igenis bicegtem, hogy én
189 4 | feltevés, hogy igenis bicegtem, hogy én bicegni szoktam, hogy
190 4 | hogy én bicegni szoktam, hogy én a legmegrögzöttebb bicegõk
191 4 | annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják.~Hátrafordultam.~
192 4 | csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy megszántam. Ha valakinek
193 4 | a boldogságához, ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék,
194 5 | beszélgettek az asszonyok, hogy kit miért szeret az ura?~
195 5 | zavarba jöttem. Tûnõdtem, hogy voltaképp miért is szeret
196 5 | hangom. Még a fülcimpám sem. Hogy az egész szép? Nagyon kedves
197 5 | érzem, mint ahogy élek. Hogy miért? Tudja Isten. Talán
198 5 | kezdtek. Arról vitatkoztak, hogy mi az „szeretni”.~Azt mondták,
199 5 | szeretni”.~Azt mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás.
200 5 | képtelenség, mint az volna, hogy a mérleg nyelve kibillenne
201 5 | beszéltek. Én megjegyeztem, hogy mégiscsak önmagunkért kell
202 5 | bennünket. Azzal vágtak vissza, hogy ez az „önmagunk” tág fogalom,
203 5 | a körmünk is, meg az is, hogy zongorázni tudunk és ismerjük
204 5 | minden. Erre azt mondtam, hogy a lelkünkért kell szeretni
205 5 | egyszerre öten-hatan kiabáltak, hogy a lélek csak mûködése, megnyilatkozása
206 5 | értettek engem. Én értettem, hogy mindig valamiért szeretnek
207 5 | csak azt nem értettem, hogy ez a valami olyan bizonyos,
208 5 | rejtély. Azt is értettem, hogy a kezünk-lábunk hozzánk
209 5 | tartozik, de nem értettem, hogy kezünk-lábunk mi magunk
210 5 | megmaradt az az elégtétele, hogy Ali a hét többi napján éjjel-nappal
211 5 | Alit, s az inas fölkísérte, hogy visszaszolgáltassa a nagymamának,
212 5 | rendesen körülszaglászta, hogy milyen kellemetlen szagot
213 5 | arcára leheltetett vele, hogy nincs-e elrontva gyomrocskája,
214 5 | nézegette körmét, fülét, nyakát, hogy nem piszkos-e, de Ali mindig
215 5 | Azzal vigasztalta magát, hogy úgyse tart sokáig ez a „
216 5 | este, amikor azt hitte, hogy nem figyelik, más napokon
217 5 | az ajkához is érintette, hogy meggyõzõdjék, finom-e, de
218 5 | nagymama azonnal ráduplázott, hogy letromfolja és megszégyenítse
219 5 | figyelte, kémlelte a másikat, hogy megelõzze, túlgondolkozza,
220 5 | fiúnak a fülébe? Talán arról, hogy az idõ múlik, és õt sohase
221 5 | érte, attól való féltükben, hogy akkor valaki más kaparintja
222 5 | akkor többnyire ráeszmélnek, hogy nem is érte meg a pénzt,
223 5 | szüleménye, és nem értette, hogy mi történt vele. Tönkretette
224 5 | végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk,
225 5 | saját gyermekeink lelke sem.~Hogy Ali sejtett-e valamit efelõl,
226 5 | sejtett-e valamit efelõl, és hogy miképp gondolkozott errõl
227 5 | mondani. Sokáig azt hittem, hogy a sápadtsága mögött, a titokzatos
228 5 | mögötte semmi.~Hallottam, hogy kártyamester lett egy éjjeli
229 5 | nyoma veszett. Mondják, hogy Berlinben kószált. Azt is
230 5 | kószált. Azt is mondják, hogy a Westenden éjjel kokaint
231 5 | Tulajdonképpen azt sem tudják, hogy él-e, hal-e. Remélem, hogy
232 5 | hogy él-e, hal-e. Remélem, hogy él, s egyszer mégiscsak
233 5 | Jézusmária, fél kilenc. Hogy elfecsegtem az idõt. Most
234 6 | görög bort is kaptunk.~Hogy milyen alkalomból? Ja, te
235 6 | kincseit, kezedbe adja, hogy megbámuld. Mindezt egyetlen
236 6 | Juliska. De azért ne gondold, hogy olyan ártatlan, mint ahogy
237 6 | fogan meg lelkében az ötlet, hogy ezt vagy azt kinek fogja
238 6 | szeszélyesen ad. Elõbb hagyja, hogy szándéka megérjen. Például
239 6 | megérjen. Például elhatározza, hogy a függõjét, melyen nagy
240 6 | ajándékozza, húsvétra. De este, hogy lefekszik és elmondja az
241 6 | elmondja az imáját, eszébe jut, hogy a kislány még várhat, csak
242 6 | élvezi a gondolat édességét, hogy a függõ már nem az övé.
