Fejezet

501 22|                    üzleti elve, de éreztem, hogy õ is kísértésbe esett ezen
502 22|               álmából fölverték, s éreztem, hogy lehetett volna „beszélni
503 22|                    dolgozni. Kiszámítottam, hogy ezért a pengõért körülbelül
504 22|                      Fölszálltam a kocsira, hogy hazahajtassak.~Benn a kocsiban
505 22|                  robogtam, azon töprengtem, hogy mit lehet csinálni egy fél
506 22|                papírkereskedésben. Múltkor, hogy arra jártam, láttam, hogy
507 22|                   hogy arra jártam, láttam, hogy a pénztárban új kisasszony
508 22|                feleltem nyugodtan. - Abból, hogy rosszat cselekszünk, többnyire
509 22|                   rossz származik abból is, hogy jót cselekszünk. Nem is
510 22|               tettem én ezt. Kiszámítottam, hogy ha megtartom azt az átkozott
511 22|                  esetre se volt szép tõlem, hogy visszaadtam. De nem tehettem
512 23|                  szeme mosolyog az örömtõl, hogy fölismert.~Mihelyt kirezzent
513 23|                    lengetve. Igazán örülök, hogy õ örül a láttomon.~Mégis
514 23|                  Csak nem gondolja felõlem, hogy már annak elõtte is észrevettem,
515 23|                     megvártam - elvártam -, hogy õ köszönjön nekem elõször?
516 23|                      de ha azt tapasztalom, hogy ezt ki akarják erõszakolni,
517 23|                     ki akarják erõszakolni, hogy megkövetelik szenvedõleges
518 23|               fiatal, kék szemével.~Késõbb, hogy az utasok zöme leszáll,
519 23|                   kezét. Mellé telepszem.~- Hogy van? - vallatgatom.~- Köszönöm.
520 23|     nagyrabecsülésem. Mindig azt vallottam, hogy a kiváló emberek minden
521 23|                    újra elõvettem.~- No, és hogy tetszik?~- Isteni - feleli.~
522 23|               orvosságra, ruhára. Elmeséli, hogy ma délután elõször látott
523 23|                   dicsérte? Különben lehet, hogy nem is tartózkodó, csak
524 23|              kotyogok mindent:~- Úgy látom, hogy a vörheny az utóbbi évtizedekben
525 23|               tudatlansághoz.~Szégyenkezem, hogy ennyit elméskedtem és kotnyeleskedtem.
526 23|                    tüstént megérteti velem, hogy nem õ az, s én ezt az embert,
527 23|                      akirõl fogalmam sincs, hogy kicsoda-micsoda, összetévesztettem
528 23|               elhúzódik tõlem. Kétségtelen, hogy õ is összetévesztett valakivel,
529 23|                      és neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. De vajon minek
530 23|                 világrenden. Én azt hittem, hogy õ õ, õ pedig azt hitte,
531 23|                     õ õ, õ pedig azt hitte, hogy én én vagyok. Minthogy ez
532 23|                    név nélkül. De kiderült, hogy két ilyen ember is rokon,
533 23|              unatkoztunk. Semmi okom sincs, hogy ezt az urat ezután lenézzem.”~
534 23|                  fejezi be mondatát. Látja, hogy a föltételes megállóhoz
535 23|                   válaszolok, és úgy érzem, hogy nem is nagyot hazudtam.~
536 24|              egyszer megnéztem az ablakból, hogy nem álom-e. De ott volt.
