1-500 | 501-742
Fejezet
1 1 | szörnyek, macskaszemmel és szarvasaganccsal, majmok,
2 1 | hogy utánzatnak is ügyes és becses. Mi nem sokat törõdtünk
3 1 | esetben ott a kancsó is”, és ez erõsített bennünket.~
4 1 | Ha minden kötél szakad, és azt hisszük, hogy menthetetlenül
5 1 | Egyszerre ott a váratlan és véletlen segítség. Hogy
6 1 | ajándékot. Martiny zavartan és szórakozottan - õ mindig
7 1 | mindig egy kicsit zavart és szórakozott - azt mondotta,
8 1 | hálószobája volt s egy ebédlõje, és ez dolgozó is volt, társalgó,
9 1 | ahol állandóan hagyma- és petróleumillat terjengett.
10 1 | harisnyában ténferegnék, és zsebkendõvel igyekezném
11 1 | magukat, ha akarják, tudják és merik. Szelíd ember az én
12 1 | nem csapunk. Ez ízléstelen és - mind a két félre nézve -
13 1 | Bellától a szobalányát -, és nekünk kellett ajtót nyitnunk.~
14 1 | folyosón, egy másik emeleten, és hiába keresgélik ajtónkat.
15 1 | magyarázta, hogy szegények és gazdagok sohase lehetnek
16 1 | beszélgettünk, a színházakról - és félénken, vigyázatosan -
17 1 | Ebben az adomában devizáról és kamatlábról volt szó, s
18 1 | aztán kortyintgatta. Cukor és rum nélkül itta, tejjel.
19 1 | kitûnõ muzsikus. Bachot és Mozartot emlegették. Csak
20 1 | Mozartot emlegették. Csak Bach és Mozart van, más senki. Nem,
21 1 | igyekezzük megközelíteni, és hogy a kétszer kettõ itt
22 1 | lehunyta.~Én a díványon ültem, és õt néztem. Kíváncsi voltam,
23 1 | sötétben, csukott szájjal, és mintha mindig vissza-visszatérne
24 1 | keményen ráfeküdt a húrokra, és fekete fejét s a szemét,
25 1 | meg benne - természetesen és lassan - ez a terv.~Amíg
26 1 | visszaemlékeznie arra az estére és miránk. Egy darabig valóban
27 1 | pengõvel tartozik nekünk Isten és ember elõtt. Ezt csak visszakérhette
28 1 | imádjuk. Ha kegyes hozzánk és elhalmoz boldogsággal, kinccsel,
29 1 | pedig meglátogat bennünket és ver mind a két kezével,
30 1 | ver mind a két kezével, és koldusbotra juttat, és elragadja
31 1 | és koldusbotra juttat, és elragadja kedveseinket,
32 1 | ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja
33 1 | embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja õket. Maguk se
34 1 | nem volt-e csupa remény és hit minden áldott napunk?
35 1 | kiabáltam, mint egy kommunista, és sírva fakadtam. Nem hallgatlak
36 1 | társadalmából, mert rothadtak és züllöttek, hanem azért,
37 1 | kávéházakba is járhatnak, és azok, akik háromszáz pengõért
38 1 | kaphatók, már szalonképesek, és azok, akiknek az ára háromezer
39 1 | helyeslésével, akik hajráztak hozzá, és eszmét hazudtak belé, hogy
40 1 | könnyeimet törölgetve, suttogva és õrjöngve. Hogy én mindenkit
41 1 | ringyóprimadonnák, a tigrisbundájukkal és ékszereikkel, hogy embert
42 1 | megbocsáthatatlan bûn, és hogy szabadságot követelek
43 1 | katolikus asszony, aki senkitõl és semmitõl se fél, csak Istentõl.
44 1 | örülök, hogy õ törte el, és nem más valaki. Ez csakugyan
45 2 | kinek nagyobb az ínsége, és egy fordított gothai almanachban
46 2 | viselkedett, amint kellett, bátran és szerényen. Ha a Sacré Coeurben
47 2 | akiket kitûnõen neveltek, és azok, akiket egyáltalán
48 2 | bosszantók, a féligazságukkal és félhazugságukkal.~Mi tehát
49 2 | képzeld - mindig fogkefével és fogpéppel mosta a kutyája
50 2 | aki éppily elhagyott, éhes és ínséges. Nyilván azért -
51 2 | nekünk magától értetõdõ és természetes volt, a többieknek
52 2 | nem volt magától értetõdõ és természetes. Az utcánkban
53 2 | feleltem. Tudomásul vette, és vállat vont. Tejeskofánk
54 2 | adósságunkat a sarki fûszeresnél, és nem „uraskodnánk”. A szomszéd
55 2 | szegények gyûlölik egymást, és ezért szegények. Ha szeretnék
56 2 | valósulna meg a földön, és eljönne Isten országa. Igen,
57 3 | sáskajárás, a döghalál, a kvád és markomán hadjáratok után.~
58 3 | sikátorban, ahol gyanús bûbájosok és bálványozók is laknak -,
59 3 | Ezt érezte: „a világ füst és köd”.~Nyugodt szemrehányással
60 3 | Tudod, hogy embertelenül és igaztalanul cselekedtél?
61 3 | hogy ez helytelen volt, és máskor elõ ne forduljon.
