Fejezet
1 1 | elfelejtettük, hogy õ már tudja, amit mi közölni akartunk, ostobaság.
2 1 | vissza-visszatérne arra, amit nem lehet elégszer elmondani,
3 1 | vele a vezérigazgatónak, amit nem akart telefonon, levélben
4 1 | hogy csakugyan elhitte azt, amit akkor, amikor eltörte, zavarunkban
5 1 | elbeszélek valamit. Olyasmit, amit eddig még senkinek se mertem
6 1 | magam is gondolkoztam arról, amit õ mondott. Hát én nem tudok
7 2 | Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor mondott az uram,
8 2 | múltkor mondott az uram, s amit akkor nem értettem, hogy
9 3 | akik szét akarják rombolni, amit mi építettünk. Most durván
10 5 | megnyilatkozása annak, amit testnek nevezünk. Ami ezen
11 5 | Csak a lélek a miénk, az, amit õk nem látnak, s minden,
12 5 | Bibliában van.~Bizony, az, amit õk szeretetnek tartanak,
13 6 | semmit sem. Õneki minden, amit kap, értéktelen. Csak az
14 6 | értéktelen. Csak az az érték, amit odaad. Vele szemben még
15 7 | nyilván magyarázatot kap arra, amit még mindig nem értett: mert
16 8 | csitri kézre, azt mondtam, amit erre a kézre: „az én kezem”.~
17 8 | legalább megcsodáljuk azt, amit nem tudunk megvenni. Hát
18 14| boldog. El is álmosodott. Amit látott és érzett, lassanként
19 25| valamit kiáltott feléje, amit nem lehetett érteni, s egyre
20 26| lenne foganatja. Azt teszem, amit a hoppon maradtak, akik
21 29| viszont azt hazudja magának, amit a szabója õneki: „Erõs vagyok,
22 29| tányérjába kotorta azt, amit közben még mindig nem költött
23 29| viselésére is, hogy azt, amit megeszik szegény - az õ
24 31| nemigen érdekelte. Mindabból, amit az emberi mûveltség kétezer
25 32| érvénytelenítem mindazt, amit tizenöt év óta gondoltam,
26 34| kifejezni. Nemcsak az a fontos, amit mond és tesz az illetõ,
27 36| rajongva pillantotta meg azt, amit mindig akart, és most meg
28 39| alaptõkénk, negyven krajcár.~Az, amit most elbeszéltem, nem ily
29 41| jár, s különben sem érti, amit mondok.~- Ááá - kiabál most,
30 41| ember, s azt veszi meg, amit akar. Párizsban, a Szajna-parton
|