243 6 | cipõjében. Mondtam neked, hogy angyal.~De amikor elkövetkezik
244 6 | Elfelejtettem említeni, hogy mindig esõernyõt hord.~Tíz
245 6 | Próbáltam megértetni, hogy a mai nehéz idõkben nem
246 6 | futotta el. Azt mondotta, hogy „ezt már rég nekem szánta”.
247 6 | mert mégis képtelenség, hogy Juliskából hasznot húzzunk.
248 6 | egy cigarettát, anélkül hogy szüksége lett volna rá,
249 6 | lett volna rá, csak azért, hogy mentesítse az európai lelkiismeretét
250 6 | felõle. Csodálatos azonban, hogy mindig jókor jön. Éppen
251 6 | napján alkalom kínálkozott, hogy mi is megajándékozzuk. Vettem
252 6 | zavarba hozta. Csak játszotta, hogy örül neki. Mihelyt kibontotta,
253 6 | és kivitte az elõszobába, hogy ne is lássa. Idegesítette.~
254 6 | Bizonyára arra gondolt, hogy így csökkent az õ áldozata,
255 6 | csökkent az õ áldozata, hogy szeplõ esett a jóságának
256 6 | elgondolt és megvalósított, hogy más is belekontárkodott
257 6 | Szeretetet akar. Azt akarja, hogy néha, mikor egy évben kétszer-háromszor
258 6 | õt. Hagyni kell Juliskát, hogy legyen olyan, amilyen. Csakhogy
259 6 | vagyok neki elég. Hallom, hogy itt is, ott is ismeretségeket
260 7 | Mit is lehet azon nevetni, hogy valakinek nincs betevõ falatja?~
261 7 | értette.~Mentegetõzni próbált, hogy bocsánat, bizonyára zavarja,
262 7 | Pénz? - kérdezte, de úgy, hogy rá se pillantott.~- Kérem -
263 7 | Már hajlongott, hátrafelé, hogy kijusson, de visszahívta.~-
264 7 | lógott.~9~Füléhez szorította, hogy meggyõzõdjék, vajon jár-e?~
265 7 | füléhez emelte az órát, hogy gyönyörködjék a kerekek
266 8 | attól a pillanattól kezdve, hogy megszületik, addig a pillanatig,
267 8 | Olyan vékonykák, szürkék, hogy meg se látszanak a kislányok
268 8 | húsz krajcárt. Szaladtam, hogy megvásároljam az ékszerésznél.
269 8 | emelgettem a láncokat, láttam, hogy a lila bársonnyal bélelt
270 8 | átadta, s én, ahelyett hogy bal markomat nyitottam volna
271 8 | az utcán eszméltem arra, hogy az ezüst Máriát is magammal
272 8 | fogtak, s attól félnek, hogy elröpül. A kapu aljában
273 8 | lámpafényben észrevettem, hogy anyám is, apám is a nyakamra
274 8 | esti imámat, s megfogadtam, hogy másnap visszaviszem Krompachernek,
275 8 | gyõzõdve, Krompacher már tudta, hogy én vagyok a tolvaj, csak
276 8 | csak a kellõ alkalmat lesi, hogy tõrbe csaljon. Mellékutcákon,
277 8 | összegyûlt húsz. Azt gondoltam, hogy ezt az összeget majd valahogy
278 8 | figyeltem a szüleimet, hogy nem tudtak-e meg „valamit”,
279 8 | tudtak-e meg „valamit”, hogy nem történt-e „valami”?