62 3 | Szédelgett a szomorúságtól és undortól.~„Mit hazudok majd
63 3 | a latin szépség ellen, és arra törekszenek, hogy itt
64 3 | világosság helyett a sötétség és zûrzavar uralkodjék, a bölcsek
65 3 | bölcsek helyett a mûveletlenek és piszkosak ítélkezzenek.
66 3 | ezt a világot, ezt a nagy és szép világot, mely annyi
67 3 | építettünk. Most durván és botorul cselekedett. De
68 3 | eddig ezzel a vadságával, és mennyi jót fog még tenni
69 3 | melyet zsold fejében kap, és nem azért a szörnyû élvezetért,
70 3 | élvezetért, hogy tomboljon és tiporjon, hogy pofozza a
71 3 | fiam. Mi, akik gondolkozunk és érzünk, elfordulunk ilyesmitõl.
72 3 | belõle származó nyugalmat és biztonságot mindnyájan elfogadjuk
73 3 | biztonságot mindnyájan elfogadjuk és élvezzük. Hát nincs jogunk
74 3 | ellentmondásával, s kezünk csupa vér és csupa sár. Nekem ezt vállalnom
75 3 | vállalnom kell, mert uralkodom, és majd neked is, fiam. Szomorú,
76 4 | BICEGEK~Ma délelõtt sok gond és nyugtalanság közepette rohantam
77 4 | elõjele, szóval éppen ilyen és ehhez hasonló semmiségekkel
78 4 | jó, gyermekkori barátom és hogy tegezem õt. A köztünk
79 4 | gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez.~Vártam, vajon
80 4 | utóbbi történt.~Rám bámult, és így szólt:~- Te bicegsz?~-
81 4 | bicegtem - fakadtam ki, és nevettem.~- Lehet - szólt. -
82 4 | lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vizsgálgatja.
83 4 | Lehet - hagytam rá fáradtan és bosszúsan. - Valami szórakozottság
84 4 | Igazán? - kérdezte élesen és furcsán.~- Igazán hát. Sok
85 4 | hadartam -, de bicegni soha és sehol nem szoktam. Mondd
86 4 | ahol elváltunk, a sarkon, és figyelt, engem figyelt parázsló
87 4 | ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség
88 4 | irányban haladt, jókedvûen és önérzetesen.~Ezt gondolhatta
89 5 | hogy zongorázni tudunk és ismerjük Ibsent, aztán sok
90 5 | Egyszerre többen közbeszóltak, és egyszerre öten-hatan kiabáltak,
91 5 | meleg, a szájamba veszem és kiköpöm. Bocsáss meg ezért
92 5 | homlokát, mintha fájna a feje, és mindig szánta az õ „szerencsétlen
93 5 | cselédeknek is, még a hordároknak és bolti fiúknak is, akik valamit
94 5 | mondani szokás -, „imádta” és „bálványozta”. Megállapodásuk
95 5 | hajtatott remek hintójában, és ott izgatottan várt, föl-föltekintve
96 5 | szándékos késedelemmel és tüntetõ túlbuzgósággal -
97 5 | az anyja, éppúgy „imádta” és „bálványozta”. „Szegénykének”
98 5 | bálványozta”. „Szegénykének” és „kis árvám”-nak becézte
99 5 | Csak csóválgatta a fejét, és ezt dünnyögte: „Várj, Alikám,
100 5 | változatlan szívóssággal és fortéllyal, egyre elszántabban
101 5 | fortéllyal, egyre elszántabban és kétségbeesettebben. Ha Ali
102 5 | ráduplázott, hogy letromfolja és megszégyenítse egy újabb
103 5 | volt. Nemcsak a születésnap és a névnap, nemcsak a nagy
104 5 | ünnepek, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, nemcsak a nyár
105 5 | pünkösd, nemcsak a nyár és a tél, a tavasz és õsz,
106 5 | nyár és a tél, a tavasz és õsz, nemcsak a vasárnap,
107 5 | különféle holmik, váratlanul és vártan is, hiszen egyik
108 5 | híres színésznek, hasznos és haszontalan holmik, jelmezek,
109 5 | melyeket nem is viselt, ingek és cipõcskék, melyeket föl
110 5 | melyeket föl se vehetett és máris kinõtt, azután játékok,
111 5 | villamos, gépkocsi gõzzel és villannyal, sok bûvöslámpa,
112 5 | bûvöslámpa, bélyegkönyv is, gumi- és szövetlabdák, téglaszín,
113 5 | küzdöttek, mint a hõsök, és egyikük sem adta meg magát,
114 5 | Ármányos terveket szõttek, és ki-ki leste, figyelte, kémlelte
115 5 | megelõzze, túlgondolkozza, és végül földre teperje, könyörtelenül.
116 5 | ezüst, platina, födéltelen és födeles, arany is, négy
117 5 | olyan is, amelyik zenél, és versenyóra is, három.~Mi
118 5 | kirakosgatta õket maga elé, és fölhúzta mind a tizenhatot?
119 5 | ketyegtek ezek a zsákmányok és a diadalmi jelvények? Mirõl
120 5 | arról, hogy az idõ múlik, és õt sohase szerette senki,
121 5 | Bizony, édesem, mohók voltak és önzõk, lázasak és részegek.