537 24|                    megvirradt, odarohantam, hogy bevásároljam ezt-azt, ami
538 24|              közönséget.~Nem tetszett neki, hogy kíváncsiskodom. Rám szólt:~-
539 24|                       Igenis.~Nem értettem, hogy miért kell várnom. Más vevõje
540 24|                     összevásároltam annyit, hogy naponta megkaphassam a jó
541 24|                valami eszébe jutna, intett, hogy ne menjek. Fölvillant a
542 24|                 Errõl nem tudott meggyõzni.~Hogy viszonozzam kedvességét,
543 24|        borotvapengémet, s lelkére kötöttem, hogy minél elõbb élesíttesse
544 24|                    Kötelességemnek éreztem, hogy amíg itt tartózkodom, pártoljam
545 24|                   ragasztottam bélyegekkel, hogy egy katonai térképnek hatott,
546 24|                     megszerettem. Rájöttem, hogy viselkedésének éle nem ellenem
547 24|                     tudta legyõzni, anélkül hogy észrevette volna, hogyan
548 24|                 színes irónnal.~Csodálatos, hogy az emberek eleinte dohogtak,
549 24|                   álltak. Nyilván belátták, hogy az öregúrnak alapjában igaza
550 24|                    Mostanában el-eltûnõdöm, hogy milyen nagyralátó, izgága,
551 24|                  Kiszámítottam, tudniillik, hogy mellényem utolsó gombja
552 25|             jégkárbecslõ is. Természetesen, hogy volt közöttük feltaláló
553 25|           nyolc-kilenc éves fiúcska lettem. Hogy ez a tehetsége vele született,
554 25|              lappangott benne. Nem állítom, hogy fiatalabb korában, amikor
555 25|                    ismertem, már hallottam, hogy nem messze tõlünk él egy
556 25|                     Annyi azonban bizonyos, hogy ez a képessége csak élete
557 25|                     hatalmasodott el rajta, hogy talán némi kárpótlást nyújtson
558 25|                   csak módjával. Emlékszem, hogy poharába mindig elõbb töltötte
559 25|                 elõbb töltötte a szikvizet, hogy az legyen a bornak mintegy
560 25|                    íze”. Emlékszem arra is, hogy cigarettáit mindig maga
561 25|               tekerte, majd ajkához emelte, hogy az ott fölcsillámló nyállal
562 25|                   hasonlított. Kétségtelen, hogy rám mint gyermekre, mély
563 25|               mindörökre. Most jut eszembe, hogy télen sohase láttam, s még
564 25|                   sohase vette volna észre, hogy valamelyikünk hiányzik,
565 25|                valamelyikünk hiányzik, vagy hogy valamelyikünknek hiányzik
566 25|             számítgatott, amíg rá nem jött, hogy az a huncut német hogyan
567 25|                    öröme, mintha megkértük, hogy akassza föl egyik csillárunkat,
568 25|                    egyik csillárunkat, vagy hogy javítsa ki összetört játékainkat.
569 25|                fogpiszkáló fityeg. Rejtély, hogy honnan tesznek szert erre
570 25|                   amikor alszanak, rejtély, hogy mit piszkálnak vele azután
571 25|                  piszkálnak vele azután is, hogy csak egy pohár vizet ittak,
572 25|                     vizet ittak, s rejtély, hogy miért szopogatják unos-untalan
573 25|                     a sült csirke csontját, hogy tulajdonképpen mit is jelent
574 25|                  mit is jelent ez számukra, hogy az evés és dohányzás fegyverszünetein
575 25|                     soha, de tagadhatatlan, hogy az egész világon vannak
576 25|                hallgattam fejtegetéseit, de hogy mi a találmánya, hogy mi
577 25|                    de hogy mi a találmánya, hogy mi a lényege és értelme,
578 25|                 elmosolyodtak, s biztatták, hogy szerkessze meg, elõbb látni
579 25|                    a rokonok, és faggatták, hogy mi újság. Egyszer már egy
580 25|                mindenkinek, lelkükre kötve, hogy el ne árulják, különben
581 25|                kenyérre, oly pokoli zajjal, hogy anyám elsápadt és befogta
582 25|                 érteni, s egyre integetett, hogy hagyja már abba. De õ nem
583 25|              zavartatni. Még az se zavarta, hogy a kenyér egyszer-kétszer
584 25|                minden megfeszítésével, úgy, hogy beleizzadt és belevörösödött,
585 25|               belevörösödött, közben pedig, hogy a gép lármáját némiképp
586 25|            kenyérvágó gép föladata az volt, hogy erõmûvi úton szétvagdalja,
587 25|               érzéseket támasztott bennünk, hogy nem mindjárt tudtunk szóhoz
588 25|            hallgattunk. Valaki kifogásolta, hogy túlontúl zajos. Valaki megjegyezte,
589 25|                  zajos. Valaki megjegyezte, hogy az alakja egy kissé ormótlan,
590 25|                     bólongatott. Elismerte, hogy a találmány még korántsem
591 25|                   óriási kenyereket sütnek. Hogy van jövõje, azt a vak is
592 25|                   közül csak azt emelte ki, hogy a kenyérhez alig kell hozzányúlni
593 25|       megállapította: - Gyönyörû.~Bevallom, hogy nekem, mint gyermeknek,
594 25|                    ki is mondtam. Közöltem, hogy akármelyik késsel könnyebben,
595 25|                Megszántam szegényt. Kértem, hogy tanítson meg a gép kezelésére.