280 8 | volt a gyanús. Éreztem, hogy õk már mindent tudnak. Ez
281 8 | Befutottam az utolsó szobába, hogy késõbb találjanak meg, s
282 8 | fülemre húztam a paplant, hogy ne halljam, amint közelednek.
283 8 | rémületemben.~Tudod te, hogy mi a rémület? Az, édesem,
284 8 | várt, egy éles sípszóra, hogy megkötözzön s elvigyen valahová
285 8 | borzasztóbb helyre. Jaj, hogy reszkettem, mikor lovasrendõr
286 8 | hallgatóztam. Anélkül is tudtam, hogy idegesnek tartanak, és ezért
287 8 | jöttek be hozzám. Tettettem, hogy egy kukkot sem értek az
288 8 | megsimogatta arcom, s azt mondta, hogy az egész elmúlik, mire menyasszony
289 8 | indulok el innen Budáról, hogy elsõ legyek, s ne kelljen
290 8 | szegényeknek az a gyönyörûségünk, hogy legalább megcsodáljuk azt,
291 8 | szegényesnek. Nem bírtam elhinni, hogy ebben a szûk, sötét odúban
292 8 | megmagyarosította nevét.~Arra gondoltam, hogy rosszul mehet az üzlet,
293 8 | vagyok ennek. Arra gondoltam, hogy mennyi húsz aranykrajcárnak
294 8 | év alatt. Arra gondoltam, hogy most bemehetnék, s letörleszthetném
295 8 | csöndesen: „Te voltál...”~Hogy mit csináltam? Visszahõköltem,
296 9 | lakkcipõjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam õt, odadobtam
297 9 | szájába dugta. Közölte, hogy nagyon szereti a kockacukrot,
298 9 | tanultam tõle.~Elõször azt, hogy a lelke - arcocskájával
299 9 | lovagiasan és barátian -, hogy megölöm a dadát. Tiltakozott
300 9 | kutyámat sem. Kérdeztem, hogy akkor kit szabad megölni?
301 9 | szabad megölni? Azt felelte, hogy a cigányokat. Kérdeztem,
302 9 | a cigányokat. Kérdeztem, hogy miért szabad a cigányokat
303 9 | cigányokat megölni? Azt felelte, hogy azért, mert „nem ismeri
304 9 | a másikat baljába fogta, hogy el ne vegyék tõle azalatt,
305 9 | feléje sandított. Félt, hogy kifog rajta az étvágy. Szerencsére
306 9 | Bevezettem a fürdõszobába, hogy megmossam kezét. Ott megpillantott
307 9 | szappant. Kijelentette, hogy azt hazaviszi. Neki adtam.
308 9 | Ragaszkodott ahhoz a szándékához, hogy ezeket is hazaviszi, mert -
309 9 | mondata: „Add ide”... Félek, hogy ez a nagyemberek utolsó
310 9 | igyekeztem lelkére beszélni, hogy micsoda kegyetlenség egy
311 9 | Nagylelkûségére bíztam, hogy döntsön belátása szerint.
312 9 | sugárzó arccal újságolta, hogy adott nekem egy gombot.
313 9 | nekem egy gombot. Arról, hogy kapott is százkilencvenkilencet,
314 10| sem most. Csak azt tudta, hogy annak idején egy darabig
315 10| csavarodott úr megkérte, hogy elkísérhesse. Elmondta,
316 10| elkísérhesse. Elmondta, hogy tizenöt évig Erdélyben élt,
317 10| Juliska körül. Hallotta, hogy Viktorhoz ment férjhez.