122 5 | voltak és önzõk, lázasak és részegek. Az ilyenek nem
123 5 | nem is érte meg a pénzt, és jobb lett volna, ha meg
124 5 | rossz tréfa” szüleménye, és nem értette, hogy mi történt
125 5 | az ilyen szeretet meddõ és romboló, rosszabb a gyûlöletnél.
126 5 | szeretet elegendõ önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet
127 5 | sejtett-e valamit efelõl, és hogy miképp gondolkozott
128 5 | már elköltöztünk onnan, és õ is egy bútorozott szobácskában
129 5 | Többnyire szürke ruhát viselt, és szürke cérnakesztyût. Szerette
130 5 | kis kivágású mellényeket és kabátokat. Szeretett állig
131 6 | kagylófüzérek... halkések és tortakések... násfák...
132 6 | oda, tovább keresgél, új és új tárgyakat húzogat elõ,
133 6 | tetejét hirtelen lecsapja, és másról kezd beszélni.~Angyal
134 6 | adni. Mert nem hebehurgyán és szeszélyesen ad. Elõbb hagyja,
135 6 | De este, hogy lefekszik és elmondja az imáját, eszébe
136 6 | amely hátul mindig bõvebb és hosszabb, mint elöl, a négyszögletes,
137 6 | a gyûrûk, a tortakések és gyöngyök azokhoz repülnek,
138 6 | toppan be hozzánk váratlanul, és aztán sokszor hónapokig
139 6 | zsineggel is átkötötte, és kivitte az elõszobába, hogy
140 6 | melyet oly szépen elgondolt és megvalósított, hogy más
141 6 | tud kapni, csak adni tud. És adni, adni akar örökké,
142 6 | míg van egy szkarabeusza és egy teknõsbéka hajtûje.
143 7 | parancsolóan, nem durván és nem nyájasan.~Ezt sem értette.~
144 7 | is szórt, sok kis rezet és nikkelt, mintha az édes
145 7 | figyelte, hirtelen gyors és erõs pisztolydörrenés hallatszott
146 7 | kéregetõ a villa sarkához ért, és még egyszer füléhez emelte
147 8 | volt, mint most, sovány és átlátszó. De mit számít
148 8 | markomat nyitottam volna ki, és visszaadtam volna az érmet,
149 8 | krajcár volt. Fizettem, és kiosontam az üzletbõl.~Csak
150 8 | gyújtópontjából tûz ránk a napsugár, és pörköli bõrünket. Irtózatos
151 8 | valahogy behajítom a boltba, és elrohanok, vagy megkérek
152 8 | Otthon tüntetõleg daloltam és trilláztam, figyeltem a
153 8 | történt-e „valami”? Anyám és apám közönyösnek látszott.
154 8 | Vártam a nagy robbanást és recsegést, melyben majd
155 8 | Az, édesem, nem hangos és nem durva, hanem valami
156 8 | hanem valami nagyon halk és finom, valami nagyon bársonyos
157 8 | valami nagyon bársonyos és alattomos. Mindenki engem
158 8 | pénzügyõrök, a városi szolgák és levélhordók, sõt még a tûzoltók
159 8 | hogy idegesnek tartanak, és ezért hívták ide. Széles
160 8 | térdkalácsom, idegességet és vérszegénységet emlegetett,
161 8 | féltem még a rendõröktõl és a börtöntõl. Folyton pirultam,
162 8 | találtam, nagyon kicsinek és szegényesnek. Nem bírtam
163 8 | Akármit csinálok, zsibog. És fáj.~1931~ ~
164 9 | Ez a hölgylátogatóm két és fél esztendõs.~Arca - a
165 9 | nem érintkeztem efféle két és fél éves angyalokkal. Minden
166 9 | Utána következik az apja és anyja, s azok holmijai.
167 9 | indítványoztam neki - lovagiasan és barátian -, hogy megölöm
168 9 | papírral-tollal játszom, érzésekkel és gondolatokkal. A tükörszekrényben
169 9 | öntöttem a szõnyegre. Férfi- és nõi gombok voltak ezek,
170 9 | minden érvelõ képességemet és ékesszólásomat, igyekeztem
171 9 | kegyetlenség egy költõt és annak családját télvízidõn
172 10| mesélte ezt nekem, csodálkozva és tûnõdve, olykor a mennyezetre
173 10| taglejtés nélkül, mozdulatlanul és mereven, ahogy szokta.~Hát
174 10| özvegyasszony, maga fõz és maga takarít -, eléje áll
175 10| csavarodott úr, leemeli kalapját, és mosolyog rá, hosszan, jelentõsen
176 10| miatta nem nõsült meg, és sokszor eszébe jut, mennyire
177 10| már öt esztendeje meghalt, és a sors a maga szeszélyes
178 10| Végre Viktor, aki ma már por és hamu, még mindig él egy
179 10| ezt a még mindig mozgó és cselekvõ hatóerõt egy mondatával
180 10| drágám, az élet csodálatos és érdekes zûrzavar.~1932~ ~
181 11| lomtárban megtaláltak, és rázni kezdenek.~Fánika.