596 25|                 utasítást adott. Említette, hogy majd át fogja alakítani.
597 25|                 rajta. Egyszer megolajozta, hogy könnyebben járjon, de ekkor
598 25|                     úgy egymáshoz ragadtak, hogy szét se lehetett õket választani.
599 25|                választani. Maga tanácsolta, hogy egyelõre inkább vágjunk
600 25|                   Csak én emlékszem még rá. Hogy miért? Nyilván azért, mert
601 25|                  meg az intelme. Úgy érzem, hogy ezt félig-meddig meg is
602 26|                   vásárolok, s azt hazudom, hogy éjszaka a ködben, életem
603 26|                   lesem.~Sokáig azt hittem, hogy afféle emberkerülõ vadóc.
604 26|             emberkerülõ vadóc. De rájöttem, hogy tévedek.~Vasárnap reggel,
605 26|                 Könnyû volt megállapítanom, hogy Heinz mindenkit rangja szerint
606 26|              hivatkoznom, s megmagyaráznom, hogy azért én sem vagyok a társadalom
607 26|           becsvágyait és titkait, s azt is, hogy hová vezeti azt a láthatatlan
608 26|            eltüntette jelentéktelenségemet, hogy végre észrevett.~Azóta a
609 26|                   velem.~Nyilván azt hiszi, hogy álruhás kapus vagyok.~1933~ ~
610 27|                  lila csillagfürtök között, hogy megkeressék.~Csakugyan fönn
611 27|               kezükkel, karjukkal mutatták, hogy milyen óriási.~- Itt csak
612 27|                    Most elmosolyodtak azon, hogy hajdan, húsz évvel ezelõtt,
613 27|                  mind a ketten azt érezték, hogy megöregedtek.~Nincs többé
614 28|                    iskola” tette. Kiderült, hogy nem érdemes. Inkább árt,
615 28|                  talán vigyázni a holmimra. Hogy lába ne keljen. Csak megvacsorázom.
616 28|           mosolygott, megértõen. Bólintott, hogy majd vigyáz.~„Furcsa - gondolta. -
617 28|                 Megnézte zsebóráját. Tudta, hogy huszonhárom perc múlva Nagyvárad
618 28|                 állt, a letolt ablak mellé, hogy a hordárok tüstént észrevegyék.
619 28|                 bõröndöt lopott el anélkül, hogy egyetlenegyszer is elcsípték
620 28|                 Csak a rendelkezését várta, hogy melyik bõröndöket vigye.~
621 28|                       mondta.~Úgy tervezte, hogy majd a következõ állomáson,
622 28|                   Meghatott az a szamárság, hogy „kérem szeretettel”, és
623 28|                      kérem szeretettel”, és hogy épp engem választott ki.
624 29|                   vonta magára a figyelmem, hogy mennyire szeret enni.~Többé-kevésbé
625 29|                      Néha annyira bámultam, hogy elfelejtettem enni. Õt ettem,
626 29|             tekintélyes potroh himbálódzik.~Hogy kövérnek tartja-e magát?~
627 29|                     s nyilván azt képzelte, hogy férfias, és sok nõ van,
628 29|                      mely nedves a vágytól, hogy valamit megragadjon és bekebelezzen.