318 10| sokáig fájt. Hallotta azt is, hogy „boldogan élnek”. Az állatorvos
319 10| vágyainkkal szemben, bevallotta, hogy végtelenül szerette, akkor
320 10| csarnokba. De nem említette, hogy Viktor már öt esztendeje
321 10| nem vállalkozhatott arra, hogy ezt az eleven lelket, ezt
322 10| ezen. Valaki hallja azt, hogy kedvese harmincöt évvel
323 10| viszont nem hallja azt, hogy vetélytársa, aki miatt egész
324 11| öt-hatéves kisfiút keresne, hogy fejére tegye a kezét, és
325 11| megsimogassa.~- Fánika - mondom, hogy hangommal tájékoztassam
326 11| meg akarja csókolni. Én, hogy ezt megakadályozzam, egyre
327 11| lelkem gyönge. Szégyellném, hogy én, aki már annyi rongy
328 11| álszemérem elhiteti velem, hogy ez színpadias volna, ízléstelen
329 11| ezt, mintha negyven éve, hogy nem találkoztunk, elõször
330 11| hiánytalanul fejezi ki, hogy mit érez õ, és mit érzek
331 11| bugyellárist is, de eszembe jut, hogy az erszény, még ha üres
332 11| feleletet, hiszen tudja, hogy miért futottam el. - Szegény -
333 11| széthasítottuk, úgy sikítottak, hogy kacagtunk. Megrészegültünk
334 11| vezette kezemet. Jólesett, hogy kezemen pihent az õ érdes,
335 11| hirtelen fölkelt, rimánkodtam, hogy maradjon még, de õ nem maradt.
336 11| Csak ezt kérdezem tõle, hogy beszéljek valamit, mert
337 11| egyszerre eltûnt. Lehet, hogy föltüzelték, amikor nem
338 12| azon a véleményen volt, hogy „nem gyermeknek való”, és „
339 12| a fiatalember, s anélkül hogy rátekintene, beleharapott
340 12| ki zsebeit is, s közben, hogy haragját hûtse, pirongatta
341 12| pirongatta fiát.~- Aztán hogy jössz ide, tisztességes
342 12| zajjal visszadobta. Érzett, hogy itt õ a házigazda, az úr.~
343 12| elé ért, megszólította:~- Hogy hívnak?~- Takács Istvánnak -
344 12| így. Aztán arra gondolt, hogy az íróasztala a falnál áll,
345 13| gondoltam rád. De most, hogy éjszakánként fölébredek,
346 13| közé, s nem törõdve azzal, hogy rám másztak a különbözõ
347 13| porcelánégetõ-kemence, s attól tart, hogy ezt mindenki észreveszi,
348 13| állandóan azon mesterkedik, hogy ezt senki se vegye észre.
349 13| De különösen ügyel arra, hogy imádottjával még félszegebb
350 13| kezd. Így aztán el is éri, hogy szerelmérõl csakugyan senki
351 13| illemnek és udvariasságnak, hogy kell meghajolni, sarkon
352 13| sarkon fordulni, bokázni, hogy kell a „hölgy”-et táncra
353 13| kis bájos fõbólintással, hogy kell fogni a táncosnõ kezét,
354 13| mint egy elröppenõ lepkét, hogy kell átkarolni derekát,
355 13| Váltig csodálkoztam is azon, hogy „mennyire elfelejtett mindent”.
356 13| teketória nélkül megkért, hogy a tánciskola után majd kísérjem
357 13| megbízatás olyan boldoggá tett, hogy majdnem elájultam. Kimentem
358 13| mint az üveg.~Elgondoltam, hogy ebben a kristályos, friss
359 13| fölnyilallt bennem a gyanú, hogy miért engem kér meg erre,
360 13| és elviselhetetlen volna, hogy a család beleavatkozzék
361 13| beleavatkozzék ebbe az ügybe, hogy beleártsa magát az én személyes
362 13| fejtörést okozott nekem az is, hogy mirõl beszélgetek majd Lidikével
363 13| is, de attól tartottam, hogy ezek esetleg nem érdeklik
364 13| megint a folyosóra szédültem, hogy ott a hidegben hûtsem lázamat,
365 13| valami üldözne. Megszöktem.~Hogy miért tettem ezt? Millió
366 13| mert még mindig fáj -, hogy azon az éjszakán nem kísértem
367 13| zörgését, azon töprengek, hogy kellene valami hivatalt,
368 14| Nézte õt, de nem tudta, hogy nézi. Gondolkozott felõle,
369 14| Gondolkozott felõle, de nem tudta, hogy gondolkodik.~A nõ kék fürdõruhát
370 14| fölkelt. Egy darabig figyelte, hogy bukkan ki a hullámok közül
371 14| percig a vízben maradt, hogy nagyon gyanússá ne váljék.