182 11| egy asszony is - úgy ötven és hatvan között -, fekete
183 11| szemével. Szeme kék, ragyogó és tiszta, mintha látna vele.~-
184 11| hogy fejére tegye a kezét, és megsimogassa.~- Fánika -
185 11| hangommal tájékoztassam a térben és idõben.~Egy lépést közeledem
186 11| amikor szeretnék ráborulni, és megcsókolni. De mindketten
187 11| anyám után pólyált, ápolt és oltalmazott. Az álszemérem
188 11| fejezi ki, hogy mit érez õ, és mit érzek én, mindazt, ami
189 11| mindazt, ami történt vele és velem: az élet csodálatos,
190 11| minden ámulatot, fájdalmat és emlékezést, valami furcsa
191 11| emlékezést, valami furcsa és kezdetleges hangjátékban.~
192 11| zavartan. Egyszerre - köszönés és búcsú nélkül - sarkon fordulok,
193 11| ködös kertben a fenyvesek és kaktuszok között megmutatta
194 11| szüleim temetésre mentek, és Fánikára bíztak bennünket.
195 11| Megrészegültünk az alkotástól és a rombolástól. Köröttünk
196 12| egy szûkebb, de tisztább és világosabb folyosóra. Ennek
197 12| ünnepélyes, szigorú, fényes és megközelíthetetlen valóság.
198 12| hogy „nem gyermeknek való”, és „ami nem gyermeknek való,
199 12| nyitott be az 576., 577. és 578. ajtón.~Egy teremben
200 12| zavartok - fakadt ki Takács, és fölkelt.~Turkált a zsebeiben.
201 12| feltûnt az izgalom okozója és magja: egy fürge, incifinci
202 12| felelte csengõ hangon és bátran Pista, aki már talpra
203 12| Mibõl?~- Latinból.~- És a többi?~- Jeles. De van
204 12| kérdezte a fõnök hangosan és csodálkozva. - Miért éppen
205 12| válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre, amikor lélekszakadva
206 12| iparkodó, szorgalmas gyermek - és fiára pillantott. - Most
207 12| fiacskám, édesanyád vár - és átölelte, megcsókolta. -
208 12| gondolatok összekuszálódtak. Arca és füle égett. Szorongatta
209 12| volt, zavart, nyugtalan és riadt. Amint ment, ment
210 12| hídján, ajtókat nyitogatva és csukogatva, eltévedt. Egy
211 12| vallatta.~- Senki - szipogta, és az utcára szaladt.~A sarkon
212 13| éjszakánként fölébredek, és nem bírok elaludni - még
213 13| kislány volt, olajosbarna bõrû és szeplõs. Szerettem õt. Talán
214 13| másztak a különbözõ bogarak és csuklómat bizsergették a
215 13| hidegtõl megcserepesedett és fölrepedezett, s gyorsan
216 13| telepedtem, s a köteleket és egymást kéjesen ölelve hajtottunk
217 13| hónapokig tartott ez a tilalmas és „bûnös” viszony.~Egy hat-hét
218 13| szerelme belül izzik, fehéren és tisztán, mint a kétezer
219 13| észre. Általában félszeg és bátortalan mindenkivel.
220 13| imádottjával még félszegebb és bátortalanabb legyen. Ha
221 13| pillantja meg, elfordítja fejét, és lehetõleg nem köszön neki.
222 13| onnan, félreül egy sarokba, és olvasni kezd. Így aztán
223 13| mivel tartozunk az illemnek és udvariasságnak, hogy kell
224 13| alig észrevehetõ mosollyal és egy kis bájos fõbólintással,
225 13| jobb társaságokban vonzóvá és kellemessé tehet bennünket.
226 13| bonyolódott-gombolyodott, amíg a „hölgyek” és „urak” egymástól elszakadva,
227 13| karokból-kezekbõl font élõ kapukon és élõ boltíveken át mosolyogva
228 13| lány volt a párja, közönyt és unalmat tettetve, többnyire
229 13| arcát, mely majd eltûnt és távolodott, majd fölbukkant
230 13| a vállamon. Fölugrottam és meghajoltam. Egy felnõtt
231 13| állt, vállamra tette kezét, és megszólított. Családjaink
232 13| közölte velem megtisztelõ és döbbenetes kívánságát, fölnyilallt
233 13| Undorító volna, émelyítõ és elviselhetetlen volna, hogy
234 13| ekkoriban, vadállatokról és vad népekrõl is, de attól
235 13| Így hányódtam boldogság és zavar között, s közben be-benéztem
236 13| be-benéztem a táncterembe, és ki-kinéztem a folyosóra.~
237 13| egyre kuszább gondolataimat és bátorságot szerezzek a nagy
238 13| kivettem kabátom, kalapom, és - se szó, se beszéd - egyedül
239 13| gyönyörû, ostoba, megható és bölcs ok miatt, melyet tüzetesen
240 13| szeptemberi virradat szürkíti és hallom a szemeteskocsi zörgését,
241 14| Fölötte pedig az ég kék, kék és kék, semmihez se hasonlítható.~
242 14| csöndesebben dobogott. Fáradt volt, és boldog. El is álmosodott.
243 14| álmosodott. Amit látott és érzett, lassanként valami
244 14| nõ kék fürdõruhát viselt, és ezüst úszósapkát. „Mint
245 14| aki tizenhét éves volt, és ebben az évben rakta le
246 14| nyílt arca volt, széles és nyugodt, akár annak a kegyetlen,
247 14| képet A fürdõ Diana. Fehér és izmos. De idõsebb nálam.
248 14| gondolta Péter. - Ha elájulna és fuldokolni kezdene, kimenteném.