629 29|                  mécs, lobogni kezd. Tudja, hogy nemsokára milyen kivételes
630 29|       gyermekizgalom hatalmasodik el rajta, hogy hátha csak káprázat az egész,
631 29|                örülni, mert arra gondolunk, hogy esetleg csak egy kifogást
632 29|             kifogást közöl, valami ürügyet, hogy fáj a feje, vagy hogy fáradt,
633 29|              ürügyet, hogy fáj a feje, vagy hogy fáradt, és ismét nem lehetünk
634 29|                   mozog a füle. Úgy rémlik, hogy fülel. Hallgatja tulajdon
635 29|              csemcsegését. Ha nem láthatja, hogy eszik, legalább hallani
636 29|                   minden ízben csodálkozik, hogy már vége annak, ami el se
637 29|                  Elõrehajol, mint az imént, hogy az ételt eléje rakták, s
638 29|                 tekint.~Eleinte azt hittem, hogy más híján a feleségét akarja
639 29|                asszonykát, megállapítottam, hogy tévedek. Felesége nem volt
640 29|             felfogásra kell tehát hajolnom, hogy az üveget ördögi ravaszságból
641 29|                     szemüveg viselésére is, hogy azt, amit megeszik szegény -
642 30|                  Néhány perc múlva közölte, hogy a kocsi a ház elõtt áll.
643 30|                   is gyakori vendég. Lehet, hogy nem illik. De eszembe jutott,
644 30|             beteghez hívták, de azt mondta, hogy egy negyedóra múlva visszajön.~-
645 30|                   hang még ingerültebben -, hogy beszél maga velem? Milyen
646 30|                  reszketett a hallgató.~Hát hogy beszéltem én eddig? Nyilván
647 30|                   Most elfogott a kísértés, hogy levetem álruhámat, melyet
648 30|            keményebben arcomra szorítottam, hogy eltakarja rajta a szégyenpírt,
649 30|           kimeresztettem parázsló szememet, hogy mindent lássak, s az álarc
650 30|                   jobban hegyeztem fülemet, hogy mindent halljak.~Ezt hallottam:~-
651 30|                     otthon. Megállapodtunk, hogy este hétkor fölszólítom,
652 30|                hazajön tehát, jelenti neki, hogy - dr. Seregély-hangját emelte -,
653 30|                  Artúr kereste, és megkéri, hogy tüstént hívjon föl. Mit
654 30|                kérem alásan - ismételtem -, hogy dr. Seregély Artúr úr keresni
655 30|                 arra méltóztatott kérni õt, hogy hívja föl, mihelyt hazaérkezik.~-
656 30|                      barátom, jegyezze meg, hogy mindig tisztességesen kell
657 30|                  tudtam. De még nem tudtam, hogy milyen nehéz játszani az
658 30|                     dr. Seregély. Arra kér, hogy szólítsd fel, mert ma veled
659 31|          kétségbeesetten integetett feléje, hogy álljon meg. Figyelembe se
660 31|                    csodálatos biztonsággal, hogy lábát már levette a pedálról,
661 31|                 fogatja.~Most már sejtette, hogy mi történt. Nemcsak új gyorsasági
662 31|               benzinje.~5~Ki akart szállni, hogy valahol egy benzinkutat
663 31|                     tolongás oly nagy volt, hogy mozdulni se bírt. Kíváncsiak
664 31|                 szemügyre vette.~Azt várta, hogy egy tündökletes ifjú isten
665 31|                     zsidó, kaldeus nyelven, hogy mi járatban van, s fõképp
666 31|                     jelekkel adta értésére, hogy tüstént indítsa meg a döglött
667 31|                 emberek agyát. Intézkedett, hogy végezzék ki.~Azonnal letérdepeltették,
668 31|                veszteglõ kocsijához lépett, hogy fölébressze õt.~- Fáradt
669 32|                   tizenöt esztendeje annak, hogy egy újságban halálhírét
670 32|            sápadtságot és a közönyt. Lehet, hogy lelkemben föl is ravataloztam.
671 32|                világon csoda, ez az. Tudom, hogy puszta félreértésrõl lehet
672 32|                    inkább bocsánatot kérek, hogy akaratom ellenére meggyilkoltam.
673 32|           elkészülök ezzel, azon töprengek, hogy fordulhatott elõ a fölöttébb
674 32|                egymáshoz. Gyakran megesett, hogy összetévesztettem õket.
