Fejezet
1 1 | fölösleges pénzét úgy dobálja, ahogy kell, szeszélyesen, kiszámíthatatlanul,
2 2 | gyermekeket is szeretni kellene, ahogy az apácák, a kedvesnõvérek
3 5 | oly biztosan érzem, mint ahogy élek. Hogy miért? Tudja
4 5 | fiát is nagyon szerette - ahogy mondani szokás -, „imádta”
5 6 | hogy olyan ártatlan, mint ahogy látszik. Amíg közszemlére
6 7 | mindig a földre sütötte.~Ahogy így töprengett még a kis,
7 8 | elevenebbül éltem át, mint ahogy elõadtam - bámultam az ezüst
8 10| mozdulatlanul és mereven, ahogy szokta.~Hát amint egy délelõtt
9 12| Takács.~Máris rohant úgy, ahogy volt, kalap nélkül.~A szobában
10 16| Oly bizalmatlanul, mint ahogy egy író a kész kéziratát
11 16| szemlélik egymást, mint ahogy két író egymás kéziratát
12 19| Elmesélem neked, drágám, úgy, ahogy Lolától hallottam.~Hát egyszer
13 19| egyáltalán nem olyan súlyos, ahogy elsõ pillanatban hitték,
14 20| úgy segítettem a betegen, ahogy tudtam. Két elülsõ lábát
15 21| Általában viselkedjenek úgy, ahogy mi viselkednénk hasonló
16 22| ezen a késõ éjszakai órán, ahogy álmából fölverték, s éreztem,
17 28| Chopint vagy Beethovent.~Ahogy szokta, elõre magára vette
18 29| gyomrunkat. Az azonban, ahogy õ szerette a gyomrát, ahogy
19 29| ahogy õ szerette a gyomrát, ahogy õ imádta a hasát, már nem
20 30| beszéltem én eddig? Nyilván úgy, ahogy rendszerint beszélni szoktam
21 33| mindenkit és mindenkor, ahogy kötelessége parancsolta,
22 33| Õ gondolta meg magát, és ahogy rákezdte, meg is unta, abbahagyta.
23 33| lelkiismeretesen, pontosan, ahogy eddig. De néha, amikor rátekintek,
24 34| Elmondom nektek, barátaim, úgy, ahogy megesett.~Arról értesültem,
25 35| kiálthatott volna hozzá, ahogy szokott. De ezt nem tette.
26 36| fején zöld babérkoszorú. Ahogy az áldozatot bemutatta,
27 38| újságot, s utána is ered, ahogy máskor a kalapja után, melyet
28 39| az udvaron vagy az utcán, ahogy csak szerét tehettük, találkoztunk,
|