Fejezet

 1 1 |   mindenki százszor szajkózza el, ami vele megesett. Másról nehéz
 2 1 |        mindenki gratulált nekünk. Ami mûvészi értékét illeti,
 3 1 |     mindig csak ezt ismételgette: ami képtelenség, az képtelenség”,
 4 2 |          eszméltünk föl. Mert az, ami nekünk magától értetõdõ
 5 5 |            amit testnek nevezünk. Ami ezen túl van - állapították
 6 5 |          õk nem látnak, s minden, ami ezen alul van, nem kell
 7 5 |        véget ennek a harcnak? Az, ami minden harcnak véget vet:
 8 11|         és mit érzek én, mindazt, ami történt vele és velem: az
 9 12|         nem gyermeknek való”, és „ami nem gyermeknek való, az
10 13|      vagyis mindenre megtanított, ami jobb társaságokban vonzóvá
11 19|       simogatta kezét. Azt nézte, ami van. Most nyugodtabban alszik,
12 19|          Semmirõl se tudtak ezek, ami azóta történt. Tõlem értesültek,
13 22|  finnyásságból, hanem okosságból. Ami nem az enyém volt, az nem
14 23|          rang, érdem vagy vagyon, ami fölmenthetne bennünket ettõl
15 23|         valami roppantul idegent, ami még mindig roppantul emlékeztet
16 23|     történt itten? Semmi olyasmi, ami csorbát ütne a világrenden.
17 24|        hogy bevásároljam ezt-azt, ami szükséges, egy egész hónapra,
18 25|           Megragadta a fogantyút, ami által a párhuzamosan egymás
19 25|          Semmi se megy egyszerre. Ami alakját illeti, az azért
20 25|    pillantott, aztán vállat vont, ami körülbelül ezt jelentette: -
21 29| csodálkozik, hogy már vége annak, ami el se kezdõdött. Elõrehajol,
22 34|         állandóan körülveszi, az, ami éppen õ, s az, ami nélkül
23 34|            az, ami éppen õ, s az, ami nélkül õ nem is õ.~Annyi
24 35|        hazudozunk neki, ezt, azt, ami eszünkbe jut. Hogy most
25 39|          sok mindenen eltûnõdtem, ami különben talán sohase jutott
26 41| becsületemre és hiúságomra. - Az, ami az utcára van kitéve, közpréda.
27 42|      vásárolt magának egyet-mást, ami az útra kellett, cipõt,