675 33|             CSÖNGETTYÛ~Eddig nem is tudtam, hogy van.~Már több, mint tizenöt
676 33|                     több, mint tizenöt éve, hogy fölszerelték nálunk, és
677 33|                    szólani kezdett, anélkül hogy bárki megnyomta volna. Csörömpölt,
678 33|                      billentyûit, drótjait, hogy nem érintkeznek-e valahol
679 33|                hangját, a maga mulatságára, hogy gyönyörködjék benne. Joga
680 33|                     nélkül.~Fogalmam sincs, hogy mi volt az oka erre, és
681 33|                  volt az oka erre, és arra, hogy hirtelenül zengeni kezdett.
682 33|               Voltak, akik azt tanácsolták, hogy a fölháborító eset után
683 33|                 rátekintek, összeborzongok, hogy milyen kiszámíthatatlan
684 33|                fogadtam házamba, nem értem, hogy mi lelhette azon a szeles,
685 34|                  személyesen Borsos Pétert. Hogy kicsoda volt õ?~Hát ezt
686 34|                tüsszentésérõl is, de félek, hogy akkor is csak halvány képetek
687 34|                   nem is õ.~Annyi bizonyos, hogy én mindent neki köszönhetek.
688 34|                melyet oly takarosan viselt, hogy bámulat és hódolat ébredt
689 34|                    magyarázva hangsúlyozta, hogy az ablak meg az ajtó voltaképp
690 34|             Pásztortüzek-et dalolta nekünk, hogy mi utána zümmögjük. Emlékezem,
691 34|                 utána zümmögjük. Emlékezem, hogy nyugtatott meg egyszer,
692 34|             tételével, amikor attól féltem, hogy az utcán estefelé „hasfölmetszõk”
693 34|           hasfölmetszõk” járnak, emlékezem, hogy ûzte ki belõlem a különféle
694 34|                   való oktalan riadalmamat, hogy helyezett agyagföldet az
695 34|         megvigasztalódtam. Jólesett tudnom, hogy van. Mindig arra vágyakoztam,
696 34|                    Mindig arra vágyakoztam, hogy megközelítsem, és méltó
697 34|                    elképzelni és megérteni, hogy az õ alakját helyettesítettem
698 34|                 hiányosnak találtam. Lehet, hogy ezért támasztottam a mûvészettel
699 34|                betûit. Sokáig tervezgettem, hogy egyszer majd meglátogatom.
700 34|                 megesett.~Arról értesültem, hogy mindennap pont tizenkét
701 34|                 végül pedig a villáját úgy, hogy az abrosz csücskét a villa
702 34|                sikálgatta vele. Kifejtette, hogy akár vendéglõben étkezik,
703 34|                 esetben nem. Tudod-e öcsém, hogy mikor? - kérdezte fölvillanó
704 34|               Odatartotta égõ cigarettáját, hogy azon gyújtsam meg az enyémet.~-
705 34|              történeteket mesélgettem neki, hogy szórakoztassam, és riadt
706 34|                 Egyszerre visszaemlékeztem, hogy ezt az elmésséget már hallottam,
707 34|              utcákon. Mit éreztem? Nem azt, hogy megöregedett szegény. Inkább
708 34|           megöregedett szegény. Inkább azt, hogy én öregedtem meg, és már
709 35|                    tapasztalta közvetlenül, hogy mily rozoga a testi gépezete,
710 35|                    rozoga a testi gépezete, hogy mily nyomorékká tette az
711 35|                tette az élet, azt képzelte, hogy még mindig ép, mint valaha,
712 35|                   havas, februári délben -, hogy felesége is ágynak esett.