372 14| heveredett. Tíz méterre tõle, hogy nagyon gyanússá ne váljék.~
373 14| forróságot gyullasztott benne, hogy arca kipirult és tüzelt.~„
374 14| nõnek. Õ is behunyta szemét, hogy semmit se lásson. Csak az
375 14| Péter ekkor már tudta, hogy senki se fulladt vízbe,
376 14| megértetni a kabinossal, hogy a köpcös úr valahol elvesztette
377 14| kitûnõen olaszul. Kiderült, hogy ez a szép, kedves fiú a
378 14| helyzetet. Késõbb vette észre, hogy az olasz nincs egyedül.~
379 14| milliomszor bocsánatot kérve, hogy ezzel a bájos hölggyel szeretne
380 14| a nagy-nagy szívességre, hogy tolmácsolja néhány mondatát?~-
381 14| azonban már látni lehetett, hogy õ is mosolyog, és õ is igen
382 14| indult. Szaporázta lépteit, hogy mennél elõbb villamosra
383 15| mit számít ez? Ki mondaná, hogy ennyi?~Kétségtelen, hogy
384 15| hogy ennyi?~Kétségtelen, hogy ezen a regényes, méla balatoni
385 15| lehunyta szemét, azt képzelte, hogy ahhoz a dél-amerikai moziszínészhez
386 15| fiatal.”~Majd arra gondolt, hogy ez a napja is úgy fog eltelni,
387 15| aztán egy nagyot nyújtózni, hogy csontjai ropogjanak, aztán
388 15| fontoskodva jelentette ki, hogy „a nyári pihenés úgy kell
389 15| Erre maga is belátta, hogy „kötelességet teljesít”,
390 15| magábaszállásra serkenti, hogy eltûnõdjék élete mélyebb
391 15| értelmérõl. Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut
392 15| magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak
393 15| szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek
394 15| szorongatva.~Úgy tervezte, hogy ezt a virágcsokrot bohémesen,
395 15| eléje teszi a hullámokra, hogy mintegy az egész tó legyen
396 15| közelebb úsztak hozzájuk, hogy hallhassák õket.~- Meg van
397 15| kérdezte, és oldalt fordult, hogy az úszómester jobban láthassa. -
398 15| hahotáztak, elfordulva, hogy ne izgassák tovább szegény
399 15| s ennek az lehetett oka, hogy a többiek látták õt, de
400 15| Unalmában elhatározta, hogy megebédel, pedig még dél
401 15| vacsorázott kenyér nélkül, hogy fogyjon. Most paradicsomlevest
402 15| étkezõkocsi felé igyekezett, hogy ott jó helyet biztosítson
403 16| holmiját, csak aztán hallja, hogy körötte túl nagy a csönd.~-
404 16| róka. Pedig azt hallottam, hogy tönkrementek. Az ura vagyontalansági
405 16| hozzátartozóit. Megállapítják, hogy nem tévedtek.~Amikor a második
406 17| melegszenek attól a tudattól, hogy közelükben van a miniszter,
407 17| majdnem csodálkoznak azon, hogy nem lett aranyfüstös ujjainak
408 17| sajnálattal jelenti ki, hogy a fogadásnak vége, a kegyelmes
409 17| van vele, oly közel hozzá, hogy akár az orrát is megérinthetné,
410 17| fölemeli hatalmas fejét, hogy figyeljen rá. De a sors
411 17| kifürkészhetetlen szeszélye úgy akarja, hogy az a sejthalmaz, mely a
412 17| meg. A cikkek kiemelték, hogy a jeles államférfiút dolgozószobájában,
