Fejezet
1 1 | a színpadon. Még ott se voltak vendégeink, s mi máris színészkedtünk.
2 1 | kezdetét jelzi. Csöngetés. Voltak, lovag Martiny, lovag Martinyné.
3 3 | kis Avidust.~Zavaros idõk voltak ekkor Rómában, a Tiberis
4 5 | szerencsétlent. Bizony, édesem, mohók voltak és önzõk, lázasak és részegek.
5 7 | az ablakfüggönyök mind le voltak eresztve, mintha aludni
6 7 | melynek ablakfüggönyei mind le voltak eresztve, s a fiatalember,
7 9 | szõnyegre. Férfi- és nõi gombok voltak ezek, csontgombok, acélgombok,
8 10| harmincöt éve. Közben háborúk voltak, forradalmak - sok-sok minden
9 15| családiasságába. A leányok olyanok voltak, mint a harmatos rózsák.
10 15| alkottak. Sokan, akik a tóban voltak, közelebb úsztak hozzájuk,
11 19| megbénult. Lábai érzéketlenek voltak, hûdöttek. Miután megröntgenezték,
12 19| fájdalom.~Tizennégy hónapig voltak a szanatóriumban. Aztán
13 19| mindkettõjüket. Meghatóak voltak így együtt, és szépek is.
14 19| idegpályái még mindig bénák voltak. Lola pedig biztatta. -
15 20| érdekelte õket. Most õk voltak részegek.~Elmenõben a ház
16 22| mulatságos, hogy ketten voltak. Hiába figyelmeztettem õket.
17 22| egymást a tévedésben. Cinkosok voltak abban, hogy vakok. Üsse
18 28| bõröndjeit. Mutatós bõröndök voltak, teleragasztva külföldi
19 32| egy puszta kézlegyintésre. Voltak, és már nincsenek.~Ez történt
20 33| elégedetlenség, mindegy. Voltak, akik azt tanácsolták, hogy
21 36| a rómaiakat, pedig tele voltak csûreim és magtáraim. Megsemmisítettem
22 36| közéjük, akik kötelesek voltak szõkére festetni hajukat,
23 37| hibájukon kívül még mindig nem voltak eléggé részegek.~Egy cigánybanda
24 38| Tehát vagy az én gondolataim voltak oly súlyosak, hogy nem bírt
25 38| pedig barátaim gondolatai voltak oly nehézkesek, hogy lehúzták
26 39| barna csokoládés rétegek voltak. Ezt akkor különösen méltányoltam,
27 40| jól aludt, de néha bizony voltak nyugtalan éjszakái is, éjfélkor
28 40| Darlingnak lappangó hõemelkedései voltak. Egy állatorvos járt ki
29 42| bútorai országszerte hírhedtek voltak. Ilona minderrõl semmit
30 42| bólintottak.~Napjai hosszúak voltak, a végtelenbe nyúltak, úgy
|