713 35|                     és tüdejét. Legyintett, hogy semmi. De arca mást fejezett
714 35|                legkisebb izgalom megölheti. Hogy mit tegyünk? Hát majd hazudozunk
715 35|                      azt, ami eszünkbe jut. Hogy most alszik. Hogy most én
716 35|             eszünkbe jut. Hogy most alszik. Hogy most én vagyok nála, és
717 35|                    nem lehet vele beszélni. Hogy most valamivel jobban van,
718 35|                egyáltalán nem csodálkozott, hogy egyszerre annyi vendége
719 35|                    Miután azonban értesült, hogy jobban van, és ezt a háziorvos
720 35|                megerõsítette, úgy látszott, hogy megnyugodott. Valami langyos,
721 35|                  gyerekként, aki már tudja, hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát,
722 35|                  nem árulja el magának sem, hogy ezzel az öncsalással meghosszabbítsa
723 35|                     boldog káprázatát, vagy hogy ravasz színlelésével örömet
724 35|                       Mondd meg neki, fiam, hogy takaróddzék be jól, mert
725 35|                éjszaka van. Mondd meg neki, hogy vigyázzon, mert éjjel fagyott,
726 35|              csúszós az út. Mondd meg neki, hogy ezt a virágot küldtem a
727 35|                  sem emlegette.~Azt hitték, hogy elfelejtette, és végképp
728 36|                     szem rámeredt. Érezték, hogy Caligula láthatatlan tekintete
729 36|                  Nemsokára híre futamodott, hogy Caligula õhelyette Cassius
730 36|                    volt készülve. Hallotta, hogy évekkel ezelõtt az összeesküvõket
731 36|                  nekik az émelyítõ ripacsa, hogy azonnal meghal, ha kívánják.
732 36|                      ha kívánják. Hallotta, hogy egy nemes urat éjnek idején
733 36|                   lejtett elõtte. Hallotta, hogy azt a vargát, aki csalónak
734 36|                     kémeivel, a besúgóival, hogy nem árulom-e el magam, nem
735 36|                      Eleinte nevettem azon, hogy mindenkit megölhetek, akit
736 36|                  Amikor nem értem be azzal, hogy birtokolom, meztelenre vetkõztem,
737 36|                      úgy henteregtem rajta, hogy a bõrön át a vérembe szivárogjon.
738 36|                Fintorokat vágtam a tükörbe, hogy megriadjak önmagamtól. Néhány
739 36|                  százait, és mulattam azon, hogy evickélnek a halálba. Éheztettem
740 36|                     Csak aztán vette észre, hogy a császár csipiszt mutat
741 36|              Cassius hírül vitte társainak, hogy mi történt.~- Megölni õt! -
742 36|                     második nap is anélkül, hogy az összeesküvõk cselekedni
743 36|                 polgár tajtékzott a dühtõl, hogy még mindig él ez a szörnyeteg.
744 36|                 összeesküvõket. Azt hitték, hogy bolonddá tartja õket, vagy
745 36|                    azt közölte Cassiusszal, hogy átmegy a palotába, és megfürdik.
746 36|                    azt a rendelkezést adta, hogy ne a palota fõbejáratán
747 36|                 várakozott. Végre hallotta, hogy egy kapu buffan, s bezárták,
748 36|                elsápadt, s csak azt érezte, hogy a világ nélküle van, a hegyek,
749 36|                 bámulta. Úgy tetszett neki, hogy most ismerte föl. Ezt gondolta
750 37|                 László. A tanyáról jött be, hogy eladja termését. Most õ
751 37|          hallomásból. Mindez elegendõ volt, hogy az egyik asztal a másikat
752 37|                    valamint az a körülmény, hogy nem egyféle bort ittak,
753 37|                  szemmel tartották egymást, hogy ki mulat rangosabban, hogy
754 37|                  hogy ki mulat rangosabban, hogy ki beszél családiasabban
755 37|                     hetykébben a cigánnyal, hogy ki bírja inkább az italt,
756 37|                   ki bírja inkább az italt, hogy ki szórja fölényesebben
757 37|               szórja fölényesebben a pénzt, hogy nem esik-e valami csorba
758 37|                   szürke józanságában arra, hogy mit vallanak a tanúk, és
759 37|                 védekezik a vádlott. Ahhoz, hogy nyíltan észrevegyék egymást,
760 37|                nyíltan észrevegyék egymást, hogy büszkeségüket alázva vállalják
761 37|             közvetlen közeledés kockázatát, hogy át is szóljanak a másik
762 37|                  rendeltek, arra vallottak, hogy nagyon is figyelik egymást.
763 37|                   tapasztalatlan ifjúságot, hogy érniök kell mindaddig, míg
764 37|                   valamennyien azt érezték, hogy meggyulladnak a szesztõl
765 37|                  asztalt verdesve énekelte, hogy õ az a bizonyos nemjó, utána
766 37|                      egy halomban.~Az most, hogy Ferit így lengén, igaz valójában
767 37|                  nyílt, véres szeme. Látta, hogy még mindig ott csillog a
768 37|                     de azzal a föltétellel, hogy megkapja érte a kalapját.