413 18| Csak azt veszitek észre, hogy eleinte nem is veszitek
414 18| mosolyog. Azon mosolyog, hogy milyen jelentéktelen és
415 18| idõ múlva azonban, anélkül hogy észrevennétek, csak róla
416 18| helyére tenni. Tiltakoztok, hogy mégis többet ér annál, amire
417 18| melyek mind arról szólnak, hogy nincs igazatok, hogy nagyon
418 18| szólnak, hogy nincs igazatok, hogy nagyon tévedtek, hogy õ
419 18| igazatok, hogy nagyon tévedtek, hogy õ nem méltó hozzátok.~Általában
420 18| ragaszkodnak két dologhoz: ahhoz, hogy nekik van a legjobb fogorvosuk,
421 18| a legjobb fogorvosuk, és hogy az õ zsebórájuk jár a legpontosabban.~
422 18| pontosan jár, akkor azt mondja, hogy tizenkét órát siet, vagy
423 18| Legalább õ azt állítja.~Hogy szoktuk kezelni a szerény
424 18| szerény embereket? Úgy, hogy elõzködünk velük. Ha elõbb
425 18| önmagukról is nyíltan hirdetik, hogy ronda disznók.~Az udvariasság
426 18| lecsökkentenünk addig a fokig, hogy nem tiszteletre méltó, csak
427 18| elfogadtatnunk azt az indítványunkat, hogy õ nem is ronda disznó, csak
428 18| Hiába közlöm vele ezerszer, hogy õ nem is olyan tehetségtelen
429 18| növekedett, gyarapodott benne. Hogy úgy fejezzem ki magam: szerénysége
430 18| pillanatban azzal fenyeget, hogy agyonüt benneteket. Képzeljetek
431 18| Mosolyogva jegyezte meg, hogy fölösleges közölnöm a nevét,
432 18| vendégeimnek, a füle hallatára, hogy tényleg szürke és ostoba
433 19| az Eyssen szanatóriumból, hogy valami baleset történt az
434 19| kiabált: él? Bólintottak, hogy él. De a szobába, ahol feküdt,
435 19| csillapítót. Az közölte vele, hogy a sérülés egyáltalán nem
436 19| eszméleténél van, remélik, hogy meg lehet menteni, feltétlenül
437 19| egy ápolónõtõl tudta meg, hogy a gerince törött el. Van
438 19| megröntgenezték, kiderült, hogy két csigolyája tört el.
439 19| Lola most már reménykedett, hogy megmentheti. Tehát kettõzött
440 19| orvosok figyelmeztették Lolát, hogy kímélje magát, a betegség
441 19| befektetett, s attól fél, hogy hanyagságával elveszt mindent.
442 19| orvosok abban bizakodtak, hogy a vérömleny lassanként felszívódik.
443 19| megröntgenezték, és elhatározták, hogy mûtétet végeznek rajta.~
444 19| történt. Tõlem értesültek, hogy közben a Bethlen-kormány
445 19| fiatalabb nála. Sohase hittem, hogy Lola ilyesmire képes. Nem
446 19| bele. Azzal is leszámolt, hogy az ura egész életében nyomorék
447 19| szalad elém, s újságolja, hogy az ura tegnap már lábára
448 19| szobalány valamit dadogott, hogy vidékre utazott a szüleihez.
449 19| ki is mondták a válást. Hogy miért? Hát azért, mert az
450 19| törvényei alapján. Azt mondja, hogy ez természetes. Lola ura -
451 19| elégtételt vett magának, hogy ez az áldott, kedves asszony
452 19| évekig kitartott mellette, hogy annyiszor látta õt gyámoltalannak
453 19| Én mindenesetre kikérném, hogy egy angyal éljen mellettem.