249 14| Jobb karommal átölelném, és bal karommal tempóznék.
250 14| úszott, hanem egyenletesen és kitartóan is. Négyszer-ötször
251 14| benne, hogy arca kipirult és tüzelt.~„Nem érdemes - gondolta
252 14| zajt is hallott. Valami vad és harsány zenebonát. Többen
253 14| kiabálni.”~Talpra ugrott, és szaladni kezdett. Nem messze
254 14| Valamennyien hahotáztak, és fasiszta módon üdvözölték.~
255 14| senki se fulladt vízbe, és senkit se gyilkoltak meg.
256 14| miután Péter már elköszönt, és messze haladt. - Grazie
257 14| Italia! Obligatissimo! - és tisztelgett római üdvözlésre
258 14| parkban, a nyírott gyöpágyak és bokrok között szórakozottan
259 14| dolente d’importunarvi - és mosolygott, furcsán mosolygott.
260 14| aki kissé félrefordult, és a földre tekintett. - Voi
261 14| volt. Igénytelenebb volt és jelentéktelenebb. De azért
262 14| lehetett, hogy õ is mosolyog, és õ is igen zavart. Péter
263 14| Csak fütyült. Hegyesen és élesen. Belefütyült a nyári
264 14| meglehetõsen: az olaszt és a németet. Érettségi után
265 14| gondolta Péter. - Kedves és udvarias. Hányszor megköszönte.
266 15| levegõt. Úgy érezte, boldog és fiatal.~Miért is ne volna
267 15| pongyolákban, az álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek
268 15| letelepedtek övéik közé, a tej és kávé õsi családiasságába.
269 15| köszöngetett jobbra-balra, és neki is köszöngettek: „Jó
270 15| úgyhogy nem tudni, meddig álom és meddig valóság, s késõbb
271 15| hanem inkább afféle vallatás és gyóntatás, mely elmélkedésre,
272 15| kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fûzõdõ régi emlékek
273 15| foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltõk óta
274 15| írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról
275 15| Hol itt a has? - kérdezte, és oldalt fordult, hogy az
276 15| jobban láthassa. - Hol van? - és közben két kezével paskolta
277 15| úszkáltak, a víz alá buktak, és úgy röhögtek. Mindenki kacagott,
278 15| Addig füstölt egy padon, és ásítozott. Vett egy újságot,
279 15| kezébe hiteles testsúlyát: 97 és fél kiló. Rossz a mérleg -
280 15| kenyérrel -, diós metéltet és szamócát is, tejszínhabbal.
281 15| mert pokoli hõség volt, és inge csuromvíz. Alighogy
282 15| rémlett, mintha fontos érveket és ellenérveket vetne latba.
283 15| latba. De aztán megadóan és alázatosan bólintott.~Az
284 16| Szétszórja, elkeni. X-né és Y-né találkozik.~- Szervusz,
285 16| drágám - kezet fognak, és mosolyognak.~A mosoly alatt
286 16| Itt van M-né közismert és közutált csikóbundája. Rémes.
287 16| tovább folyik Lohengrin és Brabanti Elza elcsépelt
288 17| kalapban, sárga arccal, és vár.~Még nincs ott a miniszter.
289 17| akkor a zárt szobában közé és kérése közé tolakszik valaki,
290 17| telefonüteg áll, városi és házi telefonok, fehér, sárga,
291 17| ismét az elõszobában ül, és vár. Egy novemberi, ködös
292 17| jelentkezik ügyiratokkal és üzenetekkel. A miniszter
293 17| össze, a finom rugóival és kerekeivel épp ebben a pillanatban
294 18| gomblyukában. Megül az asztalnál és mosolyog. Azon mosolyog,
295 18| hogy milyen jelentéktelen és fölösleges ember õ. Mindenütt
296 18| észrevennétek, csak róla beszéltek és csak vele foglalkoztok.
297 18| a mondataitokba ravaszul és halkan apró mellékmondatokat
298 18| Csak leül a kapu aljába, és vár. Néha órák hosszat veri
299 18| Hazajövet botlunk beléje, és elszörnyûködünk ázott ruháin.
300 18| van a legjobb fogorvosuk, és hogy az õ zsebórájuk jár
301 18| kivétel. Fogorvosa piszkos, és csak fájdalommal húz. Zsebórája (
302 18| rossz. Rossz a szaglása és a stílusa, rossz a cipõje
303 18| stílusa, rossz a cipõje és az emberismerete. Szíve
304 18| semmi érzéke sincs a részvét és az emberszeretet iránt.
305 18| kisebbítik képességüket és érdemüket, mi magasztaljuk
306 18| nemcsak tündöklõ elménket és tiszteletre méltó garathurutunkat
307 18| nem is olyan tehetségtelen és unalmas fráter, s én nem
308 18| nem is vagyok olyan nemes és csodálatos lángelme, amint
309 18| huzamosabb ideig tûrhetetlen és bõszítõ. Már gyermekkorában
310 18| hallatára, hogy tényleg szürke és ostoba tökfilkó, de azért
311 19| se lehetett látni. Éter- és jódszag terjengett. Körötte
312 19| érlökését olvasta, várt, és beoltotta, aztán ismét várt,
313 19| beoltotta, aztán ismét várt, és ismét beoltotta.~Õvele nemigen
314 19| majd leült a díványra, és sírva fakadt. Aznap reggel
315 19| csöngetett. Ült mellette, és simogatta kezét. Azt nézte,
316 19| egy hétig lebegett élet és halál között. Lezajlott
317 19| másik hurok lenn a lábán -, és nyújtották ezt a roncsolt
318 19| mint a jég. Melege volt, és didergett. Fejét borogatni
319 19| lepedõkben forgatta, etette és tisztogatta, esténként szeszes
320 19| megint megröntgenezték, és elhatározták, hogy mûtétet
321 19| megnyitották a gerincoszlopot, és eltávolították a csontszilánkokat.
