Fejezet
1 1 | mert én katolikus asszony vagyok, igaz, bátor, katolikus
2 4 | sincs fogalma arról, ki-mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy
3 4 | jó, gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez.~Vártam,
4 4 | alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem, egészségem,
5 4 | Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem. Csak azt nem
6 4 | visszasandítani. De meg vagyok gyõzõdve, ebben a pillanatban
7 5 | hiába tûnõdtem.~Mert nem vagyok szép. Ne tiltakozz, édesem.
8 6 | amilyen. Csakhogy én már nem vagyok neki elég. Hallom, hogy
9 8 | Krompacher már tudta, hogy én vagyok a tolvaj, csak a kellõ alkalmat
10 8 | talán némiképp én is oka vagyok ennek. Arra gondoltam, hogy
11 11| csodálkozva. De én se látok. Vak vagyok az izgalomtól.~- Hát haza
12 12| megismerni? Takács Pista vagyok.~- Pista - ámuldozott az
13 18| unalmas fráter, s én nem is vagyok olyan nemes és csodálatos
14 20| hogy „bort ittam és boros vagyok”, nem locsog, nem dadog,
15 20| gyermekkoromtól fogva szakértõje vagyok mindenféle részegségnek.
16 21| megvesztegetõen közvetlen vagyok, s feleségem ily házias
17 22| utána. Ehhez én szegény vagyok. Elismerem, semmi esetre
18 23| neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. De vajon minek nézhetett
19 23| pedig azt hitte, hogy én én vagyok. Minthogy ez tévedésnek
20 24| Szakállam kinõtt. Olyan vagyok, mint egy elvadult buddhista
21 26| megmagyaráznom, hogy azért én sem vagyok a társadalom heréje.~Múltkor
22 26| hiszi, hogy álruhás kapus vagyok.~1933~ ~
23 29| így szól magához: „Kövér vagyok, ronda kövér disznó.” A
24 29| amit a szabója õneki: „Erõs vagyok, egy kissé erõs.”~Õ nyilván
25 30| Tessék - mondta Elzász. - Én vagyok... Hogyan?... Igen... Igen...
26 30| hallgatót? Végre én itt vendég vagyok, nem is gyakori vendég.
27 32| ember gyakorlott. Én is az vagyok. Egyszerre megfosztottam
28 35| most alszik. Hogy most én vagyok nála, és nem lehet vele
29 41| belátása, ennélfogva tehetetlen vagyok gyanújával szemben, a vita
30 41| én is megnémultam, néma vagyok, s én se tudok tovább menni,
|