769 37|                  úri közönség ámulva látta, hogy egy csézán összeölelkezve
770 37|              társaság, hátul a cigányokkal, hogy majd künn, Szél László tanyáján
771 38|                     ködös szemmel, s látja, hogy szellemi tápláléka a levegõben
772 38|            orvtámadástól annyira megdöbben, hogy csak ámul, szemléli a szokatlan
773 38|             ígérkezõ csókját, és nem tudja, hogy mi történt a tárca hõsnõjével,
774 38|                  akivel már megismerkedett, hogy mi a politikai helyzet a
775 38|                  helyzet a földgolyón, vagy hogy a versben mi rímel erre
776 38|                     ennélfogva elhatározza, hogy üldözõbe veszi a rohanó
777 38|                 valami légi tüneményt.~Jaj, hogy röpül fölfelé az újság.
778 38|                     föl, melyek oly üresek, hogy semmi ellenállást se fejtenek
779 38|          légörvénybe, s pillanatok kérdése, hogy földet érjen.~De megint
780 38|                falhoz szoktunk csattintani, hogy iszonyú dörrenéssel szétrepedjenek,
781 38|            gondolataim voltak oly súlyosak, hogy nem bírt tovább a levegõben
782 38|           gondolatai voltak oly nehézkesek, hogy lehúzták a földre, a sárba.
783 39|             természettan iránt érdeklõdtek, hogy kell például villamos gépet
784 39|               keringett köröttünk. Éreztük, hogy ez így tovább nem maradhat,
785 39|                    búcsúzóul fülembe súgta, hogy nagy dolog készül: „Könyvtárat
786 39|                   ma már csak annyit tudok, hogy ekkor az asztal végén ült,
787 39|                  asztal végén ült, meg azt, hogy két évre rá, amikor már
788 39|                  másnap rémülten hallottuk, hogy meghalt fertõzõ vörhenyben.
789 39|                  Mindenesetre elhatároztam, hogy elõször is ezt veszem ki
790 39|          megszólítás oly mélyen hatott rám, hogy könnyek tódultak szemembe,
791 39|             önérzetesen egymásra meredtünk, hogy nem álmodunk-e. Nem, nem
792 39|                tovább olvasott.~Kifejtette, hogy mi most a „Petõfi-könyvtár”
793 39|               délután, azzal a föltétellel, hogy az elõbbieket visszahozza.
794 39|             mindnyájunk helyeslése mellett, hogy a könyvtár kizárólag közmûvelõdési
795 39|                     fölszólított bennünket, hogy mi, akik immár tagjai lettünk
796 39|                    emelve esküdjünk is meg, hogy mindaddig, amíg élünk, soha
797 39|                fölfelé tartva megesküdtünk, hogy Isten minket úgy segéljen.~
798 39|                  zûrzavarban. Úgy tetszett, hogy Imre mintegy önmagát múlta
799 39|                     Szent Teréz-templomban, hogy hónom alatt a nagy orvosi
800 39|                rémmeséket hallgattam volna.~Hogy mi lett a „Petõfi-könyvtár”-
801 39|                 részleteket. Úgy emlékszem, hogy a szemészeti könyvet egy
802 39|                     Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség volt az egész.
803 39|              ezelõtt egyszer azt gondoltam, hogy majd beszélek az egyetlen
804 39|           rendelõjébe, és - senki se tudta, hogy miért - húsz centigramm
805 40|        fölvételeitõl annyira elcsigázódott, hogy orvosa tanácsára a nyári
806 40|                  primadonnai számûzetésben, hogy feledje szeszélyes és izgató
807 40|                    azzal keltett feltûnést, hogy egyáltalán semmiféle feltûnést
808 40|              meggyõzõen magyarázgatta neki, hogy õ az õ cukros kis anyukája.
809 40|                     kutya végül megengedte, hogy japánselyem pongyolájához
810 40|                     lehetett megállapítani, hogy milyen ronda egy kutya.
811 40|                   fejét, s fogadalmat tett, hogy örökbe fogadja és fölneveli.