322 19| volt, Istenem, mennyi nagy és szép emlékük. Néha összenéztek,
323 19| Néha összenéztek, boldogan és gyermekesen, mintha valami
324 19| Meghatóak voltak így együtt, és szépek is. Az ura sápadt,
325 19| fürdött. Állta a harcot, és nem fáradt bele. Azzal is
326 19| Csak az arca volt fakó és elszánt.~Szóval, kérlek,
327 19| biztatta. - Egy-kettõ - és tárt karral várta, mint
328 19| anya a kisgyermekét.~Két és fél év múlt el a szerencsétlenség
329 19| tavaszi felöltõ volt rajta, és új sárga cipõ, hiszen már
330 19| nem csináltatott új ruhát és új cipõt. A gomblyukában
331 19| látta õt gyámoltalannak és nyomorultnak, s késõbb olyasvalakit
332 20| lesz minden szörnyûségnek és badarságnak, melyre valaha
333 20| kínálgatták. Megszagolta a bort, és visszautasította. A kutya
334 20| trágyalevet is, de a tokajit és a rajnait következetesen
335 20| belenyomkodták néhány májas és véres töltelékét. Ez az
336 20| kelletlenül, mert idegen ízt és szagot érzett, de a zsír,
337 20| egyre jobban biztatgatta, és így hamarosan gyomrába hányta
338 20| alig tíz perce történt, és alig tíz perc alatt. Közben
339 20| pityókásan, hogy „bort ittam és boros vagyok”, nem locsog,
340 20| hogy nézése réveteg volt, és szembogara merev.~Mint bácskai,
341 20| engedelmeskedett, amikor lassan és óvatosan lefelé kezdett
342 20| csakhogy egyensúlyát vesztette, és hanyatt-homlok gurult, bukfencezett
343 20| elé. Ott a hátára zuhant, és kinyúlt, eszméletlenül,
344 20| állatorvost a legédesebb álmából, és kértem, hogy azonnal jöjjön.
345 20| párolog, rengeteg hõt veszt, és könnyen megfagyhat. Többedmagammal
346 20| Neve hallatára bágyadtan és hálásan csóválgatta farkát.
347 20| rá talál kapni az italra, és elzüllik. Semmi esetre se
348 21| viselkedtem. Szeretem õket, és szánom. Idegennek lenni
349 21| a szokásokat, a szavak és kifejezések napi árfolyamát.
350 21| Folyton a szavába vágott, és ellentmondott neki.~Másnap
351 21| s feleségem ily házias és vendégszeretõ.~Az amerikaiak
352 22| ketten.~- Meg - szóltam, és kimentem az utcára.~Sárga,
353 22| Betértem egy kávéházba, és csokoládét reggeliztem.
354 22| papírkereskedésben három pengõ és egynéhány fillért tett ki.
355 22| Valaki mosakodott, letette, és ott felejtette. Fölemeltem,
356 22| apróbbak, rengeteg, mint a Nap és Hold körül a csillagok,
357 22| homályosan világított folyosóra, és lassan lépegettem, nehogy
358 22| szemléltem. Kifizettem, és felöltõm zsebébe gyûrtem.
359 22| Az lehetetlen - mondta, és elpirult.~- De igen.~- Micsoda? -
360 22| figyelmes lett halk vitánkra, és máris ott termett. - Valami
361 22| kisasszony, megõrült maga? - és csapkodta a kezét.~A leány
362 22| ezekben a nehéz idõkben, és akkor, kérem, õ dobálja
363 22| fillér - mondta a kereskedõ, és többször egymás után olvasta
364 23| rokonszenvesnek tartottam, és megszerettem.~Visszaköszönök
365 23| következménye lehet, elõzködés és nem erõharc. Ez az én erkölcsöm,
366 23| Az, aki vét ellene, senki és semmi elõttem. Ennélfogva
367 23| Tüntetõleg megemelem kalapom, és rámosolygok. Õ szintén megemeli
368 23| szintén megemeli kalapját, és rám mosolyog a fiatal, kék
369 23| vallatgatom.~- Köszönöm. És ön?~- Köszönöm - válaszolok. -
370 23| Esmond Henrik. Ez meglep, és fokozza iránta a nagyrabecsülésem.
371 23| Most újra elõvettem.~- No, és hogy tetszik?~- Isteni -
372 23| dolgok fölöttébb sokrétûek és bonyolultak. De õ végre
373 23| De õ végre gyermekorvos és olvasó.~Zavaromban az angol
374 23| papagájokról, a gyorsírásról és a négerkérdésrõl is, szóval
375 23| betegségek is megbetegszenek és elpusztulnak.~- Igen - hagyja
376 23| Csak a mûkedvelõk biztosak és bõbeszédûek. A teljes tudás -
377 23| hogy ennyit elméskedtem és kotnyeleskedtem. Én is hallgatok.
