Fejezet
1 1 | szégyelltük. Õ kezdte. Ezt kérdezte: „Mit fog most Martiny csinálni?” „
2 1 | feleltem. „Gondolod?”, kérdezte az uram, s rám tekintett. „
3 1 | Mûértõ”. „Mit gondolsz, kérdezte az uram, mit gondolsz, fiam,
4 1 | talán az árát. „Mennyit? kérdezte az uram. Ezerkétszázat?” „
5 1 | Ezt tagadtam. Erre azt kérdezte, láttam-e az utcán azokat
6 2 | magunkat. Az uram egy este azt kérdezte, vajon miért karoltuk föl
7 4 | sohase bicegek.~- Igazán? - kérdezte élesen és furcsán.~- Igazán
8 7 | könyv, pár levél.~- Pénz? - kérdezte, de úgy, hogy rá se pillantott.~-
9 12| édesapa.~- Mit akarsz? - kérdezte Takács. ~- Anya küldött.~-
10 12| szégyelled magad?~- Ez a fiad? - kérdezte a kopasz.~- Az - dörmögött
11 12| íróasztala elõtt, s ezt kérdezte:~- Ki itt ez a gyerek?~-
12 12| Pista, halkan.~- Repülõ? - kérdezte a fõnök hangosan és csodálkozva. -
13 14| un grandissimo favore? - kérdezte az olasz Pétertõl.~Aztán
14 15| fürdõruhára mutatva.~- Ezt? - kérdezte az úszómester, s egy pillantást
15 15| méltóságos. - Hol itt a has? - kérdezte, és oldalt fordult, hogy
16 21| Mézszõke barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét.
17 24| elmúlt egy kis idõ. Akkor ezt kérdezte:~- Mit óhajt?~- Sok mindent -
18 25| szólalt meg valaki. - Szép? - kérdezte Géza bácsi kicsinylõen s
19 27| üvegajtó?~- Melyik üvegajtó? - kérdezte a pincér.~- Az az üvegajtó,
20 28| nem tetszik leszállni? - kérdezte a hordár ámulva.~- Nem -
21 30| visszatért.~- Aludtál? - kérdezte mosolyogva.~- Nem - feleltem,
22 30| utánanéztem.~- Miért? - kérdezte Elzász.~- Magam se tudom.
23 31| tarkójára.~7~- Kit vár itt? - kérdezte tõle valaki, aki a tarkójához
24 34| Tudod-e öcsém, hogy mikor? - kérdezte fölvillanó szemmel, csigázva
25 35| fejét, karjait.~- Mi baja? - kérdezte Béla bácsi.~- Köhög - felelte
26 36| Cassius.~- A jelszó? - kérdezte Cassius katonai keménységgel,
27 37| izgatta.~- Mondd, édes öcsém - kérdezte -, az nem eladó?~- Ha megfizeted,
28 42| Hát Ilona, elmegy? - kérdezte Lakyné, amikor végre már
|