454 19| földön. Figyelmeztetlek is, hogy ha te egyszer ilyen angyal
455 19| lenni, akkor úgy kidobnálak, hogy repülnél, akár a szárnyadon,
456 19| vagyunk. Annyi bizonyos, hogy a jóságra csak törekedni
457 20| miután tudomásul vették, hogy a kutya berúgott, visszamentek
458 20| õk maguk igyekeztek inni, hogy utolérjék.~A kutyát a gyermekek
459 20| farokkal. A szobalány elmondta, hogy a bor hatása nem mindjárt
460 20| öreg állat létére érezte, hogy olyan földindulás van, amilyent
461 20| erõszakoskodott. Csak várt, hogy mit hoz a sors.~Látszott
462 20| a sors.~Látszott rajta, hogy nem egészen érti a helyzetet.
463 20| helyzetet. Azt se tudta, hogy kutya-e, vagy macska. Szólongattam
464 20| volna az udvarra csalogatni, hogy a szabadban kijózanodjék.
465 20| Nem gajdol pityókásan, hogy „bort ittam és boros vagyok”,
466 20| lépésrõl is hallatszott, hogy gyomrában kotyog-fortyog
467 20| szememmel. Legföljebb azt, hogy nézése réveteg volt, és
468 20| Néha akkorát szusszant, hogy körötte valóságos szélvihar
469 20| háromkor azt jelentették, hogy a kutya fölébredt. Ekkor
470 20| elitta az eszét. Azt hittem, hogy vége.~Fölcsengettem egy
471 20| legédesebb álmából, és kértem, hogy azonnal jöjjön. Addig úgy
472 20| után a levertségi. Tudtam, hogy ilyenkor a részeget nem
473 20| akart inni. Eszembe jutott, hogy nálunk a részeg emberek
474 20| vizsgálta szívét. Legyintett, hogy kutya baja. Különben intézkedéseimet
475 20| lelkére kötöttem, ügyeljen, hogy a jövõben ne forduljon elõ
476 20| diadalmasan újságoltam, hogy a kutya kijózanodott. Ez
477 20| ház úrasszonyát megkértem, hogy ebédre fõzessen majd a kutyájának -
478 21| névjegyünket. Megígértük, hogy majd írni fogunk egymásnak,
479 21| tehetné tiszteletét. Közölte, hogy szegrõl-végrõl rokonok is.
480 21| õket, már csak azért is, hogy halljunk valamit barátunkról,
481 21| levélben nyugtattam meg, hogy egészségesek vagyunk, mint
482 21| volna. Megtelefonoztattam, hogy sürgõsen el kellett utaznunk.
483 21| alázatos levélben rimánkodtam, hogy jöjjenek el, maguk tûzzék
484 21| az életemet adtam volna, hogy elmaradjon ez a találkozás.~
485 21| Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen. Eleinte
486 21| angol nyelvtanárnõt is, hogy vállalja a teán a háziasszony
487 21| küldték. Biztosítottak, hogy soha életükben nem mulattak
488 21| hallottak felõlünk, nem hitték, hogy én ily ragyogóan szellemes,
489 21| mindinkább elmélyül. Hallom, hogy a mérnök is gyakran találkozik
490 21| egy porszem. Azt reméltem, hogy elröppen a levegõbe. Nem
491 22| fizetésnél észrevettem, hogy nincs apróm.~- Csak százpengõsöm
492 22| sandítottam oda. De úgy rémlett, hogy téved.~- Rendben van ez? -
493 22| fizetni akartam, kiderült, hogy több van nálam, mint száz
494 22| tett ki. Nyilvánvaló volt, hogy nem száz pengõbõl adtak
495 22| már sokszor elõfordult, hogy kevesebbet kaptam, s otthon
496 22| pengõvel - gondoltam. - Hogy miért, az az õ titkuk. Bizonyára
497 22| Bizonyára szükségük volt erre, hogy jóvátegyenek valamit, hogy
498 22| hogy jóvátegyenek valamit, hogy vezekeljenek valamiért,
499 22| ki. Csak az a mulatságos, hogy ketten voltak. Hiába figyelmeztettem
500 22| Cinkosok voltak abban, hogy vakok. Üsse kõ. Manapság,
1-500 | 501-857 |