378 23| idején együtt vacsoráztam és múltkor a kávéházban találkoztam.~
379 23| mert mély lélegzetet vesz, és elhúzódik tõlem. Kétségtelen,
380 23| összetévesztett valakivel, és neki sincs fogalma, hogy
381 23| két ember, minden jelzet és név nélkül. De kiderült,
382 23| két ilyen ember is rokon, és épp elég mondanivalója akad
383 23| zsebóráját, felém tartja, és bizalmasan közli:~- Elkéstem.
384 23| Na - szólok kedélyesen és megbocsátólag -, azt talán
385 23| szorít velem. Szemembe néz, és ezt mondja:~- Igen örültem.~-
386 23| örültem.~- Én is - válaszolok, és úgy érzem, hogy nem is nagyot
387 24| összes hazai s külföldi lapok és folyóiratok.” „Borotvapengék
388 24| fejem, becsukta a füzetet, és vállat vont. Egyszerre azonban,
389 24| itt tartózkodom, pártoljam és támogassam.~A borotvapengéket
390 24| észrevette volna, hogyan és miképpen, boldogan távozott,
391 25| családunk. Az õsi törzs új és új ágakat hajtott, kilombosodott
392 25| ágakat hajtott, kilombosodott és megterebélyesedett, lenn
393 25| kapaszkodott a földbe, vastag és vékony gyökereit elindította
394 25| egész országba, északra és délre, keletre és nyugatra.~
395 25| északra és délre, keletre és nyugatra.~Így hát mindenféle
396 25| minálunk. Volt egészséges és beteg, kövér és sovány,
397 25| egészséges és beteg, kövér és sovány, okos és bolond,
398 25| beteg, kövér és sovány, okos és bolond, tékozló és zsugori,
399 25| okos és bolond, tékozló és zsugori, léha szoknyavadász
400 25| zsugori, léha szoknyavadász és példás családapa, s mindenféle
401 25| sok kisbirtokos, katona és pap, még több gyógyszerész,
402 25| nyújtson anyagi csalódásaiért és sivár agglegényéletéért,
403 25| vörhenyesebb volt hajánál és szakállánál. Olyan volt,
404 25| sodorta, rendkívül gyorsan és ügyesen, bal kézzel is,
405 25| dohányt, mely a sárga hajához és szakállához hasonlított,
406 25| hasonlított, hüvelykének és mutatóujjának egyetlen bûvészmozdulatával
407 25| szerkezete, elõállításának és gyártásának módja, nézegette,
408 25| módja, nézegette, tapogatta és szagolgatta, s addig kukucskált,
409 25| földön, addig méricskélt és számítgatott, amíg rá nem
410 25| eszelhetett ki ilyesmit, és hogyan készíthette el ilyen
411 25| tanulmányozta a tárgyak anyagát és szerkezetét, csak aztán
412 25| nyílt alkalma. A legkisebb és legsötétebb udvari szobánkban
413 25| öltözködött, az ágyán ásítozott és füstölgetett. Délig aludt.
414 25| ez számukra, hogy az evés és dohányzás fegyverszünetein
415 25| világon vannak ilyen emberek, és igen számosan vannak. Géza
416 25| ismét ledõlt szundítani, és estig szundított. Este azonban,
417 25| vacsorára terítettek, kiöltözve és megfésülve jelent meg, sokáig
418 25| találmányáról, mely egyszerre híres és gazdag emberré teheti õt,
419 25| magyarázgatta nekünk ezt az egyszerû és mégis csodálatos találmányt,
420 25| az alapelvét, a kivitelét és annak némely nehézségeit,
421 25| az asztalkendõre egyenes és görbe vonalakat húzogatva
422 25| találmánya, hogy mi a lényege és értelme, azt gyermekésszel
423 25| körülvették a rokonok, és faggatták, hogy mi újság.
424 25| is hozott, melyen piros és kék irónnal föl volt vázolva
425 25| pénzt. Fõképp nagynénéim és korosabb barátnéik izgultak. „
426 25| mesteremberekkel. Asztalosok és lakatosok egymásnak adták
427 25| mosollyal intett a szobalánynak és a szakácsnénak, s azok egy
428 25| körülbelül másfél méter hosszú és egy méter széles deszkát,
429 25| zajjal, hogy anyám elsápadt és befogta a fülét. Apám valamit
430 25| nehezen forgó pallosokat és csatabárdokat, le-föl rángatta
431 25| megfeszítésével, úgy, hogy beleizzadt és belevörösödött, közben pedig,
432 25| jókedvûen rikkantgatott és kacagott: „Sebaj. Több is
433 25| Egy-kettõ, egy-kettõ. Vegyétek és egyétek. Megy ez, mint a
434 25| de mûködése oly meglepõ és viharos volt, oly vegyes
435 25| leginkább a fülsiketítõ zörgése és a hosszú, gyilkos pengéi.
436 25| amikor igazat mondtam, és ezzel másokat megszégyenítettem.
