Fejezet

 1 1 |              Nyolcvanhárom kép volt rajta. Volt még egy nagyon kedves,
 2 1 |             s a csutkáját otthagyja rajta, hanyagul.~Ötkor már úgy
 3 1 |        azért udvariasan mosolyogtam rajta. Az uram - úgy találtam -
 4 3 |           Csak ujjatlan tunika volt rajta, mint holmi kézmûvesen.~
 5 7 |       értette õt.~5~Gallér nem volt rajta. Nyersselyem inget viselt,
 6 9 |         sandított. Félt, hogy kifog rajta az étvágy. Szerencsére sikerült
 7 11|          piros kendõjén. Csillogott rajta a zúzmara, s a meleg szobában
 8 15|          Fehér betétes félcipõ volt rajta, pezsgõszín harisnya, nyersselyem
 9 17|      biggyesztettek rá, egy darabig rajta is hagyják, mint az udvariasság
10 19|         elsõ két kerék át is haladt rajta, eszméleténél van, remélik,
11 19| elhatározták, hogy mûtétet végeznek rajta.~A mûtét háromnegyed óráig
12 19|            köhintésre végignyilallt rajta a fájdalom.~Tizennégy hónapig
13 19|             Új tavaszi felöltõ volt rajta, és új sárga cipõ, hiszen
14 20|            nem mindjárt mutatkozott rajta. Egy darabig tûnõdve üldögélt
15 20|            mit hoz a sors.~Látszott rajta, hogy nem egészen érti a
16 20|   mesterséges lélegzést alkalmaztam rajta. Valamit fölocsúdott. De
17 22|           óriási gyémánt tündöklött rajta, s körötte apróbbak, rengeteg,
18 22|             elkótyavetyélni. Veszek rajta valamit.”~Egy pár kesztyût
19 22|  fölfedeztem a jobb kesztyût. Addig rajta ültem. Most megvolt a jobb,
20 25|         csak ekkor hatalmasodott el rajta, hogy talán némi kárpótlást
21 25|      elértette a tréfát, mosolygott rajta, de aztán egyszerre elkomolyodott,
22 25|         tökéletesített, csinosított rajta. Egyszer megolajozta, hogy
23 29|      gyermekizgalom hatalmasodik el rajta, hogy hátha csak káprázat
24 30|         szorítottam, hogy eltakarja rajta a szégyenpírt, s az álarc
25 36|          vetkõztem, úgy henteregtem rajta, hogy a bõrön át a vérembe
26 37|             Egyszerre csak megakadt rajta Szél László tágra nyílt,