812 40|                     fogpéppel, gumikefével. Hogy frigyét végleg megpecsételje
813 40|                    tette ölelõ mozdulattal, hogy mindenki lássa, mennyire
814 40|                     amíg meg nem kérdezték, hogy aludt Darling. Darling,
815 40|                arról értesültek a vendégek, hogy Darling már vakkantott is
816 40|                    már vakkantott is egyet, hogy a sárgarépafõzeléket szereti,
817 40|       csodálatosképpen még mindig nem eszi, hogy a rádió pontos idõjelzésének
818 40|             idõjelzésének sípolására vonít, hogy viharok elõtt mindig ideges,
819 40|                     gondjaira bízta, azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak
820 40|                 faképnél hagyott. Kiderült, hogy ez a szerelme is csak afféle
821 41|               Megnyugodva veszem tudomásul, hogy mégsem az én barátom ugrott
822 41|                    a helyzetet. Azt hiszem, hogy kínálgatja. Intek neki,
823 41|                     kínálgatja. Intek neki, hogy köszönöm, nem kell. Már
824 41|                  fürge ujjaival magyarázza, hogy én pillanatnyi figyelmetlenségét
825 41|                  dohogok a következõképpen, hogy tapaszt ragasszak sebzett
826 41|                    órákig olvastam anélkül, hogy ezt zokon vették volna tõlem.
827 41|                   kukkot se szólok. Hagyom, hogy elborítson egyetlen idétlen
828 41|                     birodalmában él, látja, hogy én is megnémultam, néma
829 42|                    mûveltségre is. Anélkül, hogy valaha tüzetesebben tanulmányozta
830 42|                     és az irodalmat, tudta, hogy Portugália fõvárosa Lisszabon,
831 42|              Portugália fõvárosa Lisszabon, hogy a rádium elem, és hogy a
832 42|                      hogy a rádium elem, és hogy a XIX. századi híres francia
833 42|                   Most megmagyarázták neki, hogy augusztus elsejétõl szeptember
834 42|                 pengõ zsebpénzt. Bólintott, hogy már érti. De még mindig
835 42|                     Leült a dagasztószékre, hogy magához térjen. Miután beadta
836 42|              elolvasta:~„...Azt óhajtottuk, hogy olvasóink a mai nehéz idõkben
837 42|                    vissza, lehetõvé tettük, hogy egy olvasónk Balaton N.-
838 42|                  Különös örömünkre szolgál, hogy ezúttal a véletlen szeszélye
839 42|      legalacsonyabbig egyaránt... Reméljük, hogy ezzel még bensõségesebb,
840 42|             meggyújtva, úgy fényképezte le, hogy a Mosoly következõ számában
841 42|                   de azt is sajnálta volna, hogy itt reked, amikor „ilyen
842 42|                 fogta. Akkor Ilona közölte, hogy mégiscsak megy. Valami fájdalmas,
843 42|                 Barátságosan megállapodtak, hogy Lakyék addig új cselédet
844 42|                     Szibéria”, mert tudták, hogy a Hableány szálló a legnagyobb
845 42|                   vinni poggyászát, hagyta, hogy õ maga cepelje. Megérezte,
846 42|                    maga cepelje. Megérezte, hogy kicsoda. Amikor a Petõfi-lakhoz
847 42|                 Fájt a feje. Eszébe jutott, hogy ma még nem evett. Magához
848 42|                      egy darabig álldogált, hogy másik asztal ürüljön. Csakhogy
849 42|                     tésztát. Annyit kapott, hogy felét otthagyta. Rossz gyomra
850 42|           végtelenbe nyúltak, úgy látszott, hogy sohase is szakad végük.
851 42|                    nem mert, attól tartott, hogy ezzel megsért valakit. Folyton
852 42|           tizenkettõ közt volt a takarítás, hogy a vendégek már elmentek
853 42|                 tõle tizenöt pengõt, azzal, hogy mihelyt Pestre ér, föladatja
854 42|                    A többi az útra kellett, hogy ne legyen egészen pénz nélkül.~
855 42|                 fogadták, de közölték vele, hogy az új leányuktól már nem
856 42|                    Egyébként azt mondották, hogy megsoványodott.~Azon az
857 42|                  nem olvasta. Arra gondolt, hogy ha majd elszegõdik és pénze