Fejezet
1 1 | ebédre. Az uram ekkor elõállt azzal, amire már rég készülõdött.
2 1 | uram megnyugtatott. Elõször azzal, hogy december végén, délután
3 1 | a vonója volt a kezében. Azzal ingerülten hadonászott.
4 1 | beszéltünk. Istenrõl beszélt.~Azzal kezdte, hogy Istent mi mindenképpen
5 2 | jót tettünk-e vagy sem, azzal mi édeskeveset törõdtünk.
6 3 | jóvátehetünk egy hibát azzal, hogy másik hibát követünk
7 5 | kell szeretni bennünket. Azzal vágtak vissza, hogy ez az „
8 5 | tárgyilagossággal vette tudomásul. Azzal vigasztalta magát, hogy
9 10| téglákat veregette. Majd azzal a fölszabadult szemérmetlenséggel,
10 13| petúniák közé, s nem törõdve azzal, hogy rám másztak a különbözõ
11 14| melegnek. A nap felé fordult. Azzal udvaroltatott. A nap pedig,
12 15| megállapította:~- Örült, õrült.~Azzal sarkon fordult, kabinjába
13 16| A kislányával van.~- Azzal az undok kövérrel? Azzal
14 16| Azzal az undok kövérrel? Azzal a tökéletlennel? - Tovább
15 18| zúg, s minden pillanatban azzal fenyeget, hogy agyonüt benneteket.
16 19| harcot, és nem fáradt bele. Azzal is leszámolt, hogy az ura
17 19| akkor volt az elsõ találkája azzal a nõvel, akit azóta el is
18 22| végre egy pincért találtam, azzal fölkeltettem a tulajdonost,
19 29| feleségével. Már elsõ nap azzal vonta magára a figyelmem,
20 36| aranyat. Amikor nem értem be azzal, hogy birtokolom, meztelenre
21 37| A cigánnyal érintkeztek, azzal izengettek. Ha például a
22 37| asztalukhoz két üveg pezsgõt, de azzal a föltétellel, hogy megkapja
23 39| minden szombat délután, azzal a föltétellel, hogy az elõbbieket
24 39| British Museum könyvtárában. Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség
25 40| egyszerû és közvetlen, s azzal keltett feltûnést, hogy
26 40| szakács gondjaira bízta, azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak
27 42| Kölcsönkért tõle tizenöt pengõt, azzal, hogy mihelyt Pestre ér,
|