Fejezet
1 1 | tudom elbeszélni.~Utóbb, mikor elmondtam valakinek, észrevettem,
2 1 | ezekben.~Természetesen, mikor megkaptuk a kancsót, mindjárt
3 1 | megkérte, hogy ügyeljen, mikor kocsi áll meg a ház elõtt,
4 1 | Éppen hogy leérhetett, mikor én felülrõl hatalmas tülkölést
5 2 | mindennap izgatottan leste, mikor lép be Sárika az iskolából
6 3 | fog még tenni a jövõben, mikor ugyanezzel a vadsággal ront
7 4 | Úgy láttam. Az elõbb, mikor szembe jöttél velem, bicegtél.~-
8 5 | pirultam, mint az iskolában, mikor kiszólítottak felelni. Nálam
9 5 | érezhetett most ez a szegény fiú, mikor a tizenhat zsebórájára pillantott,
10 6 | Azt akarja, hogy néha, mikor egy évben kétszer-háromszor
11 8 | milyen érzés volt ez? Mint mikor a lencse gyújtópontjából
12 8 | helyre. Jaj, hogy reszkettem, mikor lovasrendõr nyargalt el
13 10| érdeklõdött iránta, aztán, mikor leendõ ura, Viktor feltûnt,
14 10| tükörképe gyakran meghal, mikor az eredeti még él, gyakran
15 11| szaggattuk-tépdestük a papirosokat, mikor széthasítottuk, úgy sikítottak,
16 14| kereskedõ elsõ kérdését: - Mikor lehetne, kérem, találkozni?~-
17 15| emberöltõk óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy
18 15| Már künn járt a telepen, mikor egy kisfiú lélekszakadva
19 19| Izgatottan lestük Lolával, mikor jön haza. Mosolyogva az
20 19| Képzeld, azon a májusi napon, mikor elõször ment ki egyedül
21 20| rekedten, mogorván, mint mikor a másnapos emberek - borcsömör
22 21| barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét. Közölte,
23 22| vakok. Üsse kõ. Manapság, mikor a »tudattalan«-ról úgy beszélnek,
24 22| ujjakra is használják. De mikor sebzem meg én az ujjam?
25 25| bámultam, irigyeltem õt, mikor a sárga dohányt, mely a
26 25| barátnéik izgultak. „No, Géza, mikor leszel már milliomos?” -
27 30| most elmégysz, Isten tudja, mikor látlak megint. Tíz-tizenöt
28 34| nem. Tudod-e öcsém, hogy mikor? - kérdezte fölvillanó szemmel,
29 36| érkezett.~A hosszú legények, mikor a császár bevonult, elzártak
30 38| éppen pendültek egyet, mint mikor a csengettyûket megkoccintjuk.
31 40| csak akkor szenderült el, mikor jóságos anyuskája egy kis
|