Fejezet

 1 1 |       vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen
 2 1 |            a vallás. Leült mellém. „Ma minden a pénz, dünnyögte,
 3 1 |          tudásnak, a meggyõzõdésnek ma sehol a világon nincs becsülete,
 4 3 | kegyetlenkedjék mindenkivel, akit - ma ezért, holnap azért - bûnösnek
 5 4 |                             BICEGEK~Ma délelõtt sok gond és nyugtalanság
 6 8 |          akkor is azt éreztem, mint ma: „én”. A kezemre pedig,
 7 10|            lehet. Végre Viktor, aki ma már por és hamu, még mindig
 8 15|       üldögélt vele a tó partján, s ma reggel tízkor adott neki
 9 16|      csikóbundája. Rémes. Ennek még ma is van kedve mulatni.~-
10 22|           kesztyû 20, ennélfogva én ma délelõtt 40 pengõt költöttem
11 23|              ruhára. Elmeséli, hogy ma délután elõször látott elgázolást.
12 25|          télen sohase láttam, s még ma sem tudnám elképzelni bundában,
13 25|         gépet is. Géza nagyságos úr ma itt ebédel. - Ilyenkor mindig
14 26|         csellel férkõztem kegyeibe.~Ma már kölcsön se kell kérnem
15 30|      hallottam:~- Ide figyeljen. Én ma már harmadszor keresem a
16 30|             hogy szólítsd fel, mert ma veled akar vacsorázni.~-
17 32|   böngésztem. Ennélfogva ha Nagy úr ma él, akkor Kis úr valószínûleg
18 33|           akár éjjeli sürgönyhordó.~Ma reggel azonban - szeles,
19 34|  öltözködött, mint egy világfi. Még ma is látom egyik világosszürke
20 34|        fekete táblára, de azért még ma se törlõdtek le emlékezetem
21 35|          már? Mondd, mit vacsorázik ma? Mondd, mennyi a láza?~Miután
22 35|            takaróddzék be jól, mert ma hideg éjszaka van. Mondd
23 36|          Veszedelmek vesznek körül. Ma kezdõdnek a palatinusi játékok.
24 39|             és - mi tûrés-tagadás - ma is méltányolom, annyi idõ
25 39|        Andorkát. Õróla, szegényrõl, ma már csak annyit tudok, hogy
26 39|            és bizakodva, mintha még ma is élne.~Uzsonna után átvonultunk
27 42|           feje. Eszébe jutott, hogy ma még nem evett. Magához vette