437 25| állt, s amíg erõlködtem és csattogtam, így vezényelt: -
438 25| gyakorolnod. - Hálásan megcsókolt. És másnap elutazott.~A kenyérvágó
439 25| bátyám félszemmel nézte, és hellyel-közzel egy-két szakszerû
440 25| állapotban gyakran magához ölelt, és így mókázott: - Ne félj,
441 25| Szétnézek ebben az idegen és érthetetlen világban, keresem
442 25| keresem õt, nem látom sehol, és sokszor bizony már félek
443 26| lát. Nem áll meg. Szalad és fütyül. Fütyül és szalad.
444 26| Szalad és fütyül. Fütyül és szalad. Sürgõs dolga van.~
445 26| hegyi ösvényeken, sisteregve és zakatolva a záporpatak mentén,
446 26| melyeknek vize oly hideg és tiszta, mint az éter.~De
447 26| földre, a nagy hasukkal, és bohóckodnak. Leányok, asszonyok
448 26| forgalmi akadályokat. Szalad és fütyül. Mindenkire fütyül.~
449 26| Próbálkozom mint bûvész és tréfamester. Eltöröm a hüvelykujjamat,
450 26| Eltöröm a hüvelykujjamat, és villámgyorsan összerakom
451 26| összecsapta két kis lakkcipõjét, és katonásan tisztelgett. Guszti,
452 26| melyet az illetõk egyenruhája és sapkája félreérthetetlenül
453 26| A gyermekek - a gazdagok és szegények egyaránt - csak
454 26| lekaptam Guszti sapkáját, és a fejembe nyomtam.~A hatás
455 26| kezet nyújtott, annak rendje és módja szerint bemutatkozott,
456 26| viszonyait, becsvágyait és titkait, s azt is, hogy
457 27| mondta az asszony hirtelen, és megállt a hegyi ösvényen. -
458 27| visszanéznek, egy emlékre bámulnak és ugyanazt látják.~- Egy vendéglõ -
459 27| sokkal nagyobb.~- Nagyobb és szebb - tette hozzá a férfi.~
460 27| tovább vallatgatták.~- És hol az ajtó, az üvegajtó?~-
461 27| az az óriási üvegajtó - és kezükkel, karjukkal mutatták,
462 27| válaszolt a pincér. - Ez - és rábökött.~Éppen elõtte ültek.~-
463 27| Sokkal nagyobb.~- Nagyobb és szebb - tette hozzá az asszony.
464 27| ismeretlen ráncokat. Sápadt volt és fáradt. Száját kipirosította.~
465 27| Dühösen összemorcolta szemét, és mint mindig, amikor bosszús
466 27| kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan mély.~1933~ ~
467 28| Kérem szeretettel - mondta, és feléje fordult: - Méltóztassék
468 28| idõkben, tetszik tudni - és mosolygott.~A vasúti tolvaj
469 28| mondta: „kérném szeretettel”, és régimódian elmosolyodott.
470 28| visszaérkezett, a vacsora és a bor páráitól rózsálló
471 28| hogy „kérem szeretettel”, és hogy épp engem választott
472 29| képzelte, hogy férfias, és sok nõ van, aki az ilyen
473 29| hogy valamit megragadjon és bekebelezzen. Éppily fontos
474 29| kenyérdarabok is, a zsömlék és kiflik. Egyelõre ezekkel
475 29| minden lépését, aki közeledik és mégse közeledik, amíg így
476 29| kiábrándulás éri, a tál leesik és összetörik, a pincér szörnyethal
477 29| összeütközik egy csillaggal, és ott, közvetlenül a cél,
478 29| feje, vagy hogy fáradt, és ismét nem lehetünk vele
479 29| Felkönyököl - kezében kés és villa -, s ránéz. Izzóan
480 29| marhahúst, s mielõtt bekapná és örökre elválnék tõle, egész
481 29| ízlelni akarja azt a nyelvével és szájpadlásával, legalább
482 29| tapintani akarja, s a húshoz és a mártáshoz gyakran hozzá
483 29| eszik. De az elmondhatatlan és leírhatatlan, milyen gyorsan
484 29| tányérjáról minden. Volt és nincs. Egy perccel ezelõtt,
485 29| púposodtak a galuska, a burgonya és rizskása tornyocskái, a
486 29| rizskása tornyocskái, a gomba és cékla kisded halmai, még
487 29| rostélyos, s máris üres a tál, és a barna hagymás zsír utolsó
488 29| arcú, beesett szemû, csont és bõr. Ímmel-ámmal, étvágytalanul
489 29| beletörõdött a koplalásba, és mint hû vértanú hitves,
490 30| Szóval a homlokán... És mekkora a seb?... Értem...
491 30| fiatalember jelent meg, csöndes és sápadt, az ajtót takaró
492 30| Szervusz - intett felém, és rohant, de az ajtóból visszaszólt. -
493 30| könyvtárral, jó képekkel és szobrokkal.~Az íróasztalhoz
494 30| becsületesen, minden gúny és fölény nélkül, amint dukál.
495 30| Seregély Artúr kereste, és megkéri, hogy tüstént hívjon
496 30| Igen - dörmögött a hang, és nagylelkûen oktatni kezdett. -
497 30| most, majd tudom a módját, és...~- Alázatos tisztelettel
498 30| kerevetre vetettem magam, és így gondolkoztam:~„Tyû,
499 30| valaki komolyan játssza, és állandóan, mert nincs más
500 30| mosolyogva.~- Nem - feleltem, és én is elmosolyodtam.~- Pedig
1-500 | 501-742 |